Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Ma este egy érdekes filmet láttam a Viasat History-n, beírva a keresőbe azonnal meg is találtam az interneten (ha rákattintasz a képre, vagy ide meg is nézheted). Mindenkinek ajánlom, aki átfogó képet akar kapni arról, hogy milyen  probléma és gondolkodás, motiváció húzódik meg a "Mesefalu jelenség" mögött. Egyre többen értik és érzik ezt meg. A film nagyon fontos és szemléletes adalék ahhoz, amit a Mesefalu elvi, ideológiai alapjainak tekinthetünk, miközben megközelítése egyben igen gyakorlatias is. A vége felé foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a hétköznapi emberek mit tehetnek a megoldás érdekében, de azt is megmutatja, hogy mi mindenre van még szükség az elkerülhetetlen - amennyiben a dolgok így mennek tovább - katasztrófa megelőzéséhez. Sokrétűen válaszol a felelősség kérdésére is, bemutatja az okokat és a megoldásokat, de nem ad egyetlen "receptet", mert olyan nem létezik. Nem hagy kétséget afelől, hogy a kulcs az ember kezében van ... (Ha a film a Hotdogon nem elérhető, akkor a Youtube-on közvetlenül itt nézhető meg.)

A Mesefalu mintegy 700 m-re van a tengerszint felett. A Kanada partjai melletti epicentrumból kiinduló, 7,7-es erősségű földrengés keltette hullámok a szokásosnál erősebb és nagyobb hullámzást keltettek a Nagy Sziget keleti parti sávjában. Ilyenkor - mert van valószínűsége egy nagyobb áradásnak - rendre megszólalnak a cunami riasztók és az utakon kinn lévő táblák által jelzett veszélyzónákból magasabb (ez a tengerszint feletti 30-40 m-nél nemigen lehet több) helyekre kell menni. Tegnap is ez történt, tízezrek indultak el "felfelé" nagy közlekedési dugókat okozva a hírek szerint. Az egész nem tarthatott sokáig, pár óra alatt minden bizonnyal helyre is állt a nyugalom. A Mesefalu tehát messze esik (karikával jelölve) az esetlegesen cunami által veszélyeztetett keskeny part menti sávtól (alig látható csík a partok mentén).

A közösségi szolidaritás olyasmi, mint a levegő. Létét, fontosságát akkor érezzük inkább, ha hiányzik, ha különösen szükségessé, kritikussá válik. Pázmánd közössége megmutatta nekünk, hogy az egymás iránti figyelem, segítségnyújtás itt van, él és minden másfajta, akár ellentmondásos kapcsolatok felett áll. Történt, hogy Marika - feleségem - lábműtéten esett át és egy darabig nem tud járni. Akinek a járás a világ legtermészetesebb dolga, nincs felkészülve arra helyzetre, amikor egyik pillanatról a másikra ez a képessége megszűnik. Szinte semmit sem tud úgy folytatni, ahogyan ezt megelőzően tette. Vérmérséklettől függően, az első reakció lehet a pánik: szinte minden alapvető életfunkciót, szokást újra kell gondolni, kitalálni, megtanulni, a szükséges ismeretlen kellékekkel felszerelkezni, mert az életnek folytatódnia kell, szünetre nincs lehetőség. És itt jön a szűkebb és tágabb közösség szolidaritása.

Jönnek a telefonok, mire van szükségetek, csak szóljatok! Hipp-hopp itt terem egy kerekesszék (köszönjük Mónika!), járókeretből már több is van a kelleténél (köszönjük Béla, Jóska!), műanyag szék a zuhanyozáshoz (köszönjük Hédy!). Mit esztek, ha nincs otthon főzés (köszönjük Marcsi, Ági, Ó-Velence Étterem!)? Ha bármire szükségetek van, csak szóljatok (köszönjük mindenkinek, aki érdeklődött és segítséget ajánlott). Igen, így már nincs pánik, van segítség, biztonságos talajt érzünk a lábunk alatt, nem vagyunk magunkra hagyva. Életünk egy újabb, de normális kerékvágásba fordult (a csúcs az volt, amikor Marika kerekesszékben kezdett söprögetni). Nem nagy dolog? Dehogynem, a legnagyobb! Az ilyen és ehhez hasonló gesztusok, kapcsolatok teszik otthonossá a közösséget, s nem is kell hozzá tőzsgyökeres pázmándinak lenni. Más esetekből tudjuk, hogy a közösségi szolidaritásnak ez a fajta megnyilvánulása nem egyedi eset errefelé, s bizonyára más falu- és városi lakókörzeti közösségekben is természetes jelenség. 

Minden bizonnyal szívesebben olvasnánk az Új-Zélandon megvalósított hobbitfaluról (Hobbiton, Matamata, New-Zealand), ha az igazi lenne. Egy filmsorozathoz készült komoly költséggel és turisztikai látványosság lett belőle. Legkevesebb napi 200 új-zélandi dollárért lehet valóságshow-szerűen újraélni a film nyújtotta élményt. A részletekrért kattints ide, vagy a képre. De vajon lehetne-e egy nagy dombot ilyen módon "beépíteni és ott élni offgrid módon. Ismerünk hegyekbe vagy földbe vájt barlang lakásokat. Magyarországon is terjednek a földházak. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a borospincék és pincesorok szerte az országban gyakran kínálnak tartós berendezkedésre alkalmas körülményeket. Biztosan léteznek tehát már korszerű, de akár hagyományos szigetelési módok is, amelyek jó megoldást kínálnak erre. Ami a világítást, szellőzést,  víz- és energiaellátást, berendezést illeti, nem lehet kétségünk, hogy működőképessé lehet tenni egy ilyen módon kialakított lakóhelyet.

Egy ideje azon gondolkodom, hogy miben lehet megragadni a Mesefalu törekvések lényegét, abban mi ébreszti fel fel sokak figyelmét, s vajon képes-e valójában megfelelni a várakozásoknak.A "mesebeli kisközösség"-et találtam a legfontosabb tényezőnek, amelybe ki-ki a beleképzeli mindazt, amit egy bensőséges, szolidáris közösségtől, szerethető, tisztelhető, megbízható, biztonságos és toleráns emberektől, társas kapcsolati rendszertől elvár. A közösségi élet minden további kellemes, hasznos, egyéb jó tulajdonsága - humanizmus, természetközeliség, egyszerűség, ökologikus életmód - szinte magától értetődő következménye az eredendő "jóságnak". De vajon, ez az idealisztikus törekvés nem eleve reménytelen, kilátástalan-e? Az ember természetéről megoszlik a filozófusok véleménye a bennünk lévő eredendő "ördögtől" az "angyalig" mindenféle "összetétellel" (a kép forrása), s a teljesen "tiszta lappal" is találkozunk. A jóságközösség azt feltételezi, hogy az ember eredendően jó, vagy legalább is azt, hogy adott élethelyzetben ez a minősége válik meghatározóvá, s ilyen viszonyokat kíván létrehozni egy kisebb, fokozatosan bővülő közösségben.

De akkor is fennáll még a kérdés, hogy az ilyenfajta "jóságra" közömbös, időnként kifejezetten ellenséges tágabb közösségben működőképes-e egy ilyen kisebb csoport? Ha pedig szeretné kisugározni a maga  - mégiscsak sikeresnek mutatkozó - életszemléletét és életmódját is, akkor képes-e nagyobb léptékben is hatni a környezetére? Ezek a kérdések teszik igazán drámaivá a Mesefalu meséjét. Persze, nagyon érdekes dolog aktív házat építeni, megújítható energiákat a szolgálatunkba állítani, biokertet létrehozni, közösségi szolgáltatásokat működtetni, egyénileg gazdaságtalan eszközök használatát megosztani, egyszerűen élni, s közösen élvezni mindezt. Ezek a gazdasági, társadalmi és műszaki megoldások ismertek, kipróbáltak, bizonyítottan hasznosak és működőképesek, megvalósításokban jóformán semmi kockázat nincs. A nagy kérdések az emberi természetben és az együttműködésben és a magasabb társadalmi szerveződéssel kialakuló, átláthatatlanná váló bonyodalmakban (pl. érdekek, elszámolások, hatalom, politika) rejlenek. Igen, a jóságközösség jövője ilyen természetű társadalmi konfliktusok csíráját hordja magában, ahogyan az minden emberi társulásban megjelenik. Vajon képesek vagyunk-e ezt a csírát olyan mélyre temetni, úgy "betokozni", olyan módon kezelni, hogy sose tudjon kifejlődni, Újabb kérdés, vajon lehetséges-e ez? Az bizonyos, ha nem figyelnünk rá, csak úgy magára hagyjuk, bizonyosan megtalálja az utat rosszabbik énünkhöz, s minden jóságközösségbeli igyekezetünk reménytelenné válik.

A Mesefalu kialakulásáról Hawaii-on és Pázmándon folyamatosan készültek videók saját használatra, a médiának a nagyközönség számára. Ezekről annak idején rendre beszámoltunk. Többeket is megihletett a történet a kezdetektől, s jelenleg is foglalkoznak filmesek, tévések is azzal, hogy ilyen vagy olyan oldalról feldolgozzák a a kibontakozó történetet.Tagjaink is - Csernai Árpád és Hegedűs Anita - folyamatosan dokumentálják a történéseket, s most elkészítették első hosszabb összeállításukat az elmúlt egy esztendőről. Nagyon érdekes újranézni, újragondolni, hogy ezen igazán rövid idő alatt milyen fordulatokban bővelkedett a Mesefalu meséje, mennyire lett eddig valósággá az álom, ki hogyan élte meg azt, ami eddig történt. A film megtekinthető  itt, vagy a képre kattintva. Árpiék éppen a média tevékenységekkel segítik a közösséget, aminek igencsak kézzel fogható eredménye született modt meg. Köszönjük!

