Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Az offgrid élet akkor válik az ember számára igazán komoly kérdéssé, amikor saját magának kell megteremtenie a hálózaton kívüli élet feltételeit, amikor saját magán - nem pedig másokon - múlik, hogy lesz-e fény az éjszakában, tud-e főzni, sütni, mosakodni és fürdeni, számítógépet és telefont tölteni, stb., amikor szembesülünk azzal, hogy mindez nem csupán egy fel-, vagy bekapcsolás, hanem a napfényre, az esőre, a tüzelőanyagra épülő, gazdaságosan működtetett és használt saját rendszereken múlik.  Mi most jutottunk el ide. Eddig Andrisék energiarendszereit használtuk, s csak elméletben foglalkoztunk mindezzel. Most a saját rendszereinket alakítjuk ki és teljes mértékben az alapoktól kell mindent végiggondolnunk, kiszámolnunk. Andris elve - amit magunkává tettünk - az, hogy fokozatosan, modulárisan kell a rendszereket kiépíteni, a szükségletekhez igazodóan. A kevés energia lehetetlenné teszi az életet (nem működik a hűtőgép, porszívó, stb.) a túl sok, fel nem használt és nem is tárolható energia pedig felesleges pénzpazarlás. A minimumtól egy-két lépcsőben fogunk haladni az optimális méretekig (napelemek, akkumulátorok száma, a víztároló mérete, gázpalackok száma és mérete, a kapcsolódó eszközök funkciói és kapacitásai, mint pl. az áramátalakítók és ellenőrző berendezések, egyéb kiegészítő eszközök szükségessége). Nagyon kell figyelni a fogyasztók (pl. porszívó, mosógép, hűtőgép) energia- és vízfelvételére. Itt válnak igazán fontossá ezek, a hálózati életben gyakran mellőzött, paraméterek, energiatakarékos eszközök (ilyenek itt az ún. energy star jelűek, egy energiatakarékossági program (lásd alább) keretében megkülnböztetett háztartási berendezések).

Mától kezdve gyűjtjük az esővizet a tetőről, mert elkészültek az ereszcsatornák, s beállítottuk a víztartályt. Egyelőre egy - az itteni vízgyűjtési viszonyok szerint - kisebbet, hogy lássuk mennyi víz fogy, elég-e ez, vagy kell nagyobb. Az első víz átmossa a vízgyűjtő csatornákat, s kitisztítjuk vele a tartályt is. Csak ezt követően kezdjük felhasználni a vizet mosakodásra, fürdésre, vízöblítésre. Az ivóvizet az erre szolgáló közkutakról hozzuk egyelőre. Később döntjük el, hogy akarjuk-e az esővizet tisztítani és ivásra, főzésre használni.Ha már van víz, akkor fel lehet szerelni a fürdőszobát és a konyhát. Ezek lesznek a következő lépések.

A víztartályba folyik az esővíz a tető mindkét oldaláról

Ehhez vízszivattyú, nyomáskiegyenlítő tartály és vízmelegítő kell, amiket a napokban beszerzünk, már megvan a típus és a beszerzési forrás. Ezzel együtt folyik majd a "fekete csöves" rendszer kialakítása. A tiszta víz fehér PVC csöveken áramlik, míg a szennyvíz fekete csövekben megy. Ki kell építeni az emésztőt is, ami egy nagyobb sziklagödör lesz tetővel és földdel lefedve. Itt ez a bevált és engedélyezett szennyvíz elhelyezési megoldás. A trágya nagyon fontos a még kialakulatlan talaj számára. Az emésztők felett és körül rendkívül gyorsan nőnek a gyümölcsfák és a fű is szereti.

A majd fehérre festett házon a vízgyűjtő csövek alig lesznek feltünőek

Néhány hete már a házépítés mellett jobban jut idő fürdésre, utazgatásra, koncertre. Most újabb szorakozási lehetőség nyílt meg a számunkra. Jó ideje keresünk preferansz kártyapartnert. Persze, itt ezt az orosz kártyajátékot (valahol az ulti és a bridzs között van, a riki egy kicsit összetettebb változata) nem ismerik, meg kell tanítani a vállalkozó szellemű partnert, s megszerettetni vele ezt a játékot. Mindeddig nem sikerült találni alkalmas érdeklődőket. Megismerkedtünk itt oroszokkal, reménykedtünk, hogy ha valaki, hát ők aztán oda lesznek meg vissza, hogy itt egyáltalán van valaki, aki ismeri a preferanszt. Erre kiderült, hogy egy mélységesen vallásos társaság, kik szerint a kártya ugye "az ördög bibliája" és hallani sem akarnak ilyesmiről. Így aztán velük sem jött össze.

Kártyacsata Jóskával és Laurával , az első, de nem az utolsó

Most azonban megtört a jég. Kiderült, hogy Kékedi Jóska új barátnője, a Fülöp-szigetekről származó Laura szeret kártyázni (főleg römizni) és szívesen megtanulja a preferanszt is. Már túlvagyunk az első játékon. Jóska is beszállt és tönkre is vert bennünket, mert szeret kockáztatni és be is jött nekki rendesen. Egy kellemes kártyás estét töltöttünk náluk kinn a szabadban, kellemes meleg időben, közben eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk. Úgy látszik, hogy lesz folytatás, mert jól belejöttek, s megvolt a kezdeti sikerélmény. Nem is reménykedtünk, hogy első alkalommal le tudunk játszani egy komplett partit, sőt, a tanítványok megverik a mestereket. Ilyen a kezdők szerencséje.

... falainak burkolásán dolgoztunk az elmúlt napokban. El is készült, a következő lépésben, napokon belül megcsináljuk a padlót, s ide is be lehet majd költözni. A munka érdekessége az volt, hogy a nagy falelemeket csigával húztuk fel és illesztettük a helyére, majd szögeléssel rögzítettük. Előtte kivágtam körfűrésszel az ablakok helyét. A felhúzást és rögzítést Marival ketten csináltuk. A felső szobában az embernek az az érzése, hogy a fák tetején van, kis fantáziával fészekben" az ég, a fák koronáinak és a madarak társaságában. Nagyon kellemes hely lesz.

 Az emeleti szoba részlete, mintha a fák tetején laknánk

A ház már egészen olyan kívülről, mint amilyennek elképzeltük, annak ellenére, hogy még jócskán van hátra tennivaló. Mégis, már úgy használjuk, s érezzük is, hogy otthon vagyunk benne. Egyre több időt töltünk itt, nem csak az építéssel, hanem reggel és délután, este is. Fokozatosan komfortosítjuk, s mind kényelmesebb lesz. Szeretünk benne lenni, megérkezni. A ház közvetlen környezete még esős időben sáros, szeretnénk mielőbb megcsinálni a felvezető utat és ösvényt, hogy utcai cipőben is kényelmesen tudjuk közlekedni.

