Az átlagos városi ember számára egy közepes méretű falu nagyon egyszerűnek tűnik, amikor úgy gondolja, nem is alaptalanul, hogy ott mindenki ismer mindenkit. De nem jól gondolja! Mostanában - Stephen Hawking könyveit olvasva a modern fizikáról - kezdem azt hinni, hogy a kvantumfizika jelenségeit egy falusi kisközösség működésén is tanulmányozni lehet. Itt van például az elektronok (mondjuk az emberek) természete. Azt hinnéd, részecske, pedig nem csak az, hullám is, mégpedig egy időben. Gondolnád, hogy - a falu lakójaként - otthon ülsz és olvasgatsz kis barátságos kuckódban, közben pedig ott vagy számos más helyen is vélt vagy valós tetteiddel, gondolataiddal főzőkonyhák sparheltje mellett, kispadokon, ebédlő és vacsora asztaloknál, a beszélők szemében a magad hiteles valóságában. Arról már nem is szólva, hogy nem csak ennek, de számos más közösségnek is tagja vagy és jelensz meg azok valós és virtuális színterein. Mikor beszívod a friss, falusi levegőt, azt hiszed abban nincs semmi más, pedig tévedsz. A pletyka tölti ki ezt a teret, hírek és álhírek keringenek benne. A kvantumfizikában ezek a közvetítő részecskék (bozonok), s a tér pedig egy általuk kitöltött mező. No és a térgörbület. Ahogyan közelítesz egy-egy külön kis világot képező személyhez, családhoz, csoporthoz, a tér-idő viszonyok megváltoznak (a kvantumfizika görbült, felcsavarodott téridő viszonyai), s minden egészen másképpen kezd működni, mint hinnéd, minden torzul, eltér, kitér a távolabbi, nagyobb léptékű valósághoz képest. A falu határát jelző táblánál azt gondolhatod, hogy ennek a kis mikrokozmosznak vége.Nagyon tévedsz. Itt Hawking határtalansági elve érvényesül, a falu jelen van az egész világban. Elszármazottak, ismerősök, érdeklődők, barátok, a sajtó, Facebook figyelik, megítélik, megjelenítik a faluközösséget, annak virtuális kiterjesztéseként, elmosva a közösség fizikai határait. Itt van még a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, amely szerint ha valaki megfigyeli, vizsgálja, értékeli a falu társadalmi jelenségeit (például filmezi, beszél róla), ezzel meg is változtatja azt, s valamely részben éppen e beavatkozás hatását fogja mérni. S megemlíthetjük még Gödel nemteljességi tételét, mely szerint - leegyszerűsítve - minden rendszernek van a rendszeren belül megoldhatatlan problémája. S akkor még nem beszéltünk az erőterekről, vonzásokról és taszításokról(pl. elektromágneses, gravitációs erők), amelyek egyben tartják, mozgatják a testeket, kis világokat. Számos ilyen erőtér - több is mint a kvantumfizikában! - szeli át, határozza meg a falu társadalmának mozgását, szétesését vagy egyben maradását, azét a faluét, amelyre a városi ember mint a csend és nyugalom háborítatlan szigetére tekint.
