Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Rozika - falubeli barátunk, férjével pázmándi kertgazdálkodók, szőlőművelők - is tanít bennünket kertészkedni. A magaságyás számára sem hétköznapi megoldás. "Ha nekem ilyen lenne ..." kezdte öntözési tanácsadását, s elmondta: a növényeket alulról kell locsolni. Egy ilyen kényelmes rendszerben azt csinálná, hogy a műanyag palackot félbevágva, szájával lefelé fordítva beásná a sorok közé. Ha a vizet ide öntjük, akkor az pont a gyökereknél terjed szét és szinte folyamatosan nedvesen tartja a földet. A szavakat tett követte. A képeken látható módon megcsináltuk az első öntözősort. Ha beválik az egész magaságyást ellátjuk ezzel az öntözőrendszerrel. Minden palacksor a két szomszédos veteménysort fogja vízzel táplálni. Íme a PET-palack egy további, rendkívül kézenfekvő alkalmazása.

Kanári-szigetek, vagy száz vulkán, vajon mire használható azon túl, hogy a turisták nézegetik? Nincs további ötlet? Nos, akkor tessék kapaszkodni! Grillsütés közvetlenül az aktív vulkán melegénél. S ha már lúd, legyen kövér, tegyünk rá egy  éttermet is. Hogy mibe kerül mindez? Erről nem szól a fáma, annyi bizonyos, hogy a tűzhely jó hosszú távon ingyenes. Az El Diablo étteremről a Toochee blog számol be látványos képekkel és videóval. Hawaii-on a vulkánok benne vannak a hétköznapokban, de ennyire azért mégsem. Lehet, hogy valakinek megtetszik ez a példa? Ki tudja? A vulkánok hőenergiájának hasznosításával komolyan foglalkoznak, ennél kicsit nagyobb léptékben ...

Megszületett a döntés, megkezdjük a Mesefalu első vállalkozását. Ezzel három célt tűztünk magunk elé: megteremteni a közösség letelepedett tagjainak egy megélhetési forrását,  erősíteni a program anyagi alapjait és kibővíteni a turisztikai szolgáltatást. Andris eddig építkezéseken dolgozott, alaposan kitanulta a szakmát a szögeléstől a vállalkozás menedzselésig, s közben egy jó építőcsapat, üzleti kapcsiolatrendszer is kialakult. Az utolsó nagy építkezés (William házáról több bejegyzés is szól, itt egy videón is megnézhető, de jó referenciakét szolgál a Mesefalu eddig megépített két háza is az "első ház" és "második ház" címszó alatt tekintehtő meg) befejezésével a jól összeszokott társaság nem akar szétszéledni, s ez hozta az ötletet, idítsanak egy közös vállalkozást. Pihenőházak Hawaii-on, elérhető áron. A telekvásárlástól az építésen, felszerelésen át a kertrendezésig, kulcsátadással. A megrendelő az első mozzanattaól tudja követni - videóüzenetek, képek, videókonferencia rendszer segítségével - a folyamatot, döntéseket tud hozni a felmerülő alternatívákról. Az elkészült házat, amikor éppen nem használja ki tudjuk adni, s a tulajdonos így még bevételhez is jut.

Amint az illusztrációk mutatják, a fő profil a legegyszerűbb, komfortos kis pihenőkunyhók lennének, de a - amint William házának felépítése mutatja - a csapatban a képesség megvan nagyobb, igényesebb házak felépítésére is a megrendelő kívánsága szerint (a naplóban sokféle házat mutattunk már be, ami szóba jöhet: lásd a "házak" címszó alatt a lombháztól az igényes nyaralóig). A "piaci rés", amit megcélzunk azonban elsősorban az a közönség, amelynek tagjai fantáziájában egy eddig elérhetetlennek tűnő, romantikus, trópusi menedék jelenik meg a "világ végén", s számukra az álom segítségünkkel valósággá válik. Miközben tulajdonosai egy meglepően olcsó pihenőháznak, egyben a Mesefalu közösség tagjaivá is vál(hat)nak, amely gondoskodik a kihasználásról amikor a tulaj éppen nem használja, fogadja a vendégeket, szervezi programjaikat.

Ami a minőséget illeti - függetlenül attól, hogy kunyhóról vagy palotáról van-e szó - bemutatunk két képet a vállalkozás referenciájaként egy rendkívül igényes házról (fentebb hivatkozott és videón bemutatott William-féle ház, amelynek építését "a fiúk" a napokban fejezik be, s amely természetesen nem a kunyhó, hanem a palota kategóriába tartozik). A minőség kérdése - mint mindig - elsősorban anyagi jellegű, de korántsem érdektelen, hogy a csapat milyen színvonalú munkára képes. S bitonyosan nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy ahogyan a palotát, úgy a kunyhót is meg lehet igényesen építeni. Várjuk az érdeklődőket!

... pontosabban a magaságyásunk termőre fordult. A kezdetekről korábban szóltunk. Elsőként a korai retek és a zsenge spenót (az első képen) örvendeztetett meg bennünket. Szükség van a lelkesítő sikerekre, mert kertészkedésünk nem alakult problémamentesen. Szükség volt a tapasztaltabbak segítségére, tanácsaira. A problémák a locsolással kezdődtek. A klasszikus, laikusok által is ismert permetezés (a parkokban sokat látott locsolási technika) nem bizonyult sem szakszerűnek, sem gazdaságosnak. Kevesebb, célirányosabb, "alulról", a növény tövére irányuló locsolás megtanulása volt az első lecke.

A második leckét inkább egy fatális tévedésnek mondanám. Spárgát eddig csak a levesben és előtte, a vágódeszkán láttam, meg a piacon, csomagban. Amikor ismerősünk ültetésre hozott belőle, nem kaptunk hozzá semmiféle instrukciót. Két részből állt az ültetendő növény. Hosszabb, egyenes szárszerű és vékonyszálú bolyhos szoknyaszerűségből. Értelmezésem szerint ültettem. Hetek múlva, amikor - még mindig nem láttunk a növényen semmi változást - egy hozzáértő vendégnek mutattuk az ültetvényt, kiderült: a spárgát - sajnos - fordítva ültettem be, a gyökere meredezett kifelé a földből. Azonnal nekiláttunk a visszafordításnak, látható volt a szerencsétlen növény néhány hetes igyekezete, hogy maga visszaforduljon a földben.

Hát, be kell vallani, nem ismerjük sem a növényeket, sem igényeiket, gyakorlatilag semmit. Amikor még csak éppen kibújnak a földből, tanácstalanul nézegetjük, melyik a zöldség és melyik a gyom. Először csak az igazít el, hogy az ültetésünk - elvileg - szép sort kell képezzen. Ami kilóg a sorból az - talán - gaznövény. És a sorban? Szerencsére ez az időszak nem tart sokáig. Szóval, tanulgatunk. Már tudjuk, mennyire fontos a föld lazítása, a gyökerek levegőhöz juttatása. A szerencsénk az, hogy mindez a magaságyásban (a második képen, az üres helyek várják a paradicsom palántákat) rendkívül kényelmes feladatot jelent. Minden nap nézegetjük mi történik, így egyszer majd már ismerős lesz minden. Addig is szorgalmasan ültetünk, újraültetünk folyamatosan. Mire legközelebb a Hawaii Mesefaluba utazunk, már elég képzettek leszünk az ottani kertművelés elkezdéséhez.  

