Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Egy korábbi bejegyzés arról szól, s mutat be egy filmet a témáról, hogy túl lehet-e élni a fejlődést. Nos, itt a válasz. Aki ezt a könyvet elolvassa, s még nem szerelmes a természetbe, azaz nem hatja át a biofília (a tudatossá váló ösztönös vonzalom a természethez), azzal megtörténik ez a csoda. Legalábbis nehezen tudja kivonni magát alóla. Nem a gyönyörű természeti képek, nem a természet közvetlen - akár a hasunkon keresztül is élvezhető - hasznai, hanem az értelmen, a megértésen, a meggyőződésen, keresztül válunk a természet szerelmesévé. Ha ez nem történik meg néhány évtizeden belül az emberek többségével, akkor legkésőbb 2100-ban már nagyon szomorú sors vár ránk, gyermekeinkre és unokáinkra. Egy fantasztikus, kivételesen kellemes olvasmány, s egyben megrázó, miközben korántsem ijesztgető, fenyegető. Új nézőpontokat kínál és vitathatatlan, tudományos tényeket, felfedezéseket sorakoztat fel. Nem tőlünk idegen, messze világokból (ilyet is persze), hanem a közvetlen környezetünkből. A problémát és a megoldást nem (csak) a nagy, globális rendszerekben és összefüggésekben, tudományokban (abban is) mutatja meg, hanem a bennünket közvetlenül körülvevő, vagy bennünk élő környezetben, saját gondolkodásunkban, ösztöneinkben. Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia, tanítani kellene! Tantárgyat lehetne - mit lehetne? kellene! - építeni rá. Mozgalmat mindenképpen, ahogyan ez történik is a valóságban, aminek a Mesefalu Közösség szerves része. Szerezzétek meg, olvassátok és terjesszétek, s csak ezzel már hatalmas szolgálatot tettetek a túlélésben csupán reménykedőknek ...