No, és mi következik ebből a "falufizikából"? Az, hogy kellő alázattal, tapintattal és óvatossággal kell megközelíteni egy ilyen közösséget. Következik az is, hogy egy faluközösségben nem egy, hanem több "világegyetem" van jelen egyidejűleg, s mi magunk is egyszerre mindegyikbe belekerülünk, más és más tulajdonságainkkal, eltérő minőségekben, ha akarjuk, ha nem. Az is következik, hogy ezen nem kell sem csodálkozni, különösen nem megsértődni, mert ez a dolog - a faluközösség - természete. Hogyan lehet akkor beilleszkedni, jelen lenni egy ilyen közösségben, ha gyakorlatilag önmagunk által kontrollálhatatlan a jelenlétünk? Mindenek előtt, tudatában kell lenni a helyi társadalmi mikrokozmosz természetének. El kell dönteni, hogy valaki mennyire akar mozogni, hatni kíván-e másokra ebben az univerzumban. Ha valaki nem akar nagyon mozogni, akkor "energiaszintjét" minimalizálja és szinte észrevétlen marad, nem fog ütközni más elemi - kisebb-nagyobb tömegű elemekkel, a közvetítő részecskék szinte semmi információt nem fognak szállítani róla. Ha másképp dönt, akkor pedig meg kell ismernie - bár ez a vállalkozás szinte reménytelen - a saját jogaikon jelen lévő elemek, kis világok természetét, az erőterek működését, s számolnia kell a téridő görbületekkel is, ahol a törvényszerűségek (pl. emberi értékek) eltérően működnek. Különösen fontos a megismerés és tudatos jelenlét olyankor, amikor a mikrokozmosz energiaszintje megemelkedik (pl. rendkívüli események, választások), a mozgások, folyamatok felgyorsulnak, az események (ütközések) szaporodnak. Ilyenkor a "fénytörések", térgörbületek is erősebbek, nagyobbak, élesebbek. Könnyebben kialakulhat az ún. "pillangó effektus", amikor egészen kis - ártatlannak tűnő - változások, gyenge jelek fokozatosan felnagyítódnak, végül hatalmas hullámveréseket kelthetnek, pusztításokat okozhatnak. Minél jobban átlátja valaki a falu csodálatos mikrokozmoszát, annál nagyobb a felelőssége ilyen helyzetekben. Végül is, mire lehet jó egy faluközösség efféle, kvantumfizikai szemlélete? Arra, hogy elgondolkodjunk: a faluközösség egy igen összetett társadalmi jelenség, amelyben számos igazság, felfogás, világ létezhet egymás mellett, a sajátunkén kívül is ("sok út vezet a Nirvánába"), s ez - normális esetben - egyáltalán nem vezet működésképtelenséghez. Sőt, az egymással versengő, egymást kiegészítő kis világok a falu életképességének feltételei is lehetnek, amennyiben a működés néhány alapvető törvényszerűsége - amiben mindenki megegyezik - érvényesülhet. S van még egy működési feltétel: átmenetileg, rövidebb-hosszabb időre (az előbbi lehet néhány perc, az utóbbi évszázadokat is jelenthet) egyensúlyi állapotok alakulnak ki a vonzások és taszítások erőtereiben (egymás megértése, közös értékek, érdekek, célok és akciók). A kvantumfizikában így jönnek létre a makro struktúrák, a társadalomban pedig a szervezeti-működési elemek rendszere (pl. maga a faluközösség is).
A fentiekben nem azt állítom, hogy a faluközösséget ilyen módon kell, vagy akár csak helyes szemlélni, hanem csupán azt, hogy érdekes párhuzamot érzékelek a két jelenségvilágban és egyik lehetőségét annak, hogy a faluközösségre ilyen módon is tekintsünk. Lehet, hogy tévedek és megközelítésem hibás. Mielőtt azonban ezt a bejegyzést aktiváltam volna, kósza ötletként rákerestem a következő kifejezésre: "social quantum theory", hátha másnak is eszébe jutott a kvantumfizika törvényszerűségeinek, jelenségeinek társadalmi alkalmazhatósága, amit én csupán egy érdekes gondolatkísérletnek tartottam Hawking legújabb könyvét olvasgatva. Döbbenten tapasztaltam, hogy 43 dokumentum foglalkozik szó szerint ezzel a témával (ezek jelentős számban azonos forrásra utalnak, jó néhány közöttük igen komoly tudományos dokumentum, kiemelkedik közülük Alexander Wendt munkája, Ohio University, 2004). Az internet hatalmas anyagához képest akár elenyészőnek is tekinthető ez a szinte elhanyagolható szám. De tartalmában bőven elegendő azonban ahhoz, hogy a megközelítést érdekesnek, s a tudomány világának érdeklődésére számot tartónak minősítsük. Több ez tehát, mint érdekes gondolatkísérlet. A pszichológiában is felvetődött a kvantumelmélet alkalmazási lehetősége (kvantumpszichológia), aminek már jelentős szakirodalma van. (A képek forrása: kattints rá!)
Utolsó kommentek