Hétfőn gyönyörű szép napos reggelre ébredtünk. Miután Andris meggyőződött róla, hogy ez tartós napsütés lesz, úgy döntött, ma kezdjük a tetőfedést. Két napos munka, ha minden rendben megy. Egy nap az egyik oldal, még egy nap a másik. Először a belső borítást, a nagy bútorlapokat tettük fel és szögeztük a szarufák tetejére, amelyeket az esőtől védeni kellett. Rájuk kerültek a párnafák (perlins), miután kimértük, hol ér véget az előre leszabott, 12 darabból álló, hullámos fémtető. Miután meggyőződtünk róla, hogy minden rendben, minden oldalon elegendően széles sávban nyúlik majd túl a tető a házon, Andris kijelölte és levágta a egyenlő méretben a szarufák végeit. Ehhez alpinista felszerelést használt biztosításul, mert a tető szélein, már elég nagy magasságban kellett dolgoznia (első kép).
Délután kissé beborult, időnként egészen kis „esőcske” is esett, de nem veszélyeztette szerencsére a munkát. Egyetlen egyszer látszott úgy, hogy komolyabb eső lehet, amikor a fémtető még nem volt fenn, de mázlink volt, nem lett semmi. Készenlétben azért ott voltak a vitorlavásznak, de nem volt rájuk szükség. Délután fél hat körül már fenn volt a fémtető is. Lecsavarozva még nincs, de már véd az esőtől (a képen a tető és az egyik távoli szomszéd házának teteje látszik). Van esély rá, hogy a következő napos napon (talán kedden?) ezt befejezzük és a tető másik oldala is elkészül. Ez esetben minden további munka már könnyebb és látványosabb lesz. A falak megkapják a külső borítást, berakjuk az ajtókat, elkészítjük a korlátokat a teraszokhoz és a lépcsőhöz, jöhet a festés, padlózás, s így tovább.
Utolsó kommentek