Régebben már foglalkoztunk a kérdéssel, hogy mi vonzza az embereket Hawai'i-ra. Most ezt a hosszú listát kiegészítjük egy további programmal, amely talán valamennyi eddig bemutatott itteni lehetőséggel összefügg, s egyben az offgrid közösségek sajátja, gyakori programja, szolgáltatása. Az emberek nagy része kikapcsolódni, pihenni, a kötöttségektől, megszabadulni, a természetben feloldódni jön ide. A retreat - elvonulás - fogalma mindezt lefedi, de nem feltétlenül jelenti az egyedüllétet, az emberektől való menekülést is egyben. Sőt, az egyik fontos cél éppen olyan új kapcsolatok, közösségek megtalálása, amelyekben az ember az lehet, ami, vagy amivé lenni szeretne. S ez utóbbi kínálja a változás, a megújulás, akár egy új életre ébredés lehetőségét. Az itteni offgrid közösségek egyik gyakori programja a legkülönbözőbb természetű válságokba, kilátástalan helyzetekbe, a környezetükkel, a világgal konfliktusba került útkeresőket segítse abban, hogy visszataláljanak önmagukhoz, új céljaikhoz, elinduljanak eddig elképzelhetetlen utakon.

Vadonterápia (wilderness therapy, magyar neve még éppen születőben), kalandon alapuló terápia ennek a műfajnak a neve (kalandterápiának is nevezik, bár ennél sokkal mélyebb dologról van szó), amikor szinte minden megváltozik az ember körül, mindent újra kell gondolnia, értelmeznie, beleértve önmagát is. A Mesefalu is készül ilyen önfejlesztő program indítására, hiszen az ottlét már önmagában is kínálja ezt a lehetőséget. Tréner segítségével a világ és önmagunk újrafelfedezése tudatosabbá, intenzívebbé tehető. A módszer lényege, hogy a legegyszerűbb - társadalmi, gazdasági, technikai kötöttségektől és adottságoktól szinte teljesen mentes - természeti környezetbe helyezve, azt megélve (munkával, szórakozással, közösségi együttléttel, tréningprogramokkal) az ember az alapoktól kezdve építse fel külső és belső világmodelljét, abban újragondolva és -értelmezve helyezze el önmagát. Ebben a folyamatban vesse fel és válaszolja meg - ha kell társak, tréner segítségével - a felmerülő "életkérdéseket", amelyekkel eddig többnyire nem szembesült, mert a válaszokat akaratlanul is adottnak tekintette. Ide kattintva a Nagy Sziget egyik ilyen programokat kínáló közösségének életébe pillanthatunk be. A képre kattintva a résztvevők videókon mesélik el élményeiket.

Az előző bejegyzésben ígértem, hogy a lávafolyó és az óceán találkozásáról külön érdemes szólni, képet és videót bemutatni. A jelenség folyamatos, bár a tűzfolyó lávahozama nem mindig azonos nagyságú. 2010-ben volt egy erősebb kitörés, akkor tovább dézsmálta a tüzes folyam az utakat, zöldterületeket és elemésztett néhány házat is. Az itt élőket - kevesen laknak a területen - ilyenkor helikopterekkel mentik ki, megvárják és meglátják merre halad a tüzes áradás. Ha szerencséjük van, akkor visszamennek és élik tovább a lávarengetegbe zárt életüket zöld oázisaikon. 

A tenger és a láva "randevú" helye a Mesefaluhoz gyalogosan - az útvonal hosszában - közelebb van, mint autóval, lávatúrával közelíthető meg. A videó (lásd a másodk képen, kattintsá rá) elvisz arra a helyre, ahol a tűz és a víz találkozik, az izzó folyó percek alatt kővé dermed, folyamatosan bővítve. formálva a szárazföldet. Ugyanez a folyamat a hegyoldalban is zajlik, lassabban, de a turisták szeretnek rálépegetni a percekkel az előtt kialakult lávakövekre. Megnézhetjük a jelenséget a tenger felől is ezen a videón.

A medermedt kéreg alatt gyakran még folyékony, forró kocsonyás réteg van amelyen mozog még a felette lévő éppen megkövült friss kéreg. A kirándulások nem veszélytelenek lávafolyók mentén, mert a jégmezőkhöz hasonlóan itt is keletkezhetnek, repedések, üregek, amelyek beomolhatnak. Ezért ajánlatos felkészült túravezetőkkel menni. Az ott lakóknak ez az egyik megélhetési forrásuk. Kalapana - ahol az itteniek szerint, mostanában a vulkán szellemével gyakran lehet találkozni - e páratlan jelenség miatt különleges hely.

A természet óriásainak ennyire jelenvaló bírkózásának látványa és tudata az embert kicsinységének és múlékonyságának tudatára ébreszti itt, ami szinte felülírja gonolatait, érzéseit. Ha eddig nem ilyenek voltak, nyíltabbá, befogadóbbá, toleránsabbá teszi, megnyitja őket egymás iránt. Van itt olyan partszakasz, amelyiken rendszeresen, bizonyos napokon, szinte egyfolytában szól a dob, zene és ösztönös, spontán, már-már kultikus táncot jár a folyamatosan cserélődő közönség.

A gazdapiacokról már szóltunk korábban. Andris feltöltött egy videót a Mesefalu videócsatornájára a kalapana-i szerda esti piacról. Ez az óceán partján lévő kis település, amely szinte kizárólag a tengerből, a tengeren él. Itt ömlik az óceánba a hegyoldalon lefolyó ozzó láva, s azonnyomban megkövülve építi, bővíti a szigetet. Hajókirándulások indulnak folyamatosan, éjjel és nappal, hogy a turisták gyönyörködhessenek a csodálatos látványban. A tűz és víz találkozását jelző hatalmas gőzfelhő messziről látszik. Megindító természeti jelenség, ahogyan az égi és földi felhők találkoznak, egymásba olvadnak, megér egy külön bejegyzést (hamarosan következik). Kalapana ezért is különleges hely, az ide érkezők a természeti csodán túl különböző kultúrák találkozására, sokszínű kavalkádjára számíthatnak. Az egymásba érő rendezvényeket - piacokat, koncerteket, fesztiválokat és egyéb ünnepeket, tengerparti bulikat - a tolerancia, vidámság, közbvetlenség, kiváncsiság és a szeretet  hatja át. Életre szóló élmény.

Lelkesen tudósítottunk korábban a Meseovi építkezésről. Legutóbb büszkén mutattuk a kialakuló felépítményeket első, még kezdeti állapotban lévő, de már a jellegét jól sejtető darabját. Az elképzelés szerint ilyenek sora mozgatta volna meg a gyerekek fantáziáját, mesés környezetet elképzelve szövögethették volna kis történeteiket, s eljátszhatták volna kitalált szerepeiket. De ez nem így lesz. A Meseovi csak részben tud megvalósulni. Kiderült, hogy az egyszerű, újrahasznosított anyagokból megvalósuló megoldás bonyolultabb a szokásos eljárásoknál. Minden egyes ún. játszótéri eszköznek szigorú előírásoknak megfelelő tanúsítvánnyal kell rendelkeznie. Ezek beszerzése, ill. az egyesi megoldás szakvéleményezése olyan kötöttségekkel jár és anyagi teherré válhat, ami kizárja a "nulla forint" terv megvalósítását. A felépítményeket, amelyeket az előző bejegyzés képén láthattunk, vissza kellett bontani. Egyelőre tehát marad az autógumi alapokból felépült, fákkal, virágokkal, fűvel "kizöldített", kétségtelenül biztonságos aréna. Tanultunk belőle, s a gyerekeknek pedig még nagyobb fantáziára lesz szükségük, hogy történeteikhez megfelelő színpadképeket képzeljenek majd oda.  

