Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Az egyik legnépszerűbb turisztikai attrakció a helikopter túra a Nagy-Sziget és Hawaii további szigetei felett. Sokan kínálják ezt a szolgáltatást, az időtartamtól függően 60-200 USD-ért egy személyre. Az alábbi honlapon ízelítőt kaphatunk a legkülönbözőbb helyek fantasztikus látványáról a levegőből. A képre vagy ide kattintva a honlapon kiválaszthatjuk a menüből a helyet, amit látni szeretnénk. Csodálatos hegyek, völgyek, működő vulkánok, kihűlt kráterek, vízesések, partok, üdülőterületek, települések, s nem utolsó sorban az óceán felett szinte a tenyerünkön érezhetjük mindezt, szakszerű idegebvezetés kíséretében. A géppel amennyire csak lehet megközelítik az érdekes helyeket, mint például a működő vulkánokat, lávafolyamokat, völgyeket (lásd a képen) és vízeséseket, parti sziklafalakat, hegycsúcsokat. És így élik meg a helikopter utazást a turisták (további videó).

A Nagy-Sziget partjai általában sziklásak. Ezeken a helyeken csak ott és azok tudnak fürdeni, ahol biztonságos lejáratok vannak és akik jól ismerik ezeket a helyeket. Helybeliek segítsége kell megtalálásukhoz. Ha sikerül ilyen helyeket találni, akkor csodálatos élményeket kínálhatnak: kis öblöket, kis medencéket sziklamélyedésekben, egészen eldugott kis búvóhelyeket, ahol a madár sem jár. A nagyközönség azt a több tucat, gyönyörű, jól kiépített strandot látogatja egész évben, amelyek körbe veszik a szigetet (lásd az első képet és klikkelj rá!).

A szinte állandóan langyos, kellemes vízben a fürdőzés kellemes, a szigeten valahol  mindig találni napsütést. A strandokon a partokat fehér, fekete vagy zöld homok borítja, ahogyan azt az alábbi videó bemutatja (a kép forrása). A strandok ingyenesek, nagyon jól felszereltek (padok, asztalok, szabadtéri tűzhelyek, pavilonok, zuhanyozók, WC, parkolók), tiszták, s általában éjjel-nappal látogathatók. A Mesefaluból (lás a fenti térképen Volcano települést) a legközelebbi strandok fél óra alatt érhetők el autóval Hilo partjainál és Pahoa közelében (Hot Pond). A távolabbi strandokat is látogatjuk fél-, egynapos kirándulások keretében.

... lehet ajánlani az utazást a drótkötél pályán (zipline). Több felé kínálnak ilyen szórakozást a Nagy-Szigeten csodás természeti környezetben. Nem olcsó mulatság, de van, akinek ez nagyon megéri az egész napos kirándulás és szórakozás, mert az adrenalin szintet jelentősen megemeli. A program egy tereptúrával kezdődik részben terepjáróval, részben gyalog a megfelelő magasságba, majd következik egy kis kiképzés és a leereszkedés a hosszú, több állomással megszakított drótkötélpályán. A videón bemutatott programban 8 pályán, közöttük állomásokkal, 4 óráig tart az út lefelé, s ez 155 amerikai dollárba kerül személyenként. A szolgáltatáshoz hozzátartozik a szállítás és a felszerelés is.

Éjjel-nappal nyitva van a Nagy-Sziget egyik utolérhetetlen látványossága és büszkesége, amelyet mindenki csak Hot Pond-ként emleget (forró tavacska). A tenger és a forró vizű (37-38 fokos víz jön be két forrásból, amelyeket láva melegít fel) tó között egy gát van, amelyen oda-vissza folyik, hol az édesvíz az egyik, hol pedig a sós víz a másik irányba az ár és apály függvényében. Sokat "tud" ez a hely: megnyugtató környezet, kirándulóhely, piknikező, termálfürdő, találkozások és ismerkedések színhelye, de kultikus hely is a bennszülöttek számára. Nagyon sokan, rengeteg videóval számolnak be e kivételes helyen szerzett, kihagyhatatlan élményeikről. Több ilyen is van a szigeten, de ez a legjobb, legnépszerűbb termál strand (Hawaii-on minden strand szabad és ingyenes, a tengerpartot senki sem foglalhatja el). Ugyanakkor sosincs tömeg, ami nagyon meglepő. Figyelni kell az árapály naptárat, mert a víz hőmérséklete időszakonként és napszakonként is változik. Megfelelő időzítéssel, szinte percre pontosan lehet tudni, mikor a legjobb a víz. A legkülönösebb élményt az éjszakai fürdőzés kínálja. A Hot Pond a Mesefalutól kb. fél óra autóútra van, amit messze-messze kárpótol a fürdőzés élménye. Ez a Nagy-Szigeten élő magyarok leggyakoribb találkozó helye is egyben.

... hogy vajon kit kíván gyönyörködtetni a természet ezekkel a szépségekkel, mert valószínű, hogy ezek a lélegzet elállítóan pompázatos virágok - egy részük mindenképpen, más részük nemesítés - előbb jelentek meg a földön, mint az ember. Az Akatsuka Orchidea Garden a Hawaii Mesefalu szomszédságában, tőlünk néhány km-re van. Hosszú órákat el lehet tölteni a pihenőkertben, kiállítási és vásárcsarnokban a  szebbnél szebb virágok között. Hihetetlen az orchideák ott látható változatossága. Érdemes megnézni a videót (kattints a képre), s elgondolkodni, hogy honnan van a természetnek ilyen káprázatos ízlése. Hawaii-on, s a Nagy-Szigeten különösen sok orchidea kertészet (közöttük kint élő magyarok által fenntartott is) van, s évente rendeznek kiállítást és orchidea szépségversenyt.

... a Hawaii Nagy Sziget Mesefalu tőszomszédságában van (mintegy 10 km-re van a főbejárat, azon túl pedig egy óriási terület, amely egy egész napi, csak autóval bejárható programot kínál), a világ legismertebb turisztikai látványosságok egyike. A Mesefalu Volcano település Fern Forest lakókörzetében van, amelyet szinte körülölel a vulkanikus jelenségekben  - működő vulkán, lávafolyamok, amelyek az óceánban végződnek, kihűlt kráterek, izzó és már megkövesedett lávamezők, rajtuk középkori kultikus rajzokkal (petroglifák), szövevényesen kanyargó lávabarlangok, összesen 65 km hosszúságban , s kijutnak egészen a tengerpartig, ebben a műfajban a világon a legnagyobb (érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseket erről a fantasztikus látványosságról, Kazumura címszó alatt, ez a barlangrendszer neve), múzeumok, fantasztikus kirándulóhelyek a kráterekben és számos egyéb érdekesség,  - gazdag, hatalmas park. Az alábbi képre, vagy ide kattintva megtekinthetünk egy videót erről a felejthetetlen helyről, amelyet mindenkinek látnia kell, aki a Mesefaluban megfordul. Itt pedig ugyanitt egy felgyorsított lávatúra képeiben gyönyörködhetünk, de csak a bátrabbaknak.

Egy angol kezdeményezésre - StreetBank - építve, önkéntes alapon beindítjuk a pázmándi Mesefalu Közösség Szívességbankját. A rendszer rendkívül egyszerű. Aki meg akar osztani valamit a Mesefalu tagjai között, vagy a tágabb faluközösségben, az regisztrálja magát, beírja mi az amit felajánl közös használatra, elajándékozásra, egyéb dolog, szolgáltatás, amivel segíteni tud másoknak. Ilyen módon kialakul a dolgok és szolgáltatások kölcsönös cseréjének adatbankja. A rendszer teljes mértékben megegyezik azzal amit a Mesefalu Közösség meg kíván valósítani, annak teljes értékű informatikai, internetes támogatását biztosítja. A csatlakozásokkal és felajánlásokkal fokozatosan kiépíthető a Mesefalu Szívességbank, amelyhez segítségért lehet fordulni és ahol segítséget lehet felajánlani. A "szívességi ügyletek" a rendszeren kívül jönnek össze, amikor amikor a szükség és a segítség egymásra talál. A rendszerben meg lehet osztani a tapasztalatokat, sztorikat (lásd a képen). Az alkalmazás nyelve angol, de ez csak addig érdekes, amíg kiismerjük a működését, s az automatikus fordítás is segíthet, ha szükséges. A résztvevők közötti kommunikáció természetesen magyarul folyik. A Youtube videó bemutatja, hogyan működik ez Angliában.

Hosszú betegség vitte el tegnap reggel Bélát. Életének 16 éve - polgármesterként - összeforrott Józsefvároséval és a hazai önkormányzatiság kibontakozásával. Eredetileg pedagógus volt, egyszerre tanulni, tenni és tanítani is akart eminens diákként és tanítóként. Ezért volt számomra nagyon fontos a vele együtt végzett közigazgatás-szervező, -fejlesztő munka. Rendkívül fogékony volt az újításokra, a másutt bevált jó gyakorlatok átvételére. Közvetlen, barátságos, empatikus, szolidáris és toleráns embernek ismertem meg, aki szívesen kísérletezett és vállalta az esetleges kudarcok kockázatát is. Tenni akart az emberekért, amiben romló egészségi állapota akadályozta meg. Hosszú polgármesteri pályafutása önmagában is mutatja sikerességét, elfogadottságát és népszerűségét.

A kép forrása.

