Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Ma látványos munkát végeztünk, betettük a földszinti szoba ablakait. A hétvégén felrakjuk itt a külső borítást is és elkezdjük az emelet padlóalapját felrakni. Már kezdi az építmény elnyerni a tervezett erdei ház formáját. Hamarosan az emeleten folytatjuk a munkát, közben megkezdjük a fürdőszoba – mint toldalék épület – alapozását is, ha az idő engedi. Váltogatnunk kell a munkát attól függően, hogy esik az eső vagy nem. Ha esik, a benti munkákat végezzük, ha nem, akkor kintieket a szabad ég alatt. A fürdőszoba (helye) felett egyelőre nincs ideiglenes vitorla tető. Mindeközben folyamatosan végezzük az összeszögezett elemek ún. hardveres összekapcsolását fémpántokkal és speciálisan kialakított fém kötőelemekkel. Az építéssel párhuzamosan folyik a szükséges anyagok (faanyag, ajtók, tető, sóder, cement, stb.) beszerzése, helyszínre szállítása a kisteherautóval, amely hősiesen bírja az iramot, a gyakran igen nehéz terhek "cipelését". A Mesefalu főutcáján letakarva tárolt anyagokat még fel kell hordanunk gyalogosan a dombtetőre, ahol a második ház áll. Elmondhatjuk, hogy a hátunkon vittük fel oda a házat, igaz, darabokban.

Eddig keveset írtam az időnként felmerülő kétségekről, hogy vajon jó döntés volt-e belekezdeni a Mesefalu programba. Korábban "dilemmák" címen né hányszor összegeztem a kérdéseket, problémákat, nehézséheket, kétségeket. A mérlegelés eredménye általában pozitív volt, tükrözve az én optimizmusomat. A két utazás során eddig eltelt összesen öt hónap nem oldotta fel a dilemmák egy részét. Ahogy jönnek a nehézségek - az építkezés nem minden része élvezetes, a költségek, a finanszírozás és fenntarthatóság realitása, az átmeneti időszakok, a komfort hiánya, a társasági élet beszűkülése, csak néhány ezek közül - néha megtörik hitet és elveszik energiát, s önmagában nem tűnik elegendőnek az elképzelt "szép jövő" - természetközeli és közösségi élet a Mesefaluban - perspektívája. Ilyenkor újra gondoljuk az egész történetet, felidézzük a klezdeteket, a mozgatórugókat, újra és újra meggyőzzük magunkat, hogy döntésünk helyes volt, az áldozat nem hiábavaló. Sokat számít nekünk az is, hogy elképzeléseinkkel, terveinkkel nem vagyunk egyedül. Nagyon szeretnénk minél előbb, minél több jó emberrel megosztani a program lehetőségetit. Van tehát ennek az éremnek - Hawaii, Mesefalu - egy másik oldala, amely időnként meg-megmutatkozik. Az orosz azt mondja: "kockázat nélkül nem iszunk pezsgőt", a siker számunkra sem garantált, de mindent megteszünk érte, ami erőnkből telik, s többnyire élvezzük is ezt ...

Elindultunk az építkezésben a második szint felé. Elkészült a második szint szobarész padlójának szerkezete: keresztben futnak széles tartódeszkák, s közöttük a három hosszanti főgerenda föltött merevítő betétek vannak, amelyek nem engedik ezeket a deszkákat elmozdulni, vagy elfordulni. Úgy kell vágni a deszkákat és betéteket, hogy feszüljenek a számukra készített keretben, ill. egymáshoz képest. Össze kell ezeket szögelni, mégpedig úgy, hogy kifelé a szögek ne látszódjanak (lehetőség szerint), majd - ahol szükséges - még fém kötőelemekkel is össze lesznek kötve. Erre a szerkezetre jönnek a nagy padlólemezek. Összességében - véleményünk szerint - már az előírások szerint is "túl van építve" a ház, vagyis sokkal erősebbek a kötések, mint amire szükség van. Ehhez képest mi még "ráteszünk egy kicsit" itt-ott, ha valamiben bizonytalanok vagyunk.

Az építkezést segítő számítógépes rendszer a Google SketchUp 8 nevű ingyenesen letölthető szoftver (van fejlettebb verziója is). Kezelése könnyen megtanulható. Menürendszerből, ikonok segítségével és billentyűzetről is választhatók a műveletek. Tetszőleges építőelemek rajzolhatók, méretezhetők többféle választható mértékrendszerben. Az elemek mozgathatók, megfelelő helyre illeszthetők, módosíthatók. A program rendkívül intelligens, feltételezi, hogy a felhasználó mit akar csinálni (pl. elemet beilleszteni megfelelő helyre), s fél automatikusan végrehajtja (pl. a legközelebbi pontra ugrik, nem kell illesztgetni). A 3D-s ábra mindenféle módon mozgatható, elfordítható, kicsinyíthető és nagyítható, körbe lehet járni a szobákban, megnézni belülről, kívülről, minden lehetséges nézetből.

  

Ez a filmcím jutott eszembe, amikor befejeztük az első szint falszerkezetének építését. A fejünkben ott van az elképzelés, vannak tervrajzok, 3D-s számítógépes modell, s most a "falrácsokba" már szinte belelátjuk a majd kialakuló helyiségeket, sarkokat, berendezést. Nem lévén készek a külső és - ahol lesz majd - belső borítások, átjárunk a falakon, ha nagyon szükséges, de már leginkább a kialakított ajtónyílásokon közlekedünk. Mari egyre gyakrabban látogat meg bennünket, már nem csak akkor, amikor a kaját hozza "menetrend szerint". Kérdezgeti, hogy mi hol lesz,  miért úgy építjük, ahogy, stb. Néhány esetben - pl. a konyharész kialakításánál - kifejezetten igényeltük a véleményét, s az ő elképzelése szerinti megoldást választottuk. Ugyanez történt az ablakok elhelyezésénél. Ő sarokablakokat képzelt el, én a hagyományos elhelyezést. Az ő elgondolása tűnt végül jobbnak, izgalmasabbnak az adott környezetben.  