A Meseovi története elgondolkodásra késztet bennünket. Vajon milyen akadályokba fogunk majd ütközni, amikor az alternatív épületeket - földház, szalmaház, vályogház, s hasonlók - akarunk megvalósítani. Mit szólnak majd a szabványok ahhoz, hogy a házak napos oldalán fali  kerteket látnak, a háztetőn kecske legelész (fűnyírás helyett), a teljes mértékben környezetbarát, organikus szennyvizet teljes egészében szerves trágyázásra használjuk, a vezetékes helyett esővizet fogyasztunk több hasznosítási lépcsőben, s így tovább ... Bizony, nem számítunk sétagaloppra. lehet, hogy az egyszerű nem is olyan egyszerű? lehet, hogy a föld, a természet megóvása, az energiákkal való takarékoskodás, az ökológiai lábnyom minimalizálása csak még nagyobb bonyodalmakkal és kötlségekkel valósítható meg? Elképzelhető, hogy nem lehet kilépni a sorból, a bűvös körökből, a hálózatokból, mert ezeket a szábályok még sűrű hálója veszi körül?  Vajon nem ez a körülmény tart vissza sokakat attól, hogy letérjenek, az idővel a biztos és tömeges méretű ellehetetlenülésbe vezető pályákról? Vajon érdemes ilyen helyzetben belevágni? Persze! Alighanem átmenetekben, időleges "öszvér" megoldásokban kell gondolkodni jó ideig. Az igazi kérdés, hogy lesz-e mindehhez elég energiája, kitartása az újítóknak? Talán egy jó, céltudatos kis közösség "testmelege", a közös erőfeszítések élménye és a részleges sikerek kárpótlást nyújtanak a tiszta ideák elvesztéséért.

A messzi távolban megvalósuló offgrid élet kritikus pontjai - végső soron - a megszokott személyes kapcsolatrendszerből és a kultúrából való kiszakadás. Minden más - az egyszerű, kevésbé komfortos, kényelmes élet, a napi fizikai munka - jól megszokható, megszerethető, sőt élvezhető a természetközeli környezetben. A most hétvégi nagy, sokgyerekes családi buli (a képen, Angliából és Amerikából is érkeztek családtagok, rokongyerekek, akik egymással személyesen még nem is találkoztak eddig) emlékeztetett bennünket erre a dilemmára: megéri-e az offgrid életmód azt az árat, amit az évtizedek során kialakult személyes kapcsolatok beszűkülésével, elvesztésével fizetünk. Belegondolva, azért ezt a lehetőséget - a közvetlen kapcsolatok fenntartását - kevésbé használjuk ki, amikor az természetszerűleg adott, s ezt igazán csak akkor érezzük, amikor a lehetősége megszűnik. Annál nagyobb viszont a találkozások öröme, újszerűsége, ha azok lehetősége ritkábban adatik meg. A kérdést tehát továbbra is nehéz megválaszolni. Arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak mi szakad(hat)unk ki a megszokott kapcsolatrendszerből, a családtagok, rokonok is - tőlünk függetlenül - kiválnak e közvetlen kötelékekből, s ez is folyamatosan szegényíti személyes kapcsolatrendszerünket.

Azt azért sejtjük, hogy az offgrid életmód mellett a személyes találkozások felértékelődnek, sajátos érzelmi tartalommal telítődnek, s mentesülnek a bennünket körülvevő napi, köznapi - a családi, rokoni kapcsolatokba gyakran feleslegesen, "illetéktelenül" beszűrődő - témáktól és problémáktól, ami a személyes kapcsolatok javára válik. A kulturális elszakadás kérdése könnyebben megválaszolható, sőt megoldható. Minél inkább elektronizálódik a kulturális javak fogasztásának módja, annál kevésbé nyomasztó az elszakadás annak eredeti forrásvidékétől. A személyes kultuális élmény (opera, színház, hangverseny, kiállítás, múzeum, író-olvasó találkozó, lakáskoncert, ünnepi könyvhét rendezvények, stb.) hiánya egyre kevésbé nyomasztó, ahogyan gazdagodik az elektronikus közvetítéssel, globálisan elérhetővé váló, 3D irányában fejlődő, szinte a kulturális javak teljes körére kiterjedő multimédia. Ezen a területen tehát az offgrid élet hátrányai fokozatosan csökkennek, ha teljesen nem is szünnek meg talán soha.

Tegnap 2,4-es földmozgás volt a Mesefalu körzetében (34 km-re a tengerben), ami itt megszokott, hétköznapi dolognak számít (lásd a folyamatos földrengésjelzés alábbi adatait, a képre, vagy ide kattintva az USGS oldalán interaktív módon elemezhető a mindenkori, aktuális helyzet, az adatokat automatikusan rögzíti és emberi beavatkozás nélkül publikálja a figyelő rendszer). A 2 körüli rengéseket - a folyamatos vulkanikus tevékenység kísérőjelensége - az emberek egyáltalán nem érzik. Januárban 4,7-es erősségű földrengés volt, amellyel kapcsolatosan egyetlen vészjelzés sem érkezett a mentőközpontokba. Ez egy ilyen vidék. A Mesefaluhoz legközelebb eső folyamatosan működő vulkán 8 km-re van, s elsősorban mint turisztikai látványosság érdekes, mert az izzó láva változó mértékű kitörésekkel állandó jelleggel folyik - mint vörös folyam - lefelé a hegy másik oldalán, bele a tengerbe is azonnal meg is szilárdul, mint kőzet, s növeli a sziget szárazföldjét. A természeti jelenség időnként vörösre festi a Mesefaluból látható horizontot az erdő felett. Gyönyörű látvány a második ház teraszáról.

Hawaii állam fejlesztési prioritásai között a legelső a fenntarthatóság. Ha pontosan látni akarjuk mit jelent ez tartalomban, célokban és pontosan meghatározott mutatószámokban, megvalósítási programokban, akkor érdemes belenézni a több évtizedre előre tekintő stratégiai tervébe. Rendkívül tanulságos egész földrészek, országok vagy kisközösségek számára. A Mesefalu szempontjából Hawaii-n és Pázmándon is nagyon érekes ez a terv, mert alapgondolatai közösek a mi kisközössségeink felfogásával. (Pázmánd most dolgozik a község stratégiai tervén, hasznosítani tudja a Hawaii állami stratégia szemléletét, alapgondolatait.) Kifejezetten kellemes olvasni azt, hogy van olyan országnyi közösség a világon (nem csak Hawaii ilyen), amely nem csak, hogy hivatalosan (papíron!) úgy gondolkodik, ahogyan mi, de pontosan ennek szellemében is cselekszik és kötelezi el magát nagyon hosszú időre. Mostanában errefelé - Európában, benne Magyarországon, sajnos - nemigen gondolnak, terveznek előbbre néhány hónapnál. Ne gondoljuk, hogy a válság Hawaii-t megkíméli (az USA 50. állama, nem tudja kivonni magát, bármennyire is távoli szigetvilág), s mégis, szinte egy egész generációnyi időre előre gondolkodnak és terveznek.

