A tegnapi pázmándi Civil Falunapra azzal a céllal készültünk, hogy a Pázmándi Mesefalu Közösség és a Natúrkosár Bevásárló Közösség első alkalommal lépett így ki a falu közönsége elé, ismerjenek meg bennünket személyesen és alakuljon ki a nagyobb és kisebb közösség között valamilyen emlékezetes kapcsolat. Úgy gondoltuk el, hogy majd leülünk az érdeklődőkkel, elmeséljük kik vagyunk, hogy kerültünk ide, miért és mit szeretnénk itt elérni. Az élet azonban sokkal jobb forgatókönyvet írt.
"Lecsó 1" program délelőtt a Vörösmarty utcában, a kondér a kertben
Már a készülődés mutatta, hogy váratlan dolgokra kell felkészülnünk, amikor jöttek a felajánlások a helyi termelők részéről a lecsókészítéshez (lecsó 1). Egy rekesz paprika (külön erős is), egy rekesz paradicsom, hagyma, 50 tojás, kenyér, kolbász. Úgy 30-40 személyre terveztük, azoknak, akik odajönnek beszélgetni a Mesefaluról. Közben jött az újabb - nagy formátumú - ötlet, hogy vendégeljük meg az egész falut. Ez általunk felfoghatatlan volt, de Mónika (polgármester) számára nagyon is elképzelhető: van egy nagy gázüst óriási kondérral, az iskolakertben töméntelen paprika, paradicsom, kerül hagyma és pirospaprika, szalonna, kolbász és ott volt a mi részünkről az 50 tojás.
Ez már a "lecsó 2" projekt az iskola konyháján, az előkészületek kezdete
No és a legfontosabb, Annus néni, akinek ez egy mindennapos gyakorlat. Hogy miképp fog mindez összejönni, azt el sem tudtuk képzelni. A terv nem volt pontosan kidolgozva, de Pázmándon a dolgok "alakulnak". Amikor eljön az ideje, akkor valahogy mindenki tudja mi a dolga (első tanulság). Szóval lett - majdnem - minden. A lecsó 2 programhoz hatalmas mennyiségű nyersanyag mindenből, Kora délután átvonultunk az Iskola konyhájába és megkezdődött a nagyüzemi lecsókészítés. A törzsgárda Annus nénivel bővült, s néhányan cserélődtek a csapatban, bedolgoztak így összesen vagy 10-en a Mesefalu Közösségből és a szimpatizánsaink köréből is.
Bővül a nagyüzemi lecsókészítők köre
Négy órakor kitelepültünk a lángossütő és fagylaltos, valamint a Vadvédelmi Központ közötti pavilonunkhoz a már kész első, vegetáriánus lecsóval és a készülő szalonnás, kolbászos, tojásos. Annus néni - a főszakács - rendkívül rutinosan dolgozott. Ahogy pirult a hagyma kiderült, hogy a piros paprikára nem gondolt senki. Hárman három irányba rajzottak ki, s hamarosan lett is pirospaprika, több, mint amennyire szükség volt. Nem lett egy percnyi fennakadás sem.
Annus néni, aki tudta hogy nagyon finom lecsót fűz, de egy kanálnyit sem evett belőle, meg sem kóstolta
A pavilonunk előtti padokon már gyülekeztek a közösségünk tagjain túl az első ismerősök, a helyi termelők és még menet közben is érkeztek a felajánlások: ribizli szörp, áfonya szörp, bodzalekvár. A gyerekeknek készített újrahasznosított anyagokból készített játékoknak (autó, kis vonat, alagút, s sok más egyéb) nagy sikere volt a picik körében. A natúr lecsó (hús nélkül) és az Annus néni lecsója - fél öt felé már kész is volt - egyaránt kelendő felkeltette az érdeklődők figyelmét. Amikor a színpadnál bemondták, hogy a Mesefalu Közösség lecsóval várja a látogatókat, már nem volt megállás.
Gyülekezik és bővül a baráti társaság
A baráti vendéglátás - kétféle lecsó, finom kenyér, ízes natúr szörpök - levette a lábáról a látogatókat, érzékelhető volt a meglepetés, és felébredt a kíváncsiság hogy vajon mi ez a Mesefalu és Natúrkosár, miért jó nekik, hogy etetik a teljes vendégsereget. Mindenkinek elmondtuk, hogy mindez a tagjaink és a helyi termelők felajánlása, amelyet a Mesefalu "mozdított meg" a bevásárló és ökoközösség szervezésével. Volt miről beszélgetni azokkal, akiknek felkeltettük az érdeklődését. A falu köztiszteletben álló személyiségei közül sokan megfordultak a "konyhánkon", s ezzel hitelesítették törekvéseinket.
Mi is az a Mesefalu?
Eleinte tartottunk tőle, hogy nem fog elfogyni a mintegy 200 adag lecsó. Aggodalmunk azonban feleslegesnek bizonyult. Hamar híre ment a finomságnak, s nem egy idő múlva már úgy jöttek a vendégek, hogy "hallottuk, hogy itt jó kis lecsót lehet enni". A pavilonokkal beindult a barterezés: a lecsó jó "valutának" bizonyult, kaptunk érte lángost, fagyit, süteményt. Akik nem tudták otthagyni a standjukat, azoknak "házhoz" vittük az "emberes" adagokat. A tűzijáték után összegyűltek a tűzoltók, még oda is tudtak vinni a lecsóból egy finom vacsorára. Reméljük, ízlett mindenkinek.
A község és közösségünk között a rendezvényen a lecsó volt a kapocs
Így aztán a Mesefalu Közösség és a Natúrkosár bemutatkozásában a lecsó kapta a főszerepet. Jól van ez így, ennél jobb első találkozási élményt talán nem is tudtunk volna kitalálni. Sokat tanultunk. Azt is megtapasztaltuk, hogy ha eljön az ideje, lehet nagyobb léptékekben is gondolkodni (lecsó 1 és lecsó 2). Lehet egymásra számítani, olyanok köréből is, akit még személyesen nem ismerünk, de a Pázmándhoz tartozás, egy-egy jó ügy összeköt bennünket.
Utolsó kommentek