Az átlagos városi ember számára egy közepes méretű falu nagyon egyszerűnek tűnik, amikor úgy gondolja, nem is alaptalanul, hogy ott mindenki ismer mindenkit. De nem jól gondolja! Mostanában - Stephen Hawking könyveit olvasva a modern fizikáról - kezdem azt hinni, hogy a kvantumfizika jelenségeit egy falusi kisközösség működésén is tanulmányozni lehet. Itt van például az elektronok (mondjuk az emberek) természete. Azt hinnéd, részecske, pedig nem csak az, hullám is, mégpedig egy időben. Gondolnád, hogy - a falu lakójaként - otthon ülsz és olvasgatsz kis barátságos kuckódban, közben pedig ott vagy számos más helyen is vélt vagy valós tetteiddel, gondolataiddal főzőkonyhák sparheltje mellett, kispadokon, ebédlő és vacsora asztaloknál, a beszélők szemében a magad hiteles valóságában. Arról már nem is szólva, hogy nem csak ennek, de számos más közösségnek is tagja   vagy és jelensz meg azok valós és virtuális színterein. Mikor beszívod a friss, falusi levegőt, azt hiszed abban nincs semmi más, pedig tévedsz. A pletyka tölti ki ezt a teret, hírek és álhírek keringenek benne. A kvantumfizikában ezek a közvetítő részecskék (bozonok), s a tér pedig egy általuk kitöltött mező. No és a térgörbület. Ahogyan közelítesz egy-egy külön kis világot képező személyhez, családhoz, csoporthoz, a tér-idő viszonyok megváltoznak (a kvantumfizika görbült, felcsavarodott téridő viszonyai), s minden egészen másképpen kezd működni, mint hinnéd, minden torzul, eltér, kitér a távolabbi, nagyobb léptékű valósághoz képest. A falu határát jelző táblánál azt gondolhatod, hogy ennek a kis mikrokozmosznak vége.Nagyon tévedsz. Itt Hawking határtalansági elve érvényesül, a falu jelen van az egész világban. Elszármazottak, ismerősök, érdeklődők, barátok, a sajtó, Facebook figyelik, megítélik, megjelenítik a faluközösséget, annak virtuális kiterjesztéseként, elmosva a közösség fizikai határait. Itt van még a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, amely szerint ha valaki megfigyeli, vizsgálja, értékeli a falu társadalmi jelenségeit (például filmezi, beszél róla), ezzel meg is változtatja azt, s valamely részben éppen e beavatkozás hatását fogja mérni. S megemlíthetjük még Gödel nemteljességi tételét, mely szerint - leegyszerűsítve - minden rendszernek van a rendszeren belül megoldhatatlan problémája. S akkor még nem beszéltünk az erőterekről, vonzásokról és taszításokról(pl. elektromágneses, gravitációs erők), amelyek egyben tartják, mozgatják a testeket, kis világokat. Számos ilyen erőtér - több is mint a kvantumfizikában! - szeli át, határozza meg a falu társadalmának mozgását, szétesését vagy egyben maradását, azét a faluét, amelyre a városi ember mint a csend és nyugalom háborítatlan szigetére tekint.

No, és mi következik ebből a "falufizikából"? Az, hogy kellő alázattal, tapintattal és óvatossággal kell megközelíteni egy ilyen közösséget. Következik az is, hogy egy faluközösségben nem egy, hanem több "világegyetem" van jelen egyidejűleg, s mi magunk is egyszerre mindegyikbe belekerülünk, más és más tulajdonságainkkal, eltérő minőségekben, ha akarjuk, ha nem. Az is következik, hogy ezen nem kell sem csodálkozni, különösen nem megsértődni, mert ez a dolog - a faluközösség - természete. Hogyan lehet akkor beilleszkedni, jelen lenni egy ilyen közösségben, ha gyakorlatilag önmagunk által kontrollálhatatlan a jelenlétünk? Mindenek előtt, tudatában kell lenni a helyi társadalmi mikrokozmosz természetének. El kell dönteni, hogy valaki mennyire akar mozogni, hatni kíván-e másokra ebben az univerzumban. Ha valaki nem akar nagyon mozogni, akkor "energiaszintjét" minimalizálja és szinte észrevétlen marad, nem fog ütközni más elemi - kisebb-nagyobb tömegű elemekkel, a közvetítő részecskék szinte semmi információt nem fognak szállítani róla. Ha másképp dönt, akkor pedig meg kell ismernie - bár ez a vállalkozás szinte reménytelen - a saját jogaikon jelen lévő elemek, kis világok természetét, az erőterek működését, s számolnia kell a téridő görbületekkel is, ahol a törvényszerűségek (pl. emberi értékek) eltérően működnek. Különösen fontos a megismerés és tudatos jelenlét  olyankor, amikor a mikrokozmosz energiaszintje megemelkedik (pl. rendkívüli események, választások), a mozgások, folyamatok felgyorsulnak, az események (ütközések) szaporodnak. Ilyenkor a "fénytörések", térgörbületek is erősebbek, nagyobbak, élesebbek. Könnyebben kialakulhat az ún. "pillangó effektus", amikor egészen kis - ártatlannak tűnő - változások, gyenge jelek fokozatosan felnagyítódnak, végül hatalmas hullámveréseket kelthetnek, pusztításokat okozhatnak. Minél jobban átlátja valaki a falu csodálatos mikrokozmoszát, annál nagyobb a felelőssége ilyen helyzetekben. Végül is, mire lehet jó egy faluközösség efféle, kvantumfizikai szemlélete? Arra, hogy elgondolkodjunk: a faluközösség egy igen összetett társadalmi jelenség, amelyben számos igazság, felfogás, világ létezhet egymás mellett, a sajátunkén kívül is ("sok út vezet a Nirvánába"), s ez - normális esetben - egyáltalán nem vezet működésképtelenséghez. Sőt, az egymással versengő, egymást kiegészítő kis világok a falu életképességének feltételei is lehetnek, amennyiben a működés néhány alapvető törvényszerűsége - amiben mindenki megegyezik - érvényesülhet. S van még egy működési feltétel: átmenetileg, rövidebb-hosszabb időre (az előbbi lehet néhány perc, az utóbbi évszázadokat is jelenthet) egyensúlyi állapotok alakulnak ki a vonzások és taszítások erőtereiben (egymás megértése, közös értékek, érdekek, célok és akciók). A kvantumfizikában így jönnek létre a makro struktúrák, a társadalomban pedig a szervezeti-működési elemek rendszere (pl. maga a faluközösség is).

A fentiekben nem azt állítom, hogy a faluközösséget ilyen módon kell, vagy akár csak helyes szemlélni, hanem csupán azt, hogy érdekes párhuzamot érzékelek a két jelenségvilágban és egyik lehetőségét annak, hogy a faluközösségre ilyen módon is tekintsünk. Lehet, hogy tévedek és megközelítésem hibás. Mielőtt azonban ezt a bejegyzést aktiváltam volna, kósza ötletként rákerestem a következő kifejezésre: "social quantum theory", hátha másnak is eszébe jutott a kvantumfizika törvényszerűségeinek, jelenségeinek társadalmi alkalmazhatósága, amit én csupán egy érdekes gondolatkísérletnek tartottam Hawking legújabb könyvét olvasgatva. Döbbenten tapasztaltam, hogy 43 dokumentum foglalkozik szó szerint ezzel a témával (ezek jelentős számban azonos forrásra utalnak, jó néhány közöttük igen komoly tudományos dokumentum, kiemelkedik közülük Alexander Wendt munkája, Ohio University, 2004). Az internet hatalmas anyagához képest akár elenyészőnek is tekinthető ez a szinte elhanyagolható szám. De tartalmában bőven elegendő azonban ahhoz, hogy a megközelítést érdekesnek, s a tudomány világának érdeklődésére számot tartónak minősítsük. Több ez tehát, mint érdekes gondolatkísérlet. A pszichológiában is felvetődött a kvantumelmélet alkalmazási lehetősége (kvantumpszichológia), aminek már jelentős szakirodalma van. (A képek forrása: kattints rá!)

Vannak a világnak olyan tájai, ahol az átlagosnál sokkal magasabb a 100 éves és annál idősebb emberek aránya. Kék Zónának nevezik ezeket a helyeket és módszeresen kutatják az ott élők hosszú életének titkát. A cél az, hogy az életmód ottani elemeit elterjesszék másutt is. Az eredményeket  Dan Buettner, A hosszú élet oázisai, Földünk Kék Zónái (National Geographic, Geographia Kiadó, 2009) c. könyv foglalja össze, s a Kék Zóna honlap szervez mozgalommá. "Mesefalu szemmel" olvasva a könyvet érdekes következtetésre jutunk. A könyv és a honlap didaktikusan dolgozza fel és mutatja be a Kék Zónák - Ikaria (Görögország), Nicoya (Costa Rica), Okinawa (Japán), Szardínia (Olaszország), Dél-Kalifornia és Minnesota (USA), érdekes módon nem vizsgálták a hosszú életet illetően  legendás Kaukázust, ahol személyesen tapasztalhattam meg mindazt, amiről a könyv szól - a hosszú és tartalmas élet feltételeit. A végkövetkeztetés az, hogy mindenki kialakíthatja a saját, Személyes Kék Zónáját, beépítheti azt saját életébe. 

Ami azonban különösen érdekes ebben a megközelítésben, hogy a többnyire, de nem kizárólagosan az egyénileg kialakítható életfeltételek (így pl. a szívós munka, testmozgás, flavonoidokban gazdag táplálkozás, vörösbor, kevesebb kalória, hús és sokkal több zöldség, gyümölcs fogyasztása, stresszmentesség) mellett, legalább ennyire fontosak azok, amelyeket csak kisközösségben lehet megvalósítani (ilyen tapasztalatokat olvashatunk például: szeretni és szeretve lenni, barátokkal összejárni, társakkal közös célokat kitűzni, az időseket tisztelni, velük végig családi környezetben lenni). A különböző Kék Zónák nem teljesen egyforma életfeltételeket jelentenek, de valamennyi leírást áthatja, szinte magától értetődően a tény, hogy kisközösségekben és a természettel közvetlen közelségben, harmóniában valósulnak meg. Egyáltalán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Mesefalu Közösség erőltetés nélkül tekinthető a Kék Zónával rokon kezdeményezéssé különösen hangsúlyozva a kisközösség erejét, lehetőségeit. A témáról lásd közösségünk tagjának, Márton Anikónak a Tudatos Lét online magazinban írt  cikkét is.