A Pázmándi Mesefalu Közösség Egyesület elindított egy programot a Facebook-on Különleges Pázmánd címmel. A programindító dokumentum a következőket mondja a kezdeményezés céljáról: a program "felszínre hozza községünk különleges értékeit, hogy még érdekesebbé, becsülhetőbbé és szerethetőbbé tegyük Pázmándot sokak elől rejtett értékeinek megismerése által. Bárki - helyi lakos, vagy aki valamilyen módon Pázmándhoz kötődik - jelentkezhet, akinek valamilyen, személye, tevékenysége által a helyhez kötődő különlegességet be tud mutatni. A program nem titkolt célja, hogy ilyen módon is foglalkozzunk a községgel, az emberekkel, váljanak kíváncsivá egymás iránt, mert becsülni csak azt lehet, amit ismerünk. Nem kétséges, hogy egy ilyen nyilvános Facebook oldal már önmagában is rendkívül érdekes, sok látogatót vonz, rá irányítja a figyelmet belső értékeinkre, s megragadná a külsők figyelmét is, minden bizonnyal sokan büszkén dicsekednek majd el az itt látható dolgokkal. Pázmánd Különlegessége lehet bármi, amiről valaki úgy gondolja, hogy egyedi, érdekes, nem mindennapos dolog a következő kategóriákban:

- ember maga (pl. híresség, különös képesség, szakma, művészet képviselője),  

- állat (ritkaság, élőben vagy képpel, elbeszéléssel),

- teljesítmény (pl. utazás, versenyeredmény, különleges tett, erről az illetők képet mutatnak, mesélnek),

- történet (érdekes esemény, amelynek valaki részese volt, képpel és elbeszéléssel),

- termék, termény (pl. hímzés, egyéb kézműves termék, ritka termény),

- megoldás (eredeti ötlet megvalósítása, ritka megoldás alkalmazása, képpel beszámolóval, valami mintával),

- tárgy (pl. ritkaság egzotikus helyről, szép ház, kandalló, gyűjtemény),

- egyéb (amihez még a szervezőknek is kevés volt a fantáziájuk …).

A Különleges Pázmánd Facebook oldal a különlegességek gyűjtésére és megbeszélésére szolgál. Hogy a közösség mit tart valóban érdekes, értékes különlegességnek, az részben a hozzászólásokból derül ki. Erre a tudásra fel lehet majd építeni a rendezvények keretében megszervezhető értékeléseket, díjakat, elismeréseket. Kérünk és várunk mindenkit, aki tud ilyen különlegességről, vagy rendelkezik ilyesmivel, jelentkezzen vele, tegye közkinccsé, ismertté ezen az oldalon. Ismerjük meg még jobban rejtett értékeinket, hogy szerethessük, s büszkék lehessünk rájuk." A néhány napja elindult kezdeményezésre máris érkezett néhány "különlegesség" és  a csoport jelenleg közel 50 tagja körében egyre többen teszik fel egymásnak a kérdést a helyi különlegességekről. Hamarosan felkerül például a vakarcs, egy süteményféle, amelyről úgy tudják, hogy csak itt Pázmándon készül. 

A csepp tengerré válik, ha elég sok van belőle. A Mesefalu közösség tagjai részei a faluközösségnek, nemesebb tulajdonságai előbb vagy utóbb átitathatják azt. Ezért érdekes a hír, hogy Pázmándon a Mesefalu Közösség egy új, beköltöző tagja élőházat épít. A további részletekről, a ház különlegességéről az Élő Házak honlap tudósít: "Ami a dolog érdekessége, hogy az új házat az általunk gyártott földtéglából készítjük, amihez a bontással egyidejűleg kivettük a területről a megfelelő alapanyagot. Ennek a helyére bekerülhetett a régi vályogtégla, amit már nem tudtunk újrafelhasználni, mivel le kellett volna darálni, így viszont egyszerűbb volt az amúgy kiváló minőségű helyi alapanyagot kiszedni. Az egész bontás során mindössze két konténer hulladék keletkezett, amit el kellett szállítani, de ebbe már benne voltak a lomok is, amit még az előző tulajdonos hagyott ott.

A többi az mind olyan anyag volt, amit vagy visszaadhattunk a természetnek, vagy újrafelhasználható, vagy el lehet tüzelni (fa). Ami viszont egy nagyon felemelő érzés, hogy ezt az új ház is tudni fogja, amikor véget ér az életciklusa, mégpedig úgy, hogy az élete során sem fog a környezete terhére lenni, mivel rendkívül energiatakarékos és saját maga termeli meg a szükséges energiát. Ez alól csak a szennyvízcsatorna a kivétel, mivel arra sajnos kötelezően rá kell kötni. Lehet viszont elektromos áramot termelni (akár a fűtéshez is), esővizet hasznosítani, vagy akár az előző házból visszamaradt fával fűteni a kemencét. Az épület emellett minden mai igényt kielégít úgy, hogy közben a régi parasztházak által meghatározott utcaképbe is tökéletesen beleilleszkedik." Íme Pázmánd egy újabb "különlegessége", amelyek gyűjtéséről a következő bejegyzésben számolok be.

A Budaörsi Telekuckó beköltözött a város 3D-s ügyfélszolgálatára. Pontosabban, az egyik ügyfél-kiszolgáló helyen (a Telekuckó feliratú pultnál) a Templom tér 15-ben működő Telekuckó munkatársai a nyitva tartás idején virtuálisan is fogadni tudják az avatarokat, az elektronikus hasonmásként megjelenő ügyfeleket. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a Telekuckó ilyen módon is segíteni tud az elektronikus szolgáltatások használatában. Például a pulton látható tájékoztató táblára kitehetők az alkalmazások és elmagyarázható azok használata. Miért érdekes ez a lehetőség az offgrid életmód szempontjából?

Azért, mert a Telekuckó munkatársa, vagy a mellette lévő további kiszolgáló helyek munkatársa - fizikai valójában - akár otthon is lehetne éppen és ugyanúgy fogadhatja az ügyfeleket. A távmunka az offgrid életmód melletti jövedelemszerzés egyik nagyon fontos lehetősége. A távmunkák többségéhez nem szükséges 3D-s alkalmazás. Az ilyen szolgáltató rendszerek bővítik a szóba jöhető távmunka lehetőségeinek körét. Mindenki számára elérhető, aki valamiben segíteni tud embertársainak, s ez a segítség elektronikus úton megadható. Elsődlegesen a tudás, tapasztalat átadásáról van szó élőszóban, írás, képek, videó, bemutatható modellek formájában, vagy mindezek kombinációjával.

Beleszédül Ukrajna fővárosába az, aki évtizedekkel ez előtt (is) járt erre és közel 50 év távlatából nyomon tudta követni a valamikori Szovjetunió, majd a leszakadt országok, ezen belül Ukrajna átalakulását, s jól megérti az ott lakók nyelvét, lelkét is. Több misét (mesét) is megérnek a legfrissebb tapasztalatok, benyomások az emberekről, a társadalomról, a gazdaság és a politika oda-vissza "fejlődéséről". Volt látogatásunknak - G. Mátyás és Marika nevében szólok most - azonban egy mindezeken felül is nagyon érdekes része, amely szorosan kapcsolódik a hálózaton kívüli, egyszerű élethez.

Két skanzent is bejártunk (Kijevben és Umanyban), hogy lássuk, hogyan éltek az emberek errefelé több száz évvel ez előtt, természetszerűen offgrid módon. Mit jelentett akkor az egyszerű élet, s vajon üzen-e nekünk bármit is az a kor, életmód? Ezeket a szabadtéri kiállításokat (a szentendrei skanzenhez hasonlóak) úgy kell elképzelni, mintha tucatnyi kisebb-nagyobb magyar falut "összetolnánk" udvarostól és utcástól egy változatos, dimbes-dombos, erdős és ligetes, tavakkal, patakokkal szabdalt tájon, amelyet gyalogszerrel lehetetlen bejárni egy nap alatt. A porták, a maguk környezetében, minden szükséges kiegészítő épülettel bemutatják, hogyan éltek az egészen szegény, közepes és nagygazdák, földesurak, iparosok és szolgáltatók (kovács, pék, fésűkészítő, bögrecsárda), tanítók, papok, milyen eszközeik (pl. közlekedő eszközök, szélmalom), közösségi létesítményeik (iskola, piac, templom, elöljáróság, katonai őrhely) voltak. 

A gondozók ápolják a házakat, kerteket, köztereket, egynémely mesterek űzik a hagyományos iparokat is (pl. kovácsok), az embernek itt-ott az a benyomása amikor egy-egy udvarra belép, hogy itt laknak emberek, csak épp most mindenki a földeken, legelőn van éppen. A házakat és udvarokat "offgrid szemmel" néztük. A legáltalánosabb és lenyűgözőbb - az itthon is jól ismert - hagyományos lakóház kialakítás volt, függetlenül attól, hogy éppen milyen anyagokból építették (fából, kőből, vesszőfonatból és agyagból, sárból tapasztva) azokat. Egyetlen kemencés szobában azok - legszegényebbek - laktak, akiknek semmiféle otthoni termelő tevékenységük nem volt. Ha két helyiség volt, akkor a bejárati előtérben, vagy a vele szemben lévő helyiségben raktár, pince lejárat, padlás feljárat volt (ott eszközöket, szerszámokat tároltak), esetleg valamilyen ipari tevékenységnek (pl. pálinka főzés) is a színhelye. 

Az egyik szoba, külön, a középső helyiséggel szomszédos falon kemencével a gazdasági tevékenységet (fonás, szövés, fazekasság, egyéb) szolgálta, itt tárolták, mutatták be és szolgálták ki a termékeket is. A másik szobában lakott az egész család. Az ajtóval szemben volt az asztal a jobb oldali és az ajtóval szembeni falon végig padokkal (ugyanígy voltak a padok a másik szobában is), alattuk jobb esetben tárolókkal. Az ajtótól balra pedig a másik kemence fűtésre, sütésre, főzésre (külön konyhát sehol sem láttunk), mellette és mögötte pedig az ágyak három "emeleten". A harmadik már a kemence tetején a gyerekeknek. A füstöt (ha nem volt kémény) a középső helyiségbe vezették ki, a tető alá közvetlenül, mert egy időben a kémény után fizették az adót.

A kicsit tehetősebbek lakóházaiban már nem folyt gazdasági tevékenység, mindkét szobát lakó célra használtak, az egyiket nappali jelleggel, a másikat pedig hálószobaként. Minden másra voltak külön épületek. Míg a szegényeknél esetenként még az állatot is a lakóház gazdasági célú másik felében tartották, addig a tehetősebbeknél már volt külön istálló, terménytároló, -szárító, műhely, kocsiszín. Minden házhoz virágos és zöldséges, gyümölcsös kertek tartoztak. Még a legszegényebbeknél is jellemző volt a ház melletti virágos kert. A földesurak házai már sokszobás, alápincézett, fapaloták voltak nagyobb termekkel, világos szobákkal, cserépkályhákkal, fapadlóval.A szegények házainak földpadlóját egy sajátos szárított fűféle szénája borítja, amely  ha már bepiszkolódott, felseperték és frisset terítettek helyette. Kellemes járást és illatot árasztott.

