Ez a filmcím jutott eszembe, amikor befejeztük az első szint falszerkezetének építését. A fejünkben ott van az elképzelés, vannak tervrajzok, 3D-s számítógépes modell, s most a "falrácsokba" már szinte belelátjuk a majd kialakuló helyiségeket, sarkokat, berendezést. Nem lévén készek a külső és - ahol lesz majd - belső borítások, átjárunk a falakon, ha nagyon szükséges, de már leginkább a kialakított ajtónyílásokon közlekedünk. Mari egyre gyakrabban látogat meg bennünket, már nem csak akkor, amikor a kaját hozza "menetrend szerint". Kérdezgeti, hogy mi hol lesz, miért úgy építjük, ahogy, stb. Néhány esetben - pl. a konyharész kialakításánál - kifejezetten igényeltük a véleményét, s az ő elképzelése szerinti megoldást választottuk. Ugyanez történt az ablakok elhelyezésénél. Ő sarokablakokat képzelt el, én a hagyományos elhelyezést. Az ő elgondolása tűnt végül jobbnak, izgalmasabbnak az adott környezetben.
A Képen nehéz átlátni a falak rendszerét, mert számos ideiglenes kötés és vitorlatető tartó elem van, amelyek idővel eltűnnek majd.
A falak építése során - két napon ketesztül - szinte végig esett az eső. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy folyamatosan figyelni kellett, hol gyűlik a víz a vitrolában, s időről-időre vízteleníteni kellett, azaz kinyomni alulról a kialakuló bugyrokból a vizet amerre a vitorla lejt, vagy lejteni kellene neki, de ő azt nem tudja. A szél, a vitorla alakja, fodrai, a víztömeg súlyának összjátéka rendre megviccelt bennünket, s a legváratlanabb helyeken - gyakran a nyakunkba - zúdult ki a víz. De ez nem szegte a kedvünket, mert nincs hideg, jól lehet dolgozni. A vitorlatető igazgatása állandó feladatunkká vált. Tehát állnak a falak, még fémpántokkal és speciális összekötő elemekkel több helyen is meg kell erősíteni a csatlakozásokat. Jelenleg szögek tartják össze az egész szerkezetet (meglehetősen sűrűn). Az oszlopokat még meg kell erősíteni kitámasztó elemekkel. Ez egy vagy két napos feladat, s aztán jöhet a második szint padlójának készítése.
Utolsó kommentek