Folytatjuk a korábbi, hasonló címkezdetű bejegyzést, s Vértes János képeinek bemutatását: Pázmánd Robi kutya szemével. Azt mondják, a cseppben ott  van a tenger. Ez valamennyire így is van. A sok csepp azonban már egy másik világ. Beszéljünk az utóbbiról,  s talán megértünk valamit a cseppből is. Évezredek óta - mióta világ a világ - kutatja az ember életének értelmét. Hankiss Elemér írt róla egy mostanában megjelent, remek könyvet (A Nincsből a Van felé, Gondolatok az élet értelméről, Osiris, 2012). Sok érdekeset mond a kérdésről, de végső választ mégsem ad azon túl, hogy az élet egy nagyszerű kaland. Bármi is legyen az emberi élet eredendő értelme, ma bizonyosan az, hogy ne pusztítsa el önmagát. Sem kicsiben (a csepp), sem nagyban (a tenger). Azt nagyon sokan mondják már, hogy mindent megteszünk, hogy véget vessünk magunknak, emberi világunknak. Hogy miért? Talán mert nem tudunk választ adni, vagy rossz válaszokat adunk létezésünk eredendő értelmének kérdésére. Akik már rájöttek erre a problémára azt mondják, hogy egyek vagyunk  egymással és a természettel.

Ezért másképpen kell élnünk, mint eddig. Ha a másik ember, vagy a természet rovására akarunk élni, akkor - végső soron - önmagunkat pusztítjuk el. Ilyen egyszerű az igazság. De sajnos nem ilyen egyszerű érvényt szerezni ennek a csodálatos és életmentő felismerésnek. Amikor nem akarjuk megérteni egymást, amikor ki akarjuk szorítani a másikat, akkor önmagunkat alázzuk meg, önmagunkat pusztítjuk, mert szükségünk van egymásra, a másik ember nem lehet felesleges, zavaró körülmény, eszköz kizárólagosan saját céljaink megvalósításához. Ha ezt nem értjük meg, végünk van. Mindenkinek! Kisebb és nagyobb közösségben egyaránt. Ebben az értelemben vett "megvilágosodás" folyamata zajlik a világban. Kicsiben és nagyban.  Emberi oldalról ez egy rendkívül nehéz kultúraváltási folyamat, amelyet sajnos nem egyértelműen, egyenetlenül támogat a politika, jog, gazdaság és a tudomány.

A vidéken, egyszerű, nagy részben önfenntartó, hagyományos életet élők számára amiről a "megvilágosodás" szól, egyáltalán nem újdonság. A magyar vidék világa jelentős mértékben őrzi a családi és közösségi élet hagyományos formáit, abból az időből, amikor természetes volt a közvetlen és kölcsönös egymásrautaltság, szolidaritás. A paraszti hagyomány számára ezért is olyan természetes, magától értetődő az ökológiailag tudatos életmód és közösségi szellem, amit a Mesefalu szemlélet is magáénak vall. A parasztgazdák, őstermelők számára nagyon ismerős ez a felfogás, nyitottak a megvalósítást segítő hagyományos eszközök és technológiák, közösségi szerveződések újrafelfedezésére, a legkorszerűbb újdonságok megismerésére, a "megvilágosodott" városiakkal, értelmiségiekkel való alkotó együttműködésre is. Látják, hogy ebben az új világban és kultúrában újra, nagyon fontossá válik a szerepük, egész életük.

Pázmándon kialakult egy kedvező helyzet, amelyben a múlt és a jövő ökologikus kultúrája és gyakorlata szerves kapcsolatban találkozhat. Első lépésben egy kisközösség - a Mesefalu csoport - kezdeményezéseként, majd, ha az több követőre talál, akkor a faluközösség egészének programjaként. A kritikus feltételt az jelenti, hogy a bejegyzett civil szervezetként működő Mesefalu Közösség egyre több kézzel fogható eredményt mutasson fel, tovább folyjék a beköltözők és a helybeliek kiegyensúlyozott arányú csatlakozása, s mind többen érezzék az itt élők hétköznapjaikban, hogy mindez hasznára válik az itt élő embereknek. Nincs sem sietség, sem erőltetés. Közös gondolkodás és tervezés van, a folyamatosan kínálkozó lehetőségek, a civil szervezet által képviselt, bevont erőforrások ésszerű kihasználása. 

Pázmánd közössége befogadó és nyitott, a találkozók, beszélgetések és  a Facebook oldalak tanúsága alapján a nyugodt és csendes többség kíváncsian, támogatóan, szimpátiával kíséri a fejleményeket, ami biztató jel. A kérdés azonban még megválaszolatlan: sikerül-e egy ilyen kisközösségnek csatlakozni a kultúraváltás világfolyamatába? Természetesen sem a világban, sem Pázmándon nem mindenki pártolja ezt a változást, inkább visszatolná a falu kizökkent szekerét a régebbi kerékvágásba. Szószólóik egyik ellenérve (egyesek szerint az "újítók" bűne) az, hogy a falu jobbnak, szebbnek, vonzóbbnak mutatja magát mint amilyen valójában. Igazuk van, amikor azt állítják, hogy álmaink, terveink nem egyeznek meg a valósággal. De miért nincs ez rendjén? Vajon nem úgy van-e, hogy az ember szépen felöltözik, amikor társaságba megy? Vajon nem a szebbik arcunkat mutatjuk-e, ha társakat keresünk? Vajon nem azok is vagyunk-e, amilyenné válni szeretnénk, amikor erre esélyt adunk magunknak? Meg kell tudnunk különböztetni a célokat és az oda vezető utat, lépéseket. 

Egy következő mondása az ellenzőknek az, hogy ne a beköltözők mondják meg a falunak "merre menjen a szekér". Erre a jó válaszhoz két dolgot érdemes megfontolni. Egyrészt, a változás nem az "idegenek" parancsára történik, hanem belső meggyőződésből, mindenkinek saját belátása alapján, függetlenül attól, ki honnan jön. Ebben a változási folyamatban az emberek együtt, lépésről-lépésre döntik el, hogyan alakítják át életük közösségibbé váló részét.másik megfontolás az "idegenekről" szól. Vajon miért kerül felszínre ez a kérdés, különösen az előző válasz (nem diktálnak senkinek) fényében? Talán, mert még nincs múltjuk ebben a közösségben?  Mert nem ismerik elég jól az itteni viszonyokat? Mert feltehetően nem volnának képesek beilleszkedni? Akkor most nézzünk szembe a következő kérdéssel: Hasznos-e vagy káros, ha egy közösséghez új emberek, új gondolatokkal, új lehetőségekkel csatlakoznak? Vajon elegendő-e, ha egy közösség kizárólag csak a saját múltjából építkezik? Vajon a világ nem éppen az ellenkezőjét bizonyítja?

Kétségtelen, egy közösség múltja nagyon fontos.a fennmaradáshoz, a szükségszerű változáshoz, megújuláshoz, alkalmazkodáshoz az új helyzetekhez, körülményekhez és követelményekhez. A kollektív emlékezet ápolása az itt élők, megismerése a csatlakozók számára létkérdés. Vajon a falu múltja kellő tisztán és elevenen él a köztudatban? Feltártak-e, ismertek-e eléggé a történetek és események, szereplők és szerepeik, cselekedeteik a falu közeli és távolabbi múltjából? Elég szilárdak-e ezek a nagyon fontos alapok a jövő biztonságos építéséhez? Van-e itt még tennivaló? A múlt feltárása és feldolgozása vajon megfelelő figyelmet kap ahhoz képest, amilyen fontosnak tartják, szembeállítva az "idegenek parancsaival"? A falu értékei módszeres feltárásának része a hagyomány, a történet, a közösen megélt eseményekből leszűrt tapasztalat is. Kétségtelen, Pázmánd kollektív emlékezete és önismerete meglehetősen fejlett (például megbecsült díszpolgáraik vannak, valamint lásd ezzel kapcsolatosan az utolsó, kiegészítő bekezdést), ez is része módszeresen gyűjtött különlegességeinek. Lehet bízni benne, hogy legnemesebb értékeire épül jövője.

Egy szemléletes példa a helyi társadalom erős önreflexiójára: A falu lakóinak Pázmándon kérlelhetetlenül jellemző, napjainkban is használt - egyébként ősi, pogánykori névadási szokásból eredő - ragadványneveik (bece-, ill. gúnyneveik) vannak, nem ritkán "családi örökségként", ami a hazai néprajzban nem ismeretlen, de nem nagyon gyakori, s főként nem a napjainkig túlélő hagyomány.* Érdekes, sokat elárul a közösség nyitottságáról és befogadó jellegéről, hogy a Mesefalu Közösség egy beköltöző tagja is kapott már, éppenséggel hízelgőnek is minősíthető gúnynevet. A helyi idős emberekkel sokat és szívesen beszélgetve megismerhettük, hogy eredendően milyen eseményeket, jellemvonásokat takarnak ezek, a vezetékneveket helyettesítve használt személymegjelölések. Az előző körzeti orvosnak - Bakonyi doktornak - is megtetszett ez a jelenség és az előtte megjelenő páciensektől sorra kikérdezte az általuk ismert gúnyneveket. Kutatásainak eredményei nem közismertek, ha van mit tenni a kollektív emlékezet és önismeret erősítése, ápolása terén, akkor például ezt a különös jelenséget érdemes továbbkutatni és közkinccsé tenni.