Olyan időtávra, amikor minden bizonnyal egészen más körülmények lesznek, különösen ami a rendelkezésre álló technológiákat illeti. Várhatók jelentős változások a gazdálkodásban, kereskedelemben és a társadalomszervezésben is. Az utóbbit illetően érdekes, hogy ezt a tervet a társadalom rendkívül széles körű támogatottsága kíséri. Erről tanúskodik a Hawaii Fenntartható Közösségek Szövetségének tevékenysége, amelyhez hasonló törekvés, szerveződés Magyarországon is jelen van. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen esélyei vannak, hogy Magyarország ténylegesen megindul ebbe az irányba, akkor a választ Baják Imre, itt olvasható doktori disszertációjában (2012 február 16.) megtaláljuk, már a tézisei is kellő - sajnos egyelőre nem megnyugtató - útmutatással szolgálnak. Addig is, mint ilyenkor mindig: a civilek lépnek előtérbe. A probléma ezzel nem csak az, hogy az állam támogatása, bátorítása hiányzik ebben a helyzetben, hanem sajnos gyakran a jóindulata, toleranciája, nyitottsága is a helyi kezdeményezések, újdonságok, kreatív, szokatlan megoldások iránt. A "partizánharc" pedig ilyenkor felőrölheti az újítók energiáit, mielőtt még társadalmilag hasznosítható eredményt érnének el.

Miközben itthon - nagy rákészülés és napi gondoskodás mellett - már éppen, hogy csak kibújtak az első ültetvények a magaságyásban, a Nagy Szigeten a természet sajátmaga, emberi beavatkozás nélkül "dolgozik". Valóban az a helyzet, hogy ilyen éghajlat mellett rendkívül gyorsan nő minden, s még a véletlenül elszórt magból, háztartási hulladék (komposzt) is termőre fordulhat. Ez történt most. A kizárólag csak természetes anyagokat felhalmozó, emésztő gödröket módszeresen úgy telepítjük (időről időre más és más helyeken), hogy trágyázza a gazdálkodásra szánt területeket. Ez itt azért nagyon fontos, mert a mindössze néhány száz éves talajkezdemény még nem eléggé termőképes. A képen egy spontán zöldségsziget kialakulása látható. Az emésztő mellett gyönyörű paradicsombokor fejlődött teljesen magától, minden emberi gondoskodás nélkül, néhány hónap alatt. Ez a természet bátorító üzenete a gazdálkodás beindításához.

Negyedik vendégcsapatként érkezett a páros egy egész hónapra, hogy megismerkedjenek az itteni élettel, a körülményekkel. Már az első napok is családi hangulatban telnek. Csilla és Zoli birtokba vették a második házat (az első benyomásokról lásd első videójukat). Kicsit hűvösebb van, mint amire számítottak. Míg a tengerparton 20-25 fok közötti a hőmérséklet, itt 700 m magasságban néhány fokkal kevesebb. Így éjjel, reggel és este szükség van a melegebb ruhára. A levegő is nedvesebb a vártnál - ahogy mondják, bár számítítottak erre - hisz az esőerdő márcsak ilyen. A csend viszont felülmúlhatatlan, különösen a házuk teraszáról, amely igencsak elnyerte a tetszésüket. Ezek voltak az első benyomások. Hamarosan további híreket kapunk tőlük, s megtudjuk, hogyan kapcsolódtak be a Mesefalu életébe, fejlesztésébe és mivel töltik szabadidejüket. 

Dr. Csiszár Katalin jeles magyar személyiség Hawaii-on, több szempontból is. A Hawaii Egyetem nemzetközileg elismert genetikus professzoraként 2002 óta kutat és tanít. Ez év március 15.-én megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, tavaly pedig a honolului tiszteletbeli konzuli megbízást vehette át Bokor Balázs nagykövettől. Minderről az Amerikai Magyar Hírújság tudósít két cikkében. Az első cikkben a két eseményről tudósít, a második cikkben pedig pedig a professzor és konul asszonnyal készített interjúban hozza közel hozzánk Csiszár Katalin személyét. Az utóbbi - tiszteletbeli konzuli - szerepéről a következőket olvashatjuk a cikkben: "2011-ben nevezték ki Magyarország tiszteletbeli konzuljának Hawaiin. Milyen tervekkel és célokkal vette át kinevezését? - Nagyon nagy megtiszteltetés számomra a konzuli kinevezés. Egyik fő célom,hogy sokrétű helyi, 'mainland'-i és kiterjedt nemzetközi kapcsolataimat gyümölcsöztessem konzuli munkám során. Feladatomnak tartom a Hawaii magyarság képviseletét és szolgálatát. Viszonylagos elszigeteltségünket ellensúlyozandó, igyekszem előmozdítani a helyi közösség bekapcsolódását a nyugati parti magyar kulturális életbe."

Az első cikk azért is különösen érdekes a számunkra, mert a Mesefalu azon a Puna nevű területen van, amelyről a cikkbeli történet szól: "Hawaii nagy szigetről, egy kis történet jutott eszembe: Élt régen Puna terület törzsfőnöke, aki semmi másról sem tudott beszélni, csak a saját birodalmáról. Bármerre járt, Punát dicsérte. Mindenkinek csak azt mesélte, milyen gyönyörű az ő vidéke. A szigeten minden növény megterem, hatalmasra nőnek a zöldségek és édes gyümölcsöktől roskadoznak a fák. A banánok fürtökben lógnak fákról és lábunk alatt burjánzik a táró. Ha a tengerészek a parthoz közel hajóznak, orrukat megcsapja az édes virágillat. Még a madarak is a mi fáinkat szeretik a legjobban, itt gyűjtik az édes nektárt. Egy szó mint száz, Puna a világ legszebb földje." A fenti képen - illusztrációképpen - a Puna területen, 2009-ben felépített első, a látogatók által megtekinthető földházáról mutatok be egy képet  (a hír és a kép forrása). Az itteni emberek és hivatalosságok szerint ezt a csodás természetet a földház technológia nem veszélyezteti. A Punaweb a térség online magazinja, itt is szóba kerül a földház technológia, s íme egy másik fórumon is.

Fecó - a Meseovi építőmestere - most Franciaországban van feleségével, Caroline-nal, babát várnak, akinek jövetele az elkövetkező napokban esedékes. Ezidő alatt a Meseoviban csend van, áll az építkezés, mert ahhoz a mester kreatív fantáziája szükséges. A már felfalazott kunyhó vagy kastély részlet (a gyerekek képzelőereje teszi majd azzá ami lesz) már érzékelteti a hagyományosnak nem mondható játszótér jellegét, amelyre elsősorban gyermekszemmel kell nézni (a színes festést is képzeljük még oda) ahhoz, hogy meglássuk az értelmét, s csak másodsorban a környezetvédő tekintetével. Persze, ez utóbbi egyáltalán nem mellékes. A "veszélyes hulladék-e az autógumi" kérdés tisztázódni látszik az új dolgokra kevésbé nyitott érdeklődők számára is. A megnyugtató válasz erre a kérdésre ugyanis elég egyértelmű.