A Képen nehéz átlátni a falak rendszerét, mert számos ideiglenes kötés és vitorlatető tartó elem van, amelyek idővel eltűnnek majd.

A falak építése során - két napon ketesztül - szinte végig esett az eső. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy folyamatosan figyelni kellett, hol gyűlik a víz a vitrolában, s időről-időre vízteleníteni kellett, azaz kinyomni alulról a kialakuló bugyrokból a vizet amerre a vitorla lejt, vagy lejteni kellene neki, de ő azt nem tudja. A szél, a vitorla alakja, fodrai, a víztömeg súlyának összjátéka rendre megviccelt bennünket, s a legváratlanabb helyeken - gyakran a nyakunkba - zúdult ki a víz. De ez nem szegte a kedvünket, mert nincs hideg, jól lehet dolgozni. A vitorlatető igazgatása állandó feladatunkká vált. Tehát állnak a falak, még fémpántokkal és speciális összekötő elemekkel több helyen is meg kell erősíteni a csatlakozásokat. Jelenleg szögek tartják össze az egész szerkezetet (meglehetősen sűrűn). Az oszlopokat még meg kell erősíteni kitámasztó elemekkel. Ez egy vagy két napos feladat, s aztán jöhet a második szint padlójának készítése. 

Egyes részeket érdemes előzetesen kirakni a levágott faanyagokból, modellezés élőben, a helyszínen

Rövid az út az építőkocka és a számítógép között. A 3D-ben megtervezett házszerkezet egyes részeit Andris itt éppen a hulladékanyagokból kirakja, hogy a valóságban is lássuk a falak találkozási módját, s érzékeljük a méreteket. A falszerkeszet építése látványosan felgyorsította a munkát. Közben Mari hozza délelőtt a tízórait és délután az uzsonnát. Délben csak elkiáltja magát a másik házban, s az erdőn át meghalljuk: "Kész a kaja!" Így aztán nagyon kellemes a munka. Időnként kisüt a nap és finom meleg van, vagy éppen rákezd az eső, de a vitorlák alatt ez bennünket nem zavar. Ahogy haladunk, jönnek az újabb és újabb, jobbnál jobb ötletek a ház, ill. az egyes helyiségek berendezésére, egyes részletek megoldására.

A jó tündér érkezik a kajával, s nem győz álmélkodni az előrehaladáson, persze ilyen "hadtáppal" sokkal könnyebb és élvezetesebb a munka

Az itteni általános faház építési gyakorlat szerint a falak építése lényegében keretek (frame) készítése, amelyekben ki van alakítva az ablakok és az ajtók helye. A keretekre jön külső borítás (siding) és jöhet (nem feltétlenül kell) belső borítás (dry wall). Ez utóbbi leginkább gipszkarton. A falépítés egyik megoldás szerint fektetve készítik el a keretet, majd felállítják és rögzítik a végleges helyén. Mi úgy döntöttünk, hogy a másik megoldást választjuk, rögtön a helyére állítva készítjük el a „falrácsokat”. Az első már el is készült. A földszinti szoba fala két hatalmas ablakkal ház sarkaihoz illesztve. A szobákban sarokablakok lesznek.

A földszinti szoba hosszabb falának váza, két nagy ablakkal, a vitorla védi az esőtől, bár a víz nem árt az előkezelt faanyagnak

Éppen a fal tetején futó záró elemet (plate) szögelem, amely összefogja az egész falat, használhatnánk szögbelövőt (nail gun), de azt túlzottan kényelmes megoldásnak tartom

Megkezdtük a falak felhúzását. Nem csak úgy, tervrajz alapján. Számítógépes támogatással. Andris 3D-s programmal, pontos méretekkel, az építkezés menetében megszerkeszti a soron következő szerkezeti elemeket (falak, padló, tető, lépcső), s a rendszerből le tudjuk olvasni, hogy milyen és mekkora anyag kell, s pontosan hová. A számítógép ott van az építkezés helyszínén, s ha menet közben apróbb változtatásokat csinálunk, akkor korrigáljuk az adatokat a rendszerben. A képen az elsőként megépített fel szerkezete 3D-ben. 6 óra alatt épült meg, késő este fejeztük be, holnap bemutatom nappali fényben. 

Számítógéppel támogatott házépítés, így kezdtünk hozzá az első földszinti fal építéséhez

Az első fal 3D-s ábrázolása, az építőelemek és a méretek leolvashatók, fokozatosan kiegészül majd a további részekkel

A hilo-i Home Depot-ba - az építkezők nemzetközi raktáráruház-lánca - gyakran járunk. Itt szerezzük be a házépítéshez szükséges szinte valamennyi anyagot és szerszámot. Amit legutóbb láttam megdöbbentett. Először arra lettem figyelmes, hogy egy mozgássérült ember egy lábon ugrál egy targonca körül, igazgat rajta valamilyen anyagot. Már azon voltam, hogy odamegyek segíteni. Nem értettem, hogy hol vannak az eladók, akik készségesen, szolgálatkészen és nagy türelemmel segítenek mindenkinek. A "problémás" vevőknek különösen. Közelebb mentem, s újabb meglepetés ért, oldalt a targoncán kampón lógott egy kerekesszék. Az emberünk leakasztotta, beleült és így folytatta az anyag rendezését, majd visszaakasztotta, felmászott a gépre és rakosgatta vele a nehéz faanyagot. Nem értettem. Hogyan engedhetik meg, hogy a vásárló használja az áruház anyagmozgató gépeit? Ez nem a vevők dolga, s különösen nem egy mozgássérült vásárlóé! Mi történik itt? Sehol egy eladó?!

