Nem minden nap jönnek az emberhez ilyen vendégek, még falun sem. Ma furcsa dolog történt. Három, nagyon rendben tartott, mondhatni "jól fésült" bárány ballagott végig a pázmándi Vörösmarty utcán, gazda nélkül. Többnyire a járda és az úttest közötti füves részen közlekedtek, legelésztek, időnként megkóstolták a lakók által odaültetett virágokat. Ha egy-egy kaput nyitva találtak - ami mifelénk gyakori, természetes, ha a háziak otthon vannak - akkor először ott megálltak, belestek, s bátortalanul ugyan, de mégiscsak beballagtak kíváncsiskodva. Ha a háziak - ahogyan mi tettük - előjönnek a meglepetéstől elképedve, akkor megállnak, szembenézve várják az apró jeleket: mehetnek-e tovább, vagy oldalogjanak kifelé, netán vegyék menekülőre a dolgot. Ha a jelek - bármi legyen is az a számukra - megnyugtatóak, akkor mennek tovább, befelé és körbejárják a terciát. Ez történt nálunk is. Az utcán eközben gyülekeznek a ritka jelenség iránt érdeklődő lakók, s kezdik megbeszélni a dolgot. Kinek szóljanak? Hová jelentsék? Ki az illetékes?
Egyet lehet találgatni! Naná, hogy a polgármester. Ki más? Mónika mindenben illetékes. Ha akarja, ha nem. Ment is a telefon a Hivatalba.Eközben mi a bárányokkal próbáltunk barátkozni a kertünkben. Ők nem engedtek bennünket közel magukhoz, de azért éltek a lehetőséggel, hogy minden, látszólag ehető növényt szemügyre vegyenek, megkóstoljanak. összességében nem tettek kárt semmiben. Itt-ott apró jeleket hagytak maguk után, de ez sem volt igazán sérelmes a számunkra. Pár perces látogatás után komótosan továbbálltak. Mentek a Vörösmarty-n tovább, jöhet a következő udvar, ha nyitva a kapu. Közben az ismert bárányos gazdákat körbetelefonálta Aranka, az utcabizalmi (nálunk ilyen is van, aki minden ügyes-bajos dologban összekötőként működik a lakók és a Hivatal között, igen jól működő rendszer, mindkét irányban). Látszólag nem hiányoznak az állatok a pázmándi gazdáknak. Verebről jöttek talán, a 3 km-re lévő szomszéd faluból? Hamarosan megtudjuk, a faluszája majd ezt is elmeséli.
Utolsó kommentek