Van azonban egy másik, valóban megfontolásra érdemes kérdés is, amelyről lehet érdemben beszélni, bár a Meseovit közvetlenül nem érinti. Nevezetesen az, hogy vajon mi a legjobb módja környezetvédelmi szempontból az autógumi kezelésnek, hasznosításnak: felhasználás egyben, ledarálva és kötőanyaggal elegyítve, vegyileg kezelve, káros kibocsájtástól mentesítetten ipari körülmények között elégetve, stb. Az egészben történő hasznosítás (mint a földházaknál, Meseovinál), ebből a szempontból azt jelenti, hogy erről egy későbbi időben kell majd dönteni, amikor az újrahasznosítási funkció is megszűnik, addig pedig - hosszú időre - újabb jó szolgálatot tesz, anélkül, hogy veszélyt jelentene az ember és/vagy a környezet számára.

Gyakran kérdezik, hogy miből lehet fenntartani a Mesefalut, s ezen belül azt is, mivel foglalkozik Andris, amikor éppen nem a falu építésén dolgozik. A megélhetés címszó alatt sokat foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel. Aki rákeres itt a Keresés mezőben, megtalálja a válaszokat. Andris a Mesefalun kívül jelenleg építkezéseken dolgozik, ezeken tanulja a szakmát, fejleszti magát. Ezen felül, ért a filmezéshez, informatikához és foglalkozik spirituális kérdésekkel is. Az utóbbi terület nem vallási természetű, hanem egy olyan szemlélet és gyakorlat, amely visszavezeti az embert a fenntartható, természetközeli, egyszerű élethez, amelyben nem az ego parancsa diktál, hanem a legtágabb értelemben vett kölcsönösségre, egyensúlyra törekvés, a világ egységének érvényre juttatása. A jövőben szeretné segíteni azokat, akik a boldogulásnak ezt az útját keresik. Most Andris küldött egy videót, amelyen bemutatja egyik jelenlegi munkaterületét, egy kb. 2 éve folyó építkezést azon a telepen, ahol korábban együtt laktunk. Egy jurta és egy nagy, modern ház, amelyet híd köt össze. Ezt mutatja be az első videón. A második videón pedig megláthatjuk magát a nagy házat, amelyen Andris kezdettől fogva dolgozott. 

Andris odaröpít bennünket a Mesefaluba, hogy megmutassa, mit lát reggel, amikor fölébred, megpróbálnja átadni az érzés egy kis részét, milyen egy ohia esőerdőben élni. Az első videón körbeviszi a kamerát az első ház nagy, nappalijának ablakain kitekintve. Az érzésünk az, hogy az erdő része vagyunk. Ha magasabból, a második emeletről nézzük végig ugyanezt a látványt, akkor egy fa tetején, szinte fészekben érezzük magunkat, olyan közel vannak a fák, az erdő. 

A második videón kisebb továbbképzést kapunk banán témában. Andris már türelmetlenül várja, hogy első banánfái teremjenek. A legfinomabb, almabanánt (apple banana) ültették, s most kezd termőre fordulni. Ezt követően folyamatosan terem majd, egyre több és több hajtást hozva. A terméskor ezek a nagy fűszálak (a banán nem fa, hanem fűféle) elpusztulnak és minden évben új, hasonló nő helyette, mindig több és több.

Nagy média nyilvánosság mellett folyik a Pázmándi Mesefalu program előkészítése. A Facebook-on több száz érdeklődő követi a fejleményeket, nyilvános a Mesefalu alapdokumentuma (vízió). Közben - érdekes ellentmondás - a faluban  hallani olyan vélekedést, hogy a dologról a községben alig lehet tudni valamit. Bár a nyilvános Képviselő-testület is tárgyalta (edig két alkalommal) és ki is fejezte együttműködési szándékát. A Meseovi szinte kirakatban készül a falu közepén, a szülői munkaközösség megismerte és elfogadta a tervet, honlapon, hirdetményeken folyt az anyagok gyűjtése. A napokban az információhiányt mérséklendő megjelent a téma a helyi újságban is. A jelenségre azonban oda kell figyelni.

A tanulság az, hogy nem csak az aktív hírfogyasztót kell a kommunikációval megcélozni, hanem az üzenetekkel be kell kopogni mindenkihez. Itt nem egyszerű tájékoztatásról van szó. A Mesefalu és a Meseovi az életmód változás szükségességének üzenetét hordozza. Tájékoztatásról, tanulásról, meggyőzésről, példamutatásról, közös cselekvésről, közösségi életről van szó ebben a kommunikációban. A kommunikáció kifejezés egyébként dolgok (ismeretek, ügyek, cselekvés, stb.) közössé válását is jelenti. Ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben, amikor Kővári Gabriella irását olvastam a Fehérvári 7 nap április 12.-i számában a Pázmándi Mesefaluról.

Még pontosabban: az amerikai magyarok szemével. Hosszú cikkben számol be Gaál Rita az Amerikai-Magyar Hírújság tudósítója a számára hihetetlen vállalkozásról, amely nekünk nagyonis természetes, hétköznapi csoda. A képekkel és videókkal gazdagon illusztrált beszámoló részben riport Andrissal, részben pedig érdekesebb anyagok átvétele a naplóból. Érdemes olyan szemmel olvasni, hogy vajon mi ragadja meg az újságírót, feltételezve, hogy az amerikai magyar olvasók érdeklődését közvetíti. A cikk érdekessége, sajátossága az, hogy Andris alighanem itt fejti ki először a legteljesebben, hogy miért vágott bele ebbe a kalandba. Az amerikaiak számára ő az érdekesebb, mert csérélte le az "amerikai álmot" valami másra, valami nagyon egyszerűre. Az interjúban elmondja, hogy miért. Egészen más azok útja, akik Magyarországról tekintenek erre a lehetőségre és vágnak bele. Egyszer talán majd erről is születik egy ilyen, mélyen személyes írás. A cikket más magazínok is átvették, várhatóan komoly érdeklődési hullámot kelt. Köszönjük Rita! 

A világ leghosszabb barlangja az 580 km-es Mammoth-barlag (USA, Kentucky). A csodálatos magyar-szlovák Aggteleki cseppkőbarlang (karszt) 25,5 km hosszú és ebből 5,5 km van szlovák területen. Sétára, nagyobb turára, barlangmászásra és professzionális, geológiai, régészeti kutatásra egyaránt alkalmas, vadregényes hely, s föld alatti látvány- és koncertterme fantasztikus művészeti élményekre is lehetőséget kínál. A rendkívül érdekes program ugyanakkor korántsem ritkaság. Csak Európában több száz ilyen turisztikai célpont van, s nagyságrendjét tekintve - túravezetőnk elmondása szerint- Aggtelek az első százban sincs még benne. Ez azonban semmit sem von le az értékéből számunkra. Érdemes megnézni élőben, s ezt a videót kedvcsinálónak.  

Se szeri se száma a megszemélyesíthető balangi alakzatoknak, csak az emberi fantázia szab határt, mit látunk bele a szemet gyönyörködtető képződményekbe. A névadási "játék" több száz éve folyhat, mert az 1549-ben említik először a barlang létét, igaz csak az 1700-as évek közepétől kezdik komolyabban kutatni. A mai napig zajló régészeti kutatások feltárták, hogy alighanem az emberek ősidők óta használták a barlangrendszert, a megtalált emberi csontmaradványok is i.sz. előtti 500-1000 évekből származnak. Koromnyomok, tüzelőhelyek és cölöplyukak, házalap ennél jóval korábbi emberi használatot is sejtetnek.

