Ha csatlakozunk a túlnyomó többséghez, akik azt mondják, hogy a maják szerint - állítólag, sőt bizonyítottan nem - megjósolt világvége egy humbug, akkor lesz élet (lásd a véleményeket is) ez év december 21.-e után is. Komolyra fordítva a szót, az igazi kérdés nem is ez, hanem inkább az, hogy milyen lesz ez a folytatás? Azt mi is és egyre többen mondják, hogy a világ ezt az utat nem járhatja tovább, mert nagyon is belátható időn belül (csak évtizedekről beszélünk), szétfeszítik a már meglévő, az ember által okozott bajok, feszültségek, konfliktusok és veszélyek. Azt is tudjuk, hogy a civilizáció meghosszabbította ugyan az emberi életkort (korántsem mindenki számára!), megoldott számos ezzel összefüggő "problémát", de ugyanakkor az elmúlt évszázadig folyamatosan egyre több és több ember pusztult el ember (háborúk, civilizációs katasztrófák) által. A civilizáció összességében nem tette boldogabbá, jobbá az emberiséget, s a globalizáció, a mind magasabb társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális szerveződések (pl. a vallások, szekták) sem látszanak - a mai állapot szerint - képesnek megváltani, megjavítani az emberiséget, jobbá tenni az életet a legszélesebb tömegek számára. A globális gazdasági fejlődés, a fogyasztás, a mind kényelmesebb, komfortosabb, nagy rendszerek által kiszolgált élet - amint látjuk a legfejlettebb, leggazdagabb társadalmakat - nem vezet el a "teljességhez" (a leggazdagabbak nem a legboldogabb társadalmak!), ugyanakkor a legnagyobb rombolást éppen ezek eredményezik a környezetben.
Sem a cél, sem az eszköz nem jó tehát, sőt egyre többen mondják, hogy éppen ez az út vezet gyorsuló tempóban egy valódi világméretű összeomlás felé, de nem a Föld, hanem "csak" az ember számára! A kérdésre, hogy "milyen világ közeledik" ezért csak egy ennél jobb, fenntartható elképzeléssel lehet válaszolni, mert a mostani, a fejlett országok többnyire irigyelt,kívánt világa bizonyosan nem lehet elérhető jövő a Föld minden lakója számára. Ezt valódi tudósok megfellebbezhetetlenül bizonyították. A fenntartható világnak több feltétele van, leginkább az ökológiai lábnyom minimalizálásaként szokták összegezni a tényezők (pl. energiafogyasztás, megújuló energiák, globális felmelegedés, környezetvédelem) jelentős részét. Kevesebb szó esik a társadalmi vonatkozásokról, hogy az embert, az emberi viszonyokat a "tömegesség" (tömegtermelés, tömegfogyasztás, tömeglakás, tömegközlekedés, tömegkultúra, tömegsport, tömegkommunikáció, tömegoktatás, stb.) is rendkívüli mértékben rombolja. Mégpedig azért, mert az ember, mint több százezer éven át (max. néhány száz tagú, lásd a törzsi tanács illusztrációját) kisközösségekben élő lény biológiailag nem változott annyira, hogy a tömegtársadalomban jól érezze magát. Társas kapcsolati rendszereinket ezért az új világban alighanem újra kell gondolni, figyelemmel az infokommunikáció rohamosan fejlődő lehetőségeire is. Nem lennék meglepve, ha visszatérnénk a kisközösségi léthez egy korszerűsített formában. Talán éppen ezért olyan vonzóak a még működő kistelepülések, az új, mesterséges közösségek, az ökofalvak és hasonlók?
Ennek a változásnak azonban - sok egyéb mellett - van egy nagyon lényeges feltétele: az eddiginél figyelmesebben, érdeklődőbben, szolidárisabban, tartalmasabban kell egymás felé fordulnunk. A társas életnek új, sokkal mélyebb megismerési, kulturális, spirituális tartalmakkal kell bővülniük a kisközösségekben, nyitottan egymás feltárulkozó és rejtett képességeire, a tudás, az információ, a kulturális javak szabad áramlására, egyéni és közösségi elsajátítására, használatára, élvezetére, s előállítására, szolgáltatására a tágabb hálózati világban. Ennek párosulnia kell egy egyszerűbb élettel, más területeken mérsékeltebb és takarékosabb fogyasztással, bizonyos javak és szolgáltatások megosztott, társas, közösségi használatával, a természet, a környezet mélységes tiszteletével és védelmével. Felmerül azonban egy izgalmas kérdés. Milyen út vezet - vissza? - egy ilyen világba? Már most is él egy ilyen világmozgalom, amikor néhány tucat ember összefog, elvonul és újrafogalmazza, újrakezdi az életét egy új, mesterséges közösségben (a világon több ezer ilyen van, a naplóban e címszó alatt foglalkozunk velük, nemzetközi katalógusuk is elérhető). De vajon ezek az egyéni kezdeményezések össze tudnak rendeződni a világ menetét befolyásoló nagy változássá? Vagy valamilyen sokkal nagyobb erő, netán valamilyen világkatasztrófa fogja rákényszeríteni az országokat, nemzetközi szervezeteket, világhálózatokat az ilyen irányba mutató átalakulásra? Egyáltalán, érdemes ezen elgondolkodni?
Utolsó kommentek