A hétvége a fürdőszoba falazásával, padlózásával, tolóajtóinak beszerelésével és berendezéseinek elhelyezésével telt el. Mindezek után azonban még nem használható a fürdőszoba, mert a vízgyűjtés (eresz, víztartály) és szennyvízelvezetés megoldása csak egy következő lépés. Egy kisebb víztárolót már odavittünk, elhelyeztünk, amivel a gyűjtést majd megkezdjük és vizsgáljuk, hogy elegendő lesz-e az adott vízmennyiség. Hogyan jön ide az opera? Úgy, hogy felpörgettük kulturális életünket, s a hosszú hétvégén, két operaelőadáson is voltunk. Ezért kevesebbet tudtunk dolgozni a házon. Felfedeztük ugyanis, hogy az egyik itteni multiplex moziban (Kuhio Plaza) rendszeresen vetítik a nagy világszínházak legújabb előadásainak felvételeit, s azt is, hogy a Hawaii Egyetem hilo-i fakultásának van egy színháza (Theatre of Performance Arts), amelyben rendszeresen tartanak élő koncerteket.
A készülő fürdőszoba esti képe, mire idáig jutottunk besötétedett, a zuhanytálcához még zuhanykabin is lesz 
Szombaton, a munka után – a készülő fürdőszobából – szinte egyenesen mentünk a Hawaii Opera 50. évadnyitó gálaestjére, ahol a társulat énekesei az első részben kedvelt operákból, a második részben pedig musicalekből adtak elő közkedvelt részleteket. Az előadás után az évforduló alkalmából fogadást adtak a nézők számára, süteményeket, kávét és üdítőt szolgáltak fel az előtérben. A hangulat már korábban is családias volt, mert a nézők között sokan személyesen ismerték és üdvözölték egymást, ami egy szigeten érthető. Minden kulturális esemény egyben az ismerősök találkozásának is színtere. A fogadás pedig lehetőséget adott számukra kellemes beszélgetésekre.
A Hawaii Opera évadnyitója utáni fogadás a nézők számára, jól esett a figyelmesség, az estélyi ruhától a strandöltözetig minden megtalálható volt, ez Hawaii
Előfordul néha, hogy én nem a kamera mögött, hanem előtte állok, ez is egy ilyen eset, Mari ragaszkodott hozzá, hogy rólam is készüljön kép 
Másnap, félnapi munka után indultunk a következő, s még izgalmasabbnak ígérkező operaeseményre. Lloyd Webber, Az operaház fantomja ősbemutatójának 25. évfordulójára az londoni Royal Albert Hall jubileumi előadásának felvételét vetítették a Kuhio Plaza-ban. Az élmény szinte elmondhatatlan. Olyan érzésünk volt, mintha ott ülnénk a nézőtéren. Nem is nagyon lepett meg bennünket, hogy többen itt is tapsoltak, ahogyan ott a nézőtéren. Az előadás egyszerűen lenyűgöző volt, a hangok gyönyörűek. Az egész produkció minden bizonnyal operatörténeti ritkaság. A vége pedig kifejezetten, líraian megható volt. Webber személyesen megjelent, a köszönet egyszerű szavaival fejezte ki háláját a produkció létrehozóinak, miközben bemutatta őket a színpadon. A legmegindítóbb az volt, amikor az elmúlt 25 év eddigi „legjobb fantomjai” és első Krisztinája (Sarah Brightman, Webber akkori felesége, akinek a darabot írta) külön-külön, felváltva és együtt énekelték a darab legdrámaiabb jelenetét.
Az operaelőadásról egyenesen a termálstrandra (Hot Pond) mentünk. Nagyon kellemes volt a víz. A vízben, a meleg forrásnál, törzshelyünkön egy szimpatikus fiatalember üldögélt, amikor odaúsztunk üdvözölt ránk mosolyogva, ami itt teljesen szokásos. Megkérdeztem, mit szorongat a kezében, talán valami jó kis italt? Vizet, volt a válasz és meg is kezdődött a beszélgetés. Közben mari is odaúszott. A fiú – Farley a keresztneve – Konában lakik és kiránduláson van errefelé. Keresi a lehetőséget, hogy lombházat (treehouse) építsen magának. Mi beszéltünk neki a Mesefalu programunkról. Nagy érdeklődéssel és meglepetéssel hallgatta. Kiderült, azzal foglalkozik, hogy az embereket segítse egy egyszerűbb, nyugodtabb, nyíltabb, közösségibb életvitelre áttérni. Mintha a mi „leckénket mondaná fel”, úgy hallatszott ez számunkra. Hosszasan beszélgettünk, s a végén meghívtuk, látogasson el hozzánk, s ha megtetszik neki a hely, építhet ott magának lombházat. Andris már rég óta dédelgeti ezt a gondolatot, de egyelőre nem tud időt szakítani rá. Ha Farley valóban eljön, majd még írunk róla és képen is bemutatjuk.
Utolsó kommentek