Az embernek az volt a benyomása ezekben a házakban és udvarokban járva, hogy ezekben a korokban és körülmények között is lehetett - ha éppen nem dúlt háború, pogrom és hasonlók, volt megbecsült munka, jó közösség - boldogan élni. A történelem és az irodalom többnyire nem a múltbeli békés, nyugalmas, harmonikus hétköznapokról szól, ezért oly meglepő látni, érezni ezeken a helyeken ezt a békés és kiegyensúlyozott világot. Különösen a végletes egyszerűséget, ésszerűséget, takarékosságot, amire az embereket a körülmények rákényszerítették sok-sok évszázadon keresztül. Több helyen is megállapítottuk, hogy ma is látni még itt-ott falun ezt az életformát, amelyet egyre többen igyekszenek újra felfedezni, megtapasztalni.

De vajon lehetséges-e ez? Valóban lehet-e, kell-e visszakanyarodni ezekhez az életkörülményekhez? Vagy mindebből meg lehet őrizni, vissza lehet szerezni azt ami jó, ami még mindig nagyon közel áll az emberhez (elbújni egy kemence melegében), s összeegyeztetni a korszerű eszközök és technológiák (pl. internet, napelem, háztartási gépek, korszerű környezetbarát és jól szigetelő anyagokból épülő házak) egyikével, másikával, akár egyes korszerű és hagyományos eszközök (pl. könyvek, mosógépek, járművek) és terek (pl. klub, fürdő, műhely) közös, közösségi használatával? Vajon nem valami ilyesmiről szól-e az egész Mesefalu gondolat? No persze, nem a középkorba való visszatérésről álmodozunk! A meglátogatott skanzenházakban sehol sem láttunk vizesblokkot, mosókonyhát, fürdőszobát, illemhelyet, mintha abban az időben ilyesmire egyáltalán nem is lett volna szükség. Ott volt azonban a közkút, a patak, kerti latrina. Nem kell ezekhez a körülményekhez mindenben visszatérni ... 

Néhány bejegyzéssel korábban szó volt a Virtuális Pázmánd lehetőségéről. Időközben tesztüzemben beindult a VirtualPlanet 3D-s budaörsi ügyfélszolgálati és általános célú alkalmazása, amelyhez ingyenesen itt lehet csatlakozni a kliensprogram letöltésével, próbálgatni. Az általános alkalmazás Főterén egy kisvárosi környezetet találunk, ahol lehet sétálgatni, emberekkel találkozni, üzletekbe, ismerősökhöz, szolgáltatókhoz betérni (amilyen mértékben ezekbe beköltöznek majd). Ugyanezt falusi környezetre pl. Pázmándra is el lehet képzelni. Két képernyős megoldás esetében (lásd az első képen éppen egy padon üldögélve figyelem mi történik a Főtéren) folyamatosan ott lehetünk a virtuális térben pl. egy találkozóra várakozva, miközben a másik képernyőn otthon is dolgozhatunk.

A budaörsi 3D-s ügyfélszolgálat program részeseként ilyen módon figyelem a tesztüzem alatt (lásd a második képen, ahol az egyik fotelből követem az ügyfélforgalom alakulását), hogy mi történik az ügyfélszolgálati térben. Amikor az alábbi kép készült, kora reggel, a nyitás előtt, már ott ültek az ügyintézők, de még senki sem jelent meg a Budaörsi Városháza virtuális aulájában. A virtuális terek között könnyen lehet mozogni teleportálással. Nagyon érdekes otthonról figyelni, hogy mi történik éppen egy távoli helyen. Érdemes elgondolni, hogy milyen egyéni és társas tevékenységi lehetőségeket - kapcsolatok létesítése, információcsere, helyszínek és események látogatása, együttlétek, az események rögzítése -  kínál a jelenlét a virtuális valóságban.

Ha csatlakozunk a túlnyomó többséghez, akik azt mondják, hogy a maják szerint - állítólag, sőt bizonyítottan nem - megjósolt világvége egy humbug, akkor lesz élet (lásd a véleményeket is) ez év december 21.-e után is. Komolyra fordítva a szót, az igazi kérdés nem is ez, hanem inkább az, hogy milyen lesz ez a folytatás? Azt mi is és egyre többen mondják, hogy a világ ezt az utat nem járhatja tovább, mert nagyon is belátható időn belül (csak évtizedekről beszélünk), szétfeszítik a már meglévő, az ember által okozott bajok, feszültségek, konfliktusok és veszélyek. Azt is tudjuk, hogy a civilizáció meghosszabbította ugyan az emberi életkort (korántsem mindenki számára!), megoldott számos ezzel összefüggő "problémát", de ugyanakkor az elmúlt évszázadig folyamatosan egyre több és több ember pusztult el ember (háborúk, civilizációs katasztrófák) által. A civilizáció összességében nem tette boldogabbá, jobbá az emberiséget, s a globalizáció, a mind magasabb társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális szerveződések (pl. a vallások, szekták) sem látszanak - a mai állapot szerint - képesnek megváltani, megjavítani az emberiséget, jobbá tenni az életet a legszélesebb tömegek számára. A globális gazdasági fejlődés, a fogyasztás, a mind kényelmesebb, komfortosabb, nagy rendszerek által kiszolgált élet - amint látjuk a legfejlettebb, leggazdagabb társadalmakat - nem vezet el a "teljességhez" (a leggazdagabbak nem a legboldogabb társadalmak!), ugyanakkor a legnagyobb rombolást éppen ezek eredményezik a környezetben.

Sem a cél, sem az eszköz nem jó tehát, sőt egyre többen mondják, hogy éppen ez az út vezet gyorsuló tempóban egy valódi világméretű összeomlás felé, de nem a Föld, hanem "csak" az ember számára! A kérdésre, hogy "milyen világ közeledik" ezért csak egy ennél jobb, fenntartható elképzeléssel lehet válaszolni, mert a mostani, a fejlett országok többnyire irigyelt,kívánt világa bizonyosan nem lehet elérhető jövő a Föld minden lakója számára. Ezt valódi tudósok megfellebbezhetetlenül bizonyították. A fenntartható világnak több feltétele van, leginkább az ökológiai lábnyom minimalizálásaként szokták összegezni a tényezők (pl. energiafogyasztás, megújuló energiák, globális felmelegedés, környezetvédelem) jelentős részét. Kevesebb szó esik a társadalmi vonatkozásokról, hogy az embert, az emberi viszonyokat a "tömegesség" (tömegtermelés, tömegfogyasztás, tömeglakás, tömegközlekedés, tömegkultúra, tömegsport, tömegkommunikáció, tömegoktatás, stb.) is rendkívüli mértékben rombolja. Mégpedig azért, mert az ember, mint több százezer éven át (max. néhány száz tagú, lásd a törzsi tanács illusztrációját) kisközösségekben élő lény biológiailag nem változott annyira, hogy a tömegtársadalomban jól érezze magát. Társas kapcsolati rendszereinket ezért az új világban alighanem újra kell gondolni, figyelemmel az infokommunikáció rohamosan fejlődő lehetőségeire is. Nem lennék meglepve, ha visszatérnénk a kisközösségi léthez egy korszerűsített formában. Talán éppen ezért olyan vonzóak a még működő kistelepülések, az új, mesterséges közösségek, az ökofalvak és hasonlók?

Ennek a változásnak azonban - sok egyéb mellett - van egy nagyon lényeges feltétele: az eddiginél figyelmesebben, érdeklődőbben, szolidárisabban, tartalmasabban kell egymás felé fordulnunk. A társas életnek új, sokkal mélyebb megismerési, kulturális, spirituális tartalmakkal kell bővülniük a kisközösségekben, nyitottan egymás feltárulkozó és rejtett képességeire, a tudás, az információ, a kulturális javak szabad áramlására, egyéni és közösségi elsajátítására,  használatára, élvezetére, s előállítására, szolgáltatására a tágabb hálózati világban. Ennek párosulnia kell egy egyszerűbb élettel, más területeken mérsékeltebb és takarékosabb fogyasztással, bizonyos javak és szolgáltatások megosztott, társas, közösségi használatával, a természet, a környezet mélységes tiszteletével és védelmével. Felmerül azonban egy izgalmas kérdés. Milyen út vezet - vissza? - egy ilyen világba? Már most is él egy ilyen világmozgalom, amikor néhány tucat ember összefog, elvonul és újrafogalmazza, újrakezdi az életét egy új, mesterséges közösségben (a világon több ezer ilyen van, a naplóban e címszó alatt foglalkozunk velük, nemzetközi katalógusuk is elérhető). De vajon ezek az egyéni kezdeményezések össze tudnak rendeződni a világ menetét befolyásoló nagy változássá? Vagy valamilyen sokkal nagyobb erő, netán valamilyen világkatasztrófa fogja rákényszeríteni az országokat, nemzetközi szervezeteket, világhálózatokat az ilyen irányba mutató átalakulásra? Egyáltalán, érdemes ezen elgondolkodni? 

A Hawaii Mesefalu közösség tagjainak a száma megnőtt egy fővel. Andriséknál megérkezett a második gyermek, kisfiú, Noa Matthew. Első neve Hawaii nyelven szabadot és szabadságot jelent (kis információ a Matthew névről is). Okozott némi izgalmat a srác, mert tüdeje kicsit akadozva indult be magzatvíz nyelés és enyhe tüdőgyulladás miatt, amelyek egyáltalán nem ritka jelenségek. Ezért most még megfigyelés és kezelés alatt áll. A képen éppen berakják az inkubátorban a repülőbe, amely Honoluluba viszi Hiloból. Az orvosok szerint ez csupán magas fokú elővigyázatosság. Andris is elrepült velük, Ági, édesanyja és nővére és a kis Skyia pedig otthon - a Mesefaluban - ott várják a fejleményeket izgalommal. Andris Facebook oldalán - ahonnan ezt a képet átvettem - ismerősök és barátok várják a híreket percről-percre és drukkolnak, hogy minden jól végződjön. 

Utóirat: Noa otthon van, minden rendben, szépen fejlődik, ahogyan kell!