De hogyan jön Aggtelek ebbe a naplóba? Úgy, hogy a húsvéti ünnepek alatt Észak-Magyarországon kirándultunk, megfordoltunk Miskolc-Tapolcán a barlangfürdőben, Lillafüreden, Aggteleken, Nagy Lajos király, diósgyőri várában. Hogy ne jutott volna eszünkbe a Hawaii Mesefalu alatt is húzódó Kazumura lávabarlang rendszer, amely a maga 65 km hosszával, ebben a kategóriában világelső. Több bejegyzésben is foglalkoztunk már azzal a kérdéskörrel, hogy terveink szerint megkeressük a feltételezett lejáratot, vagy csinálunk egyet a Mesefalu területén, s ezzel is bővítjük a hely vonzerejét, romantikáját, lehetőségeit. 

Pázmándtól nem is messze, szinte a szomszédban, Kápolnásnyéken van egy földházban lakó méhész család. Bucka Méhészetnek nevezik kis öko oázisukat, ahol szívesen látnak csoportokat egyeztetett időpontban, bemutatják a gazdaságot, s sokat tudnak mutatni, mesélni a természettel összhangban lévő, fenntartható életmódról. Beszállítói az Érdi Natúrkosárnak, méztermékeik nagyon keresettek, szinte nem is győzik az igényeket kielégíteni: natúr és naranccsal, feketeszederrel, bodzavirággal ízesített  méz, méhviasz, gyógynövénnyes mézkészítmények (vérnyomás csökkentő, immunerősítő, emésztést javító, relaxáló hatásuak), propoliszos és virágporos készítmények, síma és mézes lekvárok, méhviasz gyertyák és fenyődíszek. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezik a hangsúlyt, mert a fajtamézek termelése nagy mértékben függ az időjárástól. Nevüket különleges, földház technológiával épült lakóhelyük alapján választották. A képeik azt mutatják, hogy remekül be lehet rendezkedni egy ilyen házikóban.

Andris bemutatja, mit jelent a generátorban berántó zsinórt cserélni. A videót nem is tudta rendesen befejezni, mert nem látott a pipától. Aki ezt megtervezte, finoman szólva nem gondolta végig, hogy a leggyengébb láncszem, a legvalószínűbb és leggyakoribb meghibásodás házilagos kijavítása mit jelent majd. Ilyet csak ember tud kitalálni. Ennél már csak az a gép jobb, amelyet meg lehet rajzolni, kész, összeállított formában minden a helyén van, csak éppen nincs az a szerelési sorrend, amelyben össze lehetne rakni. Ennél a berendezésnél van ilyen munkafolyamat, csak mire az ember végére ér, ugy-e oda és vissza, addigra a pszichiátriára kerül. Nesze neked offgrid! Így kísértenek a hálózatok. Nyilván azt gondolta a tervező, hogy a generátort beviszik majd a szervízbe, ott célszerszámokkal hipp-hopp kicserélik a zsinórt, s az ügyfél persze fizet mindent (munkadíj!). Így működnek a hálózatok, így működik ez a fajta gondolkodás. A szervíz nélkül egy lépést sem. Andrist persze nem abból a fából faragták, hogy ezen fennakadna, de még az ő vasidegeit is próbára teszi ez a konkrét eset, amint a videóból láthatjuk.  (A videó címében - "Na elmegy a Punaba!" - Puna annak a térségnek a neve is (Puna district), ahol a Volcano község, Fern Forest negyedében a Mesefalu is van a Nagy-Szigeten.)

Más fontos kérdések mellett a ma esti pázmándi közmeghallgatás jelentős időt szánt a Mesefaluval és a MeseOvival kapcsolatos kérdéseknek. Az első téma az a kérdés volt, hogy hol lesz és mennyiért ad el telkeket az Önkormányzat a Mesefalunak. Ehhez először a Mesefalu program - egyébként nyilvánosan követhető, s a Képviselő-testület által, nyilvánosan is megtárgyalt - bemutatására volt szükség. A résztvevők jelentős része ugyanis, ennek ellenére, elmondása szerint, nem tudott erről a dologról. A polgármester asszony foglalta össze a történetet (egészen odáig, hogy a program hatására már megkezdődött a beköltözési folyamat), majd jelezte, hogy eddig a Képviselő-testület szándékát fejezte ki az együttműködésre a civil csoport, a Mesefalu Közösség felé. Majd elmondta, melyik területről van most szó, s hogy folyik az egyeztetés magánfelek között lakóterületek megvásárlásáról, együttműködésekről, ill. a kapcsolódó önkormányzati földterületről, amellyel a vonatkozó korábban kötött szerződés keretei között az Önkormányzat semmit sem tud kezdeni a jelen helyzetben. A Mesefalu program segít kilépni a kialakult ördögi körből, új lehetőségeket nyitva meg. Végül kijelentette, hogy a következő testületi ülésen tárgyalják a Mesefalu Közösség kérvényét, amelyben kéri az elvi hozzájárulást e terület közösségi célú (Mesefalu közösségi mintaterület) jövőbeni felhasználásához, amelyre konkrét hasznosítási tervet kívánunk benyújtani. Kiderült tehát, hogy más önkormányzati összefüggése a Mesefalu programnak jelenleg nincsen, s ez meg is nyugtatta a kérdezőket. Felmerült még, hogy egy ilyen program indítását a község közvéleménye elé kell vinni döntésre (?). Abban maradtunk (többször is felszólaltam - GM), hogy 1) nagyon szívesen adunk a lehető legszélesebb körben és nyilvánosság mellett tájékoztatást a tervekről, s 2) minden, a közösséget érintő kérdésben a Képviselő-testületen keresztül, nyilvánosan kérünk döntést, véleményt, megerősítést, együttműködést, ahogyan azt eddig is megtettük.

A második kérdéskör a MeseOvit érintette. Először azt vetették fel néhányan, hogy a beépített gumiabroncsok mérgezőek. Nem kérdésként, állításként. Ezt viszonylag hamar lehetett tisztázni, hogy a világban széles körben alkalmazott technológiáról és anyagról van szó gyermek játszótereken is, s a kérdést számos külföldi és hazai kutató intézmény, illetékes állami szerv, szakértő vizsgálta és évtizedek óta bizonyított tény: a gumiabroncs nem veszélyes hulladék, gyermekjátszótér építésére alkalmas. Egy-két résztvevő láthatóan, ennek ellenére fenntartotta az álláspontját, nem hagyta meggyőzni magát. A többség azonban elfogadta a választ. A másik kérdés az volt, hogy mi lesz az iszonyú sok maradék gumival. Elmondtuk, hogy a maradékot elvisszük onnan és fel fogjuk használni. A MeseOvi parkosítva lesz, fűvel és fákkal borítjuk a területet. Miután jeleztem, hogy az elmondottakért, mint helyben lakó, környezetvédő személyesen is felelősséget vállalok, e tekintetben a kedélyek megnyugodtak. Néhányan nehezményezték, hogy nem tudtak időben, előzetesen a MeseOvi tervekről. Amire válaszképpen - már kisebb csoportban - elmondtam, hogy az Óvoda vezetőségének és személyzetének, valamint a Szülői Munkaközösség előzetes tájékoztatásával, hozzájárulásával és támogatásával kezdtük, ill. folytatjuk a programot. Sajnálatomat fejeztem ki, hogy az Óvodaszék (erről mi nem tudhattunk) csak később szerzett a programról tudomást.