A ház most így néz ki, az emeleti falakat borítását készítettük el a napokban

A hétvége a fürdőszoba falazásával, padlózásával, tolóajtóinak beszerelésével és berendezéseinek elhelyezésével telt el. Mindezek után azonban még nem használható a fürdőszoba, mert a vízgyűjtés (eresz, víztartály) és szennyvízelvezetés megoldása csak egy következő lépés. Egy kisebb víztárolót már odavittünk, elhelyeztünk, amivel a gyűjtést majd megkezdjük és vizsgáljuk, hogy elegendő lesz-e az adott vízmennyiség. Hogyan jön ide az opera? Úgy, hogy felpörgettük kulturális életünket, s a hosszú hétvégén, két operaelőadáson is voltunk. Ezért kevesebbet tudtunk dolgozni a házon. Felfedeztük ugyanis, hogy az egyik itteni multiplex moziban (Kuhio Plaza) rendszeresen vetítik a nagy világszínházak legújabb előadásainak felvételeit, s azt is, hogy a Hawaii Egyetem hilo-i fakultásának van egy színháza (Theatre of Performance Arts), amelyben rendszeresen tartanak élő koncerteket.

A készülő fürdőszoba esti képe, mire idáig jutottunk besötétedett, a zuhanytálcához még zuhanykabin is lesz

A Hawaii Opera évadnyitója utáni fogadás a nézők számára, jól esett a figyelmesség, az estélyi ruhától a strandöltözetig minden megtalálható volt, ez Hawaii

Előfordul néha, hogy én nem a kamera mögött, hanem előtte állok, ez is egy ilyen eset, Mari ragaszkodott hozzá, hogy rólam is készüljön kép

Az operaház fantomja - rendkívüli jubileumi előadás! Bővebb információ a neten 

Ma, az Andris által készített kapcsolási rajz szerint összeállítottam - egyelőre ideiglenes helyen - az elektromos hálózatot, amely a következő részekből áll: 1) két 12 V-os napelem, amelyek folyamatosan a nap, ill. fényerő függvényében adnak áramot és 2) töltik a szintén 12 V-os 2 db akkumulátort egy 3) ún. kontrolleren keresztül, amely ellenőrzi a rákapcsolt eszközök jó működését és megakadályozza az akkumulátorok túltöltését. 4) Egy ún. inverter szintén a kontrolleren keresztül csatlakoztatva a rendszetrhez a 12 V-ból 110 váltóáramot csinál, innen megy az áram a fogyasztókhoz. 5) Egy 110 és 220 váltóáramot szolgáltató generátor, amelyet eddig az építkezés nagy áramfogyasztó berendezéseihez használtunk, 6) akkutöltőn keresztül közvetlenül kapcsolódik az akkumulátorokhoz, amelyet akkor kapcsolunk be, ha huzamos ideig nem süt a nap, a fény nem eléggé tölti fel az akkumulátorokat. A generátorból direktben is mehetnek a fogyasztók.

Napelemek az erdő sűrűjében, nem volt könnyű hosszan tartó napos helyet találni nekik, de majd a tetőn ...

Ez a helyzet majd akkor állhat elő, ha hűtőgépet, porszívót, mosógépet kapcsolunk be. Egyelőre tesztelük a rendszert, hogy megállapítsuk, mennyi napelem és akkumulátor kell még a mi fogyasztásunkhoz. Előreláthatóan még 4 napelem és legalább ugyanennyi akkumulátor fog még kelleni a rendszer teljes kiépítéséhez, s akkor a generátor bekapcsolására egyáltalán nem, vagy csak ritkán lesz szükség. Most már van áramunk a világításhoz és a számítógépekhez. Vettünk lámpákat rendkívül takarékos és nagy fényű izzókkal. Ezek a hagyományos izzók töredékét (26 %) fogyasztják, s nagyobb a fényerejük. Itt már többnyire ilyen, halogén izzókat használnak.

A rendszerelemek: balra a nagy piros, a generátor, mellete kicsi ezüst az inverter, feljebb a két aksi, előtte a kis kütyü a rákapcsolt vezetékekkel a kontroller, jobbra a piros pedig az aksitöltő 

A nepelemek akkor kerülnek végleges helyükre, a tetőre, ha az áramellátási rendszer stabilizálódott, minden jól működik és elértük a szükséges darabszámokat a napelemekből és akkumulátorokból. Az akkumulátorok az alagsorba kerülnek egy megfelelően elzárt, száraz helyre. A generátort kirakjuk a házon kívülre egy erre a célra épített kis, hangszigetelt, szellőztetővel ellátott dobozba, mert hangos lenne és tűzveszélyes is. Már korábban vettünk lámpákat, s így ma este már "saját" villanyfénynél olvashatunk. Ezt a bejegyzést is már a saját hálózatra kapcsolt gépen írom. Mert nagyon fontos, hogy mindez az elektromos hálózat igénybevétele nélkül működik. Nincs villanyszámla! De van azért akkumulátoros és olajlámpánk is, amelyeket eddig használtunk. Nem dobjuk ki, jók leszne, ha éjszaka az erdőben kószálunk.

Bü, bü, bű, van áramunk!

Kékedi Jóska már többször mondta, üzente, hogy lehet nála lovagolni. Három lova van, mindegyik jól betanítva. Keveset lovagolják őket mostanában. A napokban náluk jártunk egy kiadós, közös strandolás után. Amikor rákérdeztem, mikor lovagolt utoljára, már indult is, hogy ügessünk egyet. Tetszett a hirtelen elhatározás. Másfél év után újra nyeregben, egy gyönyörű szép trópusi tájon, a mindig vidám baráttal. A hosszú kihagyás után percek alatt visszajöttek a betanult reflexek. Rövid, kellemes séta, ügetés, kis vágta elegendő volt első alkalomra. Újra átéltem a lovaglás felemelő élményét, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy évszázadokon, sőt évezredeken keresztül ez volt a legáltalánosabb közlekedési mód, s minden bizonnyal ugyanazt érzem, amit eleink, amikor az összhangot próbálom megtartani a lóval.

Kékedi Jóskánál minden alkalommal nagyon jól érezzük magunkat. Bejárjuk a farmját, ahol sokféle, számunkra egzotikus, még mindig ismeretlen gyümölcs terem, van ló, marha, disznó, kecske, tyúk, kutya és macska. Fel lehet mászni egy lombházba. De a legnagyobb és legszebb látványosság az orchidea kertészet. Mari nem tud vele betelni. A farm új lakója a fülöp-szigeteki új barátnő, művelt, intelligens, sportos, nem utolsó sorban kedves és csinos Laura, nagy érdeklődéssel fordult a „magyar kolónia” felé. Nagy türelemmel és érdeklődéssel tanulja a magyar szavakat egy kisgyerekeknek készült képes angol-magyar szótárból, s természetesen a beszélgetéseinkből, amit időnként fordítunk a számára.