Akiket így nem szoktunk látni. Mintha ijedten azt kérdeznék: "Nahát, hogy kerültünk mi ide? Gyerekek, merre van itt a kijárat? Micsoda ciki, itt rajtunk kívül mindenki fel van öltözve. Meneküljünk! " - mondhatnám egyik-másikra nézve, fejvesztve. Nem tudom mit láttam meg ebben a képben, a bevásárlóközpont egyik, átrendezés alatt álló üzletében. Először elmentem mellette, de nem hagyott a kép nyugodni. Kétszer is visszamentem, nem tudtam választ adni, miért akarom lefényképezni. S végül, íme a fotó. De valójában nem tudom mit üzen. Valami furcsát, valami megmagyarázhatatlan dolgot. Vagy inkább megfejtésre várót? Azt érzem, hogy ez sokszorosan nem természetes: a bábuk már önmagukban, a tökéletességre törekvő látható fogyatékosság, a szenvtelenül kíváncsi tekintetek, a rendezetlen kirakati környezet, az idegenek közössége, a magabiztos kiszolgáltatottság, szokatlanul közel állnak egymáshoz, az ember mint tárgy? Talán egy bizonyos szemszögből - például  a fogyasztói társadalom szemüvegén keresztül - nézve ilyeneknek tűnhetünk magunk is? Értelmetlen szépségek, tökéletes torzók, személytelen tömeg, magatehetetlen egyéniségek. Persze, tudom, hogy mi ez és mire jó, de miért akadt meg rajta mégis a szemem? Miért nem hagy nyugodni ez a kép? Figyeljük meg a szemeket, mintha mindegyik figura azt kérdezné: "Ki vagyok én?" És mi, a nézők, vajon tudjuk a választ erre a kérdésre önmagunkra nézve?

"Izgalmas és aktuális témákat, a megújuló erőforrások, a fenntartható fejlődés és a közösségi gazdálkodás kérdéskörét boncolgatja Szekeres Csaba filmje. Az "Álmodtam egy világot" Pázmándra kalauzolja a nézőt, ahol a lelkes helybéliek a magyar hagyományokra épülő önellátó gazdálkodás módszereit honosították meg. A "természet rendjét értő" szemléletmódnak hamarosan Amerikában is akad követője, ahol egy egész gazdaság létesült a pázmándi példa nyomán. A rendező egy éven keresztül, párhuzamosan követi nyomon a két közösség fejlődését, mindennapjait." A Magyar Média Mecenatúra dokumentumfilm támogatásáról szól ez a napi híradás (a teljes cikk elérése). Ősz végétől tehát egy éven keresztül fogja követni Szekeres Csaba stábja (a fotó egy képes interjúból) a Mesefalu történéseket Pázmándon és Hawaii Nagy-Szigetén.

  Mindkét helyszínen a megvalósítás felelőssége hárul a formálódó közösségekre. Pázmándon egy élő falusi közösségen belül egyelőre 5-6 család, mintegy 15-20 fő álmodik egy új világról, s keres további híveket hozzá abban a hitben, hogy mindenkinek van tennivalója annak megteremtésében, még ha ez reménytelennek is tűnik. Az hawaii esőerdőben egy háromgenerációs magyar család keres "jó embereket" ahhoz, hogy az alapoktól kezdve  újragondolják az életüket kisközösségben, harmóniában a természettel, s továbbadják tapasztalataik, élményeik üzenetét a nagyvilágnak. A két Mesefalu kezdeményezést jelenleg két személy - fiatal nyugdíjasok - kötik össze, akik kétlaki életük egyik felét az egyik, másik felét pedig a másik helyszínen töltik. Mi jön ki ebből? Nem tudjuk. Abban vagyunk csak bizonyosak, hogy ezt az éber álmot nagyon komolyan gondoljuk. 

A Hawaii Mesefaluban sokat esik az eső, de nincsenek hidegek. Ahol vagyunk, 650 m-re a tengerszint felett estére, éjjelre, reggelre lehűl a levegő 20 C fok alá. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy szinte folyamatosan kinn lehessünk a szabadban. Ha tető van felettünk, nem ázunk meg, akkor az egész erdő a rendelkezésünkre állhat bármilyen tevékenység számára. Szúnyogok errefelé nincsenek, vagy nagyon ritkák. Ha megoldható az eső elleni védekezés, akkor nagy tereket nyerhetünk. Erre lehet nagyon jó megoldás a vitorla "technológia". Alkalmazásának kitűnő példáját láttam az agárdi termálfürdőben, a nemrég átadott új részben. 

A Hawaii Mesefaluban azért fantasztikusan jó ez a megoldás, mert az oszlopok már készen állnak. A sűrűn növő, szálegyenes és magas, csak a magasban lombos ohiafák kiválóan megfelelnek erre a célra. A vitrolák alakjával és a rögzítő láncok hosszával jól lehet kompenzálni a fák adott geometriáját. Ha olyan módon helyezzük egymás fölé, részben átfedő módon a vitorlákat, hogy az esővíz egyikről a másikra folyjon le, akkor egészen nagy esőtől védett területeket lehet kialakítani. Adott helyeken természetesen gyűjteni is lehet a lecsorgó vizet, azt akár ott a helyszínen felhasználva, vagy elvezetve, s be csatornázva a helyi vízellátásba.

Számos szabadtéri közösségi hely alakítható ki ezzel a tetőmegoldással. Ilyen lehetnek például a közösségi fürdő medencével, ahol a vizet a tábortűz melegíti, amely körül egy csőrendszeren keresztül melegszik fel a helyben gyűjtött esővíz. Vitorlatetős lehet a közösségi kemence és konyha is. Persze meg kell oldani az élelmiszerek elzárását a macskák, kutyák, vaddisznók elől. A közösségi műhelynek sem kell zárt tér, jelenleg is a házak nyitott alagsorában folynak az építkezésekhez kapcsolódó előkészítőmunkák, a szabadban vannak a gépek, szerszámok. A biztonság miatt egyáltalán nem kell aggódni, nem szükséges azokat zárt térben tartani. Kialakítható vitorlatetős játszótér a gyerekeknek és sportolásra alkalmas terület a felnőttek számára.

Bizonyos mértékig a kiskertnek is szüksége van eső elleni védelemre, mert itt túl sok a csapadék. A vitorlákban összegyűjtött vizet csepegtető rendszerben lehet eljuttatni, adagolni a növények számára. A kecskék tartása során Andris már kezdetektől alkalmazza vitorlatetőt, s az építkezés során is felhasználtuk, hogy az eső ne akadályozza a munkákat. A megoldás kritikus részei a megoldásnak a vászon anyaga, az erős szegély és a sarkok megerősítése és rögzítése az oszlopokhoz, vagyis a fákhoz. Az agárdi képek jól mutatják, hogy milyen erős láncokra és fémszerkezetekre van szükség még a kisebb felületű vitorlák esetében is. Az elkövetkező időszakban ezt a tetőmegoldást mindenképpen ki kell kísérleteznünk néhány közösségi hely kialakítása során.

A tegnapi pázmándi Civil Falunapra azzal a céllal készültünk, hogy a Pázmándi Mesefalu Közösség és a Natúrkosár Bevásárló Közösség első alkalommal lépett így ki a falu közönsége elé, ismerjenek meg bennünket személyesen és alakuljon ki a nagyobb és kisebb közösség között valamilyen emlékezetes kapcsolat. Úgy gondoltuk el, hogy majd leülünk az érdeklődőkkel, elmeséljük kik vagyunk, hogy kerültünk ide, miért és mit szeretnénk itt elérni. Az élet azonban sokkal jobb forgatókönyvet írt. 

"Lecsó 1" program délelőtt a Vörösmarty utcában, a kondér a kertben 

Már a készülődés mutatta, hogy váratlan dolgokra kell felkészülnünk, amikor jöttek a felajánlások a helyi termelők részéről a lecsókészítéshez (lecsó 1). Egy rekesz paprika (külön erős is), egy rekesz paradicsom, hagyma, 50 tojás, kenyér, kolbász. Úgy 30-40 személyre terveztük, azoknak, akik odajönnek beszélgetni a Mesefaluról. Közben jött az újabb - nagy formátumú - ötlet, hogy vendégeljük meg az egész falut. Ez általunk felfoghatatlan volt, de Mónika (polgármester) számára nagyon is elképzelhető: van egy nagy gázüst óriási kondérral, az iskolakertben töméntelen paprika, paradicsom, kerül hagyma és pirospaprika, szalonna, kolbász és ott volt a mi részünkről az 50 tojás.

Ez már a "lecsó 2" projekt az iskola konyháján, az előkészületek kezdete

No és a legfontosabb, Annus néni, akinek ez egy mindennapos gyakorlat. Hogy miképp fog mindez összejönni, azt el sem tudtuk képzelni. A terv nem volt pontosan kidolgozva, de Pázmándon a dolgok "alakulnak". Amikor eljön az ideje, akkor valahogy mindenki tudja mi a dolga (első tanulság). Szóval lett - majdnem - minden. A lecsó 2 programhoz hatalmas mennyiségű nyersanyag mindenből, Kora délután átvonultunk az Iskola konyhájába és megkezdődött  a nagyüzemi lecsókészítés. A törzsgárda Annus nénivel bővült, s néhányan cserélődtek a csapatban, bedolgoztak így összesen vagy 10-en a Mesefalu Közösségből és a szimpatizánsaink köréből is.

Bővül a nagyüzemi lecsókészítők köre

Négy órakor kitelepültünk a lángossütő és fagylaltos, valamint a Vadvédelmi Központ közötti pavilonunkhoz a már kész első, vegetáriánus lecsóval és a készülő szalonnás, kolbászos, tojásos. Annus néni - a főszakács - rendkívül rutinosan dolgozott. Ahogy pirult a hagyma kiderült, hogy a piros paprikára nem gondolt senki. Hárman három irányba rajzottak ki, s hamarosan lett is pirospaprika, több, mint amennyire szükség volt. Nem lett egy percnyi fennakadás sem.

Annus néni, aki tudta hogy nagyon finom lecsót fűz, de egy kanálnyit sem evett belőle, meg sem kóstolta

A pavilonunk előtti padokon már gyülekeztek a közösségünk tagjain túl az első ismerősök, a helyi termelők és még menet közben is érkeztek a felajánlások: ribizli szörp, áfonya szörp, bodzalekvár. A gyerekeknek készített újrahasznosított anyagokból készített játékoknak (autó, kis vonat, alagút, s sok más egyéb) nagy sikere volt a picik körében. A natúr lecsó (hús nélkül) és az Annus néni lecsója - fél öt felé már kész is volt - egyaránt kelendő felkeltette az érdeklődők figyelmét. Amikor a színpadnál bemondták, hogy a Mesefalu Közösség lecsóval várja a látogatókat, már nem volt megállás.

