Megérkeztünk sikeresen, most aklimatizálódunk, hamarosan elkezdem a tudósitásokat. Minden kedves olvasómtól elnézést kérek, akkor megkezdem a tudósításokat két lépésben, először a szövegeket, majd teszek hozzájuk illusztrációkat.
A repülőgépből megpillantottuk a Nagy Sziget hegyeinek – Mauna Kea, a folyamatosan működő vulkánjaival – mindíg felhőkbe burkolózó csúcsait. Helyi idő szerint délután öt óra körül megérkeztünk Kona egyszerű, földszintes fogadóépületekben kialakított repülőterére. A gépből kiszállva megcsapott bennünket a páradús trópusi meleg és sajátos virágillat az óceán levegőjével keveredve, mintha állandóan egy füstölő illatozna mellettünk. Andris, Ági és Skyia vártak a kijáratnál, s jellegzetes Hawai szokás szerint a nyakunkba rakták a lei-t, a pluméria virág szirmaiból kötözött, áthatóan illatozó nyakfűzért. Indulás tovább a reptérről mintegy 60 km-re lévő telepre, útközben, hogy érezzük, hová érkeztünk, első benyomásként, megnéztük a sok ezer strand egyikét (a szigetet körbeölelő autóút a parthoz közel vezet), s beugrottunk egy bevásárló központba ágymatracot venni. Sötét lett, mire az alvás nélküli mintegy 20 órás utazás után (New York – Los Angeles – Kona) megérkeztünk a Rashani Retreat-re (ejtsd: ritrít), Az autóút utolsó, néhány km-es szakaszát földúton tettük meg, a környékből nem sokat láttunk, ezért erről majd később számolok be. A telepből, az érkezés estéjén, szintén, szinte semmit sem láttunk. Annál sokkolóbban hatott ránk a ház és közvetlen környezete, a Rashani retreat, amelyben Andrisék jelenleg élnek, s amelyben mi is lakni fogunk utazásunk első időszakában …
Utolsó kommentek