Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Hej, ha nekünk Hawaii-on ilyen földünk lenne! Helyette hepehupás sziklás alap és rajta pár száz éves félkész, alig termőképes talajkezdemény, amelyet még fel kell javítani. De sebaj, lesz ott is ilyen termőterület. Azért is kezdtük ezt és tanuljuk a használatát, az ültetés sorrendjét, a gondozást. Érdekes lesz bemutatni, mit tudunk kihozni ebből a lehetőségből a teljes tudatlanságból elindulva. Igaz, itt Pázmándon, szomszédaink mindent tudnak a veteményezésről, van honnan megszerezni az ősi tudást. Alighanem sokan gondolkoznak hasonló kezdeteken, előbb vagy utóbb még többen rá is fognak kényszerülni. A Pázmándi Mesefalu egyik törekvése éppen ez, átmenteni az évszázadok óta felhalmozódott és még eleven ismereteket, tapasztalatot, gyakorlatot, átadni az ífjabb nemzedékeknek számukra is elérhető, követhető formában, például egy jó kis közösségben. Ezzel a tudattal és felelősséggel is fogunk hozzá a magaságyás műveléséhez.

A budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem EcoLab csoportja azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen függ össze, hat egymásra a művészet, az építészet, a közösség és a ökologikus életmód. Egy előadások és fórumbeszélgetések formájában zajlórendezvénysorozat keretében, konkrét projekteken keresztül vizsgálják ezek összefüggéseit. A hawaii-i és pázmándi mesefalu programok bemutatására szóló meghívás nyomán öten mentünk el: Márton Anikó, Varga József, Takács Ferenc (Fecó), Gáspárné Takáts Mária és Gáspár Mátyás. Már az intézmény maga is sugallta a művészet sokkal intenzívebb szerepét annál, mint amit a képtárakban, köztéri szobrok és hagypmányos "kiállítás" jellegű műélvezet során tapasztalunk. 

Az egyetemi épület belső terének szinte minden részében - falakon, padlón, mennyezeten, oszlopokon - funkcionális műalkotások, dizájn elemekragadják meg a látogató figyelmét. A diákokon is érződik a közvetlen, egyéni, a világra nyitott, kreatív formabontó, de egyáltalán nem tolakodó viselkedés. Jól érzékelhető volt ez az első prezentáción, amelyet Azadeh Rahnama tartott ékes magyarsággal Damaszkuszról A kert és a város szimbiózisa címmel. A második előadást Mikulsicsák Alíz tartotta Nyitott udvar - közösségi bolhapiac címmel. Bemutatta a Budapest házudvaraiban szerveződő, közösségfejlesztő célú bolhapiac rendezvényeket (első kép).

 A mi beszámolónk váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Olyan kérdések és témák kerültek a figyelem középpontjába, mint a falvak helyzete, gazdasága, értékei, ökologikus átalakulásának lehetőségei az ökofalvak és a pázmándi modell szerint, mindebben az egyes ember és a közösség szerepe. Magvas gondolatok és sejtések ellenére nyitva maradt az a kérdés, hogy vajon mi akadályozza azt, hogy a városi bérházakban kialakuljanak szolidáris kisközösségek. A részvételünk hozadéka volt egy együttműködési megállapodásra vonatkozó szándék kifejezése az EcoLab és a mesefalu projektek, ill. ezen keresztül Pázmánd község között, amelyben a szakmai segítégért cserébe felajánluk a programok tapasztalatait az egyetemi képzés céljaira.

Rekordot ért el a napló tegnapi látogatottsága, amint azt a fenti kép mutatja. A Velvet cikknek és az Index által történő átvételnek köszönhető ez a megugrás. Szintén ennek a hatása, hogy egy nap alatt 40-en jelentkeztek be a napló Facebook oldalára, s követik itt is a Hawaii-on és Pázmándon zajló eseményeket. A Velvet cikk érdekessége az is (lásd az alábbi képet), hogy megkérdezte olvasóit az offgrid élet választásáról. A számok önmagáért beszélnek. Eddig a 3091 válaszoló 27 % rövid időre kipróbálná az offgrid életmódot, 59 % válasza volt a "naná", azaz szívesen térne át erre az életformára, s mindössze 14 % mondja azt, hogy soha nem jutna ilyen eszébe. Köszönjük a cikk szerzőjének, Zimre Zsuzsának a figyelmet. Bízunk benne, s a közvélemény-kutatás erre reményt ad, hogy a cikk felhívja az emberek figyelmét az öko életmód lehetőségére, szükségszerűségére.

Versenyt futunk az idővel a magaságyás előkészítésén. A kis késedelmet az okozta, hogy a markoló javítását kellett kivárni. Most aztán indulhat a növénytermesztés, nincs mese. Tanulmányozzuk a zöldésgek vetési idejét, ciklusát, felállítunk egy menetrendet úgy, hogy egymást követően egész tavasszal, nyáron, késő őszig folyjék az intenzív termelés. Egyszer, már nagyon régen, évtizedekkel ezelőtt, próbálkoztunk, de a répaegyelésnél elakadtunk, mert alig tudtuk megkülönböztetni a zsenge répát és a haszontalan növényeket. De most majd másképp lesz ...

Tegnapi falubejárásunk vendége volt a Magyar Szalmaépítők Egyesületének kis csoportja az alelnök Schwarzkopf György (a képen) vezetésével. Belekóstoltak a földház építés alapjaiba, s a beszélgetések során össze is vetettük azt a szalmaház technológiával, a két módszerrel épült házak előnyeit és hátrányait, feltételeit. A kölcsönös érdeklődés végeredménye az a megállapodás lett, hogy kölcsönösen szervezünk a jövőben - előre láthatóan májusban - kalálákat egymás építkezési helyszínein. Az Egyesület honlapján a hasznos tudnivalók, információk, szalmaház képek és egyéb érdekességek mellett, van egy térkép is a magyarországi szalmaházakról (lásd alább a "szalmatérképet", a célkeresztek jelzik a szalmaházas településeket, 18-at lehet rajta összeszámolni). Jó lenne közös erőfeszítésse az egyéb alternatív épületeket is felvinni egy ilyen térképre.