Gyülekezik és bővül a baráti társaság

A baráti vendéglátás - kétféle lecsó, finom kenyér, ízes natúr szörpök - levette a lábáról a látogatókat, érzékelhető volt a meglepetés, és felébredt a kíváncsiság hogy vajon mi ez a Mesefalu és Natúrkosár, miért jó nekik, hogy etetik a teljes vendégsereget. Mindenkinek elmondtuk, hogy mindez a tagjaink és a helyi termelők felajánlása, amelyet a Mesefalu "mozdított meg" a bevásárló és ökoközösség szervezésével. Volt miről beszélgetni azokkal, akiknek felkeltettük az érdeklődését. A falu köztiszteletben álló személyiségei közül sokan megfordultak a "konyhánkon", s ezzel hitelesítették törekvéseinket.

Mi is az a Mesefalu?

Eleinte tartottunk tőle, hogy nem fog elfogyni a mintegy 200 adag lecsó. Aggodalmunk azonban feleslegesnek bizonyult. Hamar híre ment a finomságnak, s nem egy idő múlva már úgy jöttek a vendégek, hogy "hallottuk, hogy itt jó kis lecsót lehet enni". A pavilonokkal beindult a barterezés: a lecsó jó "valutának" bizonyult, kaptunk érte lángost, fagyit, süteményt. Akik nem tudták otthagyni a standjukat, azoknak "házhoz" vittük az "emberes" adagokat. A tűzijáték után összegyűltek a tűzoltók, még oda is tudtak vinni a lecsóból egy finom vacsorára. Reméljük, ízlett mindenkinek.

A község és közösségünk között a rendezvényen a lecsó volt a kapocs

Így aztán a Mesefalu Közösség és a Natúrkosár bemutatkozásában a lecsó kapta a főszerepet. Jól van ez így, ennél jobb első találkozási élményt talán nem is tudtunk volna kitalálni. Sokat tanultunk. Azt is megtapasztaltuk, hogy ha eljön az ideje, lehet nagyobb léptékekben is gondolkodni (lecsó 1 és lecsó 2). Lehet egymásra számítani, olyanok köréből is, akit még személyesen nem ismerünk, de a Pázmándhoz tartozás, egy-egy jó ügy összeköt bennünket.

A Natúrkosár bevásárló közösség pázmándi tagjait bizalmi kapcsolat köti össze. Kezdettől tudjuk, hogy a csoport működésének csak az egyik, kétségtelenül fontos része az, hogy a tagok friss, finom gyümölcshöz, zöldséghez jutnak, s a termelők pedig kényelmes értékesítési lehetőséghez. Egyre gyakrabban tapasztaljuk azonban azt is, hogy ennél sokkal többről van szó. A kóstolók, ajándékok, ráadások áramlása már elejéről fogva jelzett valamit. A termelők így jelezték, hogy bíznak bennünk, a csoportban, számítanak ránk, s szeretnék, ha mindez jó kedvvel, jó hangulatban működne. A vásárlók részéről magasabbra emelkedett a toleranciaszint az időjárás változásai, esetleges átmeneti szállítási nehézségek miatt - szerencsére ritkán - előforduló szállítási akadályok miatt. Az ünnepek, rendezvények  ellátásához való térítésmentes nyersanyag és késztermék hozzájárulás, személyes közreműködés (ez lesz a közelgő Augusztus 20.-án is a civil falu rendezvényen) még többet jelez, a közösségi részvétel szándékát. Itt már messze nem az áruforgalomról, hanem az egymás iránt bizalommal lévő, közös célokat megvalósító emberek együttműködését. A napokban egy furgonos autóra lett hirtelen szükség egy délutáni szállításhoz. A bevásárló közösség egyik beszállítója épp ilyet használ. A természetesen könnyen visszautasítható kérdésre, hogy kisegítene-e az autó kölcsönadásával (nem kis kérés!) azonnali igen volt a válasz. Miért? A kulcsszó a bizalom, ami kialakult a közösség működésének eddigi néhány hónapja alatt. Előtte nem ismertük egymást. S minden jól működött.

.

Nem minden nap jönnek az emberhez ilyen vendégek, még falun sem. Ma furcsa dolog történt. Három, nagyon rendben tartott, mondhatni "jól fésült" bárány ballagott végig a pázmándi Vörösmarty utcán, gazda nélkül. Többnyire a járda és az úttest közötti füves részen közlekedtek, legelésztek, időnként megkóstolták a lakók által odaültetett virágokat. Ha egy-egy kaput nyitva találtak - ami mifelénk gyakori, természetes, ha a háziak otthon vannak - akkor először ott megálltak, belestek, s bátortalanul ugyan, de mégiscsak beballagtak kíváncsiskodva. Ha a háziak - ahogyan mi tettük - előjönnek a meglepetéstől elképedve, akkor megállnak, szembenézve várják az apró jeleket: mehetnek-e tovább, vagy oldalogjanak kifelé, netán vegyék menekülőre a dolgot. Ha a jelek - bármi legyen is az a számukra - megnyugtatóak, akkor mennek tovább, befelé és körbejárják a terciát. Ez történt nálunk is. Az utcán eközben gyülekeznek a ritka jelenség iránt érdeklődő lakók, s kezdik megbeszélni a dolgot. Kinek szóljanak? Hová jelentsék? Ki az illetékes? 

Egyet lehet találgatni! Naná, hogy a polgármester. Ki más? Mónika mindenben illetékes. Ha akarja, ha nem.  Ment is a telefon a Hivatalba.Eközben mi a bárányokkal próbáltunk barátkozni a kertünkben. Ők nem engedtek bennünket közel magukhoz, de azért éltek a lehetőséggel, hogy minden, látszólag ehető növényt szemügyre vegyenek, megkóstoljanak. összességében nem tettek kárt semmiben. Itt-ott apró jeleket hagytak maguk után, de ez sem volt igazán sérelmes a számunkra. Pár perces látogatás után komótosan továbbálltak. Mentek a Vörösmarty-n tovább, jöhet a következő udvar, ha nyitva a kapu. Közben az ismert bárányos gazdákat körbetelefonálta Aranka, az utcabizalmi (nálunk ilyen is van, aki minden ügyes-bajos dologban összekötőként működik a lakók és a Hivatal között, igen jól működő rendszer, mindkét irányban). Látszólag nem hiányoznak az állatok a pázmándi gazdáknak. Verebről jöttek talán, a 3 km-re lévő szomszéd faluból? Hamarosan megtudjuk, a faluszája majd ezt is elmeséli.

Mostanában sok hír érkezik a Marsról a Curiosity expedíció kapcsán. Élőben nézhetjük a Marsjáró felvételeit sok millió km távolságból.  Egy fantasztikus animációs film az odajutásról. Andris egy még fantasztikusabb elképzelésről ad hírt Facebook oldalán. Egy falu jön létre 2023-ig a Marson! A program honlapja képes-filmes (kattints a képre) beszámolót ad a program céljáról és megvalósításáról. Na ezen érdemes egy kicsit eltűnődni. Ha valami offgrid a földi viszonyokhoz képest, akkor a Mars-falu biztosan az. Mindent helyben kell előállítani, minden emberi életfeltételt a falunak kell biztosítania. Az ottani viszonyokhoz képest azonban a falu, benne egy-egy ember, család csak együtt, totális hálózatban képes létezni. A környezet - talán a napfényen kívül - semmit sem támogat. Ez csak az egyik érdekesség. A másik, egy kérdés, hogy vajon miért, kinek jó ez? A tudományos értékét most tegyük félre. Az magától értetődő. De vajon van-e értelme a Marson lakni, ott leélni egy életet? Eszembe jutnak azok, akik a puszta lávamezőn élnek Hawaii-on (lásd: Élet a lávamezőn). A közvetlen életkörülmények ott is hasonlóak, de ott a tenger és néhány percnyi kocsiúttal már a zöldben, lakott településen lehetünk. De a Marson? Szóval, érdemes kicsit elgondolkodni, mit adhat egy embernek, egy kisközösségnek, egy ország társadalmának, az emberiségnek egy falu a Marson?

Andrissal már néhány éve tervezgetjük, hogy Hawaii-on létrehozandó kis világunkat virtuálisan is kiterjesztjük, hogy minél többen lehessenek aktív részesei az új közösség építésének. Mire jó egy valóságos közösségnek a virtuális valóság? Egyszerű a válasz: semmiképpen sem azért, hogy helyettesítse a valós együttlétet, hanem azért, hogy elősegítse azt.Hogy a közösség tagjai, vendégei akkor is együtt tudjanak lenni, gondolatokat, információkat, szolgáltatásokat tudjanak cserélni akkor is, ha fizikailag nem tudnak találkozni. Azért is, hogy meglévő vagy tervezett környezetüket, annak személyes vagy személy közreműködése nélküli szolgáltatásait (pl. kiállítások, könyvek, újságok, feljegyzések, zene, képek, filmek, videóüzenetek, igénybejelentések, rendelések, kommunikációs szolgáltatások a tárgyakhoz, helyekhez kötve, vagy ezektől függetlenül) akkor is használhatóvá tegyék, ha a fizikai valóságban nincsenek otthon, de a virtuális térben - ahol  nincsenek távolságok - ott tudnak lenni. Bonyolult egy kicsit? Bizonyára, amíg nem válik valósággá.

Nos, éveken át keresgéltük az alkalmas szoftvereket, bejártuk a Second Life virtuális világát, megismertünk ilyen elven működő kalandjátékokat, virtuális valóság építő rendszereket. De valamiért egyik sem volt jó arra, amit elképzeltünk. Egy általunk felépíthető, kellően kifinomult, figuratív (emberek, tárgyak, épületek, terepek, növényzet jó megjelenítését biztosító), üzletileg és tematikailag nem "terhelt", de ilyen lehetőséget is kínáló, minden lehetséges információcsatornán elérhető  (többcsatornás integrált multimédia), valós időben működni képes rendszert kerestünk. A Virtual Planet hamarosan (várhatóan ősszel) hivatalosan is megjelenik, bemutatkozik Magyarországon, magyarul (előhírnöke már megjelent Budaörsön, mint virtuális okmányiroda, az alkalmazásról és hátteréről itt lehet olvasni és a videót megnézni). Mindent tud, s ami a legfontosabb: saját világokat lehet benne felépíteni (a Second Life-ban egy létező virtuális világban kell elhelyezkedni, "területet" vásárolni).