Egyelőre kép nélkül készül ez a bejegyzés, mert éppen besötétedett, amikor befejeztük a másik oldal tetőfedését. Így már teljes a fémtető védelem, de vannak még munkák vele (szegélydeszkák az egyik oldalon, párnafák egy részének és a tetőelemek teljes rögzítése). A lényeg azonban az, hogy teljes az eső elleni védelem, lehet terveznia  befejező munkálatokat. S ami a legfontosabb: már nem kell sietni az eső miatt. Nyugodtabban lehet tovább dolgozni, közben kicsit több szabadnapot lehet beilleszteni, élvezni az itteni lehetőségeket. Még 55 napot leszünk itt, ez idő alatt szeretnénk minél többet elvégezni, de pihenni is. Hiloban kéthetente van a new-york-i Metropolitan Opera legfrisebb előadásai moziváltozatainak vetítése, ezekre fogunk járni, Mari biztos beszámol majd róla a naplójában (macesz.blog.hu). Közben egyre több helyet veszünk majd birtokba a házban, rendezzük be, csinosítjuk belül és alakítjuk a környezetet is. Főleg a házhoz vezető utat (Mariska lejtő és a Kuka-köz) kell esős időben is száraz lábbal járhatóvá tenni. Tennivaló tehát van bőven.

Itt a kép! A tető még nincs teljesen befejezve

Ma nagyot léptünk előre. Beköltöztünk a földszinti szobába. A félig kész tető és a kiegészítő vitorlatető bizonyították néhány nap alatt, hogy már nem fogunk beázni. A ház száraz. Lehetővé vált a földszinti szoba padlózása, ami egy nap alatt el is készült. Így vált lehetővé, hogy beköltözzünk. Egyelőre a matracok a földön vannak, de napokon belül elkészítjük az ágykereteket. Megterveztük, miután megnéztük, hogy milyen alapanyagok állnak hozzá rendelkezésre saját készletünkben és az építők boltjában (Home Depot).

A legfontosabb butorokat, amelyeket mi nem tudunk elkészíteni, már korábban elkezdtük beszerezni. A földszinti teraszt, ahol a konyha is lesz, szintén elkezdtük berendezni (második kép). A hétvégén van esély rá, hogy a ház másik felére is felkerül a tető és akkor már lehet gondolkodni a többi helyiség berendezésén is. A feltétele ennek a tetőn kívül az is, hogy a falborítások is felkerüljenek mindenhová, ami viszonylag gyors és látványos feladat. A kész oldallapokból kell kivágni a megfelelő formájú és méretű falelemeket.

Hétfőn gyönyörű szép napos reggelre ébredtünk. Miután Andris meggyőződött róla, hogy ez tartós napsütés lesz, úgy döntött, ma kezdjük a tetőfedést. Két napos munka, ha minden rendben megy. Egy nap az egyik oldal, még egy nap a másik. Először a belső borítást, a nagy bútorlapokat tettük fel és szögeztük a szarufák tetejére, amelyeket az esőtől védeni kellett. Rájuk kerültek a párnafák (perlins), miután kimértük, hol ér véget az előre leszabott, 12 darabból álló, hullámos fémtető. Miután meggyőződtünk róla, hogy minden rendben, minden oldalon elegendően széles sávban nyúlik majd túl a tető a házon, Andris kijelölte és levágta a egyenlő méretben a szarufák végeit. Ehhez alpinista felszerelést használt biztosításul, mert a tető szélein, már elég nagy magasságban kellett dolgoznia (első kép). 

Délután kissé beborult, időnként egészen kis „esőcske” is esett, de nem veszélyeztette szerencsére a munkát. Egyetlen egyszer látszott úgy, hogy komolyabb eső lehet, amikor a fémtető még nem volt fenn, de mázlink volt, nem lett semmi. Készenlétben azért ott voltak a vitorlavásznak, de nem volt rájuk szükség. Délután fél hat körül már fenn volt a fémtető is. Lecsavarozva még nincs, de már véd az esőtől (a képen a tető és az egyik távoli szomszéd házának teteje látszik). Van esély rá, hogy a következő napos napon (talán kedden?) ezt befejezzük és a tető másik oldala is elkészül. Ez esetben minden további munka már könnyebb és látványosabb lesz. A falak megkapják a külső borítást, berakjuk az ajtókat, elkészítjük a korlátokat a teraszokhoz és a lépcsőhöz, jöhet a festés, padlózás, s így tovább.

Amikor nem építkezünk, akkor utazgatunk, élvezzük Hawaii adottságait, lehetőségeit, a csodálatos természetet, az óceánt, a fürdőhelyeket, múzeumokat, könyvtárakat, piacokat. Az igazi piac itt mást jelent, mint nálunk, egy nagy közösségi összejövetel, vigalom, nagy kajálás, bevásárlás, érdekességek (bármi!) kutatása: „rendes” piac, a bolhapiac, a zenés szórakozás, a világ különböző nemzeti kifőzdéi sokaságának sajátos egyvelege. Egyelőre kalandosabb dolgokba, túrákba – izzó lávafolyó, magashegyi túra, drótkötélpálya, búvárkodás tengeralattjáróval, lávabarlang, lovaglás, helikopteres sétarepülés, stb. – még nem vágtunk bele, mert azok előkészítést, felkészülést, esetenként felszerelést igényelnek, amire még nincs most időnk. A jövőbe helyezzük ezeket a „csemegéket”. A pihenőnapok sétákkal kezdődnek (és fejeződnek be gyakran) a Mesefaluban. Az alábbi képen Andris Skyia-val és az állatokkal sétál éppen. Szokássá vált, hogy Kokó kutya és Dió cica is elkíséri a sétálókat, bárki legyen az.  

Leggyakrabban a tengerparton kötünk ki. Az egyik kedvencünk a termálstrandon (Hot Pond, ahol rendszeresen, kb. heti egyszer megfordulunk) kívül egy, Hilo tengerpartján lévő lagúnás, jól kiépített füves, erdős homokos partszakasz. A parkolóból egy őserdei parkon keresztül lehet megközelíteni (lásd az első képeket). 2-300 méter után kijutva a sűrű erdőből festői táj tárul elénk (második kép). A változatos partszakaszon kis öblök, medencék sokasága keveredik a szelíd sziklás, erdős, dimbes-dombos füves részekkel.

A vadnak, érintettnek tűnő fürdőhely láthatóan a legkisebb beavatkozás elve szerint van kialakítva. Találunk itt piknikező helyet a parttól kicsit távolabb lévő dombon, egy nagy füves területet, árnyat adó pálmákkal, bokrokkal, ivóvizes zuhanyozót, asztalokat és padokat, korlátos-lépcsős lejáratot a vízbe, s járókövekkel, betontányérokkal kialakított biztonságos ösvényeket a sziklákon.