 A Home Depot alkalmazottai között a lehető legkülönfélébb emberekkel - idős és fiatal, sovány és kövér, a legkülönbözőbb etnikai csoportok képviselői, ép és sérült - lehet találkozni

Ekkor már egészen közel voltam, s meglepődve vettem észre, hogy a fickó a Home Depot munkatársak egyenkötényét viseli és a kerekesszék háttámláján a Home Depot emblémája van. Ő tehát egy eladó, anyagmozgató munkás! Ezért nem segít neki senki. Ő segít a vevőknek! Most éppen árut tölt fel a gondolákon a targoncájával. Amikor nem a magas gép volánja mögött ül, akkor leakasztja róla a kerekesszékét és azzal közlekedik.  Sajnos a kamerám épp nem volt nálam, ezért fényképet nem tudtam készíteni (talán még pótolni tudom). De utánanéztem a sejtsnek, hogy ez a Home Depot tudatosan épített szervezeti kultúrájának - az esélyegyenlőség, tolerancia, diverzitás értékeinek működése a gyakorlatban - egy konkrét megnyilvánulása. S valóban így van. A fenti kép egy másik esetet mutat be, a kerekesszékes hölgy a Home Depot konyhatervezési szaktanácsadója. A fentiek után ez már magától értetődő munkakör a mozgáskorlátozott alkalmazott számára. A targoncás zsonglőr látványa azonban döbbenetes és megható!

Andris azt a címet adná ennek a bejegyzésnek, hogy „Kész a padló”, ez egyben a teljes szövege is lenne. No de akkor hol a dráma? Mert a nélkül nincs bejegyzés. A hétvégi program úgy kezdődött, hogy a vitorlákban összegyűlt kádnyi vizet vödrökkel ki kellett merni, hogy ránk ne szakadjon a hatalmas zuhatag, s az egész sátortetőt újjáépíteni. Most már nem a környező fák tartják a vásznakat, hanem a házalaphoz ideiglenesen rögzített oszlopok. Az átalakítás olyan jól sikerült, hogy kedvet kaptunk az első padlólemezek felrakása után a műhely felköltözéséhez. Már csak azért is, mert nagyon meguntuk az alagsorban a fej beverős „játékot”.

Kész a padló (szélei még nincsenek mindenütt levágva), ideiglenes lépcső vezet fel, fent van már a műhely is, generátorostul, szerszámostul letakarva a műszak végén

A padlóról már elképzelhető, milyen lesz itt üldögélni a földszinti teraszon (a képen ez a rész látszik), vagy a szobában

A mostanra kialakult helyzet annyiban más, hogy már mint az előző, hogy már nem a talajszinten dolgozunk, hanem az épület szerkezetén. Tehát megszabadultunk a sártól, A ház alatt száraz a talaj. Ezen a hétvégén elkészül a padlóalap. Innen már úgy haladunk tovább, mintha legóznánk: ide egy ablak. Oda ajtó, a falak fakeretek, amelyek kívülről kapnak egy borítást. A padlóhoz hasonló még egy szintet kell majd építenünk, ami a felső emelet és padlástér is lesz egyben. Az alapépülethez hozzá lesz még toldva saját „lábakon” egy kiugró rész, amely a fürdőszoba nagyobb része lesz, felette a felső szinten egy gardróbszoba, amely szükség esetén vendégszoba is lehet, mert lesz ablaka és külön bejárata a felső teraszról. A már kész alaphoz képest ez a toldalék szinte gyerekjáték.

Íme, a padló szerkezete az alagsori bejárat felől, a baloldalon, középen nyúlik ki majd a fürdőszoba toldalék alapja

A padló a zöldterasz felől, amely fel lesz töltve amennyire csak lehet, megközelítve a padlószintet

A műhely egy nagy asztal alatt, felett és körül, immár az alagsorban, az elektromos (110V) szerszámok Husky generátorral működnek, a világítás akkumulátorról megy, amit a generátor tölt, ha megy éppen

Arany János és felesége Zsuzsa meghívtak bennünket és Kékedi Jóskát épülő házukba a Hot Pond-hoz (termálstrand) közeli Nanawale szomszédságba. Délután 5-kor érkeztünk. A program: házbemutató, vacsora, beszélgetés, majd irány a Hot Pond, esti fürdés. A környék egészen más, mint a Mesefalu ohia erdős vidéke. Itt kis telkeken – többnyire – hagyományos amerikai típusú garázsos lakóházak vannak, s itt-ott egy-egy eredeti, eltérő építésű ház üdítő kivételként.

János, Zsuzsa, Andris és Mari a ház előtt, az ablakok még nem érkeztek meg, a sátor alatt az ideiglenes „műhely”

Az extravagáns ház erdei környezetben, alig van benne néhány egyenes fa, csak a bemérése napokat vett igénybel

Az égig érő albézia fák szinte beborítják az eget a ház körül

Zsuzsa eteti a „népet”, baloldalon Kékedi Matyi, az új ismerős, háttérben sátor a házban, az ideiglenes hálószoba

Andris az alaprajz szerint készíti a ház 3D-s rajzát, s közben magyarázza nekünk, hogyan készül majd el mindez

Elérkezett az ideje, hogy elkészítsük a második ház 3D-s számítógépes rajzát. Azon pontosan meg lehet mérni a szükséges anyagok és beépítendő elemek (ablakok, ajtók, lépcsők, stb.) méreteit. Méretarányosan be lehet helyezni a szükséges berendezéseket (pl. fürdőszoba), bútorokat. Embereket be lehet rajzolni és látni, mennyi hely áll rendelkezésre. De nagyon jó látványt nyújt a készülő házról, lehet forgatni, zoom-olni, "bele lehet menni". A program segítségével elkészítettük a beszerzendő nyílászárók darabjegyzékét, meghatároztuk a megrendelendő tetőanyag mannyiségét.