Két fontos következtetést, tanulságot érdemes levonni. Az egyik az, hogy sokkal többet kell foglalkozni a programok, tervek elfogadtatásán, a Facebook nem elég. Aki akar persze megtudhat mindent, de mindenki más csak közvetett, bizonytalan információkhoz jut, s ez ilyen újításokkal, "idegenek műveivel" kapcsolatosan nem feltétlenül lesz objektív híradás. Elsőkézből, több információt kell szolgáltatni. A másik az, hogy a tágabb közösségtől, amelyhez csatlakozni kívánunk, nem számíthatunk feltétlen bizalomra, elismerésre (senki nem akadt a mintegy 50 főnyi hallgatóságban, aki a köszönet morzsányi jelét adta volna azért, hogy az "idegenek", "előlegben", a helyiekkel szorosan együttműködve és egyetértésben, sokak pázmándi támogatásával, ennyit tesznek a faluért, de ne vegyük ezt zokon, nem ez most a legfontosabb), azt meg kell szerezni, ki kell érdemelni, a próbákat ki kell állni. Továbbra is higgyünk benne, hogy Pázmánd befogadó közösség. Aki akarja, s ha segítünk ebben, akkor pozitív üzeneteink célba érnek.

Ahogy felpörgött a pázmándi MeseOvi építés, s halmozódnak a gumiabroncsok, a széles körű szimpátia megnyilvánulások mellett, ill. azok ellenére elindult a faluban egy kártékony pletyka, hogy a gumiabroncs veszéyles hulladék és káros a gyerekekre. Ez természetesen nem igaz, hisz ilyen esetben - mint környezetvédők - bele sem kezdtünk volna a dologba. A hamis rémhír kitalálása és terjesztése nem lehet véletlen, kétségtelenül és célzottan az akció és a mögötte lévé Mesefalu program ellen irányul, mert a falu játszóterén eddig is számos autógumi játék volt már, amivel kapcsolatosan ez a kifogás nem merült fel. Tehát korábbi autógumi nem veszélyes, az újak viszont nagyonis? Hmmm.

A Facebook-on e téma kapcsán bemutatjuk a külföldi és hazai példákat (a képen egy grandiózus gumiabroncsokból épített japán játszótér Tokióban), szakvéleményeket, minisztériumi ajánlásokat. A kérdés tehát egyáltalán nem az, hogy az autógumi játszótér veszélyes-e vagy sem (az információk a rémhír vagy pletyka - ahogy tetszik - terjesztői számára is rendelkezésre állnak), hanem inkább az, hogy ezt a környezetkímélő megoldást sikerül-e megértetni a helyi közvéleménnyel, s hogy ez nagyonis rendben van. Kérdés az is, hogy a bizonytalan helyzetet mennyire tudják kihasználni azok, akik valamiért (ki tudja milyen érdekekkel ütközhet egy ilyen program, amely egyértelműen a falu közössége egészének javát szolgálja?) ellenünk - még pontosabban, lehet, hogy nem is szándékosan - a falu érdekei ellen dolgoznak. Nem elég tehát jót tenni, azt jól el is kell tudni eladni. Ha ez nem sikerül, akkor a várt, szándékolt pozitív eredmény és hatás elmarad. Nem a falu a hibás, hanem a jelenleginél sokkal jobb PR-ra van tehát szükség, a jószándék és a jó cselekedet kevés.

Balázsi Kata - világot látott, fiatal közgazdász, lakberendező (a képen) - követ minket. Bemutatkozó levelében újságolta el, hogy létrehozta Zöldlélek c. online magazinját, amelyhez sok sikert kívánunk. Bemutatkozó oldalán ezt írja:

"Van esztétika, van minőség és megannyi kombinációja a kettőnek. Hogy is szokta csinálni az ember? Legyen gyönyörű és legyen olcsó! Az esztétika és a pénztárca dönt, mikor éppen melyik. Magyarországon sajnos sokszor még az esztétika is háttérbe kényszerül, érthető gazdasági okokból. Így aztán többnyire van mindenünk, nem annyira esztétikus, de olcsó, minőségileg azonban legtöbbször borítékolható, hogy az egészséget rontja, és a környezetet károsítja.

Remek kezdeményezések vannak már ország-világnak széltében hosszában, szuper ötletek, amikor újrahasznosított környezettudatos alapanyagokból berendezési tárgyakat készítenek, sőt akár az egész házat is. Ezek sokszor nagyon is szépek, kreatívak, friss energiát teremtenek maguk körül és költségük rendkívül kicsi.

Ezt a virtuális blog-magazint annak szánom hát, hogy megmutassam, lehet másként is élni, tudatosabb kontakt-mozgásban a természettel, felelősséggel viseltetve a még meg nem született gyermekeink iránt és hogy legfőképpen a lelkünknek kell otthont teremtenünk, az pedig mindig megérzi a nem-látható, mindent körülvevő energiát. A hely szelleme igen is létezik, és mindig mindenhol másmilyen! A mi feladatunk, hogy a térrendezésnél és életünk egészében túl lássunk az anyagi matérián."

Ahogyan alakul, formálódik a MeseOvi, belépnek a változatos, kreatív építési technológiák és technikák, úgy indulnak be a gondolatok, alakulnak ki újabb és újabb kapcsolatok, együttműködések. Nagy fizikai és szellemi vonzereje van a gyakorlati tetteknek, cselekvésnek. Miután az autógumi bázisra épült "játszótér aréna" földalapja lényegében elkészült, megkezdödött a felépítmények - kunyhó, kastély, vár, torony, s hasonlók, ami megmozgatja majd a gyerekek fantáziáját, s mesejátékokra ingerlő környezetben - készítése.

A tervező - Fecó - fejében ott van az alapvető elképzelés, amelyenek kivitelezését a támogatók, szimpatizánsok által idehordott anyagok alakítják, az alkotót kreatív megoldásokra inspirálják. A folyamatosan ott dolgozó munkatársak és az időről-időre bekapcsolódó segítők maguk is hozzáadhatják ötleteiket adott pontokon, helyzetekben. Így, az építkezés egyben közös alkotás is. A Magyar Szalmaépítők Egyesületével kialakult kapcsolat keretében májusban lesz az első közös munka, helyszítne a MeseOvi, amikor az itt alkalmazott megoldásokat ismerik meg a résztvevők.

A következő alkalommal a Mesefalu Közösség tagjai látogathatnak el közös munkára egy szalmaház építkezés helyszínére. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Eco-Lab műhelyével is formálódik az együttműködés, ahol tanárok és diákok vehetnek majd részt a MeseOvi és a Mesefalu építkezésekben és közösségfejlesztő munkában. Nehéz megjósolni, hogy milyen fordulatokat vehet még ez a megkezdett program. Úgy hírlik, más óvodák, bölcsödék is figyelik mit csinálunk, s formálódik is kapcsolatfelvétel egyikkel, másikkal.

 A MeseOviról tudósít a Tudatos Lét online magazin is.