A tengervízben érdekesen keverednek a meleg és hideg áramlatok. Legutóbb éppen inkább hűvösebb volt a tenger, de a nagy melegben ez kifejezetten jól esett. A strandon általában kevesen vannak, illetve olyan nagy a terület, hogy csak néhány embert látunk a közelünkben egyszerre. A térdig érő víztől indulva, több száz méteren keresztül homokos talajban sétálhatunk, úszkálhatunk a nyakig érő, vagy éppen ellepő vízben, zegzugos medencékben egészen a nyílt óceánig.

Így sétálva-úszkálva valami, távolabbról nem kivehető, nagytestű valami – farönk, ember vagy állat? – közeledett egyenesen felém a tengeráramlattal. Elindultam a part felé, a valami követett. Gyorsabban úszott, mint ahogyan én haladtam. Felismertem: egy óriásteknős közelített, láthatóan békésen és bátran, nem félve az emberektől. Egészen közelúszott hozzám, amikor megálltam. Gyorsan bekértem a vízbe a fényképezőgépet, hogy a különös találkozást megörökítsem.

A teki több, mint 1 m-es volt és egy jeladó volt a hátára erősítve. Még szám is volt rajta. Ő volt a 722-es (lásd a további képen karikával megjelölve). Teljesen nyilvánvalóan valami kaját várt tőlem, amire – érthetően – nem voltam felkészülve. Így hiába kocogtatta meg fejével a lábamat, hiába emelte ki a fejét a vízből és nézett rám bánatosan. Én pedig, megfogtam az első lábát és köröztünk egyet ketten. Evés helyett egy kis keringő? Nem erre számított, ezért ügyesen kicsusszant a kezemből és elindult csalódottan vissza, a nyílt tenger felé. Ekkorra már kisebb közönségünk is lett.  De láthatóan nem volt a jelenet különös esemény ezen a strandon.

 

Eső és tető. Ezek a leggyakoribb kifejezések, amelyeket mostanában használunk. Ezért megengedem magunknak a szólás ilyenfajta kifordítását. Hej, ha meg lesz a tető, minden másképp lesz! Mondjuk egyre gyakrabban várva azt a két napsütéses napot, amikor már közvetlenül a tető felrakásán tudnánk dolgozni. Minden elő van hozzá készítve. Most a ház összességében úgy néz ki, mint ahogy az első képen látni.

Minden készen áll a tető felrakásához. Lassanként elkezdtünk takarítani ott, ahol már nem folynak intenzív építési munkálatok. Vissza is költöztünk a sátorba, mert Andris jól megcsinálta a vitorlatetőt, így már biztosan nem ázunk be, van értelme a takarításnak, egyes bútorok ideiglenes elhelyezésének. A második képen már látható ebből valami kevés, két kis fotel egy kerek asztallal, többek között a jövőbeni – remélhetően nem is távoli – kockázások majdani helyszíne.

Miután az eső szempontjából teljesen biztonságos lett az ideiglenes tető, fönt kialakítottuk a műhelyt, felvittük a generátort, itt folyik az előkészítő jellegű ács- és asztalosmunka (alábbi, harmadik kép). A takaró alatt már ott van a plafonnak szánt anyag, 34 db nagy bútorlemez. Ennek a felrakása a következő lépés, csak száraz időben lehetséges. A munka legalább egy napos, nehéz kifogni, hogy egész nap ne essen az eső. Ezért fel vagyunk készülve arra, hogy vissza kell takarni majd a vitorlatetőkkel.

A következő két képen a tervezett függőkertnek szánt háromszintes fedett sarokrészek láthatók a fürdőszoba szintjéről nézve. Az első a konyhakerti résznek szánt rész a konyha ablaka felől. A második pedig a virágkert a földszinti szoba ablaka felől. Lelki szemeim előtt elképzelem, hogy az egyes szinteken növényládákban ott díszelegnek a zöldségek és virágok. A felső két szinten a megközelítés történhet kívülről lépcsőn, a teraszokról.

S végül, de nem utolsó sorban a kitakarított alsó teraszon már tervezgetjük a két ablakkal rendelkező konyhasarkot (az ablaküveg még nincs benn, ezért oldalról beesik egy kis eső). Mellette bejárat a fürdőszobába, egyelőre a tolóajtó még nincs beszerelve. A másik oldalon, szimmetrikusan a szobából is lesz ide tolóajtós bejárat. Tehát már a berendezésen törjük a fejünket, s a fent láthatón kívül néhány további bútort is megvettünk: egyszerű foteleket, teraszra érdekes pihenőbútort (majd bemutatjuk, ha összeállítottuk).

Az autó igencsak próbára tette az idegeinket. Az eladó "ijedtében", hogy visszakérjük a pénzt, amikor valami furcsa hangot kezdett kiadni, kicserélte a motort. Végül egy erősebb, fiatalabb motor került bele ugyanazért az árért (minusz az idegeskedés, vontatás, telefonálgatás, bizonytalanság, stb.). Amikor ez megvolt, a második napon felforrt a víz, újra irány a szerelő. A hegyről üresben kellett legurulni vagy 15 km-t forgalomban, álló motorral, szervófék és -kormány nélkül, de végül sikerült odajutni. Másnap egy furcsa telefon jött a szervízből, hogy menjünk oda, meg kell beszélni, mert sok dolgot meg kell nézni, ha mindent átnéznek, az sokba kerül, mellesleg jobb, ha visszaadjuk a kocsit az eladónak. Na ez már sok volt "a jóból". A helyszínen kiderült, szó sincs erről, teljes motorkivizsgálásról beszéltek és a rendszeres karbantartás költségeiről. Amiért az autót odavittük, az egy egyszerű szerelési hiba, laza csavarok és csövek, 122 dollár, egy órás javítás és minden rendben.

Fellélegeztünk. El is készült, remekül ment is az autó, örültünk, végre újra egyenesben vagyunk. Este, sötétben érkeztünk a Mesefaluba, Mari beállt az előkészített útra, rosszul vette be a kanyart és a jobb első kerék átugrott egy kis fatörzsön, s amikor hátramenetbe kapcsolt leszakította az első spoiler jobb oldalát, a fatuskó beszorult a kerék és a spoiler közé, se előre, se hátra. Na ez hiányzott még! Még az este Andrissal megnéztük, megbeszéltük mit lehet tenni. Másnap reggel fél óra alatt elrendeztem a dolgot, kivágtam láncfűrésszel a csonkot (kettő is volt), azok leestek és már ment is az autó. A spoilert visszatettem a helyére, minden rendben volt, de hát az idegesség. Még aznap újra a városba (Hilo) készültünk délután (délelőtt az épületen dolgoztam, a szarufák közötti merevítő blokkokat készítettem a tetőhöz). Esett az eső, gondoltam megnézem, hogy a vitorlák hogyan bírják a vizet, nem ázik-e be a sátor. Ez folyamatos kérdés, itt-ott mindig csepeg egy kicsit. Ahogy nézegetem (Mari már a kocsiban ül és vár, hogy menjek), akkora eső kezdődött, amilyent életemben nem láttam. Mintha dézsából öntenék? Mit dézsából, fürdőkádból, folyamatosan. Nem tudtam hol hárítsam a vitorlákban több helyen is összegyűlő vizek hatalmas nyomását. Egyszerűen mindent szintet elárasztott a víz, a vitorlatető felmondta a szolgálatot.