* Akit ez az érdekes téma érdekel (miért és hogyan alakulnak ki a ragadványnevek), olvassa el erről Bauko János doktori disszertációját, vagy Nagy Jenő munkáját a kalotaszegi ragadványnevekről 1944-ből.

Pázmándon néhány éves, hagyományteremtő kezdeményezés, hogy Karácsonykor, akik megengedhetik maguknak ajándékokat készítenek rászoruló családoknak, amit a családok helyzetének ismeretében (hol van gyerek, hol, miben van éppen hiány) osztanak szét Advent utolsó vasárnapján. Néhány csomagot a Mesefalusok is készítettek. Innen indult a gondolkodás, hogy miért ne lehetne állandó segítő kapcsolatot kiépíteni a rászorulókkal, s ha a dolgok úgy alakulnak, akkor akár közösségünk teljes jogú tagjaiként? Miért ne lehetne a segítségnek ez a formája a Mesefalu Közösség egészének, vagy akár csak egyes tagjainak a közösségi szolgáltatása? Ma, 2012. december 23,-án megkezdtük ezt a sajátos szolgáltatást. Konkrét célok - zsúfoltságban élő két család szétköltözése és egy új otthon felszerelése - megvalósításában segítünk. Az alapgondolat az, hogy mindenkinek vannak értékei, még a leghátrányosabb helyzetben élők is hasznosak tudnak és akarnak (!) lenni a szűkebb és tágabb közösségek számára. Így kerek a világ. A képen Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes, a jótékonyság élő jelképe, aki szerint: "Jónak lenni jó! Segíteni a rászorulókon még jobb!" (A kép forrása) Pázmánd élő kapcsolatot ápol ezzel a különleges emberrel.

Az első hazai számítógép építője - Kovács Győző - tegnap, 80 éves korában elhunyt. Az egész informatikai szakma gyászolja. Élete összeforrott a hazai számítástechnika történetével a fejlesztések cselekvő részeseként, irányítójaként, népszerűsítőjeként. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a számítástechnika mennyire fontos a gyerekek, fiatalok számára. A teleház mozgalom "nagy öregje", szervezője, hazai és határon túli népszerűsítője is volt. Sok-sok teleházban itthon és szerte a világban ismerték személyesen és szerették. Megszállottja volt a gondolatnak, hogy a számítógép és az internet képessé tudja tenni az embereket a legnyomasztóbb hátrányok leküzdésére. Munkásságával hitelesítette meggyőződését, hogy az informatika mindenkié kell legyen. Csodáltuk, hogy a magyar teleház mozgalom egyik vezetőjeként - elnök, tiszteletbeli elnök - milyen fáradhatatlanul járta az országot és a nagyvilágot, a legkisebb település teleházátadó ünnepségétől a digitális megosztottságról szóló világkonferenciákig. Nem csak elutazott, előadásokat tartott, beszélgetett, vitatkozott, szervezett, de e mellett 2-3 fénylépezőgéppel, videokamerával dokumentálta is ezeket az eseményeket. Jó volt vele együtt lenni, dolgozni, lelkesedni. Sok-sok barátja, követője azzal fejezheti ki iránta érzett szeretetét, tiszteletét és megbecsülését, hogy folytatja munkáját. (A kép forrása: Informatika- és Médiatörténeti Klub)

Az offgrid életmód a létezésünk hálózatoktól való, a kiszolgáltatottságot fenntartó függését igyekszik mérsékelni az életmód egyszerűsítésével, a természeti adottságok és energiaforrások jobb kihasználásával, eszközök és szolgáltatások megosztott, kisközösségi használatával. Van egy modern kori hálózat azonban, amelytől nem akarunk megválni, mert éppen abban segít, hogy minden mástól jobban el tudjunk szakadni. Ez pedig az internet, amely éppen azt biztosíthatja az offgrid közösségeknek, hogy ne szigetelődjenek el a tágabb közösségtől, a világtól. A folyamatos kapcsolat szükséges a tágabb kapcsolatok fenntartásához, a munkához, a tanuláshoz, az üzletvitelhez, a kereskedelemhez, a szórakozáshoz, az alkotáshoz, a kulturális javak eléréséhez. Minél egyszerűbb, természetközelibb - és sajnos szegényebb - életet él egy közösség, annál inkább közelít az offgrid életmódhoz kényszerből, vagy szabad választás alapján. Ugyanakkor, ahhoz, hogy életmódját fenn tudja tartani és az ne a szegénység kényszerűségéből adódjék, ellenkezőleg, esélyt adjon annak felszámolására, az internetre nagyon nagy szükség van. 

A vidék és a kistelepülések széles sávú internet elérése életbevágóan fontos feltétele egy fenntartható, mindenki számára élhetőbb világ kialakulásához. Ezt az összefüggést nem gondolták végig, a magyarországi "kábeladó" kitalálói. A ritkább lélekszámú területeken az internet szolgáltatás (gyakran a kábeltévével kombinálva) fenntartása nem kifizetődő, az állam támogatását igényli. A kábeladó 170 településen, több tízezer család kiszolgálásának megszűnésével fenyeget. Az elmúlt két évtizedben sokan és sokat dolgoztak - élharcosa volt a nemzetközileg is elismert magyarországi teleház mozgalom (lásd a képen: amerikai látogatók rácsodálkoznak az Ópályi Teleházra) - annak érdekében, hogy a leghátrányosabb térségek és társadalmi csoportok hozzájussanak az internethez, hozzájáruljanak hátrányaik leküzdéséhez. Most "hátra arc" következik? Ez végzetes hiba lenne, a világ az ellenkező irányban halad. Ez a terület is egyike azoknak - mint az egészségügy és az oktatás - amelyekre a legnehezebb időkben is különös figyelmet kell fordítani. A hálózattól hagyományosan, önkéntesen vagy kényszerűségből függetlenül élők számára az internet egyre nagyobb mértékben létkérdéssé válik. Az offgrid életmód hívei ezért nem fogadhatják el azt, hogy a vidéki térségeket megfosztják a világhálótól.

Egyre többen kérdezik ezt újra és újra, ahogyan az érdeklődés növekszik a téma iránt. Az Offgrid Naplóban és a Facebook-on folyamatosan beszámoltunk a fejleményekről és Both Gábor, Csernai Árpád és Hegedűs Anita videó-filmjeiben (rákattintással meg is nézhetők) részletesen is elmondtuk a nagy nyilvánosságnak, miről is van szó. A Mesefalu Öko-egyesület Közösség (rövidítve Mesefalu Közösség Egyesület bejegyzésével a kezdeményezés civil szervezeti kereteket is kapott. Első alapító közgyűléséről is beszámoltunk annak rendje és módja szerint. Az alapvető cél az ökotudatos életmód megvalósítása egy szolidáris kisközösségben, közelségben és harmóniában a természettel. Jogos kérdés, hogy mit takar a "mese" jelző? Nos, úgy érezzük, hogy az ilyen barátságos kis "otthonközösség",a melyben az ember nagyon szeret lenni, ahol az emberek tisztelik, megbecsülik, segítik és szeretik egymást, sajnos az álmok, a mesék világába tartozik, s talán sohasem valósul meg úgy, ahogyan azt elképzeljük. De ezzel a tudattal, ennek ellenére is célul tűzzük ki, mert úgy hisszük, hogy a világnak ebbe az irányba kellene fordulnia. Mesefalu kezdeményezésünk két helyszínen, egymástól teljesen eltérő körülmények között zajlik. Az egyik Hawaii Nagy Szigeten, egy esőerdő területen, a másik a magyarországi Pázmándon. A világról való gondolkodásunk mindkét esetben hasonló. A Nagy Szigeten erősebb az offgrid, azaz a hálózatokról való leszakadás törekvése lényegében függetlenül a tágabb közösségtől, Pázmándon pedig az a kérdés, hogyan működhet egy ilyen kisebb közösség a nagyobb, faluközösség részeként. A Mesefalu világszemléletet John Lennon Imagine-je fejezi ki nagyon jól, egyik feldolgozása különösen érzékletesen adja át (kattints a képre) ezt az életérzést. A Mesefalut választotta témájának az OzoneNetwork egyik legutóbbi, közel egyórás műsorában.

Megpróbálom a községben kialakult - a Mesefalu Közösséget is érintő  helyzetet - amennyire tudom, pártatlanul bemutatni, közben megnyugtatásként gyönyörködjünk a falu szépségében Robi kutya szemével (Vértes János, a Mesefalu Közösség tagja és Robi kutyájának sétáiról szóló albumból valók a képek, köszönjük!). A tény az, hogy a képviselő-testület 5:2 arányban feloszlatta magát azzal az utólagos indoklással, hogy nem tudnak együtt dolgozni a polgármester asszonnyal. Ez a helyzet a ciklus kezdetétől fogva látható volt, de most gondolták időszerűnek a lépést a "másik választói csoporthoz" kötődő, többségben lévő képviselők. A leköszönő polgármester öt cikluson keresztül vezette a falut. Egy ilyen váltás óhatatlanul veti fel, idézi elő a helyi hatalmi és érdekviszonyok átalakulását. Döntően ezért is alakult ki a "veszekedős" helyi kormányzás, hiszen korábban megszerzett helyi társadalmi, gazdasági, szervezeti pozíciók kerültek veszélybe. A jelenség egyáltalán nem pázmándi sajátosság, számos ilyen "polgármester-testület" konfliktust ismerünk, amikor a felek nem tudnak normálisan együtt dolgozni a helyi közösség érdekében.