A fenti és alábbi két képen bemutatok két jellemző nézetet a készülő ház két felső szintjértől. Az alagsort itt nem ábrázoltuk még. A földszinten egy fedett teraszra lépünk be (lanai) az ún. zöldteraszról. Itt lesz a konyha és az étkező. Meglátjuk, mannyire lesz komfortos, ha nem jó a nyitott konyha és étkező, akkor beépítjük, üvegfalakkal bezárjuk. Innen nyílik az egyik szoba, s lesz bejárat a fördőszobába is innen. Az emeleten teraszra érkezünk, ahonnan nyílik a másik szoba és egy kis tároló helyiség (gardrób), amelyet szükség esetén kisszobának is lehet majd használni. A műszaki dolgok (akkumulátorok, generátor, vízmelegítő, műhely, stb.) az alagsorban lesznek.

Az úgy történt, hogy reggel elindultunk egy nagy faanyag és egyéb építési dolgok beszerzésére a Home Depot-ba a Toyota T100-assal. Útközben történt valami (mibenlétéről később ...), aminek akkor nem tulajdonítottunk semmi jelentőséget. Meg is érkeztünk rendben. Megtaláltuk Sean-t (szimpatikus, göndör hajú fiatalember) a mi kedves eladó segítőnket, aki számunkra elképzelhetetlen odaadással, türelemmel segíti a vásárlást. Mindent tud, mindent elintéz (a tonnányi áru kihozatala a nagyraktárból, leemeltetése a felsőbb polcokról, helyettesítő termék megkeresése, az építész szabvány követelmények szerinti anyagok ajánlása, a teherautó felpakolása, további segítség szervezése, a teher rögzítése, sőt ..., erről később). Szóval ott vagyunk és mindent beszereztünk, levetettünk, összerakattunk Sean segítségével, s közben jól elbeszélgettünk vele, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, hogy tetszik Hawaii, meddig maradunk. Fizettünk és mentem a kocsiért, közben már három eladó segítő is gyülekezett, hogy felpakolják a kb. 1,5 t rakományt.

Jóska az aksival, melynek bal oldala sérült, s kifolyt belőle a zselé (a kép telefonnal készült, sajnos nem a legjobb, ezért elnézést kérek!)

Kékedi Jóskától nagy köszönettel („mahalo” hawaii-i nyelven, mindenütt használják a „thank you” alternatívájaként) érzékeny búcsút vettünk. S mentünk a már kifizetett és számunkra félretett rakományért. Innen a dolgok a rendes kerékvágásban folytak már tovább azzal, hogy ez a súly ismét igen nagy volt az autónak, s féltünk, hogy már nem bírja. De bírta! Megérkeztünk, megebédeltünk és megbeszéltük a tanulságokat Marikával. Az autóval többet kell törődni mindannyiunk biztonságáért.  Nagyon kell figyelni egymásra, az eszközöket rendben kell tartani, hogy amikor újra használjuk, ne okozzanak meglepetést senkinek. Számíthatunk itteni új barátainkra. Kékedi Jóskáról ismét bebizonyosodott, mennyire jó ember, s számára mennyire természetesek az élet kisebb-nagyobb akadályai, megpróbáltatásai. Jóska, még egyszer: MAHALO!

A padlószint alulról       

A padlószint alulról és felülről

 

Egy szerencsénkre javítható építési baki

Újabb csoportkép, kiegészülve Joe-val, a jobb szélen

Az internet és a Youtube a közösségi élet szereplőjeként

Magyarországról Ági és Skyia is bekapcsolódtak a buliba

Andris pirózik és az almatorta melegszik a kiskályhán

A képen jól látható, hogyan egyenlítik ki az alagsor falai a terep egyenetlenségeit. A ház sarkainál lesznek falai az alagsornak, ezek rácsait (frame) láthatjuk készen, majd külső faburkolatot kapnak. E falakon, s a betontalpas oszlopokon, s a rájuk kerülő gerendákon nyugszik majd a padló, a képen kb. szemmagasságban. Már a mostani hétvégén felkerülhetnek a padló alapjául szolgáló nagy lapok (subfloor). Addig el kell csinálni a tartóoszlopok betontalpait, fel kell tenni a fő- és keresztgerendákat. Egy részüket már beszereztük, de egy nagyobb részt még meg kell vennünk addig.A kisteherautó eddig nagyon jó szolgálatokat tett. Sódert és faanyagot szállítottunk tonnaszámra, s nem sértődött meg a nagy súlyoktól.

Még a beszerzések elején történt, hogy Andris négy kerék meghajtáson és felezőben hagyta az autót az üzletben (Home Depot), s én vittem haza a nehéz szállítmányt ebben az üzemmódban (30 km, fel a hegyre, dimbes-dombos úton), azt hittem megőrülök, úgy zúgott, erőlködött (gondoltam a nagy súlytól). Nem ismertem még ezeket a hangokat. Alig ment az autó (50-60 km/h-t sem tudtam elérni), azt hittem le fog robbanni. Egészen beleizzadtam. Mari is izgult mellettem. Andris nagyot nevetett, amikor elmeséltem az esetet. Többet nem fordult elő, mert megtanultam ezeket a dolgokat is. Tanulgatunk, tanulgatunk. Számos esetben van iéyen helyzet, amikor valamit még nem ismerek, de azért mennek a dolgok.