Az eső ettől kezdve másfél napig esett. Már az első adagnál beáztunk, többnyire alulról, mert a valahol becsurgó víz a jó vízszint miatt megállt mindkét szinten, így a sátor alatt is. Kész. Itt már nem alhatunk, gyerünk visszaköltözni, hurcolkodni Andrisékhoz, késő este. Addig küzdtünk a vízzel, reménykedve, hátha sikerül a beázásokat elhárítani. Nem sikerült. Másnap már az új matracokat is menteni kellett, mert a sátor belseje is vizes lett. Most újra együtt lakunk Andrisékkal (mi a kis 2x2 méteres padlásszobánkban), s csak abban reménykedünk, hogy a tető hamarosan felkerül, s akkor már nem fenyeget ilyen veszély. Mindezt néhány nap leforgása alatt, sűrítve éltük meg. Ilyenkor fel-felmerül a gondolat bennünk, hogy hiányzik-e ez nekünk? Akkor nyugszunk meg, billenünk vissza, ha közben el tudunk menni egy jó kis tengerpartra, a termálstrandra (Hot Pond), vagy kirándulni valahová. Eddig még sikerült az ilyen kihívásokon túltenni magunkat, mert a terv és az előrehaladás azért összességében még mindig lelkesítő.

Hat napja jelentkeztem utoljára a Mesefalu második házának építési híreivel. Ezidő alatt is dolgoztunk, de nem igazán látványos munkákon. Megteremtettük a feltétekeit a tető építésének. A még szükséges anyagok beszerzésén túl, elkészült a még hiányzó tartófal (gardrób-vendégszoba), gerendák (tetőg- és oldalgerendák, ez utóbbiról lásd alább). Ezek nem annyira látványos, de egy részükben meglehetősen nehéz feladatok voltak. Különösen az ún. oldalgerendák, amelyek három szinten végigmenő sarokoszlopokon nyugszanak és a gardróbszoba falához kapcsolódban (erről még lásd alább a függőkert témát). A lényeg: minden adott a tető megépítéséhez. Meg is kezdtük. A ház fele fölött már fenn vannak a szarufák, rajtuk a kifeszített tetővitorla. Két részben építjük a tetőt, hogy egy-egy estőtlen napot ki tudjunk fogni, s a részeket külön-külön be tudjuk fejezni egy-egy nap alatt.

A ház hátsó oldalához kapcsolódik középen a fürdőszoba, felette a gardrób-vendégszoba. Ezek jobb és bal oldalán lesz egy-egy fedett sarokterület, egyenként kb. 2,5x2,5 m, három szinten. Ennek sarokoszlopait és kötőgerendáit kellett megépíteni a tető felrakásához. A két fedett terület hasznosítására az egyik lehetőség, függőkertek kialakítása. Ez azt jelenti, hogy egymás felett helyezkednének el virágos és zöldséges ládasorok. Virágok ott ahol a szobák ablakai vannak és az emeleti terasz, másutt zöldségek. Az ablakokból, a fenti teraszról kis "virágszigetekre" lehetne majd látni, ill. kilépni. A növények egy teljesen ellenőrzött, teljesértékű talajban lehetnek, ami itt a lávakövön még nem alakult ki. Locsolással jobban szabályozható az öntözés, mint a túl gyakori esőzés. Ez jelenleg egy elképzelés, meglátjuk, mit tudunk belőle megvalósítani. Az első a ház lakhatóvá tétele. Már egyre nehezebben várjuk ki ezt az időt, pedig egyre érzékelhetőbben közeledik (lefogyott az építőanyag, csökkennek a költségek, minden helyiség jól kivehetően alakul).  

Időnként elfog bennünket az érzés, hogy az erdő, amit folyamatosan hódítunk meg, "figyeli" és "kommentálja" ténykedésünket, "bírál" és néha "büntet" is a maga módján. Amikor új csapásokat vágunk, azokon közlekedünk egy-egy páfrányág gyakran belénk kapaszkodik, mintha azt mondaná: "Hova, hova?". Egyiket lerázzuk magunkról, már be is akadtunk egy másikba: "Nem úgy van az! Olyan könnyen nem szabadulsz!" - mondja. Továbblépünk, s egy gyökér vet gáncsot, csak miheztartás végett. Ha kivágunk egy fát (néha nem kerülhető meg), biztos úgy esik, vagy egy ága úgy törik, hogy figyelmeztessen: "Na, ez már sok! Jó lesz vigyázni!" Időnként csak a levelekről lerázódó zuhannyal jelzi, hogy mi itt jövevények vagyunk. A buckák, repedések, puhább vizes részek megannyi kis csapda, amelyekkel mintha mókázna velünk az erdő, látva ahogyan meg-megbotlunk, belelépünk.

Persze, tudjuk mi, hogy mindez a mi képzeletünk szüleménye, de az érzés mégis ott van bennünk, hogy az erdő szól hozzánk e jelek által, mert valóban tiszteljük mindazt, ami kürölvesz itt bennünket. Mi ezeket a jelzéseket üzeneteknek tekintjük, emlékeztetőnek arra, hogy egy percre se feledkezzünk meg arról, hogy valóban jövevények vagyunk, s az érdő minden teremtményének sajátosan értelmezett jogaik vannak itt, amelyek sokkal-sokkal előbb keletkeztek, mint ahogyan mi itt megjelentünk. Ezért van az, hogy szemlélődve a közel, s távolabbi környéken, elcsodálkozunk, néha megrettenünk, mivé képesek - buldózerrel! - átalakítani az emberek itt ezeket az erdős részeket. Nekik teljesen hiába beszélt az erdő ...