A jogi végzettségű, vehemens, magát sokfelé szétaprózó, mindent - lelkiismerete által vezérelve - felügyelni igyekvő fiatal, három gyermekes családanya polgármestert, aki életformájának tekintette ezt a pozíciót, nem könnyű követni. Nem minden akciója tetszik mindenkinek, időnként sértődésekhez is vezethet, amit lehet jóindulatúan és ellenségesen is kezelni attól függően kiknek az érdekkörébe lép be éppen a közösség javát tartva szem előtt. Még egy ilyen kis közösségben is - mintegy 2000 lakosú faluról van szó - több emberes feladatot visz, mert nem elégszik meg a testületi vezető kényelmes pozíciójával, hanem pályázatokat készít elő és menedzsel, rendezvények sorát szervezi és vesz rajtuk részt, itthon és külföldön, a szakmai és társadalmi közéletben, sajtóban személyesen képviseli a települést, s rövid pórázon igyekszik tartani a hivatalát, amely korántsem tekinthető olajozottan működő szervezetnek.

Ez még a teljes képviselő-testület aktív támogatása mellett is szinte lehetetlen vállalkozás. Ellenszéllel pedig kifejezetten kockázatos. Hogyan jön a Mesefalu Közösség a képbe, hogyan érinti ez a tőle függetlenül kialakult "belviszály"? A Mesefalu elképzelés vonzó sok városi számára, akik természetközeli, egyszerűbb, ökologikus életre vágynak egy szolidáris kisközösségben. Pázmánd lakóinak döntő többsége befogadó, érti és megérti a "mesefalusok" törekvéseit, a közösség fele-fele arányban helyiekből és beköltözőkből áll. A falu iránti érdeklődés a Mesefalu révén folyamatos, leginkább fiatal, gyerekes, értelmiségi családok részéről. A polgármester asszony a falu fejlődésének, értékei gyarapodásának egyik lehetőségét látja ebben a folyamatban és pártolja a Mesefalu programot. Ellentábora viszont nem nézi jó szemmel az "idegenek" beáramlását, mert vélhetően fenyegeti az általuk képviselt "helyi elit" kizárólagos vezető pozícióját, bár ilyen babérokra a Mesefalu csoport tagjai egyáltalán nem törekszenek.

A Mesefalu csoport "belecsöppent" a régi és új helyi elit közötti, nem csituló párharcba, ezért a polgármester asszonnyal kialakult, a Mesefalu Közösség tagjai számára magától értetődő jó kapcsolat miatt az ellentábor eleve ellenségként, "betolakodóként" kezelte a kezdeményezést és annak résztvevőit. Így még esélye sem volt annak, hogy a két csoportosulás között valamiféle intézményes ismerkedési folyamat alakuljon ki. E helyett kezdettől fogva létrejött egyfajta távol tartás, gyanakvás a két tábor között. A mesefalusok többnyire nem tudván kik alkotják az ellentábort számos esetben alakítottak ki személyes, jó kapcsolatokat olyanokkal is, akik inkább a másik oldalhoz kötődnek. Tény tehát, hogy szép számban vannak olyan "köztes" emberek, akik mindkét tábor tagjaival ápolnak jó kapcsolatokat, ez a jelenség azt mutatja, hogy döntően nem "jó" és "rossz" emberek állnak egymással szemben a két oldalon, hanem lényegében hasonlóak, akik különböző okok miatt belekényszerültek egy történeti megosztottság helyben kialakult szerepeibe.

Vannak azonban a faluban, vagy másutt élő, de Pázmándban "érdekelt" (pl. elszármazott, a helyi közéletben résztvevő) emberek néhányan, akik ezt a helyzetet meglehetősen szélsőségesen látják, vagy szeretnék látni és kihasználni. Ők különböző módokon (fórum, röplap, hírterjesztés) a végletekig "kifeszítik" a vitákat a címzettek által ellenőrizhetetlen állításokkal, miközben "hazugoznak", "gyüttmenteznek", "férgeznek", "szaroznak" embereket és ügyeket érintően egyaránt, Jóhiszeműségük feltételezéséhez - bár a stílus rendkívül árulkodó - nagyon nagy jóindulat szükséges. Ilyen vitahelyzetben esélye sincs egymás érvei jobb megismerésének, az álláspontok közeledésének, megállapodásnak például a helyi közösségért érzett felelősség minimumában. A vitatémák között - itt-ott, nem meghatározó mértékben ugyan, de - megjelenik a Mesefalu is, jól érzékelhetően az "idegenek" falu- és hagyományellenes programjaként és csoportjaként. Egyes pletykák szerint, az általunk is örömmel üdvözölt Pázmándi Spájz a Mesefalu csoport által egy év óta sikeresen működtetett Pázmándi Natúrkosár ellenében szerveződött az ellentábor által, lényegében hasonló szervezési elvek szerint. Ami tény, hogy kezdeményezője a Mesefalu rendszerében ismerte meg ezt a lehetőséget, s innen kiválva önállósította magát az "ellentáborral" összefogva. A Mesefalu Közösség ennek ellenére, erről a pletykáról tudomást nem véve üdvözli a kezdeményezést, amennyiben az a helyi piac erősítését szolgálja.

A Mesefalu Közösség számára fájó, hogy belesodródott ebbe a helyzetbe. Különösen azért, mert tagjai az itt élők felé a legmesszebb menő tisztelettel, a közösség iránti nemes alázattal fordultak, s ez a megközelítésük máig sem változott. Céljaik teljes mértékben egybeesnek az itt élők céljaival. Ennek számos bizonyítékát tapasztalták meg, akár a csatlakozó helybéliek, az új barátok, a programjainkban résztvevők, a visszajelzéseket küldő szimpatizánsok által. Meg vagyunk győződve, hogy programunk jelentős mértékben gazdagítja Pázmánd értéktérképét (ezt a mi kezdeményezésünkre kezdték el megrajzolni), programjait, vonzerejét, ismertségét és elismertségét. Mi nem soroljuk be magunkat egymással szemben álló táborokba. Igyekszünk mindenkit megismerni, s emberi értékek és teljesítmények mentén építjük kapcsolatainkat. A kirekesztőktől, gyalázkodóktól, "gyüttmentezőktől", politikai számítóktól azonban elszigeteljük magunkat, mert őket a helyi közösség számára ártalmas szereplőknek tartjuk.

A napokban történt, hogy két rabló - helyi lakos - megszökött a rendőrségi őrizetből, pontosabban a hilo-i börtön (ott korrekciós központnak nevezik) jogi könyvtárából. Lefegyverezték az őrt (akit kórházba szállítottak), megtámadták a könyvtárost, ellopták a kocsikulcsát és megszöktek az autójával, amit később összetörtek és gyalog menekültek tovább. A rendőrség nagy erőkkel keresi őket. Csak bokrokban, a természetben tudnak bujkálni, mert a 911-en azonnal értesítik a rendőrséget, ha bárki meglátja őket. A történet aligha lenne érdekes a számunkra itt Európában. Azonban a tény, hogy egy kis szigetről van szó (180 ezer lakos, 10,5 ezer km2), nagyon rontja a menekülők esélyeit. Különösen nehezíti a helyzetüket a rendkívül hatékony helyi kommunikáció, a lakossági aktivitás és a rendőrség hatékonysága. Ezért is számít hírnek az ilyen eset, mert Hawaii szigetein a bűnözés jelentősen alacsonyabb, mint a kontinenseken. Az eset videója elérhető a képre kattintva. (Higát néhány napon belül elfogták, ekkor Hamar még szökésben volt. December 14.-én őt is elfogták.)

A pázmándi Mesefalu Közösséget a helyi termékek felvásárlása - a Natúrkosár Bevásárló Közösség itteni működése  - hozta össze a Szőlőhegyi Baráti Körrel. Az őstermelői kapcsolatok vezettek el a szőlősgazdák által létrehozott kis csoporthoz, amelynek tagjai kíváncsiak lettek a Mesefalu törekvéseire és tagjaira. A közös ebéddel összekötött, ismerkedési célú találkozó étvágygerjesztő "bemelegítéssel", házi süteménnyel, pogácsával kezdődött Lazarovics János házában (első kép), ahol a 10 fős baráti kör tagjai bemutatkoztak. Mindenki tősgyökeres pázmándi, szőlősgazda. A kör nagy szeretettel fogadja a barátait, ismerőseit és vendégeit, személyes kapcsolatok révén vagy a községhez érkező látogatókat, a kör azonban nem bővül, legfeljebb csak kihalásos alapon. A tiszta szívű, őszinte, szókimondó és vidám, időnként pajzán társaság szinte minden pillanatban megéli a falu történetét három-négy generációig visszamenően, mert a jelen történetei rendre visszakanyarodnak a község, a térség, az ország múltjába.

Nekik a község egy nyitott könyv: lakóival, házaival, történeteivel, véleményeik letisztultak de nem egyoldalúak, látják a jót és rosszat egyaránt. Számukra - ahogy elmondták - nem érdekes a pártállás, a származás, annál fontosabb, hogy ki mit ér, mit tesz, hogyan él. Ahogy elmondták, a gyüttmentekben - bár ezt a jelzőt ők nemigen használják - lehetőséget látnak a falu számára, olyanokat, akiket meg kell hallgatni, ismerni, s ennek alapján eldönteni, mit jelentenek a közösség számára. Ezért kíváncsiak a Mesefalusiakra is. Ha nem így tennénk - mondják - akkor a fél falut ki kellene zárni a helyi dolgokból. A vidám hangulatú, élcelődésektől sem mentes történetmesélés keretében beszámoltak évtizedes működésükről, összejöveteleikről, közös utazásaikról, s legnagyobb büszkeségükről a Vendel szobor felállításának fordulatos eseményeiről. Éppen most egy éve került a szobor a helyére, így közösen ünnepeltük az évfordulót (második kép).