Mit tudnánk kezdeni egy ilyen eszközzel? A Mesefalvakat - Hawaii és Pázmánd - meg tudnánk jeleníteni, benne meg tudnánk jelenni magunk is belső és külső szolgáltatásainkkal. A virtuális mesefalu szórakozást, társas együttlétet, munkát, tanulást, üzleti lehetőségeket rejt magában. A pázmándi részben a falu egészét magában foglalhatja és a helyi kisközösségi média 3D-s színterévé válhatna, ahol lehet tévézni, rádiózni, újságokat készíteni és terjeszteni, kiállításokat berendezni, oktatótermet működtetni, konferenciákat szervezni, s természetesen a Mesefalu közösségét is megjeleníteni. Nehéz elképzelni is, mi minden lehetőséget rejt magában egy-egy valós közösség virtuális kiterjesztése. Mert ez az utóbbi a lényeg ebben az esetben, a fizikai valóság térbeli korlátainak átlépése, új - eddig elképzelhetetlen - lehetőségek közösségi birtokba vétele.

Már szinte hallom is az ellenvéleményt: a virtuális világ a gyerekek, az internet mániákusok szórakozása. A hétköznapi emberek, az idősebbek ettől nagyon távol vannak. Minden bizonnyal van ebben igazság, ahogyan minden új technológiánál (korábban a mobil telefonnal, most az okos telefonnal) ezt tapasztaljuk. Egy ideig ez van. De miért ne lehetnének épen a fiatalok azok, akik felépítik, bevezetik, betanítják az új, virtuális világot? Miért ne vállalhatnák ők ezt a rendkívül nemes küldetést? Az idősebbeknek is lehet komoly szerepük a közösségek virtuális kiterjesztésében. Ők a tartalmak és szolgáltatások létrehozásában - oktatás, tanácsadás, információtárak - nélkülözhetetlenek. Mi ez, ha nem a közösség értékeinek felkutatása, felmutatása, a legszélesebb körben történő hasznosítása. Milyen értékeké? Emberi, szellemi, történelmi, gazdasági, természeti, tárgyi, fizikai és még ami nem is jut eszünkbe. A Mesefalu Közösség által működtetett Virtuális Pázmánd legfontosabb küldetése lehet a faluközösség értékeinek feltárása, felmutatása, ápolása, gyarapítása és hasznosítása. Ez történelmi léptékű közösségi feladat, amelynek mindenki részese lehet, kell legyen, hiszen a falu valós értékvilágának eleve részese.

Az Emberiség.hu online magazin (Youtube videócsatornája 3 millió látogatót mondhat magáénak, a magazint napi 1000-1200 látogató keresi fel) tulajdonosa és szerkesztője, Both Gábor járt nálunk Pázmándon. Régi terve volt, hogy meglátogat bennünket, mert a kezdetektől követi a Mesefalu sorsát, s módszeresen gyűjti a híreket, videókat Pázmándról, ő maga is készít felvételeket konferenciákon, ahol Pázmánd is előfordul. Úgy látta, hogy érdemes ide eljönni, alaposan körülnézni minél többekkel beszélgetni, s hírét vinni a látottaknak, hallottaknak. A mintegy kétórás beszélgetésen - résztvevők a Pázmándi Mesefalu Egyesület részéről, a második képen balról jobbra: Varga József, Márton Anikó társelnök, dr. Virányiné Reichenbach Mónika polgármester, Gáspárné Takáts Mária, Szabó Hédy elnök,Vértes János és Gáspár Mátyás társelnök (a fotókamera mögött) - végigbeszéltünk szinte mindent a Mesefalu történetével kezdve Hawaii-ból elindulva napjainkig, majd a helyi kisközösségi fejlesztések gyakorlatával, módszereivel és kicsit az elméletével folytatva a pázmándi helyzeten át az országos társadalomfejlesztési folyamatokig. Egy nagyon izgalmas, kellemes, őszinte beszélgetés volt ez, Gábor jól irányzott kérdéseivel. Várjuk a videót, esetleg több részletben, a magazinban. Köszönjük a látogatást, kíváncsiak vagyunk a véleményekre. Az első rész itt, a  második rész itt érhető el.

... társadalmi vállalkozásban szerveződő közösségépítési programjával

Tegnap - 2012. június 23. szombat- megalakult a Pázmándi Mesefalu Közösség. 8 helyi és 7 beköltözni, letelepedni, vagy a tagok számára közösségi szolgáltatást nyújtani szándékozó magánszemély alapító közgyűlésen döntött a civil szervezet létrehozásáról. Elfogadtuk az alapszabályt, amelynek leglényegesebb pontjai a következők:  

Az egyesület célja: "Pázmánd község területén és körzetében létrehozni és működtetni egy közösséget, amely ökológiailag tudatosan él, önfenntartásra törekszik, ilyen irányú működésével szervesen bekapcsolódik a falu társadalmi, gazdasági életébe, közösségébe, tapasztalatait megosztja a lehető legszélesebb körben."

Az Egyesület feladatai:

"1. A tagok letelepedésének, közösségi szolgáltatásai létrehozásának és működtetésének, a közösségi életbe való bekapcsolódásának segítése.

2. A tagok és a közösség ökológiailag tudatos és önfenntartó életmódjának elősegítése együttműködéssel, ismeretekkel, források közös megszerzésével.

3. A tagok és a közösség ökológiailag tudatos és önfenntartó szolgáltatásainak fokozatos kiterjesztése, népszerűsítése a tágabb faluközösségben.

4. A közösség ökológiailag tudatos és önfenntartó életmódja, szolgáltatásai tapasztalatainak széles körű népszerűsítése.

5. A közösség ökológiailag tudatos és önfenntartó szolgáltatásainak nyújtása a működési területen."

Az alapító közgyűlés (nincs minden alapító a képen)

Az Egyesületnek tagja, mint: "személy, család, jogi személy vállalja, hogy a Mesefalu Közösség számára nyújt legalább egy – közösségi szolgáltatást;" Az egyesületnek lehetnek pártoló tagjai is, akik, amelyek elfogadják az alapszabályt és segítik a közösség munkáját, életét.

Az alapító közgyűlés során megválasztottuk az elnökséget és a felügyelő bizottságot az alábbiak szerint: Szabó Hedvig, elnök, Márton Anikó és Gáspár Mátyás társelnökök, Szekeres-Bencze Kata, Czinkóczki Mária, Galács Gábor felügyelő bizottsági tagok.

A tagok egyeztették, hogy mit vállalnak, milyen - a magánterületükön, vagy egyéb módon működő - közösségi szolgáltatással lépnek be az Egyesületbe. A közösség nyitott, s az alábbi, vagy számos más további, helyben nyújtott szolgáltatással lehet csatlakozni új tagoknak.  Az alábbiakban szereplő felsorolás, amelyek közül jó néhányat már vállaltak az alapítók, de egyfajta szolgáltatásnak több helyszíne is lehet - nem jelent semmiféle lezártságot, fontossági sorrendet. A funkciók, szolgáltatások, létesítményeik és tereik a jelzetteken túl is kombinálhatók, jó néhány a Falu meglévő, létrejövő közösségi helyei keretében is biztosítható. A lista inkább a gondolkodás serkentését, ötletelést szolgálja. Valamennyi létesítmény a közösségi együttlétet, együttműködést, használatot feltételezi, s bár a terület tulajdonosa felügyeli azt, a létrehozás, fenntartás költségei és az esetleges hasznok (a ráfordítások arányában) megoszthatók.

Közös ebéd (mindenki hozott valamit, a házigazdák lecsóval szolgáltak)

VENDÉGKUNYHÓK, -HÁZAK, -SZOBÁK – A közösség vendégeinek elhelyezése, táboroztatás.

FŰSZERKERT – Fűszerek közösségi termesztésére, feldolgozására, szárítására alkalmas hely, fóliasátor és termény szolgáltatás.

GYÓGYNÖVÉNYKERT – Gyógynövények közösségi termesztésére, feldolgozására alkalmas hely, fóliasátor és termény szolgáltatás.

BIOKERT – Biotermelésre alkalmas kert, földterület, gyümölcsös és termény szolgáltatás.

ÁTADÓPONT - A közösség, a falu számára helyi termények, termékek begyűjtése és elosztása, bevásárló közösség működtetése  

KLUBHÁZ – Társasági élet, kiscsoportos oktatás, összejövetelek (a pázmándi Faluházban is megvalósítható), házi koncvertek, vetítések, zenehallgatás.

SZAKRÁLIS HELY – Szabadban, fedett meditáló, találkozó hely, kert, tűzhely.

IRODASTÚDIÓ – Irodai munkatér, számítógépek, teleház, műterem, WIFI sugárzás (teleház).

MÉDIASTÚDIÓ – Média - multimédia - készítése, szolgáltatása a közösség és a falu számára.

MŰVÉSZETI STÚDIÓ – Rajzolásra, festésre, szobrászkodásra alkalmas fedett és szabadtéri hely.

KÉZMŰVESHÁZ – Varrás és egyéb kézimunka helye.

JÁTSZÓHÁZAK, -TEREK – Gyerekek foglalkoztatására, felügyeletére alkalmas, számukra berendezett ház, szabad játszó(tér).

REKREÁCIÓS HELYEK – Kikapcsolódásra (pl. szép kertek, lugasok), egyes sportokra (pl. asztalitenisz, tenisz, röplabda, lovaglás, fitnesz) alkalmas épületek, területek természetesen megoldható a Falu erre alkalmas helyein).

ÉTKEZŐ – Közösségi ebédlő, kávézó.

KONYHA – Főzés, sütés, tartósítás, kemence.

TŰZHELY– Fedett közösségi hely, körbeülhető tábortűz helye, lásd még szakrális hely.

FÜRDŐHÁZ – Zuhanyzók, szauna, jakuzzi.

MOSÓKONYHA – Mosoda, szárítóhely. Kapcsolódhat a fürdőházhoz a vízellátásban.

SZŐNYEGTISZTÍTÓ – Szőnyegmosó és szárítóhely. Kapcsolódhat a fürdőházhoz a vízellátásban.

AUTÓMOSÓ – Nagy nyomású vízsugárral, biológiailag ártalmatlan tisztítószerrel működő beállóhely.

