Az Arany házaspár – János és Zsuzsa, a képen – közel egy hónapja utazott vissza Kanadába ("fél évig itt, fél évig ott"), de olyan érzésünk van, mintha itt lennének velünk és segítenének az építkezésben. Nincs olyan nap, hogy ne emlegetnénk őket. Leginkább az „Arany fa" kerül szóba, az a faanyag, amelyet tőlük kaptunk és sokoldalúan használunk nap, mint nap. A leggyakrabban, szinte folyamatosan, kisegítő elemekként, kitámasztásokhoz (brace). Amit az építkezéshez már nem tudunk felhasználni, azzal tüzelünk a kályhában, vagy a tábortűznél. Igaz, nekünk is sok hulladékfánk van, de az „Arany fa” száraz, s letakarva tároljuk. Más módon is segítenek Aranyék. Egy alkalommal itt felejtették nálunk az „emberes” esernyőjüket. Megpróbáltuk visszaadni, de nem jött össze, mert az utolsó pillanatban meghiúsult a találkozás. Így történt, hogy az esernyő itt maradt és most kisegít bennünket, amikor esőben közlekedünk a két ház között este és reggel, közben Aranyékra gondolunk esernyőjükkel a kezünkben. Folyamatosan figyelik a távolból az építkezést, s kapunk ötleteket, javaslatokat, mit hogyan csináljunk, mire vigyázzunk, mit hol lehet beszerezni. Barátokat toboroznak és közvetítenek nekünk, hogy ne érezzük magunkat annyira elszigetelve. Szóval, Aranyék segítenek, mintha itt lennének velünk. Köszönjük!
Andris itt éppen különböző méretű Arany-fákból készít valami állványfélét 
Utolsó kommentek