Miután megépítettük a külső lábakat (négy betontalp lerakása, rájuk oszlopok elhelyezése), a fürdőszoba padlóját és falait, valamint a felette lévő gardrób, ill. vendégszoba padlóját és falait, elértük a tetőmagasságot a ház minden oldalán. Így be tudtuk mérni a tetőgerinc magasságát, a tető dőlésszögét. Ennek alapján elkészíthető a szalufa sablon, s megkezdhető a szalufák készítése, amire a tető kerül. Közel vagyunk tehát a tető felrakásához. Már csak egy-két hétre vagyunk a tető felrakásához (a szép piros, hullámos, méretre szabott fémtető lapokat elhoztunk már az ipartelepről a kisteherautóval, gond nélkül). Ez a lépés fordulatot jelent a házépítésben. Nem kell már harcolnunk az esővel, ami szinte napi feladatot ad, a több részből álló vitorlatetőt ellenőrizni, igazítani kell, mert a szél és az összegyűlő víz állandóan elmozdítja a kifeszített vásznakat. Az utóbbiakat angolul tarp-nak nevezik, ebből sajátos Mesefalu humor született: az építési terület, a „tarpalatnyi föld” (a Talpalatnyi föld, egy 1948-ban készült magyar, parasztsors témájú, Szabó Pál film címe volt, Mészáros Ági és Szirtes Ádám főszereplésével, a YouTube-on megnézhető).

A képen a földszinti fürdőszoba falrácsai láthatók, alatta a négy új oszlop, felette pedig a gardrób, ami vendégszobának is használható

Az Arany házaspár – János és Zsuzsa, a képen – közel egy hónapja utazott vissza Kanadába ("fél évig itt, fél évig ott"), de olyan érzésünk van, mintha itt lennének velünk és segítenének az építkezésben. Nincs olyan nap, hogy ne emlegetnénk őket. Leginkább az „Arany fa" kerül szóba, az a faanyag, amelyet tőlük kaptunk és sokoldalúan használunk nap, mint nap. A leggyakrabban, szinte folyamatosan, kisegítő elemekként, kitámasztásokhoz (brace). Amit az építkezéshez már nem tudunk felhasználni, azzal tüzelünk a kályhában, vagy a tábortűznél. Igaz, nekünk is sok hulladékfánk van, de az „Arany fa” száraz, s letakarva tároljuk. Más módon is segítenek Aranyék. Egy alkalommal itt felejtették nálunk az „emberes” esernyőjüket. Megpróbáltuk visszaadni, de nem jött össze, mert az utolsó pillanatban meghiúsult a találkozás. Így történt, hogy az esernyő itt maradt és most kisegít bennünket, amikor esőben közlekedünk a két ház között este és reggel, közben Aranyékra gondolunk esernyőjükkel a kezünkben. Folyamatosan figyelik a távolból az építkezést, s kapunk ötleteket, javaslatokat, mit hogyan csináljunk, mire vigyázzunk, mit hol lehet beszerezni. Barátokat toboroznak és közvetítenek nekünk, hogy ne érezzük magunkat annyira elszigetelve. Szóval, Aranyék segítenek, mintha itt lennének velünk. Köszönjük!

Andris itt éppen különböző méretű Arany-fákból készít valami állványfélét

Bár az építkezés viszonylag gyorsan halad, türelmetlenül várjuk a napot, amikor tető kerül a fejünk fölé, nem kell foglalkozni az esővel, s elkezdhetjük berendezni új otthonunkat. A sátrazás már kezdi kialakítani bennünk az otthon érzését. A házról már úgy beszélünk, hogy oda "haza megyünk". Apránként vittünk oda asztalt, székeket, víztartályt, lámpákat, olvasnivalót, és egyéb dolgokat, hogy minél komfortosabb legyen. A legújabb fejlemény, Mari telepakolta az asztalt virágokkal. Méghozzá olyanokkal is, amelyek Európában honosak és étt ritkaságszámba mennek (pl. szegfű, rózsa). Furcsán néz ki, de nagyon kellemesen hatnak a színes virágsziget az építkezés forgatagában. Amikor Mari már nagyon únja a kempingezést, akkor ránéz a virágokra, azok visszamosolyognak és megnyugszik, visszatér a türelme. Egyre gyakrabban kell ránéznie a virágokra ...

Hilo felé tartottunk a kisteherautóval, építési anyagért mentünk. Előttünk haladt egy személyautó, érdekes rendszámmal. Olyannal, ami a képen látható (de nem ezzel természetesen, hasonló megoldást más amerikai államokban is alkalmaznak). Elgondolkodtam rajta annak fényében, hogy a téma magyar megoldása  milyen visszaélésekkel terhes. (Pár éve történt. Egy alkalommal a  Batthyány-örökmécses körül keringve kerestem parkolót már jó 10 perce, szabadon hagyva az egyetlen üres, fogyatékosok számára fenntartott helyet. Gyalog érkeztem vissza ugyanide, mert csak messzebb találtam helyet, amikor egy méregdrága autó satufékkel beállt erre a helyre. Két kikent, kifent "bombázó" szállt ki belőle, a világ legtertmészetesebb módján. Mikor egyértelműen értetlenkedve néztem rájuk, simán kinevettek és vihogva távoztak a közeli presszó felén. Közelebb lépve az autóhoz, megláttam a rokkantak parkolási engedélyét az ablakban ...) A jelenséggel kapcsolatos vizsgálatok, szigorítások közismertek. Az eredmények kevésbé. Azt hiszem az autóhoz és annak üzemben tartójához kapcsolódó, a rendszámon látható jelzés talán egyértelműbb, nehezebben kijátszható lenne. S, végeredményben jobban szolgálná a valódi jogosultakat. Amerikában szeretik nagyon egyértelművé tenni a dolgokat ...

Nem áztunk be, működik a sátrazás. Éjjel - szokás szerint - nagy eső volt. Ennek ellenére a sátor felett nem volt beázás. A falak mentén lecsorgott némi víz, de bennünket nem veszélyeztetett. Az eső kopogására persze éjjel felébredtünk. Akkor egy gyors "szemlén" megállapítottam, hogy nem lesz beázás. A lényeg: itt fogunk aludni, fokozatosan komfortosítunk, s közben az építkezés halad tovább. Egy hónapot adunk magunknak a befejezésig. Addig is élvezzük az erdő csendjét, nyugalmát. Andriséknál megvan minden komfort amire még szükségünk lehet, s ők is visszatérhetnek életük megszokott rendjébe, ki tudják alakítani a gyerekszobát, nekik is nagyobb nyugalmuk lesz.

Megjött Ági és Skyia másfél hónapos otthoni látogatásukból. Nagy volt az öröm. Amikor elmentek azt a célt tűztük magunk elé, hogy mire megjönnek mi már az új - még nem kész - házban leszünk ideiglenesen, ott fogunk aludni, hogy visszatérhessen családi életük a korábbi, rendes kerékvágásba. Azt tudtuk persze, hogy ennyi idő alatt nem lehet felépíteni és mindennel felszerelni a házat, de reménykedtünk, hogy legalább tető lesz és legalább egy szoba már így lakhatóvá válik. Nos, a célt nem sikerült teljesen elérni, tető még nincs. Megszületett a felmentő ötlet: verjük fel a sátrat a védettebb, földszinti szobában. Fél óra sem telt bele, gyorsan kihordtunk mindent, amennnyire lehetet ideiglenes falakkal elhatároltuk az építkezéstől (az ajtók még nincsenek benn), s felütöttük a sátrat. Arany Jánosék is ezt tették, még most is sátraznak épülő házukban, amikor itt vannak.