Ma harmadszor találkoztak a Pázmándi Mesefalu Közösség tagjai. Az eseményről részletesen sok képben számolunk be a csoport Facebook oldalán. A gyönyörű márciusi nap mindent megadott amit reméltünk. Szép időt, régi és új jó embereket, a beköltözők és a helyiek szívbéli találkozását, sok sétát, lovaskocsizást, fínom ebédet, kellemes munkát, új ismereteket. A cél most elsősorban az volt, hogy megismerjük a Mesefalu új, lehetséges helyszínét. A Mesefalu kiszemelt helyét először a község közkedvelt kirándulóhelyéről - a forrásnál - pillantottuk meg (első kép). A távolban látható ház alatt, a dombtetőtől lefelé húzodik a terület (közelebbről a második kép).

Ha még egy kicsit jobbra fordítjuk a kamerát (harmadik kép), akkor láthatjuk, hogy a területet jobbról az erdő, egy ligetes terület szegélyezi. Ezen a jelenleg füves belterületi részen építkezhetünk (ha sikerül megállapodni a tulajdonosokkal, ez részben az Önkormányzat, részben pedig egy magántulajdonos), megvalósíthatjuk alternatív építési terveinket is. A mellette lévő sokhektáros erdő és liget pedig - amit a tulajdonossal már előzetesen egyeztettünk - a pihenést, kirándulást, a természettel való harmonikus együttélést szolgálhatja.

A találkozó másik célja a falubejáráson túl, a MeseOvi meglátogatása volt, ahol (negyedik kép) a közösség tagjai a gyakorlatban, munkavégzés közben megismerkedtek a földház építés legalapvetőbb technológiájával, az autógumi támfalak építésével. Az egyszerűnek tűnő műveletnek néhány fortélya van. Meg kell érteni, hogy az autógumikat nagyon tömören kell a földdel megtölteni, ami nem kis erőkifejtést (csömöszölés) jelent. Meg kellett érezni, tapasztalni, hogy mikor lesz megfelelő keménységű a "töltött gumi", s azt is, milyen módon kell azokat bemérni, elhelyezni, szintezni attól függően, hogy milyen ívet, magasságot akarunk elérni. A csapat nagyon jól érezte magát, a gyerekek is átérezték hozzájárulásuk fontosságát. Számukra ez az építési technika már nem lesz újdonság ...   

Ma harmadszor találkoznak a Pázmándi Mesefalu Közösség tagjai. Mindhárom alkalommal nagy szervezkedés folyt, hogy ki kivel tud utazni Budapestről Pázmándra. A Collective!Traffic oldal szerkesztői felhívták a figyelmünket a Facebook-on ingyenes szolgáltatásukra. Érdemes bejelentkeznünk és rendszeresen használnunk ezt a kitűnő szolgáltatást. Természetesen, amint a közösségünk megkezdi közös életét, egyik első dolgunk lesz egy, majd több közössgi autó rendszeresítése, amely(ek) akár Pázmánd közösségi autóparkjának, telekocsijainak részeként is működhetnek majd. (A kép forrása: kattints rá!)

Ha odamész bárkihez, hogy adj pénzt, furcsán fog rád nézni. Pázmándon - a MeseOvi kapcsán - kérni sem kell. Komoly pénz és annál is nagyobb értékű felajánlások, adományok jönnek, nap mint nap. Ezen az sem változtat, hogy amit hoznak (saját fuvarral!) az használhatatlan dolognak tűnik. Nem számít, mert a MeseOviban hasznossá, értékké válik. Ez a program egyik legfontosabb tanulsága és üzenete, különösen a körülötte kíváncsiskodó gyerekek számára. Érkeznek az autógumik, a műanyag palackok, fém sörösdobozok, üvegek, deszkák, szálfák, üveglapok, s mindez beépül a gyerekházakba falnak, tetőnek, üléseknek. Hogy lehet ez?

Úgy, hogy a korábban haszontalannak vélt és új rendeltetést kapott anyag mutatja meg, mit lehet belőle csinálni egy tág elképzelés keretében. Hiszen gondoljuk el, milyen egy kastély, egy hajó, egy őrtorony a gyermekek gondolatvilágában? Elég csupán egy-egy jelzés, vajon nem fal-e az a felület, amelynek síkját az üvegek, konzerves dobozok talpa alkotja. Az építőmester - Fecó fejében - sok olyan ismert és lehetséges megoldás van, amely közönséges halandónak nem jutna eszébe, s akkor még nem is beszéltünk az ott és akkor, a hely és a beépíthető anyag kínálta lehetőségek láttán felmerülő kreatív ötletekről. A MeseOvi építése a falu egy forgalmas pontján lévő kertben a "kirakatban" van.

Percenként mennek el mellette kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, gyalogosan, autóval, lovaskocsin. Mindenki nézi, figyeli, odapillant, lelassítva a lépteit, járművét, az emberek integetnek, beköszönnek. Időnként megállnak, kérdezgetnek, jó munkát kívánnak. S már szárnyra is kelnek a hírek, most éppen ez, az történik, hol tartanak, mit hoznak oda éppen, ki van munkában. S az emberek továbbgondolják a látottakat, hallottakat. Egyre többen latolgatják, hogyan, mivel járulhatnának hozzá a műhöz. Így történik meg az, hogy amikor valamire szükség lenne éppen (pl. egy nagyobb földkupacot kellene az aréna másik oldalára áttalicskázni, kellene egy szita a föld megrostálására), szinte varázsütésre, azonnal jön a megoldás (begurul a kis bobcat, s már hordja is, s megérkezik a rosta is), szinte még kérni sem kell, mert a helyzetet látva többeknek fordul meg az agyában ugyanaz a gondolat. Ha nem láttam volna második munkanapom leforgása alatt, alig hinném ... 

Elsőként Matyi tolta be talicskáját a szerszámaival a MeseOvi területére, pontosan reggel 8-kor megjelentek az építkezésen Józsi és Lala közmunkások, Robi és Botond helyi lakosok, s pár percre rá érkezett meg Fecó is, mint munkavezető. A két közmunkás azonnal hozzá is kezdett az előző nap abbahagyott munkához. Az új munkások (Matyi, Botond és Robi) először csak nézegettek, tétováztak, vajon mi itt a feladat, mivel és merre kell tovább haladni. Pár perces betanítás, majd begyakorlás után, párokba szerveződve már ment is a dolog, mintha mindig is ilyesmit csináltunk volna.  A szomszédos iskolaudvarban, szünetekben hatalmas gyerekzsivaj adta a hátteret hangban, látványban és érzzelemben. "Nektek csináljuk!" - gondoltuk, ott voltak kicsik és nagyok, kisebb nagyobb "kupacokban".  Kellemes volt a fantasztikusan jó időben - sütött a nap, nem volt túl meleg - végzett munka, s a tudat, hogy valami különlegesen érdekes dolgot csinálunk. Két óránként pihentünk egyet-egyet, az Oviból kaptunk finom kávét. A munka során elsajátítottuk a földház építés alaptechnikáját.