Tulajdonképpen Andrissal egyvégtében dolgozunk. Most, hogy Ági és Skyia elutaztak Magyarországra a nagyszülőkhöz, még inkább a munka tölti ki minden időnket. Csak rövid időre szakítja meg a munkát alvás, fürdés, beszerzés és természetesen az evés. Most Mari gondoskodik rólunk. Etet és itat minket. Erről jutott eszembe a rajzfilm, amelyen Popeye egy-egy konzerv spenót bedöntése után erőre kap és mindent, mindenkit legyőz. Valahogy így vagyunk mi is. Időnként a vályúhoz járulunk, jól beeszünk és utána tudjuk folytatni a munkát. Mari sorra főzi kedvenc kajáinkat. Például az itteni ahi nevű, leggyakoribb tengeri halból egész jó halászlét főzött. Csinált palacsintát, töltött káposztát, főzelékeket, rántott husikat (ezt nem nekem), s más finomságokat. Amikor eljön az ideje, csak belekiabál a nagy erdőbe, meghalljuk és már jövünk is, majd újult erővel – mint két Popeye – folytatjuk a munkát.

Ma megindult a ház felfelé. A beton sarokalapok elkészültek, s megkezdődhetett a sarokfalak ráépítése. Ez a lépés annak a döntésnek köszönhető, hogy amíg Andrisnak máshol is van munkája, addig esténként együtt megcsináljuk azt, amihez két emberre van szükség, s én napközben – ha kell Mari segítségével – egyedül elvégzem azt a munkát, amelyet Andrissal előzetesen megbeszéltünk. Ma este – éjjeli műszakban, generátoros világítással – elkészítettünk két kisebb sarokfalat. Ennek mintájára már magam is meg tudom csinálni a másik kettőt. Andris megmutatta hogyan lehet a szinteket átvinni egyik sarokról a másikra, ami meghatározza az egyes sarkok magasságát. Ez egyben a padlószintet is megadja, ha a sarokfalakra rákerülnek a padlót tartó, oszlopokon nyugvó fő gerendák. Úgy néz ki most a helyzet, hogy akár a hét végén már elkezdhetjük a padlólemezek felrakását is.

Andris éppen az alagsor sarokfalainak bordáit méri és vágja valamikor este 9-10 óra magasságában, holnap, nappal már én fogom ezt csinálni

Itt többnyire 24-25 C fok körüli meleg van nappal, éjjel 18-20 körül általában. A magasabban fekvő helyeken 1-2 fokkal hidegebb. Az, hogy ki milyen meleget szeret, vagy mit érez már hűvösnek, ezen a tájon nagyon az egyéni megszokás függvénye: ki honnan jön, mihez szokott hozzá, mennyire fázós, vagy hidegtűrő. Számomra a Fern Forest, a Mesefalu éghajlata a lehető legjobb. Éjjel, este és kora reggel a levegő friss, amit más kicsit hűvösnek mondana. Nappal még ha az eső is esik, kellemes 20-25 fok közötti a hőmérséklet árnyékban (ha süt a nap). A napon még magasabb, de az erdő és a magasság lehűti a levegőt még a napon is. Árnyékban és félárnyékban, amiből itt van elég, kifejezetten kellemes itt az idő, szinte mindig - nekem.

Ezt a kis kályhát állítottuk be: valóban szükséges, vagy inkább csak nosztalia, Andris nagyon szeret "pirózni", hát itt lesz a lehetőség

A Mesefalu hölgyei a melegebbet szeretik, ezért némely napokon - pl. tartósabb esőzés idején -este és reggel jobban éreznék magukat, ha valami adna egy kis meleget. A gyakran meggyújtott tábortüzek is ezt a célt szolgálják, de csak késő délután, este, bográcsozással és beszélgetésekkel összekapcsolva. Most már egy nagy, magasan kifeszített vitorla alatt tábortüzezünk, olyankor is, ha esik az eső. Még jobb lenne, ha a házban is bármikor "bekapcsolhatnánk" egy kis "melegforrást", ami nem fogyaszt áramot, mert azzal takarékoskodnunk kell a jelenlegi helyzetben (a napelemek és akkumulátorok kapacitása még nem a végleges). A gyors és egyszerű megoldás a fatüzelésű vaskályha (más helyeken persze kandallót építenek, ilyen volt előző lakóhelyünkön). Kicsit, olcsót és jót, amelyen még (ha kell) főzni is lehet, beszerezni nem könnyű. Andrisék az interneten rendelték meg, egy hónap alatt érkezett ide a kontinensről, s nem kell nagyon meglepődni: kínai gyártmány. Kipróbáltuk a szabadban. Kevés fával (bár abból nekünk van bőven) gyorsan felmelegszik és szolgáltat. Mennyire lesz rá valóban szükség? Meglátjuk!

A képen mind a négy betonsarok látszik a kialakítandó zöldterasz felől, egyelőre zsaluzatban, a betonozáshoz a vitorlatetőkből gyűjtöttük a vizet, volt kellő mennyiségben

Az itteni építkezés sajátossága az, hogy nincsenek sík felületek, ahol bármilyen betonalap kialakítható. Földdel borított lávasziklák által kialakított változatos felszínre építünk. A második ház betonsarkai elkészültek. Különböző magasságokban helyezkednek el. A rákerülő, eltérő magasságú sarokoszlopokkal alakítjuk ki a ház padlózatát, amelyet ezen kívül még megfelelő szimmetrikusan elosztott további 11 oszlop tart. Az utóbbiak kész betontömbökön állnak, majd szintén a sziklákig lemeneően. A betontalpak alatt öntött betonnal egyenlítjük ki a sziklák változatos felszínét. Megtörtént a betontalpak alatti területek megtisztítása a lávakövekig. Összesen tehát a 4 sarokkal és 11 oszloppal 15 ponton lesz a ház padlózata alátámasztva. 