Meglátjuk, mit hoz ez a megoldás. Megerősítettem a vitorlatetőt, bár eddig még sosem sikerült teljesen szárazzá tenni a felső szintet. Az alsó szint - talán - már vízmentes. Egyszer már sátraztunk Hawaii-on, s be is számoltunk a sátras kaland kudarcáról. Reméljük, hogy ez alkalommal nem ilyen vége lesz a sátrazásnak. Nagyon kiváncsiak vagyunk, milyen lesz ott aludni, ébredni. A szobába betettünk asztalt, székeket, lassacskán behordunk mindent, ami az ideiglenes ott tartózkodáshoz szükséges. Az építkezés folyik tovább, igyekszünk majd ezt a szobát tisztán tartani, megóvni a sártól és a fűrészportól.  A generátorról már most is tudunk áramot termelni, de mielőbb beszerezzük a napelemeket és az akkumulátorokat is. A gáztűzhelyünk és a hűtőszekrényünk már meg is van, így a konyhát viszonylag hamar be tudjuk üzemelni. A sátrazás beindította a fokozatos átköltözést. A legfontosabb most a tető felrakása, aminek feltételein dolgozunk jelenleg.

A láva fa (lava tree) a láva által elöntött ohia fa körül kialakuló vastag megszilárdult láva kéreg. Úgy képződik, hogy a forró láva a nedves fa körül hirtelen megszilárdul, mielőtt a fa elégne. Az ohia fa nagyon nehezen gyullad meg, ezt a tábortüzes gyakorlatunkból is tudjuk. Igen sürű az anyaga, súlya is nagy, gyulladási hője igen magas. Ha viszont meggyullad, akkor kitartóan ég, izzik. A megkövült lávakéregben idővel elpusztul a láva által megfojtott ohia, s egy üreg marad a helyén. Több, mint 80 ilyen képződmény van a Nemzeti Láfafa Parkban egy nagyon szép, kellemes, hangulatos park félórás, közel 1 km-es sétánya mentén. Néhány képet mutatok erről a szép kiránduló helyről, további képek és információ a Park honlapján.

De hogy kerültünk mi ide? Ezen a napon nem készültünk ilyen kirándulásra. A teljes történetról Mari beszámol blogján, nem kell újra elmondanom. A lényeg az, hogy az autószervíz válaszára várva (mi történt Misivel néhány nappal azután, hogy megjött hozzánk) jött az ötlet, hogy menjünk el a közeli lávafa parkba. Jól esett a pihentető séta az ijedtség és megerőltető, kalandos autóvontatás után. Volt egy másik ok is. A park területén vannak lakóterületek is. Itt lakik egy nagy-szigeti magyar is, Inci Grunfeld (megtalálható a Mesefalu ismerősei között), azaz Irén, aki ott egy kisebb fogadót tart fenn. Most neem sikerült vele találkoznunk, de telefonon megkezdtük az egyeztetést, hogy személyesen is megismerjük egymást.

Van Hawaii-on (ahogyan egész Amerikában) egy rendkívül népszerű, ún. Sally Shop hálózat, amelyet az itteni Salvation Army (Üdvhadsereg) működtet számos szociális szolgáltatásuk és programjuk egyikeként. Az egyik érdekessége az, hogy bárki bemehet, vásárolhat az ízlésesen, korszerűen - mint bármely más itteni áruház - berendezett boltba, mindenki maga dönti el, hogy rászorul-e a rendkívül olcsó, szó szerint, szinte ajándékba kapott holmiért, mire, mikor és miért. Van itt minden, többek között a CD, DVD-től (25 cent/db), a könyveken (1-2 dollár, az eredeti ár tized része), konyhai eszközökön (készletek 1-2 dollár), ruhaneműkön (ing, nadrág néhány dollár), babakocsin, elektromos berendezéseken keresztül a bútorokig. Aki itt új életet kezd és nincs sok pénze, annak érdemes ide eljönni, körülnézni, meg fog lepődni. Szinte minden van itt, amire az embernek szüksége lehet, a polcok roskadásig megrakva. Órákat el lehet tölteni a böngészéssel.

Ezen a honlapon egy utazó részletesebben bemutatja a hawaii-i Sally-Shop hálózatot, érdemes megnézni a képeit. A hilo-i boltot (lásd a képen) tegnap mi is meglátogattuk. Nem valami eldugott helyen van, hanem a városközpontban a parti sétányon, a legelitebb ajándék- és ruhaboltok között. Házi köntöst kerestünk már hetek óta, mert nem hoztunk magunkkal, s itt - valamiért - nem lehet kapni a boltokban. A Sally Shopban találtunk. 7 dollárért, kifogástalan állapotban, két szép darabot. Már korábban is jártunk egy másik ilyen boltban Pahoában, s angol nyelvű könyveket vásároltunk, hogy fejlesszük szókincsünket esténként érdekes könyvek olvasásával. Gyarapodik az itteni könyvtárunk! Szóval a bolt valóban fantasztikus. Az eladók kedvesek (másutt is), a nyugdíjasok (62 éven felül) mindenből 10 % kedvezményt kapnak még ebből a rendkívül alacsony árból is. Itt vásárolni nem snassz, nem megalázó, olyan, mint bármilyen másik boltban. Ez is Hawaii!

Ma megérkezett Misi a Mesefaluba. Tíz éves Suzuki Grand Vitara, egy helyes kis terepjáró, kitűnő járgány erre a terepre. Be is állt a második házhoz vezető Mariska sétány elejére (a háttérben, fenn a dombon, az épülő második ház). Az utóbbi a nevét Mariról kapta, aki két keze munkájával töltögeti fel kövekkel, lassan, de biztosan. Misit Waimeában vettük egy Rick nevű ezermestertől hirdetés alapján (Craigslist), akivel jó barátságba kerültünk. Az első látogatásunk alkalmával megbeszéltük, hogy mi mindent kell neki – a próbaút tapasztalatai alapján – megnézetni, és ha kell megjavítani (a hűtésnél érzékeltünk némi problémát). Rick szakemberrel megnézette, a szükséges – problémás – alkatrészt beszerezte, megjavíttatta, s csak ez után jelezte, hogy mehetünk a kocsiért.