Közben a beszélgetések fő témája maga a létesítmény volt, mi hogyan lesz itt, s más kapcsolódó dolgok a természetről, kertészkedésről, gazdálkodásról, természetvédelemről. Megtudtuk Botondtól, hogy "denevér lakótelepet" épít a kertjében (nagyon érdekes konstrukció), mert egy-egy denevér kb. 1000 szúnyogot eszik mg naponta, aminél jobb szúnyogriasztót el sem lehet képzelni. A nap legérdekesebb taulsága az volt, hogyan szerveződik egy ilyen program. Kiderült, hogy az eddig beépített ezren felüli atuógumi elfogyott és még jónéhány kellene. Botond telefonálásba kezdett. Perceken belül meg is volt a keresett mennyiség. A szállításnak már bejáratott módja van, ebben Zsuzsa, az óvoda vezetője a kulcsfigura. Közben a helyiek meg-megálltak a kerítésnél, odadudáltak és integettek elhaladva autóikból, jó munkát kívánva. Jöttek az üzenetek is, honnan milyen építőanyagot lehet elhozni, ki mikor tud jönni segíteni. Nem kétséges: a MeseOvi közügy lett Pázmándon. Remélhetjük, hogy a Mesefalu is az lesz, miután a munka közben, a mobiltelefonra jött a hír a Facebook-on, hogy szombaton délután ne tanácskozzunk, hanem a Mesefalu Közösség tagjai inkább a MeseOvin dolgoznának délután. Így is lesz. 

Gyakran kérdezik a Pázmándi Mesefalu Közösségről, hogy miben különbözik az alapgondolata a "hagyományos" ökofaluétól. A válasz: közösség a közösségben, sajátos értékrenddel, kultúrával, életmóddal, technológiákkal, amelyeket bevisz a nagyobb közösségbe. De ennél is több, a szimbiózis szerű együttélésre a kölcsönös szolgáltatások is jellemzőek. Például zöldség és gyümölcs termékek a Mesefalu lakói számára (jellemzően bio), s viszont, pl. telekocsi, közösségi média, ökoismeretek szolgáltatása a nagyobb közösség számára a Mesefalutól.Egy angliai vita lezárása kapcsán eszembe jutott, hogy a Mesefalu a kreatív közösségi megoldások inkubátoraként is működhet.

Kitaláltak ugyanis egy sajátos megoldást a gyerekek felügyeletére - a kölcsönös gyermekfelügyeleti közösséget - amikor barátok csoportot alkotva vigyáznak egymás gyerekére, hogy a szülök szabadabban mozoghassanak. Ez nem azonos a családi napközivel, mert nem egy helyre gyűlik össze több gyerek rendszeresen, hanem kétoldalúan állapodnak meg az éppen szükségben lévő és ráérő, egymást nagyon jól ismerő családok egy kis diszpécser szolgálat segítségével. Ha elég nagy a csoport, akkor ez egészen komoly segítség lehet. A vita Angliában azon volt, hogy ez a gyermekekre vonatkozó törvény szerint bejelentendő gyerekfelügyeleti szolgáltatásnak minősül-e vagy sem. Kiderült, hogy nem az, s szabadon gyakorolható. Minden bizonnyal nagyon sok kreatív közösségi megoldás van még, amelynek kezdeményezője, megvalósítója, működtetője lehet a Mesefalu közösség a faluközösség javára. (A kép forrása.)

A Pázmándi Mesefalu Közösség egyik első nyilvános akciója a községben a gyermek mesefalu - MeseOvi -megépítése, Takács Ferenc (Fecó) elgondolása, terve alapján és nagy részben kétkezi munkájának eredénye lesz a létesítmény helyiek, főleg az Óvoda vezetése, a szülők és más helyi segítők aktív közreműködésével. A szabadtéri aréna, körülötte a játékházakból álló kis falucska iskolapéldája lesz a természettel harmóniában lévő közösségi térnek, az alternatív (földház jellegű) építkezésnek, az anyagok újrahasznosításának és az ökológiai lábnyom minimalizálásának. Autógumat építünk be a létesítménybe, amelyeket egyébként hatalmas ökológiai károkat okozva eltüzelnének. Így viszont örömmel szabadulnak meg tőle az emberek, s hozzák jótékony célú hasznosításra. Ugyanez történik a PET palackokkal is, amelyek beépítésre kerülnek. A falubeliek hozzák hordják az anyagokat, az  eleinte kétkedő hangok is fokozatosan elismerésbe fordulnak, ahogyan kibontakozik a kép. A közhasznú munkások rendszeresen dolgoznak Fecó keze alatt, s időnként jön a szükséges, önkéntes gépi segítség is. Lassan kibontakozik az összefogás, amint mind kézzelfoghatóbbá válik a munka értelme és megjósolható sikeressége. Eddig sikerült tartani a "0 ft költségtervet", ami a létesítmény már elért állapotához képest máris figyelemre méltó. Remélhető, hogy a Pázmándi Mesefalu Közösség tagjai is csatlakoznak - amennyire tehetik - a munkához, hogy e tekinetben is jobban megismerjük egymást, s megismerjenek egy technológiát (földház építés), amire a "felnőtt mesefalu"-ban szükségünk lesz.

Jó néhány hete egy játékot folytatunk a hozzánk érkező vendégekkel pázmándi lakásunkban. Amikor belépnek a társalgó-vendégszobába, először nem is veszik észre a furcsaságot. Amikor kimennek a mosdóba feltűnhet számukra a szokatlan "jelenség". Az ajtón lévő - szokásos - kilincs mellett, pontosabban alatt, az ajtófélfák tövében két további kilincs. Mi a szösz lehet ez? És akkor megindul a találgatás. Nem sietünk a megoldással, kiélvezzük vendégeink fantáziájának szabad szárnyalását, amelyet kitörő kacajok kísérnek. Egyelőre itt sem áruljuk el, hogy mi lehet ez, mit szolgál a két alsó kilincs egy normális módon használt ajtóban. A napló Facebook oldalán, vagy itt hozzászólásként várjuk a megfejtéseket.

.

