Közgondolkodásunkban a nyugdíjas gyakran - tisztelet a kivételnek - inaktív szereplő, a társadalom terheként jelenik meg: tétlen, segítségre szoruló, akit a dolgozók tartanak el, már nem járul hozzá közös feladatok és problémák megoldásához, ugyanakkor számos kedvezmény jogosultja, Azt hiszem, itt az ideje megváltoztatni felfogásunkat a társadalom e rétegéről. Mostanában, amikor a egyre inkább a közbizalom, a társadalmi kohézió, szolidaritás válik egyik, vagy alighanem a legégetőbb problémánkká és múlhatatlanul fontossá válik az atomizálódott társadalom kisebb nagyobb közösségeinek újjászervezése meg kell találnunk azokat, akik erre leginkább készek és képesek. Ez az új "kovászemberi" szerep, ami most nagyon nagy mértékben most a "hadra fogható" nyugdíjasokra vár. Miért? Több okból is: a társadalmi változások és igazságosság tekintetében jelentős tapasztalataik vannak, szervezeti függőségektől többnyire mentesek, kevéssé korlátozottak, számukra a hasznosság tudata és a közmegbecsültség létük jelentőségét igazoló, legfontosabb értékek, a közösségi és társadalmi szolidaritás az ő számukra hétköznapi élmény, s korántsem kimerítve a szempontokat még egy fontos dolog: több idejük van a közösség számára, mint a fiatalabbaknak.
Mit kezdjünk ezzel az új helyzettel? Fogadjuk el, bátorítsuk, használjuk fel a nyugdíjasokat ebben az új szerepben, hozzuk őket helyzetbe (pl. az infokommunikációs technológiák használata tekintetében), hogy meg tudjanak felelni az új kihívásnak. Igényeljük, hogy foglalják el ezt a társadalmi szerepet, lássák el ezt a társadalmi kohéziót erősítő feladatot, amely nélkül a jelen helyzetben kritikussá váló, megkerülhetetlen helyi és magasabb szintű közmegegyezések nem jöhetnek létre. Lépjünk túl azon a szemléleten, hogy a nyugdíjasok mindössze csak arra vágynak, hogy meglegyen a nyugalmuk, biztonságuk, ellátásuk és egészségük, s hogy a maguk köreiben vigadjanak, amíg lehet, Az új szerep ennél sokkal több, s a társadalomnak nagyon nagy szüksége van arra, hogy az erre alkalmas nyugdíjasok betöltsék ezt a szerepet, amelyet a székelyek kultúrából vett kifejezés - kovászember - nagyon érzékletesen fejez ki. Persze, nem arról van szó, hogy ez kizárólag az idősebbek kiváltsága lenne. Szó sincs róla! De azt észre kell venni, hogy itt és most, Magyarországon a társadalmi béke és fejlődés kulcsszereplői lehetnek, minél jobban kitolódik az aktív időskor, annál inkább. (A kép forrása: kattints rá!)
Utolsó kommentek