TELEKOCSI – A közösségi tagok által közösen használható személyautó, furgon, utánfutó, egyéb jármű parkoltatása, szolgáltatása.

MŰHELY – Javítási, szerelési, asztalos, lakatos munkák végzésére, autóbeállóval.

RAKTÁR – Zárt és nyitott raktárterület pince hűtőtérrel)

VÁLLALKOZÁSI HELYSZÍNEK - További közösségi vállalkozások céljára kialakított speciális helyek (pl. termelő-, állattartó helyek, piacterület).

BEMUTATÓHELYEK – Bizonyos ökológiai módszerek (pl. energiagazdálkodás, természetvédelem, alternatív építkezés) bemutatásának helyei.

A közösségi szolgáltatások általában nem korlátozódnak a Mesefalu tagjaira, abban Pázmánd falu, a környék vagy még messzebb lakók is (gondoljunk a virtuális, internetes szolgáltatásokra) részesülhetnek, azokat fokozatosan kiterjesztve tesszük hozzáférhetővé, amint azok kibontakoznak, megerősödnek és arra alkalmassá válnak. Az első ilyen már működik is, ez a Natúrkosár Bevásárló Közösség, amely az alapító közgyűlés döntése alapján a Pázmándi Mesefalu Közösség Egyesület keretei között fog működni a jövőben Márton Anikó irányítása alatt. Június 1-vel nyitjuk meg a pázmándi Átadópont-ot.

Egy ideje már, hogy a Pázmándi Mesefalu Közösségben beszélünk a helyi termék felvásárlásról, bevásárló közösség működtetéséről és az átadópont szervezés lehetőségéről (alább röviden összefoglalom, hogy pontosan miről van szó). Néhány hónapja folyik már a termékfelvásárlás helyi termelőktől (tojás, zöldség, gyümölcs, szörpök, sajtok, egyéb), egyre nagyobb sikerrel (forgalommal!) a termelők és vásárlók nagy megelégedésére. Most lépünk egyet és a Natúrkosár Egyesület keretein belül - Érd és Diósd után - 2012. július 1.-vel Pázmándon is megnyitjuk az Átadópontot (egy hónapig beüzemelési próbaidővel!), ebben a helyes kis házikóban (lásd a képen), a Pázmándi Mesefalu Közösség szolgáltatása gyanánt, a Natúrkosár hálózat részeként. Az utóbbi azt jelenti, hogy a helyben nem kínált termékeket a Natúrkosár ajánlatából lehet megvásárolni Pázmándi átvétellel. A vásárlás menete az, hogy az email-ben bejelentkező vásárlóknak kiküldjük a kínálati árlistát minden hétvégén, amelyen online bejelölik igényeiket, s a hét egy napján (pl. minden pénteken, a napot és az átadási időpontot, címet megírjuk a bejelentkezett, rendelést feladó vásárlóknak) összegyűjtve, becsomagolva mindenki átveheti heti rendelését az Átadóponton. Csak vegyszermentesen, ellenőrzött körülmények között termelt, garantáltan friss árut kínálunk, kölcsönös bizalmon alapuló termelő és bevásárló közösségi hálózatunkban. A termelőket folyamatosan bemutatjuk a vásárlóknak egy-egy átadónapon személyesen. Aki szeretne csatlakozni ehhez a rendszerhez termelőként vagy vásárlóként, írjon emailt a következő címre: gmari@t-online.hu. 

Mi a bevásárló közösség?

A helyi termelők egy jelentős részének nincs módja arra, hogy áruját a piacra vigye, közvetlenül árusítson (nem tud közlekedni, nincs erre ideje, az áruját nem tudja csomagolni, készletezni, stb.). Következésképpen terményeit nem tudja értékesíteni, ami megkérdőjelezheti a munkáját, megfosztja a jövedelmétől. Vannak olyan termelési mennyiségek és ingadozások, amelyek nem is teszik hatékonnyá a piacozást.

A fogyasztók nagyobb bizalommal vásárolnak olyan termelőktől, akiket ismernek, akikhez hozzászoktak. A bevásárló közösség egymást személyesen ismerő, egymáshoz bizalommal lévő emberek csoportjává szervezi a vásárlókat és a termelőket. Így – egyfajta önmagát a csoport által folyamatosan ellenőrző – bizalmi kereskedelmi rendszer alakul ki, amelyben megfelelő feltételek megléte esetén (kapcsolati felületek, közösségi helyek) természetes módon jelennek meg a szolidaritás és közösségi együttlét formái is. 

Mi az átadópont?

Az átadópont egy hely, ahol a helyi termelőktől interneten megrendelt termékeket összegyűjtik, és a vevők átvehetik. Ez tehát nem egy bolt, ahová bárki bemehet vásárolni, hanem időszakosan, kizárólag az átadás-átvétel idején nyitva tartó hely. Célja kifejezetten logisztikai, a termelő és a vásárló kapcsolatának elősegítése, hatékonyabbá tétele, a több termelőtől vásárló, helyismerettel nem rendelkező vevők, valamint a több vásárlóval kapcsolatban álló termelők helyzetének megkönnyítése.

Az átadópont funkciói részben az átadás-átvételhez, részben pedig a bevásárló közösség más igényeinek kapcsolódva a következők lehetnek:

a) Átadópont funkciók:

• a helyi termékek begyűjtése és átmeneti tárolása,
• a „kosarak” összeállítása a megrendelések szerint,
• az átadás-átvétel, az elszámolások adminisztrálása.

b) Közösségi funkciók:

• információk közvetítése a termelőkről, termékekről,
• egyes termelők időszakos bemutatkozása a helyszínen,
• a közösség tagjainak találkozása, ismerkedése egymással. 

Előnyök és további lehetőségek

Az átadópont serkentőleg hathat a helyi termelés, termékek lehető legszélesebb körű feltérképezéséhez, a forgalom, felvásárlás fellendítéséhez, ami a bevásárló közösség pázmándi működéséből – helyi felvásárlással és érdi, valamint diósdi átadópontokkal – már egyértelműen érzékelhető. Az Átadópont egy közbenső lépés a helyi piac megszervezéséhez, a helyi termelők felkutatásához és egy nagyobb vevőkör kialakításához, figyelemmel akár a Velencei-tó és a környék turisztikai forgalmára is.

Amennyiben a helyiség erre alkalmas, kezdeti megoldásként szolgálhat a helyi termékek állandó bemutató helyeként. Ebből idővel kinőhet egy – nem szükségképpen az első helyen – helyi információs és tájékoztató központ, amelynek a helyi termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztató és bemutató funkció szerves része. Az Átadópont egy köztes állomás, elősegítője lehet a helyi gazdapiac létesítésének, amennyiben a termelőket meggyőzheti arról, hogy érdemes befektetniük, termelésüket felfuttatni.

Gimnazista koromban, édesanyám munkahelyén, egy szövetkezetnél, rendszeres nyári diákmunka keretében, testvéreimmel kitanultunk három szakmát: szőnyeg- és ablaktisztítás, takarítás. Jól is kerestem velük, érdekes embereket, intézményeket és szolgáltatási viszonyokat ismertem meg a nyári munkák során. Így mostanában, otthon az első két feladat többnyire rám is marad, az utóbbi erősen megosztva. A napokban - szőnyegtisztítás közben (lásd a képeket) - elgondolkodtam azon, hogy ez akár közösségi szolgáltatás is lehetne, miután egyre nehezebb és drágább, macerásabb manapság szőnyeget tisztíttatni. 

Többen megcsodálták már itt a szomszédságban, hogy milyen egyszerű házilag kitisztítani a legnagyobb szőnyegeket is, ha néhány feltétel adott (síma felület, víz, nyeles súrolókefe, kevés környezetbarát vegyszer, szárítóhely, kis erő és tudás). Miért ne lehetne ez egy közösségi szolgáltatás, hiszen ezek a feltételek nem szükségképpen adottak minden házban, még vidéken sem, különösen nem ott, ahol csak idősebbek laknak. És akkor itt jön be a Pázmándi Mesefalu további alakulása. Új helyzet van, amelyben az ilyen és ehhez hasonló, többnyire jóval fontosabb, magánterületen szervezett, működtetett közösségi szolgáltatások döntő szerepet kapnak.

A Pázmándi Mesefalu Közösség tagjai úgy döntöttek, hogy a hálózati modellt veszik előre. Ami azt jelenti, hogy a falu különböző helyein megtelepülve, öko élemódot folytatva, mindenki saját területén gazdájává válik valamely kisközösségi szolgáltatásnak, amivel szívesen foglalkozik, amihez ért, s azt műveli a maga és a többiek számára, egyedül, vagy a közösség más érdeklődő tagjaival összefogva. Mi lehet ez? Például a szőnyegtisztítás, vagy ennél sokkal lényegesebb dolgok: közösségi biokert, fűszerkert, beszerzés és elosztás (piac), technikai és kézműves műhely, pihenőkert, gyerekparadicsom, konyha és kemence, fürdőház, mosókonyha, ökológiai és fenntarthatósági szakkönyvtár és sok minden egyéb, amire még nem is gondolunk. És mindez nem csak a beköltöző Mesefalu lakók körében. Már az alapítók között is vannak pázmándiak. Sőt, a helyi vállalkozások, intézmények is bekapcsolódhatnak közösségi szolgáltatásokkal. És akkor egyszer csak egész Pázmánd egy Mesefalu lesz? Miért ne?

Mostanában - elsősorban az ingatlanfejlesztési vállalkozás beindítása miatt - a Hawaii Mesefalu fejlesztésre kevesebb pénzt és munkát tudunk fordítani. De nem is sietünk, a legfontosabb azonban most az, hogy hosszú távra anyagilag megalapozzuk a közösség fenntarthatóságát. Kisebb munkálatok azonban folynak a házakon és a parkosításon, a legutóbbi fejleményekről Andris két videót küldött (videó 1, videó 2). Az egyik látványos fejlemény a második ház alatti terület (alagsor) megtisztítása a láváig (lásd a képen). Jól látható a földréteg vastagsága, s kísérteties, ahogy érzékelhető a valamikori izzó láva folyása ezen a területen néhány évszázaddal ezelőtt.