Itt volt az ideje, hogy elkezdjük a gazdálkodást, egyelőre Pázmándon. Ez egyben felkészülés a Hawaii mezőgazdasági munkára is. Kitanulmányoztuk a magaságyással történő veteményezés technológiáját, előnyeit és hátrányait, az elkészítés módját. Mivel nincsenek mgfelelő szerszámaink a házilagos asztalos munkához, barátaink (Sanyi és Marika) segítségét kértük. 5x1,2 m-es területű és 80 cm magasságú magaságyás keretet készítettek elő, és azt az első igazi kellemes, napsütéses tavaszi napon össze is állítottuk. A földre egy műanyag háló került, hogy az itt gyakran megforduló vakondok ne tudjanak feljönni a friss földbe.

A keret belső falát egy vízáteresztő, melegítő fóliával borítottuk, amely jó hőtartásával ellensúlyozza az éjszakai hidegeket. Az évek óta felgyülemlett komposztföldet és zöldtrágyát terítjük a magaságyás aljára, s a felső 20-30 cm lesz új, jó minőségű kerti föld. Gondolkozunk mini öntöző,csepegtető csőrendszer beépítésén, hogy a növényeket alulról, közvetlen a gyökereknél tudjuk öntözni sokkal kevesebb víz felhasználásával.  Nagyon jól esett az egész napos munka, s jó néhány napig még lesz feladat a feltöltéssel. Ezután kezdődhet meg a veteményezés.

Üzenetet kaptunk a világjáró bringások csapatától, hogy figyelnek bennünket - Hawaii-on és Pázmándon folyó dolgainkat - drukkolnak és készülnek meglátogatni. Érdemes rákattintani blogjukra (http://360fokbringa.hu), ahol képekben és szövegben beszámolnak világutazásaikról, s önkéntes segítő tevékenységeikről (Műhelyklub). Utazásaik nem merülnek ki a nehézségek leküzdésében, a tájak csodálásában. A legfontosabbnak a lehető legközvetlenebb, legszemélyesebb emberi kapcsolatok kialakítását tartják mindenütt, amerre csak járnak. Utazásaikkal, munkájukkal, tanácsaikkal, egész életükkel a bringakultúra erősödését, kiszélesedését is szolgálják itthon és a nagyvilágban. Útjuk közben találtak ránk és linkeltek be bennünket a honlapjukra (lásd "Más olvasnivaló"). Kommentjükben (lásd az előző bejegyzéshez) azt írják, hogy eljönnek velünk megismerkedni Pázmándra. Köszönjük a figyelmeteket, a linkelést, ezt tettük mi is a mi oldalunkon ("Ezt is érdemes elolvasni"). Szeretettel várunk Benneteket Pázmándon! 

A képen középen Ági, Skyia és Andris, körülöttük pedig Matt, Gary és Miki, jóbarátaik. Rég óta ígért és már nagyon esedékes villámlátogatáson voltak a Mesefaluban. Hawaii nagyon vonzó célpont az amerikai kontinensen élők számára. Többnyire úgy élik meg az ilyen utazásokat, hogy kiszakadnak a mókuskerékből és lazítanak egy hatalmasat. Mert itt az élet lelassul, egyszerűbb, vidámabb, őszíntébb, nyíltabb. Nem ritka a kétlakiság sem, amikor itt is, ott is teremtenek egzisztenciát, s fenntartják a választás lehetőségét. Még gyakoribb, hogy  a tehetősebbek ide vonulnak vissza, vagy akár szegényebbek is, mindent felszámolva a kontinensen, itt élik nyugdíjas életüket. S jellemző az is, hogy fiatalok egy szál pendelyben szerencsét próbálnak (korántsem marad itt valamennyi) a Hawaii szigetek valamelyikén. Ez utóbbira a Nagy Sziget a legalkalmasabb, itt kínálkozik a legtöbb lehetőség, s egyáltalán nem a luxus a meghatározó. Mindegyik kategóriában vannak ismerőseink, van betekintésünk ezen életmód változtatások lélektanába. Hawaii ezért, a turizmuson túl egyre inkább menedék. Egy olyan világba, amely nagyon toleráns, természetes, egyszerű, közvetlen és természetközeli. Ezért is olyan magától értetődő és őszinte a mosoly, amit a vendégek és a házigazdák arcán, a képen látunk. Csak a kis Skyia néz kicsit kérdőn, bánakodón. Most tanul beszélni éppen, van min gondolkodnia bőven.

Megérkeztek a kecskék - mama és gidája - a Mesefaluba eddigi lakóhelyükről. Várjuk a második kecskét is vissza, mihelyst megellik. (Később kaptam a hírt, hogy a másik kecskénk - Godekker - szülés közben elpusztult a kisgidájával együtt.) Napokon belül megkezdődik a fejés is. Mostantól tehát kezdetét veszi a gazdálkodás.  Igaz, csípős paprikát már szüreteltünk, s érik a banán is. Az elképzeléseink szerinti gazdaság azonban még nem indult be. A rendszeres fejésre viszont be kell rendezkedni, a tej többletet fel is kell majd dolgozni vajnak, sajtnak. A kecskék számára rendszeresen biztosítani kell a zöldet. Eszik ugyan a nálunk bővében lévő páfrány levelet, de ez egyoldalú táplálék lenne. Számukra is termelni kell tehát, például füvet. Ki kell jelölünk és ki kell alakítanunk a gazdálkodásra alkalmas területeket. S akkor már természetesen jöhetnek a zöldségek saját fogyasztásra. A csirke és a tojás persze "beelőzhet", az gyorsabban megy. Az állatokról való napi gondoskodás így pörgeti fel a Hawaii Mesefalu gazdálkodási programját, erre tanítanak a kecskék.

A mesefalvak, offgrid közösségek létrehozása nem sétagalopp. Nehézségek sorozatával kell számolni és megbírkózni, amelyek lehetnk például jogi, pénzügyi, technikai, emberi természetűek. Már szinte vártuk, hogy mikor bukkannak fel akadályok a meseszerűen alakuló Pázmándi Mesefalu programban is. Nem váratott magára. De szinte előjelként szolgált számunkra az Érdi Natúrkosár bevásárló közösség esete. Egyik napról a másikra kellett másik helyet találni a heti átadások lebonyolítására. Ekkor azonban már másnap jött a megoldást kínáló segítség a közösség erejét mutatva. Az egyik tag azonnal felajánlotta üresen álló kis melléképületét. S ami különösen érdekes: sokkal jobb helyen, alkalmasabb körülmények között. Nagyon jól jött ez a váltás a fellendülés kritikus időszakában. Ottjártunkkor ki lehetett tapintani a bevásárlók összetartozását, egymás iránt érzett szimpátiáját, bizalmát.