Sorakoznak további tervek is - például fásítás, egyéb környezetalakító munkálatok - amelyekben szívesen működnek együtt mindenkivel - így a Mesefalu Közösséggel is - akik örömmel munkálkodnak önzetlenül a Falu jobbá tételén egy életvidám társaságban. S, hogy ennek nyomatékot is adjanak, Imre bácsi harmonika kíséretével közös nótázással fejeztük be az ebéd előtti ismerkedést. Ezt követte a Vendel szobor meglátogatása és a visszaemlékezés az egy évvel ezelőtti felavatásra. Innen mentünk át Csurgó Imre házába és pincéjébe, ahol a nagyobb társaságokat szokta a Kör fogadni. Itt folytatódott a történetmesélés, miközben a házigazda kitálalta az ínycsiklandozó kocsonya pecsenyét friss kenyérrel harmadik kép). Ebéd után beszéltünk röviden a Mesefalu Közösségről. Elmondtuk, hogy tagjainak közel fele tősgyökeres pázmándi, aki elkötelezett a környezetkímélő életvitel mellett, s életmódjában példaértékű, bemutatható, terjeszthető megoldásokat alkalmaz.

A beköltözők is követik a példájukat, s új gyakorlatokat is behoznak. Mindannyiunk közös vágya a barátságos, szolidáris, "testmeleg" kisközösség, s mindannyian elkötelezzük magunkat, hogy működtetünk valamilyen közösségi szolgáltatást a Mesefalu kisebb közössége, vagy a község egésze számára. Elsőként a Natúrkosár programot valósítottuk meg, amely már jó ideje működik számos helyi termelő és vásárló örömére és hasznára. Megújítottuk a község honlapját is, segítünk a falustratégia kialakításában. Idővel jönnek további szolgáltatások is. A két civil szerveződés közötti együttműködési lehetőségek teljesen nyilvánvalóvá váltak, s megbeszéltük, hogy folytatjuk a kapcsolatok erősítését. Legközelebb egy olyan találkozót szervezünk, ahol a Mesefalu tagjai mutatkoznak be személyesen egy hasonló "buli" keretében. Imre bácsi jó tempóban lépett be harmonikájával (negyedik kép) a találkozó második részében is, így az első ismerkedés emelkedett hangulatban, közös nótázással fejeződött be. Folytatása következik!

Az Andris által készített képek önmagukért beszélnek. A mintegy két éves banánfű termésbe fordult. Ezután folyamatosan fog teremni és terjedni újabb és újabb hajtásokat eresztve a gyökeréből. A banántermés biztatást jelent a termelés kiterjesztésében, ami része a programunknak. Elsőként a csípős paprika termelése indult el családi méretekben (értsd egy bokor), ami elegendőnek bizonyult a saját igény kielégítésére. A gyümölcsfák ültetése csak annyiban okoz gondot, hogy a talajt célszerűen elő kell állítani számukra. A meghatározott helyre földet kell hordani, mert ilyen célú termőképes talaj ott még nem alakult ki. A zöldségekkel más a helyzet, számukra fóliát - pontosabban egyfajta szűrőhálót - kell építeni, mert túl sok itt a nedvesség.

A Mesefalu offgrid közösségi törekvéseinek és a politika összefüggéseiről többször ejtettünk szót kicsiben és nagyban egyaránt (lásd a politika címszó alatt). Egy meglehetősen messze mutató, a Mesefalu kapcsán felvetődő - egyébként a hazai társadalmi életben nem ismeretlen - kérdés vetődött fel, jelenség bontakozott ki. Ez pedig a "gyüttmentség". A faluközösségekben a beköltözőkre használják a kifejezést, jelezve, hogy nem, vagy gyengén kötődnek (különösen beköltözésük elején) a közösséghez az éppen megtelepedett emberek. A Népszótárban ezt a definíciót olvashatjuk a fogalomról: "A nem őslakos, a más vidékről, faluból betelepült ember (pl. a beházasodott is). A szó afféle "lenéző" színezetű volt, sőt még ma is hallani, azokra, akik nem ott születtek, úgy jöttek, "gyüttek". (Zala és vidéke népnyelv, tájszó.)". A kifejezés szociológiailag teljesen érthető, jóhiszemű és nem lenéző alkalmazása azt jelenti, hogy a betelepülőt a közösség figyeli, próbára teszi egy darabig, amíg megállapítja, hogy a beköltöző mit hoz a közösség számára, ahogy fogalmazni szoktak, "mit tesz le az asztalra", ettől függ a befogadása a helyi közösségbe.  Ez teljesen rendjén van. Más a helyzet azonban, ha a gyüttmentséget elhatároló "eredetmegjelölésként" tekintik - annak bármely más, erre alkalmas tartalmával, ami lényegét tekintve nem más, mint idegengyűlölet! - helyi vagy magasabb szintű, közösségi vagy társadalmi - egy csoport általános, szélsőséges esetben elszigetelő, kirekesztő megkülönböztetéseként, azaz  politikai kategóriaként kezdik alkalmazni.

Ez az út nagyon messzire vezet és rendkívül veszélyes. Amikor valaki - aki magát is gyüttmentként azonosítva - arra szólítja fel a Mesefalu közösségének egyes tagjait, általánosan gyüttmentnek minősítve őket, hogy ne szóljanak hozzá a helyi politikai vitákhoz, hagyják, hogy a tősgyökeres lakók maguk rendezzék egymás között a vitáikat, akkor - talán akaratlanul - nagyon veszélyes vizekre evez. Először is, feltételezi, hogy mindenki, mindenkiről számon tartja, hogy ki a gyüttment, azaz eredetét, származását. Ezt hadd ne feszegessük tovább, legyen itt elég a megrendítő kép és a hozzátartozó link. Másodszor, a felszólítás azt is feltételezi, hogy a helyi közösség politikai ügyei olyanok, amelyekbe a beköltözőknek nincs beleszólásuk. A jelenlegi magyar jogi , közigazgatási helyzetben ez jogfosztással lenne egyenlő, alapvetően demokrácia ellenes korlátozásnak minősülne. Harmadszor pedig, káros a közösség számára, amelynek az érdeke, hogy a beköltözők értékekkel, javakkal gazdagítsák a helyi életviszonyokat. E hozzájárulásnak része a tisztességes, okos beszéd, véleménynyilvánítás is. A Mesefalu Közösség ez utóbbit tűzte a zászlajára, ha meg tud felelni ennek belső és külső követelménynek akkor  jogtalan, indokolatlan, értelmetlen és káros a tágabb közösségre nézve, ha gyüttmentként kirekesztésre, karanténba zárásra ítéltetne. Szerencsére itt azért még nem tartunk. Az óvatosság azonban nem indokolatlan, kis lépések is vihetnek veszélyes utakra.

A Hawaii Mesefalu létrehozása felélénkítette a Nagy Sziget magyar közösségének életét. Természetesen az ott élők többnyire ismerték egymást, össze is jártak kisebb körökben korábban is. Amikor mi eldöntöttük, hogy elkezdtük a programot, akkor módszeresen elkezdtük keresni az ott élő magyarokat, aminek eredményeiről rendre be is számoltunk itt a naplóban A Nagy-Sziget magyar lakói című bejegyzés sorozatunkban. Most Szuromi Jóskától kaptunk egy fényképsorozatot a hálaadás (thanksgiving) ünnepe alkalmából szervezett találkozóról, amely teljes egészében itt tekinthető meg. Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen alkalomból gyűlnek össze a magyarok és esetenként ottani, máshonnan érkező külföldi barátaik. A tartalom szinte mindig ugyanaz: kellemes természet, virágok, sok-sok élettörténet (ki hogy került oda, milyen utat járt be) és magyarországi információk, emlékek,  gyerekek, állatok, viccelődés, sok nevetés, játék, zene, közös sütés-főzés, finom ételek és italok,. A Nagy-Sziget magyar közösségének tagjai nem csak ünnepnapokon vannak együtt. Folyamatosan vannak ügyek, megoldandó feladatok, segítségnyújtás, amikor természetesen mindig megtalálják egymást. Valaki közülünk mindig jön, vagy megy, hozzuk-visszük a híreket, mindig történik valami.

Folyamatosan jelentkeznek komoly érdeklődők a Hawaii Mesefalu lehetőségei iránt. Jó néhányan meg is fordultak nálunk a helyszínen Magyarországról is. Az út odáig azonban nem egyszerű. Aki nem egyszerűen csak vendégként akar meglátogatni bennünket, hanem a közösséghez való csatlakozáson gondolkodik rövidebb-hosszabb időre, annak több dolgot is mérlegre kell tennie. Az ismerkedés és e kérdések körbejárása a célja egy ilyen találkozónak. Eddig csak személyesen beszélgettünk Magyarországon egy-egy érdeklődővel, családdal, s mondtuk el kölcsönösen mit gondolunk a lehetőségekről, mit várnánk el egymástól. Most azonban - első, d úgy tűnik nem utolsó alkalommal - többeket vártunk közös megbeszélésre a patinás Pallas Páholyba.