Majdnem pontosan egy éve találkoztunk Fellegi Ádám zongoraművésszel lakáskoncertjén, amiről be is számoltunk itt a naplóban. Meghatódottan írtunk az esemény bensőséges, családi jellegéről előre vetítve azt, hogy az offgrid életnek semmiképpen sem szabad jelentenie a kulturális javaktól történő elszakadást. Sőt! Át kell hatnia ezt az életformát a művészetnek, zenének, irodalomnak. Fellegi Ádámmal személyesen beszélgetve, nagy figyelemmel hallgatta végig tervünket, s érdeklődve mérlegelte, vajon elképzelhető-e, hogy ő is megjelenjen ott körünkben valaha.  

Most újra beszéltünk személyesen a csodálatos Beethoven délután előtt. Átadtuk a Hawaii-ról hozott ajándékainkat, az ottani világhíres kávét és teát, amelyekkel ahogyan bennünket is "terülj-terülj asztalkám" fogadott a büfében, a következő vendégeit tudja majd megkínálni. Beszámolónk után csak annyit kérdezett: vendégszobátok van? Tehát még mindig dédelgeti magában a látogatást, s kérte adjuk meg a paramétereinket a vendégkönyvben. Így is történt. A délután fantasztikus volt. Beethoven - Fellegi zongorakísérettel előadott történetei, magyarázatai nyomán - szinte beült közénk.

Egyre többet beszélünk a helyi, kisközösségi piacok szükségességéről, ahol a termelő, kifejezetten az őstermelő és a vásárló találkozik, vagy ahol az eladó saját készítményeit, műveit, vagy éppen  feleslegessé vált dolgait adja el (bolhapiac). Nevezhetjük ezt gazdapiacnak (Farmer's Market), ahol mindez egyszerre megtalálható. De ennél sokkal többről van szó. A piac - amióta létetik - az értékek (termékek, szolgáltatások, információk) cseréjének, a személyes kapcsolatok közösségi színtere. Messze nem csak az üzlet, az adás-vétel a lényege. Nagyon fontos közösségformáló, -erősítő, -fenntartó, településalakító, s nem utolsó sorban a szabadidő eltöltésének szórakoztató, kikapcsolódást kínáló társadalmi intézmény. Az első települések, majd a városnegyedek a piacok köré szerveződtek. Gondoljuk végig, mi mindent veszít(ett) egy település azzal, ha megszűnik a piaca.

A magyar kistelepülések döntő többsége szenved ettől hosszú évtizedek óta. Nehezen érthető, hogy miért nem vált az egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb!) falufejlesztési témává a piac újjáélesztése, ami értelmet ad a helyi termelésnek és helyi értékesítésnek. Nem igaz, hogy a modern világban csökken a hagyományos piac szerepe. Ezt a nyugati világ gazdapiacainak virágzása egyértelműen cáfolja. Sőt, alighanem további, hosszú és szép jövő elé néznek. Az első videó és kép a Hawaii Nagy Sziget egyik vasárnapi piacának (Maku'u) kinálatát mutatja be. A második videó és kép pedig azt, hogy a Farmer's Market egyben szórakoztató időtöltés: zene, tánc, játék, finom ételek, de lehet bármi egyéb, ami érdekes, hasznos és kikapcsolódást ígérő időtöltésnek számit, ebben rejlik igazán nagy közösségformáló és -fenntartó ereje.

Andris egyedül van most a Mesefaluban az állatokkal (kutya, macska, kecskék), Ági és Skyia látogatóban vannak Magyarországon. Miközben vendégeket várunk - egy házaspárt az amerikai kontinensről, akiket nagyon érdekel ez az életforma - Andris sorra veszi a "prioritási listáján" lévő feladatokat. Eközben, amint az első videón láthatjuk, kikapcsolódásképpen Kokóval kirándulgat a tengerparton, meg-megállva szebbnél szebb helyeken.

A Mesefalu legszebb napjai - az időjárás szempontjából - azok, amikor süt a nap, csodálatosan tiszta a levegő, messze ellátni. Andris a második videón  (ahol Andris maga is feltűnik) az első ház tetejéről körbemutatja a környéket. Erről a magaslatról messze ellátni, képet kaphatunk arról, mit jelent az esőerdőben a szomszédság, csak így látni a szomszédos házakat, azoknak is csak a tetejét. Felülről látható az új, nagy kapacitású víztároló a régi, jóval kisebb mellett. A képen a Mesefalu második házának tetejét látjuk a sűrűben.

A harmadik videón  Andris a banántermesztés rejtelmeibe vezet be bennünket. A lényeg az, hogy a banánfa, ami valójában fűféle, elpusztul, amikor "átadja" termését, de addigra mellette, ugyanabból a tőből már elő is bújt az újabb palánta, amely a következő termést hozza. A Mesefalu területén, az erdőben előttünk nem volt banán, de az időjárás megfelelő ahhoz, hogy megéljen. Ezért telepítettük, s hamarosan termőre is fordulnak az első ültetések. A képen a fiatal banáncserjét látjuk a már érő banán törzse mellett, háttérben a Mesefalu első háza.

S végül, a negyedik videón Andris megmutatja, hogyan használja fel az erdő egyik fáját - guava, amelynek gyümölcse ehető - az építkezéshez. Lépcsőkorlátot lehet belőle készíteni, mert vastagsága erre éppen megfelelő, s különösen erős is hozzá. Amennyi fát kényszerűségből ki kellett vágni az útépítéshez, annyi bőven elegendő is a korlátok elkézsítéséhez. Egyébként pedig, nagyon vigyázunk arra, hogy csak a feltétlenül szükséges, legkevesebb mértékig avatkozzunk az erdő életébe. A videón bepillanthatunk a kecskefarm életébe is, ahol a kisgida nagyon jól érzi magát.

... mint a mesében. Ez esetben tojás formájában, de nem kell aggódni, nem törik össze. De, haladjunk sorjában. Pázmánd Mesefalu Közössége ugyan egyelőre még nem tud a községbe telepedni, de tevékenysége már most, jóval a beköltözés lehetősége előtt jótékonyan hat a falu közéletére, gazdaságára, külső megítélésére. Egyes tagjai ház- és telekvásárlásról tárgyalnak, meg is történt az első adás-vétel. A hazai közvélemény a sajtó (rádió, írott és elektronikus újságok, magazinok, közösségi média), konferenciák élénk érdeklődése mellett, széles körben ismerte meg a programot és ezzel összefüggésben Pázmánd és az itt élők nyitottságát, kreativitását.  Épül a Meseovi a gyermekek és szüleik nagy örömére és támogatásukkal. Az első mozzanatoktól kezdve dokumentumfilmet készítünk a kezdeményezésről, s Pázmándot is bekapcsoljuk egy nemzetközi médiaprogramba, amely vidám esemény keretében mutatja be a nemzeti ételek készítésének helyi szokásait. Együttműködési megállapodás körvonalazódik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel a közöségi falufejlesztés témakörében. Közreműködésünkkel készülnek Pázmánd és a Mesefalu Közösség interneten is elérhető értéktérképei. A legújabb kezdeményezés a termelők bekapcsolása a Mesefalu Közösség tagjai révén az Érdi Natúrkosár bevásárló közösség hálózatba, ami a helyi termelői piac (gazdapiac) megszervezésének "első állomása". Első lépésként tojást teszünk a "natúrkosárba". Az első alkalommal, két nap alatt 370 db friss tojást gyűjtöttünk össze. Elkezdtükl további helyi termékek felmérését is.