Az eset tanulsága az, hogy egy közös cél érdekében létrejövő csoport tagjai képesek olyan áldozatok, hozzájárulások vállalására, amelyekre a közösségi szellem, értékek, összefogás nélkül az emberek nem volnának hajlandók. A Pázmándi Mesefalu is átesett - a buktatók tekintetében - a tűzkeresztségen. Kiderült, hogy az elsőként megcélzott helyszín sem nem alkalmas, sem nem megszerezhető a számára. Jóhiszeműen került a közösség ilyen helyzetbe, mert akik az akadályokat jelentő információk birtokában voltak, nem szóltak, amikor tehették volna. A lényeg, ami kiderült, egyfelől a kapcsolódó terület tulajdonosának elővásárlási joga van a területre, s ezzel élni akar. Másfelől - ami önmagában is elég, hogy meneküljünk onnan - a rekultiváció során a szemét ott van a föld alatt, így teljesen alkalmatlan a Meseafalu céljaira. Vajon, ez esetben is - mint a Natúrkosárnál - lesz "isteni beavatkozás"? Itt és most is megmutatkozik az egyre erősödő közösség, a Mesefalu barátok, szimpatiznások, építők ereje? Hamarosan meglátjuk, mert azonnyoban egy helyett három újabb, s ígéretesebb hely elvi lehetősége merült fel, s ami még fontosabb: a Mesefalu Pázmándon kezd közüggyé válni. 

A kisgida sztorija folytatódik. Andris szerint olyan virgonc, játékos, mozgékony, hogy nincs az a kiscica vagy kiskutya, amely felérne vele. Liz - a kisgida  pótmamája, ahol most a kecskék vannak, akinek hátán látjuk éppen Mikicskét, vagy Mikecskét, a neve kicsit később születik meg mint ő maga - azt meséli, hogy ha megjelenik a karámban, a kisgidát szinte képtelen levakarni magáról. Kiderült mostanra az is, hogy Mikicske/Mikecske leánygida. Lesz tehát majd tej, vaj, sajt majd bőven az összesen három kecsétől. Ami még érdekes, hogy a két éves Skyiának - aki a Mesfalu legfiatalabb lakója - jó kis játszópajtása lesz. A két "gyerek" sokáig el fogja szórakoztatni egymást. Nemsokára sor kerül a Mesefalu karámjának kialakítására és a kecskék elhozatalára, s az állattartás megkezdésére. Bizonyosan lesz még csirke is. Vaddisznó húshoz viszonylag könnyen hozzá lehet jutni (engem, mint vegetáriánust persze hidegen hagy a dolog), mert vadászható az erdőben. S lehet majd csereberélni a szomszédokkal és a magyarok közösségében. Romeróék a szomszédban például tartósítanak élelmiszereket, van tehenük is. Szóval, beindul ez is.

Egy közösség életében, működésében, terveiben a célokon, elképzeléseken, terveken túl, sőt még azokat megelőzően is a legfontosabb kérdés az, hogy mire építhet, milyen értékei vannak. Maguk a célok, tervek is részei a közösség értékrendszerének. Akkor válnak igazán értékké, ha a közösség meglévő adottságait jól tudják mozgósítani. A mesefalvak létrehozása, fejlesztése során elérkezik egy olyan szakasz, amikor a közösség már meglévő tagjai önmaguk és az általuk behozott lehetőségek értékeit módszeresen fel kell tárni, mert azok nem átláthatók mindenki számára. Csak ekkor tud a közösség egésze, tudnak egyes tagjai a meglévő adottságok teljes tartományában gondolkodni, arra építeni, azzal számolni. Itt tart most éppen a Pázmándi Mesefalu Közösség és el is készült az értéktérképe, amely - személyes információkat tartalmazó jellegénél fogva - csak a tagok számára nyilvános dokumentum.

Mint sajátos közösségfejlesztési módszer, dokumentálási műfaj azonban sokak számára érdekes lehet. Rég óta ismert eljárás a gondolattérképezés. Ez egy grafikus megoldás, amelyben a dondolatok rendszere sajátos diagram formájában jelenik meg (lásd a képet, rákattintva a forrást). Az értéktérkép azonban itt nem állhat meg, mert az egyes értékelemekről (pl. emberek, a hozzájuk kapcsolódó további értékcsoportok, mint a gyakorlat, tudás, kapcsolati tőke, továbbá a tárgyi és anyagi eszközök, szellemi produktumok, partnerek, programok, hírnév, történet, kommunikációs felületek) sok mindent el kell tudni mondani, dokumentálni. Így az értéktérkép egyes pontjaihoz (értékcsoportok, értékelemek) kapcsolni kell tudni szövegeket (pl. kikhez kötődnek az adott értékek), képeket, linkeket, hang- és videóanyagot az értékek részletesebb leírására. Sőt, ezekben a leírásokban keresni kell tudni (pl. egy-egy közösségi tag értékprofiljának áttekintése).

Mindezekkel a képességekkel rendelkezik a Mindomo webes alkalmazás, amely ezen felül megosztható, csoportosan fejleszthető, prezentációk készítését is lehetővé teszi az Értéktérképből, zárt vagy nyitott webes felületen megjeleníthető. A képen példának egy orosz iskola értéktérképe látható Mindomo alkalmazással. Ebben a rendszerben készült el a Pázmándi Mesefalu értéktérképe. Döbbenetes végignézegetni, hogy a csoport milyen hatalmas értéket képvisel és ennek révén milyen óriási lehetőségek birtokában van.  Az ember, amikor tamulmányoz egy ilyen rendkívül látványos dokumentumot, óhatatlanul arra gondol, hogy ha egy közösségnek, szervezetnek nincs értéktérképe, akkor egyáltalán hogyan képes fejlődni? Mekkora veszteség lehet az, ha a tagjaik nincsenek tudatában mi mindennel rendelkeznek együttesen? A Hawaii Mesefalu és Pázmánd község számára is hasznos lesz egy ilyen értéktérkép elkészítése.