Tucatnyi komoly érdeklődőt tartunk számon, többen külföldiek, a magyarországiak közül most ketten tudtak eljönni erre az első alkalomra, amelyen Szekeres Csaba és Gáspár Judit (az első képen középen és jobbról) forgattattak az egy éven keresztül bennünket követő dokumentumfilmhez. A beszélgetés nagyon kellemes volt. Ruzsinszki László (az első képen balról) már járt kinn nálunk, jól ismeri a viszonyokat. Most január közepén készül újabb amerikai látogatásra, amelynek során néhány hetet a Mesefaluban tölt.Ő a fenntarthatóság kérdéseiben segít, egyik terve egy fenntartható, több tulajdonos által megosztva használt mintaház (u.n. passzív ház) felépítése, ahol az önálló (offrid) energiaellátás lenne a meghatározó elem.

Klinger László (a második képen) gyakorlott tanyalakó és -fejlesztő, ideje nagy részét tölti egy magyarországi tanyán Újszilváson. Néhány hónapot szeretne kinn tölteni, együttműködni a fejlesztési program megvalósításában. Laci rég óta követi a Hawaii Mesefalu programot, szinte mindent tud róla az Offgrid napló alapos tanulmányozásának eredményeképpen. Sokoldalú tapasztalatait jól tudja majd hasznosítani a közös céljaink megvalósításában. Úgy döntöttünk, hogy ezt a találkozót majd egy pázmándi követi, ahol azokkal beszélgetünk, akik most nem tudtak eljönni. Az előzetes személyes, kölcsönös ismerkedés nagyon fontos, mert közösségépítésről van szó. A leghatékonyabb módja egymás jobb kiismerésnek a tartósabb, kinti közösségi együttlét, amit nagyon meg kell fontolni.

Kezdettől fogva tudjuk, hogy a Mesefalu életszemlélete, filozófiája nem új keletű dolog, Az emberek ősidők óta vágynak rá, s számos helyen meg is valósították. A furcsa inkább az, hogy nem vált általánossá, s ma a világon csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy így éljenek. A napokban elkészült a MAG VAGY (a honlap válaszokat keres és ajánl a jelenlegi világkrízisre) első dokumentumfilmje az Álomból valóság címmel (kattints ide vagy a képre és megnézheted) Damanhur-ról, Ez egy több, mint 35 éve működő, mintegy 500 fős olaszországi öko-közösség, amely 26 kisebb (nukleo) közösségből áll. Bármennyire is tüzetesen nézi, figyeli, hallgatja ezt a csodálatos világról tudósító filmet a Mesefalu szellemiség híve, aligha találhat akár egyetlen egy gondolatot is, amelyet ne vállalhatna, ne tekinthetne a sajátjának. Igen, pontosan ez a Megvalósult Mesefalu álom, igen, így volna jó élni, igen ezt az életszemléletet és életmódot kellene elterjeszteni az egész világon! Az igazi nagy kérdés az, hogy lehetséges-e? 

Kétségtelen, hogy sokak számára már most is tényelegesen elérhető egy ilyen fajta élet. Ennek nagyon sok - több ezer - példája van világszerte. A Mesefalu kezdeményezés egy ilyen álom megvalósítására törekszik a maga módján. A nagy kérdés viszont - amit Damanhurban is feszegetnek - hogy ki lehet-e terjeszteni ezt a törekvést az egész világra, s vajon megoldja-e - hosszú távon persze - a világkrízis problémáját? Nagyon szeretnénk hinni, hogy igen. Egy új, elszigetelt közösségben ez az álom - bizonyított tény - megvalósítható. A Hawaii Mesefalu inkább egy nukleo lehetne a Damarhur modellben, s a Nagy-Szigeten ez nem is annyira elképzelhetetlen. A Pázmándi Mesefalu (ez is inkább egy nukleo) egy más kultúrájú közösség részeként szerveződik, s az a törekvése, hogy minél nagyobb mértékben váljon a faluközösség egy Mesefaluvá. Mindezek mellett, Damarhur a vonzó és bíztató cél a Mesefalu számára. Ha azonos felfogású emberek el tudnak vonulni egy ilyen mesebeli tájra, akkor ez jól tud működni, fejlődni. A nehezebb út az, amikor mindezt másképp működő és gondolkodó társadalmi környezetben kell megvalósítani. Az utóbbi feladat lesz az általánosabb a világkrízis megoldásában.

A pázmándi Mesefalu közösség minden tagjának kell legyen egy szolgáltatási vállalása a csoport, vagy akár azon túl, az egész faluközösség számára. Az önfenntartásra való törekvés nem egyénileg, hanem csak kisebb-nagyobb közösségben valósítható meg. Ki miben jó, mit csinál szívesen, miből tud jövedelemhez jutni, abban szolgálhatja legjobban a csoportot és a tágabb környezetet. Van azonban néhány jelentős különbség az általában vett munkamegosztás, szolgáltatás, árutermelés és értékesítés, valamint az egymás kiszolgálását és a  közösségi önfenntartást célzó belső együttműködés között. A pázmándi Mesefalu Közösség szolgáltatáscseréjét a kölcsönös bizalom, szolidaritás, egymás helyzetbe hozásának hálózata alapozza meg. Ez nemcsak egymás kiszolgálásában, hanem azon túl is, a kölcsönös segítségnyújtásban is megjelenik, hiszen a közösségben mindannyian teljes személyiségünkkel vagyunk jelen, nem úgy mint az egyszerű eladó és vevő, a szolgáltató és igénybe vevő kapcsolatokban. A Mesefalu egyik első közösség szolgáltatását Natúrkosár Bevásárló Közösséget Márton Anikó és Kasuba Éva hozta létre másfél éve, a pázmándi felvásárló és átadó pontját pedig Gáspárné Takáts Mária szervezte meg majdnem ezzel egy időben. Helyi barátaink segítségével felderítette a termelőket, beszélgetések és vásárlások során megismerkedett és bensőséges kapcsolatokat alakított ki és tart fenn velük. Az első képen sorrendben balról Anikó, Mari, Éva éppen Szarka Piroska Mesefalu közösségi tagunk csipkebogyólekvárját kóstolják, amiből várhatóan értékesíthető termék lesz. 

Özv. Kolonics Jánosné, Annuska (a második képen) a Mesefalu egyik szolgáltatási programjának, a Natúrkosár számos beszállítóinak egyike, tősgyökeres pázmándi több generációra visszamenően. Szinte a kezdetektől kíséri figyelemmel a közösség kialakulását, s kapcsolata tagjaival háztáji termékek szolgáltatásával mindennapossá, személyessé vált. Aktív részesévé vált rendezvényeinknek, megmozdulásainknak, például a falunak szervezésében, a nagy sikerű, közös lecsózásban. Ennek során szinte magától értetődővé vált közösségünk tagjává, amelyet most az Egyesülethez történt csatlakozásával erősített meg. Személyes hozzájárulása a közösség életéhez magától értetődő: zöldség, gyümölcs, szárnyasok finomságainak folyamatos biztosítása. A Natúrkosár már ebben az évben is biztos felvevő volt a számára, ezt a kapcsolatot erősíti meg a tagság, melyben a Mesefalu Közösség "éléskamrájaként" tekinthetünk rá. Annuska terményeinek folyamatos és megbízható értékesítésén túl sokkal többet lát a Mesefalu Közösségben. A faluközösség szemszögéből nézi és értékeli, s támogatja a kis csoport küldetését.

Orisek Gábor - a harmadik képen feleségével Margóval - mezőgazdasági szakoktató foglalkozásánál fogva termel zöldséget és gyümölcsöt. Amikor nyugdíjba ment továbbfejlesztette gazdaságát. Szakértelme még a pázmándi őstermelők nagy tudását, tapasztalatát is messze felülmúlja, ezért termékei méltán meghaladják a boltokban kapható árukínálat minőségét. A Natúrkosár legnagyobb beszállítójaként rendkívüli elismerésnek és tiszteletnek örvend nemcsak a jó áruja, hanem megbízhatósága, körültekintése, rugalmassága, készségessége miatt is. Ő is csatlakozott hozzánk, s ezzel kiteljesítette a Mesefalu Közösség éléskamráját. A képen éppen a csatlakozási dokumentumot írja alá ünnepélyesen egy áruátadást követő beszélgetés során, amelynek egyes részei bekerülhetnek a pázmándi Mesefalu Közösségről készülő, korábban már jelzett, Szekeres Csaba (a harmadik képen háttérben) által készített dokumentumfilmbe. Gáborral átbeszéltük, hogy milyen feltételekkel válhat valakiből valamennyire számottevően önellátó gazda, ha nem ebbe született bele. Arra a következtetésre jutottunk, hogy csak akkor, ha ezt életformának választja. Ezért a Mesefalu Közösségben továbbra is a munkamegosztásban és a közösség szintű önellátásra való törekvésben látjuk az igazi megoldást. 

A pázmándi Mesefalu nyitott közösség, a csoporthoz és annak éléskamrájához is csatlakozhat mindenki két tag ajánlásával, aki egy ilyen szolidáris, ökotudatos kisközösségre vágyik, s van valamilyen közösségi szolgáltatása a csoport, ill. tágabban a faluközösség számára. Célunk az, hogy minél szélesebb körben terjesszük az ökotudatos életmódot, annak egyes, az általunk gyakorlatban is alkalmazott különféle megoldásait és eközben segítsük egymást, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy ha minél többen követik, valósítják meg a fenntartható életmód különböző elemeit, akkor ezek "összeérve" olyan hellyé és közösséggé formálják Pázmándot, amilyen ma még csak a mesében van. Ez a vágy, álom élteti a Mesefalu Közösséget.