Közben, ahogy sűrűsödik a vendégjárás - szinte folyamatosan foglalt volt ez a ház, amióta szeptemberben, már majdnem kész állapotban eljöttünk - és egyre nagyobb az érdeklődés döntést hoztunk egy újabb ház felépítéséről a Mesefaluban. Ez az épület megmarad a vendégeknek, s felépítenénk egy ideális, valóban kis házikót, amilyet sokan szeretnének itt az érdeklődők. Egy valóban kis, földszintes házikót (kb. 40-50 nm a nyitott terasszal együtt, 30 nm beltérrel, bár az alapterület a méretarányos tervezésnél mág alakulhat kicsit), amiben minden benne van, teljes komfort. A második kép egy ilyen ház alaprajzát mutatja be. 

Egyelőre tehát az ingatlanfejlesztést és a vendéglátást fejlesztenénk fel, hogy forrást teremtsünk a közösségi épületek megépítéséhez és terek kialakításához. Nem megy másképpen. Ezért fontos, hogy legyen hely a vendégek folyamatos fogadásáház. A vendégek egy része éppen az a kör, akik házakat építtetnek velünk, s jönnek megismerni bennünket, a közösséget és a környezetet, kiválasztani a telket. Az első ilyen szándékkal jövők már összel érkeznek. Ezért van szükség mielőbb kibővíteni a vendégfogadás lehetőségeit. Andrisnál találtam egy képet (lásd alább) és ez adott egy ötletet. Ha már ilyen egysezrű a ház, akkor nem lehetne-e kicsit "csavarni" egyet rajta és fel tenni a fák közé. Ekkora tisztás és alap megcsinálása sokkal többe kerül, mint az oszlopok és a feljáró, a különleges élményről nem is beszélve.

Egyébként is rég óta tervezzük, hogy kilépünk a hagyományos házépítési körből és elkezdjük az alternatív házak építését: lombház, földház, barlangház, jurta és hasonlók. A most elképzelt kisebb házikó alkalmas lenne egy ilyen megoldásra, s az új irány elindítására. A ház alatti rész ragyogóan kihasználható száraz területként. Ezt végig kell gondolni. Referencia épületnek sem lenne utolsó. Andris blogjában érzékelhető a hozzászólásokban, mennyire vonzó másoknak is egy ilyen lakóhely.

A kezdeti tapasztalatok alapján érdekes végiggondolni és összevetni a hawaii-i (HMK) és a pázmándi (PMK) mesefalu közösségek fenntarthatóságának elvi kérdéseit. Az alapvető "műfaji" különbség, amely a fenntarthatóságra is döntő hatással van, a következő: Hawaii Mesefalu Közösség - nagyobb, településtől viszonylagosan elkülönült, saját közösségi területtel rendelkező, meghatározó mértékben önellátásra törekvő mesterséges (újként szerveződő) közösség, tagjai kisebb részben állandóan, nagyobb részben rövidebb-hosszabb ideig laknak együtt. Pázmánd Mesefalu Közösség - a település szerves része, annak több különböző pontján közösségi létesítményekkel rendelkező, kisebb részben önellátára törekvő, részben mesterséges közösség, azaz tagjai elkülönülő csoportot alkotnak, de egyidejűleg, mint letelepedett lakosok, beilleszkednek a község életébe.

A HMK-ban az elszigeteltség, a tagok nagyobb egymásrautaltsága, szorosabb együttélése a közösség magasabb szintű közös önfenntartó képességét feltételezi. Ezért nagyobb szükség van arra, hogy a közösségnek saját külső vállalkozásai, bevételt generáló tevékenységei legyenek, ill. a tagok befizessenek a közös fogyasztás, felhalmozás finanszírozására.  Ez jelentősebb közös gazdálkodást és beruházást biztosító forrást feltételez. A PMK-ban a közösség tagjai teljes mértékben gondoskodnak önmaguk fenntartásáról, ellátásuk megszervezése (önfenntartás) csak kis mértékben hárul a közösségre, minden egyes közösségi tevékenységnek elkülönült költségvetése van a tagok eseti megállapodása szerint, a közösségi költségvetés szűk körű.

A HMK-ban nagyobb jelentősége van, mondhatni létkérdés a közösségi vállalkozás, a tagok segítése önmaguk fenntarthatóságának biztosításában, míg a PMK esetében a közösség nem kényszerül erre, egyedi döntések alapján és eseti megállapodások szerint finanszírozza a közös tevékenységeket, közösségi szolgáltatásokat. A HMK-ban jelenleg két vállalkozási tevékenység működik: vendéglátás és építés-ingatlanfejlesztés (az első képen Andris tetőt épít). A PMK-ban eddig a bevásárlóközösség (a második képen a Natúrkosár érdi átadópontja, a helyi termék forgalmazás megszervezésének első lépéseként hasonló létrehozását tervezzük Pázmándon is) és piacszervezés látszik olyannak, amely potenciálisan bevételt hozhat a közreműködő tagoknak (döntően a termelőknek).

... megnyílt a program megvalósításának egy "kézzel fogható" lehetősége. Május 12-én, gyönyörű napos időben találkoztak a Mesefalu Közösség legelszántabb tagjai egymással és Lukács Zsolttal, a program számára "kiszemelt" terület tulajdonosával. A cél első sorban az ismerkedés volt a közösség tajai és a "lakópark" címen fejlesztés alatt álló terület gazdájával. Kölcsönösen tájékoztattuk egymást a nagyvonalú elképzelésekről, lehetőségekről, s megállapodtunk az együttműködés szándékában, valamint abban, hogy egy írásos elképzelést és javaslatot készítünk Lukács Zsolt számára tervünkről és ajánlatunkról.

A legfontosabb az, hogy a program - megegyezés esetén, amelynek egyes életképes alternatíváit körvonalaztuk - az Önkormányzat részvétele nélkül is elindítható, s kedvező esetben meg is valósítható. Lukács Zsolt nyitott arra, hogy mindazt, amit az Önkormányzattól várnánk a program közösségi céljainak megvalósításához ő teljesítse, s így az ne függjön direkt módon a Képviselő-testület döntésétől. Ugyanakkor, a megoldás nem zárja el az Önkormányzattal való együttműködés lehetőségét. Ellenkezőleg, a megvalósítás megkezdése kifejezetten kedvezőbb helyzetet teremt hozzá, mert megkönnyíti az elmozdulást a jelenlegi pontról.

A délelőtti tárgyalás - megismerve a tényleges helyzetet - az eddigi elvi lehetőséget egy valóságos pályára terelte. A költözni szándékozók így valóságos döntési helyzetbe kerültek, s ezzel kezdetét veszi az egyezkedés és tervezés gyakorlati folyamata. Először a Közösségen belül, immár a tényeket ismerve végiggondoljuk, leírjuk mit akarunk, majd az érdekeltek szélesebb körében megkezdjük az egyeztetést és tervezést. A kitűnő közös ebéd során - amelyet Gócz József mesterszakács és Jutka néni készítettek elő számunkra, köszönjük tisztelettel és szeretettel - folytattuk a lehetőségek értékelését, mérlegelését.

A délutáni Mesefalu ökotúra során szinte mindannyiunk véleményét - sokkal tágabb összefggésben, a hellyel, a tágabb környezettel közvetlen kapcsolatba kerülve, magunkat is beleképzelve - megismerhettük. Szarka Piroska ismertetőjéből betekinthettünk a hajdanán és jelenleg itt élő emberek, növények, állatok életébe, nem kis részben érdekes történeteken keresztül. Az összkép egyszerre volt gyönyörű és szomorú. Szinte minden története végén Piroska kimondatlanul is feladatokat, figyelmeztetéseket, intelmeket fogalmazott meg az itt élők, ide költözni szándékozók számára a környezet megóvásával kapcsolatban.

Gyakorlati, módszerbeli, elvi, szemléleti - hogy ne mondjuk, ideológiai - magasságokba is emelkedett időnként az elmélkedés (pl. mihez van joga az embetnek a természettel kapcsolatban, s mihez nincs). A számunkra egymásból logikusan és törvényszerűen következő kérdések és gondolatok - úgy éreztük - korántsem izgatnak minden érintettet, akiknek közel és távol közük lehet, van ezekhez a kérdésekhez. Minden esetre, jó volt közösen feltárni a valós és virtuális teret, amelyben a Mesefalu program remélhetően megvalósul. A mintegy 3 órás séta Piroskáék erdei házában kis pihenéssel és vendéglátással zárult. Köszönjük neki a szép és "okos" délutánt. Van min közösen gondolkodnunk az elkövetkező napokban, de még ezután is, sokáig.

Hegedűs Anita és Csernai Árpi (a képen bejelölve) vérbeli filmesek, elhatározták, hogy - amint lehet - beköltöznek a Pázmándi Mesefaluba, s már kezdettől fogva (az első találkozótól) dokumentálják annak történetét. Ők a Kárpát-medence és környéke hétköznapi életének videókrónikásai. Egyéni és közösségi életképek és -törénetek sokaságának néprajzi, szociográfiai és művészi feldolgozásainak sora fűződik a nevükhöz. Az élet nem kényezteti őket lehetőségekkel, de szívósságuk, kitartásuk, szakmai igényességük, s nem utolsó sorban kreativitásuk révén munkákukra igényt tartanak a hazai és környező országbeli nemzeti, regionális és helyi tévé társaságok. A második Mesefalu találkozón beszéltek Utazó ízek sikeres vállalkozásukról, az eddig 12 részes és folytatódó sorozatról (a képre kattintva egy "hogyan készül" videó látható a sorozatról. 

Lényege, hogy egy műsorban három ország vidéki konyháiban megfőzik egymás nemzeti ételeit. De nem akárhogyan. Elküldik a nyersanyagokat szépen becsomagolva egymásnak egy árva magyarázat, instrukció nélkül. Fel kell ismerni, hogy mi micsoda és abbból milyen étel készíthető. Itt aztán szükség van a mesterszakács "mesterségére"! A "megoldás" a kamerák előtt történik. A főzés, sütés nagy, vidám esemény, s ha sikeres, akkor ünnepi vígasság követi. Közben a riporter elmeséli mi történik, kérdez és mesél a másik országokról, így aztán egyfajta, igen sajátos üzengetés alakul ki a távoli "konyhaműhelyek" között. Az idén Pázmánd is bekapcsolódhat ebbe a műsorfolyamba. Magyarország képviseletében egy olasz és egy montenegrói nyersanyagból kell kihozni a maximumot (mindent fel kell használni!) a helyi mesterszakács Gócz Józsefnek és segítőjének Varga Attilának június 5-6-7-én.