Tegnap este 9 órakor Pázmánd Képviselő-testülete elfogadta a Pázmánd Mesefalu Közösség nevében, egy oldalban írásban előterjesztett (lásd alább) és szóban, Gáspár Mátyás által kiegészített javaslatot. A határozatban a Testület kifejezte együttműködési készségét és szándékát arra, hogy egy kidolgozott megvalósítási terv, s kölcsönösen előnyös megállapodási javaslat alapján kész rendelkezésre bocsájtani egy megfelelő rekultivált, rekreációs célú területet a Mesefalu közösségi mintahelyének megvalósítása céljából. A kiválasztott terület a községen keresztül futó Bágyom-patak mentén húzódó erdősáv és a község temetője között húzódik (alábbi első kép).

A fasoron túli területen képzeljük el a Mesefalu közösség közösségi terét, amely "élő" mintahely az ilyen célú épületek (alternatív építkezés), terek (pl. közösségi tűzhely, konyha, fürdő, társalgó) és megoldások (pl. alternatív energiaforrások) bemutatására. E területrész mellett lesz a horgásztó (második kép), amelynek tulajdonosa, befektetője üdvözli a Mesefalu szomszédságát és készek együttműködni a terület kínálta lehetőségek kölcsönösen előnyös kihasználásában. Az egész községen ketresztül húzódó patak és erdősáv a pihenést szolgálja, szervesen illeszkedik a Mesefalu funkciójához.

A horgásztó túloldaláról készült, fenti képen a Mesefalu tervezett helye a messzebb, középen látható havas tisztás. A Mesefalu közösség tagjainak egy része a közösségi hellyel közvetlenül érintkező területeken, más része pedig a község más részein vásárolhat házat, lakóterületet, gazdálkodásra alkalmas kertet, ahol  a mind teljesebb öko, offgrid életmód szerinti életet valósíthat meg a Mesefalu közösség segítségével, támogatásával. Ez az ökofalu sajátos, újszerű felfogása, megoldása amelynél szimbiózisban él a kisebb hálózati közösség a nagyobb közösségben, s az előbb igyekszik átadni életmód tapasztalatait. Ezért van szükség a szűkebb közösségi mintaterületre, amely egyben a tapasztalat átadás, oktatás koncentrált lehetőségét kínálja.

____________________________________________________________________________________

Az előterjesztés

A Mesefalu program elindítása Pázmándon

Pázmánd ismét valami eredeti dologgal hívta fel magára az ország figyelmét. A Mesefalu ökológiai életmód közösség lehetőségének keresésébe széles támogató kör (közel 200 ember) kapcsolódott be, ebből 14 család, 28 fő kész ahhoz közvetlenül csatlakozni, s egy részük már tárgyalásban is van házak megvásárlásáról. A programhoz két módon kapcsolódnak az aktív résztvevők. Egyrészt egy tágabb életmód közösséghez csatlakoznak a már itt lakók, vagy a faluba ilyen céllal beköltözők, másrészt pedig egy kisebb mintaterületen élő kisközösséget hoznak létre a természettel összhangban lévő fenntartható életmód sokoldalú bemutatására saját példájukon keresztül.

Ilyen célú ökofalvak szerte a világban, s Magyarországon is, egyre nagyobb számban jönnek létre. Van tehát példa, nem járatlan az út, van mód egymástól tanulni, s Pázmánd ehhez kiemelkedő lehetőségekkel és hagyományokkal, megoldásokkal rendelkezik. A Mesefalu program azonban olyan újítást tartalmaz, amely méltán tarthat számot az ország és világ figyelmére. Azt célozza meg, hogy az ökoközösség kölcsönösen előnyös módon, szervesen beépül a helyi társadalomba és gazdaságba, elősegíti az új, fenntartható életmód mind szélesebb körű elterjedését.

A lehető legnagyobb nyitottság és internetes nyilvánosság mellett szerveződő Mesefalu program megvalósítása Pázmándon számos területen kapcsolódik a község társadalmi és gazdasági fejlesztésének elfogadott céljaihoz és folyamatban lévő programjaihoz. A támogatók, beköltözők személyükben, tudásukkal, tapasztalataikkal, tevékenységükkel, egyéb lehetőségeikkel elősegítik azok megvalósulását többek között a következő területeken: 

• a helyi gazdaság, kereskedelem fejlesztése, a helyi értékek hasznosulása,
• az egészséges életmód lehetőségeinek, szolgáltatásainak kiszélesítése,
• a természeti értékek, környezet megóvása, ezt célzó szemlélet terjedése,
• a gyermekek életkörülményeinek, élménygazdagságának javítása,
• a közösségi élet szintereinek fejlesztése és szolgáltatásainak bővülése,
• Pázmánd turisztikai, lakhatási, otthonteremtési vonzerejének növelése,
• egyes területhasznosítási tervek megvalósítása (pl. tanösvény kialakítása).

Pázmánd község jelenleg érvényes rendezési terve tartalmaz egy önkormányzati tulajdonú, rekreációs övezeti besorolású rekultivációs területet a temető mellett, amely alkalmas a Mesefalu program kisközösségi mintaterületének megvalósítására. A jelenleg funkció nélküli és gondozatlan terület felhasználása a Mesefalu program keretében a község számára költségmentesen biztosíthatja egy nemzetközileg is egyedülálló közösségi létesítmény megvalósítását a fenti célok és programok messzemenő szem előtt tartásával, támogatásával.

A Mesefalu program szervezésének eddigi eredményeképpen létrejött a megvalósításhoz szükséges, arra elszánt közösség, amely – a további munka feltételeként – kéri Pázmánd község Önkormányzatának Képviselő-testületét, fejezze ki szándékát az együttműködésre, a közösségi térhez szükséges terület biztosítására, az elkövetkező időszakban együttesen kidolgozandó, kölcsönösen előnyös feltételek mellett. A szándéknyilatkozat megteremti lehetőségét annak, hogy a Mesefalu program keretében elkészüljön a megvalósítási terv és megállapodási javaslat, amely alapját képezheti a Képviselő-testület végleges döntésének a terület tényleges és végleges rendelkezésre bocsájtásának feltételeiről.

 Pázmánd, 2012. február 16.

Gáspár Mátyás, Vértes János

a Mesefalu program felelős szervezői

Ne tévesszen meg senkit, Miki egy leánykecske - volt. Most már anyakecske. Megszülte kisgidáját, amelyről még pontosabb hírt nem kaptunk: fiú-e, vagy kislány? Tehát három kecskénk van már: Miki, a kisgida és Godekker, az utóbbi szintén leány. Itt az ideje, hogy amint leválasztják az új jövevényt, beiduljon a kecsketej és -sajt program. Az állatok jelenleg egy nagy farmon vannak egy nagyobb kecskenyájban - csodálatos, nagy füves, árnyas területen, lásd a képen - Erzsiéknél (a Nagy-Sziget magyar közösségének tagja), éppen azért, hogy "felnőjenek" a feladathoz. Amint lehet, kész lesz a helyük, költöznek a Mesefaluba. Lassan beindul majd a gazdaság ...