Az elmúlt napokban anyagokat szereztünk be (remélhetően már utolsó nagyobb beszerzés volt ez a fürdőszobához és a tetőhöz) és szállítottunk hűséges kisteherautónkkal, s e mellett a lépcsőn dolgoztunk. Ehhez a földszinten kellett csinálnunk egy alsó platformot (deck), ahonnan a lépcső indul, magát a lépcsőt, majd egy felső platformot, ahová érkezik. A hatalmas súlyú lépcsőt az alsó platformhoz ideiglenesen rögzítve, kötélen húztuk fel és szögeltük a ház falához. A másik oldalt ideiglenesen támasztottuk alá, s így építettük meg a felső platformot. Közben már használtuk a lépcsőt (kellő biztonsággal és óvatossággal), s így az anyag felszállítása sokkal könnyebbé vált a "fel is út, le is út". Számolunk persze azzal, hogy az előrehaladással új veszély is megjelent az építkezésen.

Ez két szint ezen a domb felőli oldalon, a másikon három a domb aljában lévő alagsorral 

A lépcső az alsó és felső platformmal, egyelőre korlát nélkül, ideiglenes alátámasztással

Mari végül nem mászott fel a létrán, ezért hiányzik a csoportképből. Andris fényképezett, így egyedül emeltem a Mari hozta vadgyömbér virágot az emeleti plafon sarkába, jelezve, hogy ennél feljebb nem megyünk, ide már a tető jön. Pár percnyi szünet után, folytattuk a napi munkát. Andrissal megerősítettük és felső keretbe foglaltuk a fenti falrácsokat, s elkezdtük a külső lépcső szerkesztését és építését. A lépcső készítése az épületasztalos munka sajátos területe. Állítólag akkor kezdi kapizsgálni az ember ezt a szakmát, ha már lépcsőt is tud építeni. Holnap fejezzük be, s ha a helyén lesz be is mutatjuk.

Bokrétaünnep, csoportkép ... helyett

Közben Mari nekilátott a második házhoz vezető, egyelőre igen sáros út kövekkel történő feltöltéséhez. Az ok, amiért belevágott ebbe az egyáltalán nem könnyű és nem nőknek való munkába - felrakja, talicskázza, majd ledobálja a köveket - az, hogy vasárnap megyünk egy autóért, amit használtan azért veszünk, hogy mindíg legyen lehetőségünk kimozdulni. Azzal is számolunk, hogy a vendégeknek is szükségük lesz autóra a házzal együtt. A Suzuki Grand Vitara terepjáró erre kitűnően alkalmas lesz. Azért kell az utat mielőbb megcsinálni, hogy majd be tudjunk oda állni, ne legyen útban az autó a Nesefalu főutcáján.

Mari beállt kubikusnak (a kép a felső szinti ablakból készült)

A műhelyt felköltöztettük a második szintre

A vitorlatetőt levettük, mert többnyire sütött a nap, néha-néha csepergett picit, kellemes volt a munka

Az ablakból – alig észrevehetően – Andrisék házára látni, ahogy megbújik az erdőben

„Kukucs, akkor készen is volnánk a felső szint falrácsaival!”

... a felső szinten. Elkészült az emeleti padló, kezdődhet a falak építése. A vitorlatető kékes fényében, teljesen üresen láthatók a nagy padlólapok. Nem semmi volt felcipelni a dombra, majd feltolni az emeletre ezeket. De Andrisnak minden munkafázisra megvan a maga technikája, hogy akár egyedül is megoldja a feladatot. Ketten pedig már kifejezetten kényelmes ugyanaz a munkafajta. A padlólapok nutolva illeszkednek egymásba, a tartógerendákhoz ragasztóval és szöggel vannak odaerősítve. A ragasztó - "folyékony szögnek" nevezik ezt a fajta anyagot (liquid nail), mert nagyon erős - azért kell, hogy ne nyikorogjon a járáskor. 

Ezen a képen a földszinti szoba egy része látható "natúr" állapotban, kint esik az eső(esőerdőben ez nem ritkaság). Nincs még lerakva padló, nincs felette tető, pontosabban a második szint padlója még nincs lerakva (ez a következő feladat). Az ideiglenes vitorlatetőn még bejön a víz (ha meglesz a felső padló, akkor vízmentessé tesszük a szobát). Az itt-ott belógó deszkák a vitorlák feszítését szolgálják, nem a szoba részei. S végül, még nincsenek festve a falak (már kinéztünk egy világos színt). Ami érzékelhető az mindössze az, hogy a belső terekben látható lesz az épület szerkezete, amelyhez könnyedén lehet hozzátenni beépített bútorokat (pl. asztalt, ágyat, szekrényt, polcot). Az összhatásban az "erdei házikó" érzést szeretnénk elérni. A ház nagynak tűnik (két lakószint és alagsor), valójában kicsi, a szoba és a terasz is 18-18 m2 mindkét szinten, a fürdőszoba lent és a felette lévő, szerény vendégszobának is használható gardróbhelyiség pedig 7,5-7,5 m2. A kis konyha a földszinti teraszon van kialakítva.

A ház a domb felől - reményeink szerint - valóban nem fog nagynak tűnni. A másik oldalról viszont tekintélyesebb benyomást kelt majd. A külső festéssel is igyekszünk erősíteni a "kis erdei házikó" jelleget. Az alagsor színe sötétebb, belesímul majd a környezetbe. Az ablakkeretek eltérő színe is kicsinyíti majd a házat, erősíti a "kunyhó jelleget". Hamarosan meglátjuk hogyan sikerül mindez a valóságban. Néhány héten belül szeretnénk beköltözhetővé tenni. S akkor tudunk már foglalkozni a környezettel (a házhoz vezető utak, zöldterasz, növények).

A ház a földszinti szoba felől már nem átlátható 

Már nem tudunk átmenni a falakon az első szinten, mert feltettük a borítást. A ház be lesz festve kívül és belül is, a színeken még gondolkodunk. Szeretnénk az erdei környezetbe illeszkedő színt választani. Takaró, díszítő keretet kapnak az ablakok és a sarkok, amelyek afalaktól eltérő színt kaphatnak. Az alaggsor is kap némi borítást, hogy ne legyen átlátható és ilyen nyitott a "szerkezet". Színezése eltérő lesz a felső résztől, hogy a ház ne tűnjön magasnak.

A ház a földszinti terasz felől, az ajtó még nincs berakva

A következő lépés a felső szint padlójának elkészítése, alapja már megvan, jól látható a második képen. Ehhez újra át kellett alakítani a vitorlatetőt, amelyet mindig feljebb emelünk, ahogy haladunk felfelé. A második képen a földszinti teraszon dolgozunk, ahol a konyhasarok lesz. Szemben a nagy bejárati üveg tolóajtó helye. Már meg van rendelve, a napokban el is hozzuk a boltból (Home Depot). Ha az ajtón benézünk a szobába, kicsit érzékelhető már a belső tér, amelyet a műhely kiköltöztetése és kitakarítás után külön is bemutatok.4

A szobában még benn van a műhely, de már nem sokáig