Így néz ki egy betonsarok, alatta egy meglehetősen változatos alakú lávaszikla, a benne látható kis üreg teljesen veszélytelen

Most ott tartunk, hogy kezdődhet a padlózat kialakítása a ház sarkainak immár cm pontosságú véglegesítésével és a padlómagasság meghatározásával. Mivel  aház lábakon áll, ezek hosszával adható meg a padlószint, s egyben az alagsor magassága. AZ utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a ház alatti részt egészen a lávakőig megtisztítjuk (a földet elhordjuk és kertészeti célra hasznosítjuk), s így egy hullámzó sziklás talajú alsó szintet kapunk változó belmagassággal, Egyes részeken teljes embermagasságú, másutt, egyes oldalaknál pedig ennél alacsonyabb. Mindegyik rész alkalmas módon kihasználható: tárolók, műhely, de még egy kis szoba is elképzelhető itt. A padlószint magasságának meghatározásától függ, hogy kell-e, ha igen, hány lépcsőfokot kialakítani a bejárathoz. Igyekszünk a legkevesebbet, ha lehet sehányat.

Egy betontalp lávakőig megtisztított helye és a majd öntött betonágyba belekerülő kész betontalp, összesen 11 db ilyen oszlopalap lesz a betonsarkokon kívül

Pénteken vettük ki a heti pihenőnapot, mert a hétvégén mindkét napon Andrissal együtt dolgozunk az építkezésen. Egy nagyobb kirándulást terveztünk a Nagy-Sziget északi részén – Hamakua parti rész: Honokaa, Waimea nagyobb települések – 19-es úton tovább a nyugati partra, ahol a legjobb strandok vannak. Délre értünk Waimeába. Már két alkalommal jártunk itt korábban. A Starbucks kávézóban Mari feltöltötte a képeket a Picasa-ra, így a teljes eddigi Hawaii-on készült képanyag látható. Rekkenő déli hőségben érkeztünk a Nagy-Sziget egyik legjobb (egyes vélemények szerint a  legjobb) strandjára, Hapuna Beach-re. 

Hapuna Beach legalább másfél-két km hosszú homokos part, kb. 20-30 méteren mélyül a víz, hogy egy felnőtt embert is ellep, ezért nagyon sok gyerek is tud nyugodtan fürödni szülői felügyelet mellett. A hullámok jó időben is viszonylag nagyok (néhány méteresek is lehetnek) de a partra érve veszélytelenek. Beljebb már csak a komoly úszók és szörfösök merészkedhetnek, mert amilyen nyugalmas a közvetlen parti szakasz, annál veszélyesebb az óceán a kb. 30 m-es sávon túl. Az életmentőknek rendszeresen akad dolguk és nem ritka a halálos kimenetelű fürdőzés, hullámlovaglás, szörfözés sem. 

Kellő óvatossággal a strand csodálatos. A homok olyan forró, hogy mezítláb nem is lehet benne járni. Sokan vannak a strandon, de olyan nagy, hogy a tömeg egyáltalán nem látszik, csak a parkolóban tűnik fel, milyen sok az autó. A strand homokos részét sziklafalak övezik, s bennük kellemes árnyat adó bemélyedések, kisebb barlangok. Szerencsés társaság, amely ilyen helyet talál magának, akár az egész napot eltölthetik ott, ha kellő ellátással érkeznek. Többen erre rendezkednek be.

Néhány órát töltöttünk ezen a csodálatos helyen, szinte végig fürödtünk a kellemesen langyos óceánban. Itt mindig lehet fürödni a parti vizekben. Nagyon ritkán van olyan hideg, szeles, esős idő, amikor nem esik jól a strandolás. Szinte nem is akar kijönni az ember a vízből, annyira erős a napsütés és oly kellemesen hűsít a víz. Még a nagy hullámokon is órákig lehet kellemesen lebegni, különösen ha egy jó kis úszóöv tart fenn a víz felszínén. Az emberek nagyon kedvesek. Időnként a víz kisodor egy-egy szemüveget, úszócipőt, egyebet, ilyenkor keresik azok gazdáját végig a parton.

 Lábnyomaink a puha homokban pillanatok alatt eltűnnek, az örökkévalóságban minden csak egy pillanat, az életünk is ...

 Csákberényben láttunk hasonlót utoljára

Előző utunkon, a másik holdünnep alkalmával készült kép (lásd az alábbi hivatkozást)

Már az úton hazafelé az esti programról beszéltünk. Megbeszéltük a már összeszokott itteni magyar társasággal, hogy a Hot Pondon (termálstrand) találkozunk este hét óra felé, s részt veszünk a helyiek által tartott bensőséges, éjszakai fürdéssel egybekötött holdünnepen, amelyet teliholdkor tartanak. Egy ilyenről már beszámoltunk előző utunk során, amikor az eseményről Andris filmet forgatott egy szent helynek tartott sziklás parton. Már sötét este volt, amikor a parton, gyertyák mellett megkezdődött a szertartás, melyet három, népviseletbe öltözött asszony mutatott be. A parton mintegy 30, s a vízben kb. 20 ember kísérte figyelemmel a családias eseményt.

Beszélt arról, hogyan kell értelmezni, s mindenkinek önmagában és maga körül megteremtenie ezt a Paradicsomot, rendre visszatérve a szeretet gondolatához. Külön szólt a vízben lévő hallgatósághoz. Elmondta, hogy az egész polinéz szigetvilágban ez az egyetlen hely, ahol három erő és egyben istenség találkozik egy időben: a víz, az óceán istensége, a meleget a vulkánok istene, s az itt fürdőző emberek az ő istenségükkel. Teliholdkor megjelenik a negyedik a Hold ereje és istensége. Szépen, kedvesen és közvetlenül beszélt, szavaiból nem hiányzott a humor sem. Ezután ismét imaénekkel folytatta a szertartás, majd megszólaltatta egyszerű furulyaszerű hangszerét, egy másik asszony egy nagy üvegorgonán, egy harmadik pedig egy triangulumhoz hasonló (a sötétben nem lehetett látni honnan és miből jön a hang) csilingeléssel kísérte. 