Hogyan rövidíthető le az út az élelmiszer-ellátásban a termelő és fogyasztó között? Hogyan tehető ez a kapcsolat bizalmi jellegűvé, amelyben jól ismerik egymást, bizalommal vannak egymás iránt, ki van zárva minden más, közvetítői, elosztói, stb. értéktorzító érdek? Különösen lényeges egy ilyen kapcsolat, ha biológiailag tiszta termékekről beszélünk. Nos, ilyen a mind gyorsabban, különböző neveken terjedő bevásárló közösségi mozgalom, s amelynek egyik csoortjába, a szatyorközösségbe - egészen pontosan: Érdi Natúr Kosár - mi is bekapcsolódtunk. A Pázmándi Mesefalu Közösség két tagja - Kasuba Éva (a képen jobbról) és Márton Anikó (a képen balról) - működteti rendkívüli lelkesedéssel, hozzáértéssel és empátiával. Épp ma voltak a rádióban a témával, itt meghallgatható a velük észült anyag, Szegedi Júlia készítette a riportot. Az internetes támogatással működő modell igen egyszerű: a bevizsgált, közösségi tagok által hitelesített őstermelők megadják a termékeik, rendelkezésre álló mennyiségeik és áraik listáját a hét adott napjáig, ezután a közösség fogyasztói tagjai adott napig bejegyzik (online) az igényeiket, s egy következő napon (egy héten belül, mindig ugyanazon a napon, ez péntek) lehet menni az összekészített, előre csomagolt, átvételkor ellenőrizhető áruért. Ilyen egyszerű.   

A vásárlók egyszerre kosárnyi árut, átlagosan 10-15-féleséget visznek: tej, vaj, sajt, tejföl, körözött, szószok, kenyér, tészta, sütemény, savanyúság, lekvár, s még sok-sok minden, közöttük egészen sajátos, egyedi, különlegesen finom házi készítmények (a képen az asztalon finom kóstoló várja a vásárlókat), amelyeket a boltokban hiába keresnénk. Nagyon lényeges mozzanat a megoldásban: a közösség. Hetente 25-30 megrendelői kapcsolatot bonyolítanak le, 40 család részéről. A termelők és fogyasztók fokozatosan megismerik egymást. Mindenki bízik a másikban. A modern közgazdaságtan már kalkulálja modelljeiben a társadalmak bizalmi tőkéjét (Fukuyama). Nos ebben a kis társadalmi mechanizmusban a bizalmi tőke (társadalmi kohézió) tetten érhető, túlzás nélkül mondhatjuk: megélhető. Nagyon kellemes élmény. Az ember szívesen utazik egy héten egyszer néhány tucat kilométert, annak tudatában, hogy jó emberektől, jót kap, s vásárlásával egy jó közösséget, s ügyeket (egészséges táplálkozás, kistermelők piaci lehetőségeinek kiszélesítése, jövedelemhez juttatása) is szolgál. S még meg is takarít, mert olcsóbban, közvetlenül a termelőtől vásárol. Most azon leszünk, hogy pázmándi termelőket is bekapcsoljunk a rendszerbe, s így biztosabb piacot teremtsünk a számukra. Mi, pázmándi lakosok fogjuk hitelesíteni őket, vállalunk értük felelelősséget, akikért persze vállalható. Az érdi szatyorközösség jelenlegi teljesítményének csúcsához közeledik. Vagy bővül, vagy újabb közösség nő ki belőle, mondjuk Pázmánd gyűjtőhellyel, akár a helyi élelmiszer gazdapiac csírájaként. Ez a lehetőség is benne van ebben a rendszerben.

Az esőerdőben víz van bőven. De csak akkor áll rendelkezésre, ha össze tudjuk gyűjteni. Andris a közösségi megoldások első lépéseként az 500 gallonos tartályt 10-szeresre, 5000-esre cserélte. Egy Iphone alkalmazás (lásd a képen, amely a Mesefalu helyét mutatja, jöbbek az esőfelhők az óceán felől, vagy inkább már mennek el, az alsó csuszkával lehet ezt megállapítani, amely adott időpontok állapotait mutatja) lehetővé teszi annak előrelátását, hogy mikor jönnek az esőt adó felhők. Ez fontos lehet a helyi vízgazdálkodásban. A szolgáltatás választ ad a kérdésre például, hogy mikor ütemezhető be egy nagyobb fogyasztás. Pl. a következő lépésben elkészülő közösségi melegvizes medence időnkénti feltöltése. A víztartály az alapterületének megfelelő nagyságú sóderrel feltöltött, vízszintbe hozott alapra kerül. Fémből készült fal fogja körül, amely vastag fóliával van kibélelve, ahogyan a képen látszik. A tetőereszről érkező víz közvetlenül a lefedett tartályba folyik felülről. Alul pedig szivattyú közbeiktatásával, szűrőkön keresztül jut el a víz a hálózatba.

Ma, február 18.-án lesz a Pázmándi Mesefalu csoport második találkozója a Művelődési Házban, amelyet videó konferencia rendszerben közvetítünk. Délután 15 órakor kezdünk. A teremben wifi-s internet lesz, aki akar hozza saját laptopját. Az eseményt nyilvános - bárki beléphet - videó konferencia rendszerben az interneten közvetítjük. A virtuális konferenciaterem 10 perccel du. 3 óra előtt nyílik meg. Elérése az alábbi linken. A Guest name mezőbe be kell írni a nevet, amely majd a vendég videóképe alatt megjelenik. Azonos időben 16-an lehetnek a virtuális konferenciateremben. Menet közben időnként valaki közvetíteni fogja az eseményeket és az online vendégek odahívhatnak beszélgetésre jelenlévőket. Meglátjuk mindez hogy sikerül. A videó konferencia eléréséhez erre a linkre kell kattintani:

http://1676999.livebroadcast.talkfusionlive.com/golive/m/q0WrQNVQE64B9JTP 

Sajnos az első szeánsz nem sikerült egy banális beállítási hiba miatt. Mindenkitől elnézést kérünk, aki próbálkozott belépni. Tanultunk belőle, legközelebb körültekintőbben csináljuk. Lesznek videó konferenciáink! A Facebook-on részletes beszámolók, képek is vannak, s közzéteszünk majd videóinterúkat is.

