Egy ideje azon gondolkodom, hogy miben lehet megragadni a Mesefalu törekvések lényegét, abban mi ébreszti fel fel sokak figyelmét, s vajon képes-e valójában megfelelni a várakozásoknak.A "mesebeli kisközösség"-et találtam a legfontosabb tényezőnek, amelybe ki-ki a beleképzeli mindazt, amit egy bensőséges, szolidáris közösségtől, szerethető, tisztelhető, megbízható, biztonságos és toleráns emberektől, társas kapcsolati rendszertől elvár. A közösségi élet minden további kellemes, hasznos, egyéb jó tulajdonsága - humanizmus, természetközeliség, egyszerűség, ökologikus életmód - szinte magától értetődő következménye az eredendő "jóságnak". De vajon, ez az idealisztikus törekvés nem eleve reménytelen, kilátástalan-e? Az ember természetéről megoszlik a filozófusok véleménye a bennünk lévő eredendő "ördögtől" az "angyalig" mindenféle "összetétellel" (a kép forrása), s a teljesen "tiszta lappal" is találkozunk. A jóságközösség azt feltételezi, hogy az ember eredendően jó, vagy legalább is azt, hogy adott élethelyzetben ez a minősége válik meghatározóvá, s ilyen viszonyokat kíván létrehozni egy kisebb, fokozatosan bővülő közösségben.
De akkor is fennáll még a kérdés, hogy az ilyenfajta "jóságra" közömbös, időnként kifejezetten ellenséges tágabb közösségben működőképes-e egy ilyen kisebb csoport? Ha pedig szeretné kisugározni a maga - mégiscsak sikeresnek mutatkozó - életszemléletét és életmódját is, akkor képes-e nagyobb léptékben is hatni a környezetére? Ezek a kérdések teszik igazán drámaivá a Mesefalu meséjét. Persze, nagyon érdekes dolog aktív házat építeni, megújítható energiákat a szolgálatunkba állítani, biokertet létrehozni, közösségi szolgáltatásokat működtetni, egyénileg gazdaságtalan eszközök használatát megosztani, egyszerűen élni, s közösen élvezni mindezt. Ezek a gazdasági, társadalmi és műszaki megoldások ismertek, kipróbáltak, bizonyítottan hasznosak és működőképesek, megvalósításokban jóformán semmi kockázat nincs. A nagy kérdések az emberi természetben és az együttműködésben és a magasabb társadalmi szerveződéssel kialakuló, átláthatatlanná váló bonyodalmakban (pl. érdekek, elszámolások, hatalom, politika) rejlenek. Igen, a jóságközösség jövője ilyen természetű társadalmi konfliktusok csíráját hordja magában, ahogyan az minden emberi társulásban megjelenik. Vajon képesek vagyunk-e ezt a csírát olyan mélyre temetni, úgy "betokozni", olyan módon kezelni, hogy sose tudjon kifejlődni, Újabb kérdés, vajon lehetséges-e ez? Az bizonyos, ha nem figyelnünk rá, csak úgy magára hagyjuk, bizonyosan megtalálja az utat rosszabbik énünkhöz, s minden jóságközösségbeli igyekezetünk reménytelenné válik.
Utolsó kommentek