A napi program reggel alakul ki, amikor látjuk milyen az idő. Ha nagyon esik, akkor a vitorlatető alatt dolgozunk (pl. mérések, betonzsaluzat készítés), benti munkát végzünk (pl. a házterv készítés számítógépen 3D-ben, anyagok összeírása), vagy elmegyünk építőanyagért (máshol általában jó az idő, nem esik az eső). Ha süt a nap, nem, vagy csak épphogy permetez az eső, akkor lehet dolgozni a szabadban (tereprendezés, útépítés). Mindig van egy feladatjegyzék, ahol a prioritásoknak megfelelően fel vannak sorolva az aktuális feladatok. Van egy másik lista is az aktuálisan beszerzendő dolgokról. S vannak az előre nem tervezett események.
A sarok betonpillér zsaluzata követi a lávaszikla formáját 
A mai nap például azzal kezdődött, hogy a vitorlatetők két sarka le volt szakadva, mert a sarokkarikák nem bírták a nagy szelet a magasban. Újra kellett kötözni esetenként 10 m magas létrán. Ez a nap folyamán kétszer még előfordult, s minden sarkot újra kellett kötözni. Ezt nem terveztük be. Az első tervezett feladat a második betonsarok zsaluzatának elkészítése. Reggel kicsit esett, ezért ezzel kezdtünk. Ez nagyobb munka volt, mint sejtettük, mert meredek sziklát kellett „felöltöztetnünk”, s egy igen erős gyökérzet is az utunkba állt. Az ohia fa az egyik legkeményebb a világon. A gyökere még inkább.
A ház hoz vezető erdei ösvényből fokozatosan jól járható sétaút lesz 
Ahhoz betonozni tudjunk a sódert egy felázott, sáros ösvényen kell talicskán behozni. Többször elakadtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt az utat kaviccsal (cinder, zúzott lávakő) megcsináljuk. A kisteherautóval hoztuk oda a cindert, de ehhez arról előbb le kellett pakolni a korábban elhozott betontalpakat (erre majd a házat tartó belső oszlopok kerülnek), amelyek darabja közel 100 kg. Ezek lerakásához, mozgatásához csináltunk egy hordozó eszközt, amelyet ketten meg tudunk fogni.
A nehéz betontalpak, az elsőn a hordozó eszköz, mellette a beépítésre váró faanyag egy kis részlete
Lepakoltunk és lehetett hozni a cindert az autóval kb. 300 m-ről, ahol persze fel kellett lapátolni egy jó nagy adagot. Az ösvény végénél Andris talicskába lapátolta, s folyamatosan szállította az ősvény sáros pontjaihoz, ahol én elterítettem és ledöngöltem. Így lett bejáratunk, amelyen, már lehetett könnyen talicskázni a sódert. Közben még egy kicsit tisztítottuk a terepet fűkaszával, hogy szabadabban tudjunk közlekedni. Míg Andris odahordta a házhoz, addig én a zsaluzattal foglalkoztam. Közben – időnként – ellenőrizzük a sarkok bemérését, nem tértünk-e el a zsaluzat összeállításakor.
Elkészült az új „fa szabászati” munkaasztal 
A nap végén már nem kezdtünk a betonozásba, mert nem tudtuk volna befejezni. Ezért kitaláltuk, hogy készítünk még egy munkaasztalt, mert így kényelmesebb lesz dolgozni és több száraz helyünk lesz az asztalok alatt. A kivágott fa törzsére egy nagy falapot tettünk és alulról megerősítettük. Hatalmas munkafelülethez és jelentős tároló helyhez jutottunk így. Minden munkanap végén az érzékenyebb gépeket, szerszámokat, anyagokat nagy viaszosvásznakkal (tarp) letakarjuk. Így telt el egy munkanapunk reggel 8-tól délután 5-ig, 3-10 perces pihenőkkel, és kb. egy órás ebédszünettel.
Minden munkanap végén rendet rakunk, s mindent letakarunk a nedvesedés megelőzésére 
Utolsó kommentek