A közönség áhítattal hallgatta végig mindezt, s végszóra a teljes hold is kibújt a felhők mögül, lidérces fénnyel árasztva el az egyre melegebb óceánparti tavat. Mindannyian bebújtunk a kellemesen meleg vízbe és élveztük, hogy közben hűvös éjszaka borul a trópusi tájra. E közben mi arra gondoltunk, mennyire más ez a fürdőzés, mint a nappali, a Hapuna strand napsütésben és rekkenő hőségben, amikor a hűsítő vízben lubickoltunk. A mai, a vizek napja. Az éjszakai fürdőzés különleges élmény. Ritkán van ilyenben részünk, ezért valahogy elszakadunk általa a tértől és időtől. Közben a szertartást vezető asszony is megmártózott és odaúszott hozzánk pusztán azért, hogy számára érdekes nyelvünket hallgathassa.

Valahogy a finom ételekre terelődött a szó a vízben. Andris kósza ötlete nyomán azt kezdtük játszani, hogy mindenki bemond egy általa kedvelt ételt. Szinte véget nem érő körökben soroltuk a finomabbnál finomabb ételeket a legkülönbözőbb nemzetek asztalairól. Persze döntően a magyarokat. A legegyszerűbbektől (főtt kolbász mustárral) a legösszetettebbekig, a levesektől a süteményekig és gyümölcsökig, sok minden került képzeletbeli „terülj, terülj asztalkánk”-ra. Időnként el kellett magyarázni a szóba hozott ételt, annak tartalmát és készítési módját. Többen az elkövetkező főzésekhez innen vettek ötleteket. S, persze a kajákkal együtt élmények sora – főleg gyerekkori – került felszínre, amit azon nyomban el is meséltünk. Sajátos sorrendet is felállítottunk és győztest is megneveztünk (Szurominé, Valika) a legnagyobb ovációk alapján.

A most 88 éves Max Goldberger Erdélyben, Besztercén született. 1941-ben a 18 éves zsidó fiatalembert a nácik munkatáborba vitték, apját és nővérét egyenesen Auschwitzba, ahol Elie Wiesellel együtt raboskodtak, s nem élték túl a Holocaustot. Maxot kitűnő nyelvérzéke és nyelvtudása, technikai ismeretei mentették meg, amire a németeknek szükségük volt. Közel négy évet töltött a munkatábároban szörnyű megpróbáltatások közepette. Felszabadulása után fizikus lett, s munkásságának java részét a távközlés fejlesztésének és az energia probléma megoldásának, a zöld energia kutatásának szentelte. Feltalálóként is számontartják ezen a területen. Dolgozott Romániában, Németországban, az USA-ban. Részt vett zöld energia projektekben Zambiában, Ugandában, a Fülöp-szigeteken, Taiwanon, Szomáliában, Jordániában, Thaiföldön. Jelenleg Hawaii-on, a Nagy-Szigeten, Hiloban él, s a helyi kormányzat energiaügyeinek egyik vezető szakembereként dolgozott mostanáig. Az idős Max Goldberger büszke vallja magát mindazon nemzetek tagjának, amelyek őt befogadták. Számos nyelven beszélő világfi, aki többek között magyarnak is vallja magát. Életéről szívesen mesél a a fiataloknak a hawaii-i iskolákban.  A legutóbbi hírek szerint kórházban van, s ha a körülményei megengedik, szeretnénk meglátogatni, Kékedi Jóska révén felvettük vele a kapcsolatot.

Vasárnap 13 órára volt megbeszélve egy szélesebb körű nagy-szigeti magyar találkozó Kékedi Jóskánál (lásd a Joseph Kekedi cimkét), annak alkalmából, hogy Arany János és felesége Zsuzsa (lásd az Arany János cimkét) megérkeztek Torontóból. Először találkozunk velük „élőben” hosszú, baráti emailezés után. Kékedi Jóska a fern Foresttől kb. 50 perc autóútra lakik a meleg vízű strandhoz (Hot Pond) és Szuromiékhoz közel. Ők is hivatalosak a találkozóra, Aranyékkal még személyesen nem találkoztak. 

Mari a bennünket üdvözlő Betyárral 

Skyia és Betyár

Arany János, Kékedi Jóska, Tibi bácsi és Zuszsa

Együtt a társaság, csak Tibi bácsi hiányzik, éppen az orchideákat csodálja

Mi is megcsodáltuk a pompázatos orchidea kertészetet

A lovaknak arany élete van a farmon

Együtt a kecskenyáj, közöttük Andrisék két kecskéje, Kékedi Jóska szerint már vemhesek

A lombházikó, sok gyerek és némely felnőtt álma

Megérkezés a Hot Pondra

A magyarok „elfoglalták” a Hot Pondot

A bal oldali, felkötött hajú hölgy, Katalin

Jól esik a beszélgetés, lubickolás a 36-37 fokos vízben, Kokó is velünk van

Együtt a kis család, kivételes helyzet, amikor Andris nem dolgozik, hanem pihen 

Adriana fényképezi a felbukkanó magyar társaságot

Egy további teljesen automatizált gyakorlati megoldással találkoztunk, amely kiküszöböli az emberi közreműködést: ez a Red Box rendszerű DVD kölcsönzés. Egy automata saját tájékoztató tábláján és a képernyőjén bemutatja a kölcsönözhető DVD-ket. Be kell dugni a hitelkártyát (mint a bank automatánál, a tankolásnál, vagy vásárlásnál) és egy dollárért egy napra az automata kiadja a kiválasztott DVD-t egy speciális tokban. Ugyanitt, vagy bármely más Red Box automatánál lehet visszaadni 24 órán belül. Az automaták általában bevásárlóközpontokban vannak elhelyezve. Ha nem viszik vissza egy napon belül, akkor újabb egy dollárért lehet egy további napig kölcsönözni. 