Az egyik legfontosabb, legközelebbi fejlesztésként beszélünk a közösségi fürdőről (lásd erről a korábbi bejegyzéseket, amelyek a "fürdő" címszóval megtalálhatók). Egy kép (lásd itt) újabb késztetést jelent arra, hogy elkezdjük tervezni a megvalósítását az elkövetkező időszakban. A kellemes pihenést, kikapcsolódást kínáló közösségi hely nagyon fontos szerepet töltene be a Hawaii Mesefalu közösségi életében. A vizet a kandalló, vagy a fedett tábórtűz melegítené. Kombinálnánk a közösségi tűzhely és fürdő funkciókat. Tehát nem pontosan ez lenne a megoldás (falakra nincs szükség még üvegből sem), de annyiban igen, hogy fedett helyről beszélünk, ahol a tűzhely és a medence kombináltan, egymás mellett kerül kialakításra. A környezet nagyon hasonlít a Hawai Mesefalu erdejére, csak az egy kicsit sűrűbb és nagy páfrányokat kell odaképzelni aljnövényzetnek. A megoldáshoz és használathoz kő, fa és víz bőven áll a rendelkezésünkre. A tőzhely körül beépítve futnának csöve, amelyekben az áramló víz felmelegedne és ez folyna a medencébe, ill. áramlana egy keringető rendszerben.

Egy korábbi bejegyzés arról szól, s mutat be egy filmet a témáról, hogy túl lehet-e élni a fejlődést. Nos, itt a válasz. Aki ezt a könyvet elolvassa, s még nem szerelmes a természetbe, azaz nem hatja át a biofília (a tudatossá váló ösztönös vonzalom a természethez), azzal megtörténik ez a csoda. Legalábbis nehezen tudja kivonni magát alóla. Nem a gyönyörű természeti képek, nem a természet közvetlen - akár a hasunkon keresztül is élvezhető - hasznai, hanem az értelmen, a megértésen, a meggyőződésen, keresztül válunk a természet szerelmesévé. Ha ez nem történik meg néhány évtizeden belül az emberek többségével, akkor legkésőbb 2100-ban már nagyon szomorú sors vár ránk, gyermekeinkre és unokáinkra. Egy fantasztikus, kivételesen kellemes olvasmány, s egyben megrázó, miközben korántsem ijesztgető, fenyegető. Új nézőpontokat kínál és vitathatatlan, tudományos tényeket, felfedezéseket sorakoztat fel. Nem tőlünk idegen, messze világokból (ilyet is persze), hanem a közvetlen környezetünkből. A problémát és a megoldást nem (csak) a nagy, globális rendszerekben és összefüggésekben, tudományokban (abban is) mutatja meg, hanem a bennünket közvetlenül körülvevő, vagy bennünk élő környezetben, saját gondolkodásunkban, ösztöneinkben. Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia, tanítani kellene! Tantárgyat lehetne - mit lehetne? kellene! - építeni rá. Mozgalmat mindenképpen, ahogyan ez történik is a valóságban, aminek a Mesefalu Közösség szerves része. Szerezzétek meg, olvassátok és terjesszétek, s csak ezzel már hatalmas szolgálatot tettetek a túlélésben csupán reménykedőknek ...

A Pázmándi Spájz helyi termékbemutató rendezvény (lásd a képeket) sikeres folytatása annak a helyi gazdaságélénkítési folyamatnak, amelynek olyan mérföldkövei voltak eddig, mint az évekkel ezelőtti - sikertelen - virtuális piacszervezési kísérlet, a helyi termékek és termelők módszeres feltárása, katalogizálása, a helyi értéktérkép összeállítása a helyi piac megszervezése céljából, a Naturkosár bevásárló közösség pázmándi felvásárlási hálózatának megszervezése, az utóbbiak már a Mesefalu Közösség szervezésében.

A mostani örvendetes esemény, a Pázmándi Spájz  megszervezése és első rendezvénye szervesen illik a helyi gazdaság élénkítésének általános folyamatába. A szemmel láthatóan nagy érdeklődés mellett lezajlott programon a helyi termelők zöldséggel, gyümolccsel, mézzel, borral, sajttal, lekvárokkal, süteményekkel, kézműves szapannal, kosarakkal, textíliákkal, hímzett termékekkel képviselték Pázmánd ennél minden bizonnyal szélesebb helyi termény- és termékkínálatát.

Az első alkalmat a Pázmándi Spájz kezdetnek, bemutatkozásnak, ismerkedésnek, kóstolásnak szánta, s ez remekül sikerült. A vendégek nem csak a termékekkel, hanem a termelőkkel és a termékekkel is ismerkedtek a sajtó érdeklődése mellett, egyre vidámabb hangulatban, amire a forralt és forralatlan bor is rásegített. A jó hangulatú, mosolygós rendezvény önmaga szolgált bizonyítékul arra, hogy a rendszeres helyi termelői piacra márpedig nagy szükség lenne. Sokan már most is vásároltak volna, de erre majd az internetes rendelési rendszerben lesz lehetőség. Remélhetően azonban a piac hagyományos formában is megszerveződik majd.

Pázmánd közössége egyre közelebb kerül ahhoz a ponthoz, amikor az érdekeltek majd úgy döntenek, hogy heti, kétheti rendszerességgel, részben hétvégi bevásárlási, részben pedig hétvégi szórakozási céllal létrehozzák a helyi gazdapiacot. Ez már remélhetően nem csak a hagyományos termelő és vásárló találkozási színhely lesz, hanem egy zenés rendezvény, ahol a hagyományos piacon túl lesz sok más is, például bolhapiac (használt cikkek) és egyéb szolgáltatások (pl. étel, ital, egészségügyi,  táplálkozási tanácsadás, s bármi egyéb), Mindez szerves részévé válhat egy átfogóbb turisztikai programnak bemutatva Pázmánd különlegességeit is. A gazdapiacokkal már több bejegyzésben is foglalkoztunk korábban. Talán Pázmánd lesz az első Magyarországon, ahol egy ilyen hagyomány meggyökerezhet? De jó lenne! A Pázmándi Spájzról az M1 Család-barát magazinja is beszámolt (az 51. perctől kezdődik a 4 perces riportfilm), amelyben a pázmándi lakos Tolcsvay Béla zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekmondó, foglalja össze a kezdeményezés lényegét.

Közgondolkodásunkban a nyugdíjas gyakran - tisztelet a kivételnek - inaktív szereplő, a társadalom terheként jelenik meg: tétlen, segítségre szoruló, akit a dolgozók tartanak el, már nem járul hozzá közös feladatok és problémák megoldásához, ugyanakkor számos kedvezmény jogosultja, Azt hiszem, itt az ideje megváltoztatni felfogásunkat a társadalom e rétegéről. Mostanában, amikor a egyre inkább a közbizalom, a társadalmi kohézió, szolidaritás válik egyik, vagy alighanem a legégetőbb problémánkká és múlhatatlanul fontossá válik az atomizálódott társadalom kisebb nagyobb közösségeinek újjászervezése meg kell találnunk azokat, akik erre leginkább készek és képesek. Ez az új "kovászemberi" szerep, ami most nagyon nagy mértékben most a "hadra fogható" nyugdíjasokra vár. Miért? Több okból is: a társadalmi változások és igazságosság tekintetében jelentős tapasztalataik vannak, szervezeti függőségektől többnyire mentesek, kevéssé korlátozottak, számukra a hasznosság tudata és a közmegbecsültség létük jelentőségét igazoló, legfontosabb értékek, a közösségi és társadalmi szolidaritás az ő számukra hétköznapi élmény, s korántsem kimerítve a szempontokat még egy fontos dolog: több idejük van a közösség számára, mint a fiatalabbaknak.    

Mit kezdjünk ezzel az új helyzettel? Fogadjuk el, bátorítsuk, használjuk fel a nyugdíjasokat ebben az új szerepben, hozzuk őket helyzetbe (pl. az infokommunikációs technológiák használata tekintetében), hogy meg tudjanak felelni az új kihívásnak. Igényeljük, hogy foglalják el ezt a társadalmi szerepet, lássák el ezt a társadalmi kohéziót erősítő feladatot, amely nélkül a jelen helyzetben kritikussá váló, megkerülhetetlen helyi és magasabb szintű közmegegyezések nem jöhetnek létre. Lépjünk túl azon a szemléleten, hogy a nyugdíjasok mindössze csak arra vágynak, hogy meglegyen a nyugalmuk, biztonságuk, ellátásuk és egészségük, s hogy a maguk köreiben vigadjanak, amíg lehet, Az új szerep ennél sokkal több, s a társadalomnak nagyon nagy szüksége van arra, hogy az erre alkalmas nyugdíjasok betöltsék ezt a szerepet, amelyet a székelyek kultúrából vett kifejezés - kovászember - nagyon érzékletesen fejez ki. Persze, nem arról van szó, hogy ez kizárólag az idősebbek kiváltsága lenne. Szó sincs róla! De azt észre kell venni, hogy itt és most, Magyarországon a társadalmi béke és fejlődés kulcsszereplői lehetnek, minél jobban kitolódik az aktív időskor, annál inkább. (A kép forrása: kattints rá!)

Az amerikai elnökválasztás eredménye több szempontból is érdekes a Hawaii Mesefalu törekvések és igyekezet szempontjából. Nem véletlen, hogy az USA 50. államából, Hawaii-ról származó Obamát itt választották magasan a legnagyobb arányban, ahol a környezettudatosság, az alternatív, megújítható energiák szerepének növelése, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek iránti érzékenység az állami stratégia és politika középpontjában van. Ezek az értékek és fejlesztési irányok erőteljesen jelennek meg Obama politikájában. Az elkövetkező négy évben remélhetően megkezdődik az amerikai állami és hatására a globális szintű szembenézés a fenntartható fejlődés és a kapitalizmus jelen,  folyamatos  növekedést igénylő formájának ellentmondásával.