Kékedi Jóska már többször mondta, üzente, hogy lehet nála lovagolni. Három lova van, mindegyik jól betanítva. Keveset lovagolják őket mostanában. A napokban náluk jártunk egy kiadós, közös strandolás után. Amikor rákérdeztem, mikor lovagolt utoljára, már indult is, hogy ügessünk egyet. Tetszett a hirtelen elhatározás. Másfél év után újra nyeregben, egy gyönyörű szép trópusi tájon, a mindig vidám baráttal. A hosszú kihagyás után percek alatt visszajöttek a betanult reflexek. Rövid, kellemes séta, ügetés, kis vágta elegendő volt első alkalomra. Újra átéltem a lovaglás felemelő élményét, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy évszázadokon, sőt évezredeken keresztül ez volt a legáltalánosabb közlekedési mód, s minden bizonnyal ugyanazt érzem, amit eleink, amikor az összhangot próbálom megtartani a lóval. 
Kékedi Jóskánál minden alkalommal nagyon jól érezzük magunkat. Bejárjuk a farmját, ahol sokféle, számunkra egzotikus, még mindig ismeretlen gyümölcs terem, van ló, marha, disznó, kecske, tyúk, kutya és macska. Fel lehet mászni egy lombházba. De a legnagyobb és legszebb látványosság az orchidea kertészet. Mari nem tud vele betelni. A farm új lakója a fülöp-szigeteki új barátnő, művelt, intelligens, sportos, nem utolsó sorban kedves és csinos Laura, nagy érdeklődéssel fordult a „magyar kolónia” felé. Nagy türelemmel és érdeklődéssel tanulja a magyar szavakat egy kisgyerekeknek készült képes angol-magyar szótárból, s természetesen a beszélgetéseinkből, amit időnként fordítunk a számára.
A társalgás jellemzően, véletlenszerűen váltakozva hol magyarul, hol angolul folyik. Jóska, Tibi bácsi (Jóska idős barátja), Andris és Ági szinte észre sem veszik, hogy aktuálisan milyen nyelven folyik a beszéd, s mikor váltanak éppen. Talán a téma és a beszéd hevességének függvényében váltakozik a nyelv. Laura folyamatosan mosolyog. Egyik elgondolkodtató kérdése az volt, hogy melyek a magyarok kultúrájának sajátos, megkülönböztető jegyei. Nem volt könnyű rá válaszolni. Olyanok jutottak eszünkbe, hogy szeretünk panaszkodni, hogy a sok évszázados megosztottság gyenge közbizalmat eredményezett, vagy, hogy történelmünk nagy részében elnyomás alatt éltünk, ami alattvalói szellemet plántált belénk egyfelől, másfelől pedig harciasságot, a lázadás szellemét (rebellis nép), s talán ezért is van, hogy nemigen tiszteljük a hierarchiát, a felsőbbséget, rangot. Kulturális értékeinken (irodalom, zene, tudomány) túl a humorérzéket tudtuk kifejezetten pozitív jegyként kiemelni
Utolsó kommentek