Arany János és felesége Zsuzsa meghívtak bennünket és Kékedi Jóskát épülő házukba a Hot Pond-hoz (termálstrand) közeli Nanawale szomszédságba. Délután 5-kor érkeztünk. A program: házbemutató, vacsora, beszélgetés, majd irány a Hot Pond, esti fürdés. A környék egészen más, mint a Mesefalu ohia erdős vidéke. Itt kis telkeken – többnyire – hagyományos amerikai típusú garázsos lakóházak vannak, s itt-ott egy-egy eredeti, eltérő építésű ház üdítő kivételként.
János, Zsuzsa, Andris és Mari a ház előtt, az ablakok még nem érkeztek meg, a sátor alatt az ideiglenes „műhely” 
Aranyék épülő háza mindegyiken túltesz (a házról további részletek a fenti blog bejegyzésben). Formájában, műszaki megoldásaiban, minőségében. János módfelett akkurátus, ismeri a legkorszerűbb építési anyagokat és technológiákat, nem sajnálja a fáradságot és költségeket a legjobb megoldásokra. Számos szerszámot, építőelemet Kanadából hozatott be. Alighanem az ő és fia számára az építés maga is a hawaii-i kaland része. Távközlési mérnökként ment nemrég nyugdíjba és itt készül eltölteni minden év felét az otthon – Torontóban – megszokott színvonalon.
Az extravagáns ház erdei környezetben, alig van benne néhány egyenes fa, csak a bemérése napokat vett igénybel 
A ház környezete is rendkívüli. 30 m-es albézia fák övezik a telket. Ezek a hatalmas fák afrikából kerültek ide, sokkal gyorsabban és nagyobbra nőnek, mint ott, mert számukra ez az éghajlat – a több csapadék – sokkal kedvezőbb. Jó néhányat belőlük ki kellett vágni hatalmas munkával a házépítéshez, mert itt sűrű erdő volt, amilyet most a háttérben látunk. A ház kívülről már majdnem kész. Lesz még körülötte egy tágas terasz, nincsenek még berakva a hatalmas sarokablakok. Benn már van víz, villany, készek a falak keretei, nincsenek borítva. A műszaki rész működik (víz, villany, csatorna), s amint az egyik képen látható Aranyék a házon belül sátorban laknak még, ez a hálószoba egyelőre.
Az égig érő albézia fák szinte beborítják az eget a ház körül 
Egy finom sztrapacskával és hozzá joghurttal kezdődött a vacsora, amelyre megérkezett Kékedi Jóska is legkisebb, 11 éves fiával, Matyival, aki jól beszél magyarul, de talán annyira meg volt illetődve, hogy egy-két szónál (köszönöm, kérek, bocsi, …) többet nemigen szólt. A vacsora piskótás pudinggal és fagylalttal folytatódott, s gyümölcssaláta zárta a sort. Zsuzsa rendesen etette a társaságot. Ekkorra már be is esteledett, mindenki teli hassal állt föl és indultunk a közelben lévő termálstrandra. Szinte alig voltak már, de ott volt Suzy asszony, állandó látogató, a holmikra vigyázó, nagy, de csendes kutyájával, ott van minden nap, jó ismerős. Éjszaka, a koromsötét strandon fejlámpákkal közlekedünk, s így teljes a komfort. A kellemes meleg vízben, néhány órás, kellemes beszélgetés után tértünk haza.
Zsuzsa eteti a „népet”, baloldalon Kékedi Matyi, az új ismerős, háttérben sátor a házban, az ideiglenes hálószoba 
Utolsó kommentek