(A szöveg komolyságát, itt-ott nehézségét kicsit ellensúlyozandó, utazgatásunk további képeit mellékelem.)

Három évvel ezelőtt azt a kérdést tettem fel, hogy lehet-e offgrid módon élni? A válasz egyértelműen igen. A kérdés finomítása már nem vezet ennyire sarkos válaszhoz. Mert élni sokféleképpen lehet, az élet minősége a szenvedéstől a boldogságig terjedhet. Pontosabban tehát: lehet-e minőségi életet élni offgrid módon? Erre is igen a válasz az én életminőség fogalmam szerint, amit a mesefalu gondolatkör fejez ki. Ez utóbbinak– az Offgrid blogban sok helyen kifejtettem már – a hálózaton kívüliség mellett további meghatározó elemei a kisközösségi lét, a kultúra és a természet közeliség. A természet közeliség a hely megválasztásával eldől, a kultúrát az emberek hordozzák, akikből a közösség összeáll és folyamatosan megújul. 

A kritikus elem tehát a közösség. Ez sem új felfedezés, a három év alatt erről is sok szó esett itt. Ezzel kapcsolatosan a hároméves tapasztalat és a válasz már nem olyan határozott igen. Az első kérdés a csatlakozás. Nagyon sok érdeklődővel beszéltünk és tartunk fenn kapcsolatot. Itt az a folyamat a kritikus, amelynek során eldől, hogy az új tag és a közösség kölcsönösen el tudják-e fogadni egymást. Mikor és hogyan dől ez el? Erre vannak kezdeti, működőképes tapasztalataink. Egy kis emberi közösséget fenn kell tartani, folyamatosan meg kell újítani, „éltetni” kell több vonatkozásban is. Magától értetődően környezeti, fizikai, anyagi tekintetben megfelelő minőséget kell biztosítani, ez magától értetődő. Itt racionális döntéseket lehet hozni, s a fenntarthatóság biztosítható.

Az izgalmasabb és bizonytalanabb a közösség fenntarthatóságában és élvezhetőségében az emberi kapcsolatok, a kultúra, spiritualitás, a szellemi és lelki élet témaköre. És itt már megjelenik a bizonytalanság. Az egyértelmű igen itt kétségessé válik. Elsősorban, a közös célok léte a meghatározó. Valóban ugyanazt akarják-e a tagok, aminek érdekében egyeztetett elvek, szabályok szerint közösen cselekszenek?  Itt akkor merülhet fel probléma, ha valaki például nem érti a célt, csak névleg fogadja el, időközben meggondolja magát, megváltoznak a körülményei, prioritásai. Ezeket a helyzeteket a közösségnek észre kell vennie és a kölcsönös egyetértés, tisztelet, megelégedés követelményei szerint kezelnie kell. Ha ez nem történik meg, akkor konfliktusokra kell számítani.

A felszínen (látható életmód, viselkedés) nem megnyilvánuló (értékek, gondolkodás) kulturális különbségek is problémák forrásai lehetnek. A közösség életének nagyon fontos része a társas együttlét, az együttműködés, a folyamatosan fennálló emberi kapcsolatrendszer, kommunikáció. Mindezek kulturális beágyazottsága döntő mozzanat. A kultúrák sokfélesége önmagában nem probléma, sőt nagyon is jó és érdekes lehet. A gond a kulturális ütközésekből – ellentmondó értékek – fakadhat. Olyan elvi és igencsak gyakorlatias kérdések merülhetnek fel, mint pl. mit jelentenek valakinek a természet, a szépség, a tisztaság, a csend, a biztonság, az idő, a tudás, a tapasztalat, az adott szó, a vidámság, tulajdon, a társas kapcsolatok, másik ember gondja, az intimszféra, a megosztandó erőforrások, a kulturális javak, magasabb emberi szükségletek, stb., stb.

Hogy egy új (mesterséges) kisközösség egyben a minimálisan szükséges értékek közösségévé is váljon, ahhoz eléggé intelligens emberek szükségesek. Nagyon pontosan kell értenünk és alkalmaznunk itt az intelligencia fogalmát! A lényeget megragadva: az alkalmazkodás sokoldalú és magas színvonalú képessége, ami számos további képességet és készséget feltételez (pl. nyitottság, tolerancia, tanulás, empátia, odafigyelés, kreativitás, kompromisszum-készség). Alighanem, ez a mesefalu közösségépítés legbizonytalanabb pontja. Nehéz ugyanis mindezt előre felmérni, a maga teljességében csak hosszú idő alatt lehet ténylegesen megbizonyosodni róla. Nem is élesek a határvonalak, hogy mindebből mennyi, elegendő mértékben és minőségben van-e meg egy emberben.

A mesefalu közösségi eszme kulcskérdése bizonyos erőforrások közös fenntartása, használata. Minden közösségben jelen van ez bizonyos mértékig (természeti erőforrások, közjavak), a mesefaluban azonban ez jelentős és meghatározó elem. Nagy kérdés és egyben bizonytalanság forrása, hogy ki mennyire alkalmas erre ténylegesen? Nem elvben – a közösködés egy szép eszme – hanem a napi gyakorlatban. A kérdés kicsit visszavezet az előző témakörhöz. Ha nem egyformán használjuk a dolgokat, lehetőségeket, eltérően viszonyulunk a tárgyakhoz, akkor az a közös, megosztott használatot jelentősen akadályozhatja. A közös használat egyben kölcsönös és egyenlő hozzájárulást is feltételez a fenntartáshoz. Ezek apróságoknak, kicsinyességeknek tűnhetnek, pedig alkalmasak az emberi kapcsolatok megrontására. 

A közgazdaságtan „potyautas” problémaként azt a jelenséget, amikor valaki a közös javakat úgy használja, hogy nem, vagy nem a többiekkel azonos módon járul hozzá azok közvetlen vagy általános fenntartásához. Már ennek a gyanúja is elegendő a közösségi érzés gyengüléséhez. A nem kellően és egyetértésben megfogalmazott közösségi szabályok, ill. azok betartása és a közbizalom magas foka szükséges a jelenség elkerüléséhez. Ez is egy bizonytalansági forrás, mert a közösségi szabályozást a tagok – helytelenül – érzékelhetik a bizalmatlanság jelenlétének („ha már szabályokra, megállapodásokra van szükség, akkor régen rossz”). Pedig nem így van, az önkéntesen vállalt korlátozások a stabil közösségi élet fontos kellékei. Nálunk ezek még kialakulatlanok.

A természetes közösségek sok-sok év alatt alakultak ki. Az intézmények és szervezetek jól átgondolt, részletekre kiterjedő külső és belső szabályozásokra épülnek. Más – diktatórikusan működő – közösségek egyetlen akaratnak vannak alárendelve. A demokratikusan működő mesterséges kisközösségek létrehozása, fenntartása, folyamatos megújítása a legnehezebb feladat. Hogy sikeres lesz-e, az minden egyes konkrét esetben, a gyakorlatban dől el, s előre nem megjósolható, mert a történet sokféleképpen alakulhat. Az alapkérdésre – lehet-e offgrid módon kisközösségben élni – adandó, pontosított válasz így fogalmazható meg: igen, lehetséges, jelentős munka és szerencse is kell hozzá. Még az út elején vagyunk, de nem sietünk …