Az automata automatikusan leveszi az összegeket a hitelkártyáról. Minden nap 1 dollár. Ha valaki nem viszi vissza a DVD-t, akkor annak árát veszi le az automata a kártyáról (pontosabban: ezt már akkor lefoglalja, amikor az első kölcsönzés történik, s csak annyit vesz le véglegesen, amikor azt visszaviszik). Sokan használják ezt a szolgáltatást, az automaták előtt rendre kisebb sorok alakulnak ki. Az automata rendkívül egyszerűen, elsőre jól átlátható módon kezelhető. Íme, egy újabb rendszer, amelyben a szolgáltató és az igénybevevő kapcsolata nem ember-ember, hanem gép-ember között valósul meg. Ebbe az irányba fejlődik a civilizáció?

A napi program reggel alakul ki, amikor látjuk milyen az idő. Ha nagyon esik, akkor a vitorlatető alatt dolgozunk (pl. mérések, betonzsaluzat készítés), benti munkát végzünk (pl. a házterv készítés számítógépen 3D-ben, anyagok összeírása), vagy elmegyünk építőanyagért (máshol általában jó az idő, nem esik az eső). Ha süt a nap, nem, vagy csak épphogy permetez az eső, akkor lehet dolgozni a szabadban (tereprendezés, útépítés). Mindig van egy feladatjegyzék, ahol a prioritásoknak megfelelően fel vannak sorolva az aktuális feladatok. Van egy másik lista is az aktuálisan beszerzendő dolgokról. S vannak az előre nem tervezett események.

A sarok betonpillér zsaluzata követi a lávaszikla formáját

A ház hoz vezető erdei ösvényből fokozatosan jól járható sétaút lesz

A nehéz betontalpak, az elsőn a hordozó eszköz, mellette a beépítésre váró faanyag egy kis részlete

Elkészült az új „fa szabászati” munkaasztal

Minden munkanap végén rendet rakunk, s mindent letakarunk a nedvesedés megelőzésére

A sziklára épített első beton sarok körül sártenger

A második sarok az átellenes sziklán szintén sárban csúszkálva készül

Az elkövetkező néhány nap a ház sarkai betonalapjának elkészítésével fog telni. Az első már elkészült. Minden sarok egyedi, teljesen eltérő domborzatú lávakő felszínre kerül. A beton zsaluzat felső része azonos, alja azonban eltérő, követi a sziklák felületét. A sarokpontokat a zsinórokkal kijelölt metszéspontokból mérőónnal „hozzuk le” a sziklaalaphoz. Majd az így elhelyezett zsaluzatot a sziklába leütött, s a zsaluhoz is csavarozott hosszú vascövekekkel rögzítjük. Ezzel a technikával a legváltozatosabb helyeken is elhelyezhetők különböző magasságokban a sarkok. A rájuk kerülő tartóoszlopok és falak magasságával lehet majd a kívánt magasságban beállítani a padlószintet.

 Andris beállítja a sarokbeton zsaluzatának elhelyezését a függőónnal

Marinak sikerült úgy fényképeznie a keverést, hogy apa és fia Dávid és Góliátként áll egymással szemben

A betonba két szinten helyezünk el betonvasat, ami itteni építési előírás

Mari a főzés, mosás, teregetés, takarítás, bevásárlás közti szünetekben az építési terület közepén elüldögélve figyeli („felügyeli”) a munkát, itt amint éppen „felügyel”

Hepe-hupás erdei talajon nem könnyű egy ház helyének kijelölése, ahol a betonsarkok között 2-2,5 m szintkülönbség is lehet. mind a lávakövön álló négy "sarokláb" és a padlózatot tartó összes további oszlopok hossza mind különböző lesz. Nem lehet simán leverni négy cöveket, hogy itt lesz a ház sarka. A sarkok kijelölésének módszere az ebben az esetben, hogy a környező fákra közel azonos magasságban vízszintes deszkáklat szögelünk fel ideglenesen, hogy a ház minden oldalvonalát zsinórral kitudjunk jelölni. Ezek metszése adja ki a négy sarkot egy adott síkban. Ezekből a metszéspontokból függőónnal lehet kijelölni a ház és egyben a sarokoszlopok betonsaruinak sarokpontjait.

A ház sarkait az oldalakat jelző zsinórok metszéspontjai jelölik ki, a háttérben Andris az általunk készített munkaasztalon dolgozik

E pontokhoz képest kell megtisztítani a betonsarkok helyeit a lávatalapzatig, majd a felszínt követő egyedi sablonokba kionteni a betonsarkokat. Ezek lesznek a következő lépések, miután már sikerült kijelölnünk a ház sarkatit a fenti módon. Sok apró korrekcióra volt szükség, mire minden oldal hossza kiadta a 24x16 lábat (8x5m), s az átlók is pontosan megegyeztek, azaz a sarkok derékszögei is pontosan kialakultak. E bemérés előtt még összeácsoltunk egy nagy munkaasztalt is, amelyre folyamatosan szükségünk lesz. Időnként eleredt az eső, ami a vitorlatetőknek köszönhetően a munkát nem zavarta. Örömmel láttuk, hogy gyűlik az esővíz a ponyvákról, lesz a helyszínen elegendő majd a betonozáshoz.

Házak saját, meleg vízű tengeri fürdővel - 1

Házak saját, meleg vízű tengeri fürdővel - 2

Amikor a tengeröböl már szinte csak egy-egy házhoz tartozik

A lakóközösségi strand a magánházak között, vagy a nyílt tengerről közelíthető meg

A kép alsó részén a „magáncélra” lekerített tengeröböl, amelyet a tulajdonos és vendégei használnak

A meleg vizű tengerparti strand mindenkié, a nagyközönség csak a nyílt tengerről, s lávaköveken keresztül tudja megközelíteni