Február 20.-án sikeresen lezajlott a Próba videó konferencia. Négyen voltunk a teremben. Eltartott egy darabig, amíg rájöttünk, hogy ki mikor tud beszélni és hogyan, hogy ne akadjon össze a hangunk. A lényeg, hogy most már tudjuk használni, a rendszer teljesen jól működik, s fel vagyunk készülve az ilyen eseményekre. Összesen 16-an lehetnek benn kamerával és akár sok ezren is (nem vicc!) követhetik a videóközvetítést. A részvevők közül bárkit be lehet hívni a videókörbe.

 Az eredeti tervünk az volt, hogy körbekerekezzük Mauit kb. egy hét alatt. Három éve már volt egy hasonlóan bátor tervünk a Bordeaux-San Sebastian útvonalon, amit sikerrel meg is valósítottunk (az akkor 2,5 éves Ákossal) így gondoltuk, hogy egy Maui nem foghat ki rajtunk. Igaz egy picit gyanús volt, hogy túrabicajos élménybeszámolókat nem találtam a neten, de hát gondoltam, hogy akkor mi leszünk az elsők semmi probléma.Az esős Seattle után igazi felfrissülés volt a Kahului reptérre megérkezni, a meleg levegő és a ragyogó napsütés egyből feledtette velünk az utazás fáradalmait ami Seattle-San Jose-Kahului útvonalon kb. 13 óra volt.

Lett volna közvetlen járat is (kb. hat -hét óra), de hát így volt az olcsóbb.  Megérkezésünket követő második nap ki is béreltük a két felnőtt bicajt Kihei városában és készen is álltunk a nagy útra (Ákos gyermekbiciklijét és egy pótkocsit a repülőn hoztunk magunkkal). Hiába, hogy minimál felszereléssel érkeztünk, a hálózsákok a derékaljak és a sátor összességében elég soknak tűnt a bicajokra felszerelve. És ekkor még be sem szereztük az élelmiszereket. És itt kezdődött a gond. A szigetet északi és déli irányban is meg lehet kerülni, de mi a déli mellett döntöttünk azt gondolván, hogy az nem lesz olyan forgalmas. Ezzel csak az a bökkenő volt, hogy a déli úton nagyon rossz az infrastruktúra, városok és boltok nincsenek bicajos mértékkel nézve igen sokáig. Tehát a túléléshez rengeteg vizet, kenyeret, felvágottat stb. (3 fő plusz változatos étrend a gyermek miatt) kellett beszereznünk ami után úgy meg voltunk pakolva, hogy egy kisebb emelkedőn is igen nehezünkre esett feltekerni. Hát így vágtunk neki a nagy tervnek...Hogy mi lett belőle? Két nap után béreltünk egy pick up-ot és azzal folytattuk tovább biciklistül utánfutóstul mindenestül. Be kellet látnunk Maui két nagy vulkán igen sok emelkedővel még az óceánpartot követve is. De végül nem bántuk meg, hogy autót béreltünk a túlélőtúra helyett tudtunk egy picit nyaralni is :).

Maui egy fogalom: nagy-nagy csillogás , rengeteg érdekes ember, a csodálatos hosszúszárnyú bálnák vonulása, a világ legjobb szörfös- és windszörfös helyei, nádcukor ültetvények, ananász, és persze gyönyörű természet,  de egy picit túl turistás volt és vártuk már a csendesebb és kicsit visszafogottabnak mondott Big Islandre érkezést és hát az Ágival, Andrissal és Skyiaval, a Mesefaluval való találkozást.2012.02.01-én érkeztünk Kona repterére, ami épp két óra negyven perc autózásra van Andriséktól. Mehettünk volna Hilora is de nem terveztünk előre és Kona jó ötletnek tűnt. Az is volt, mert mire stoppal elértük azt a pontot ahol Andris várt minket kb. minden lényegeset megtudtunk a szigetről a helyiektől és legalább egy hónapra való látnivaló listát írtunk össze. Én személy szerint nagyon kiváncsi voltam nem csak magára a Mesefalura, de arra is, hogy ki az és hogy él az a magyar család  a dzsungel közepén akiről a Kossuth rádió decemberi műsorában hallottam. Este kilenc órakor találkoztunk Andrissal. Aki nem volt rest, belevágott a története közepébe és a 4 mérflöldes hazaút végén már az önismeret magas filozófiai elmélkedéseit hallgattuk kíváncsian ami kezdésnek kicsit erős volt, de egyben nagyon érdekes is.

Ági nagyon kedvesen, rendkívül finom paprikás csirkével várt minket olyannal amiről el sem tudtuk képzelni, hogy egyáltalán elkészíthető az őshazától ilyen távol. Nagyon jól esett, köszönet még egyszer érte! A következő nap a gyerekekkel és Ágival együtt elmentünk Hiloba egy gyerekbarát strandra ami nagyon jó ötletnek tűnt, mert Ákos aki egyébként tartott a nagy hullámoktól itt hosszú időt tudott tölteni a tengerben a nagy hullámoktól elzárt nyugodt öblökben. Délután felkerestük a Farmers Market-et ahol, friss ananászt, avocadot, papayat és rambutánt tankoltunk fel. Megpróbálkoztunk a helyi cukrászda remekeivel is megbarátkozni, de hiába próbáltunk ki legalább 5 féle süteményt, a nagymamák és később a Daubner ízvilágához szokott ízlésünknek borzasztó volt mindegyik.

Magyar vállalkozók figyelmébe: kiváló üzleti lehetőségnek tűnik egy magyar cukrászda megnyitása Hawaiion! Mikor hazaértünk, Andris megmutatta a másik házat, illetve, hogy mit hol találunk. Nagyon szép tisztaság és rend fogadott minket (de ez mondjuk Ágiéknál is így volt) amit nem is értek, hogy lehet fenntartani ilyen esőerdős körülmények között (esik az eső, sár van, jönnek mennek a bogarak stb.). Andris ugyan kabinnak hívja a házat, de a magam részéről szerintem inkább egy családi ház. Merthogy minden megvan benne ami szükséges a hétköznapi élethez, ráadásul mindez igényes és szép kivitelben. (Zárójelben:úgy vettük észre, hogy a vizet ill a nedves környezetet nem bírja a fürdőszoba faanyaga). 

Ahogy másnap reggel alaposabban szemügyre vettem a környezetünket,  a házat arra gondoltam, hogy micsoda iszonyatos munka lehetett már csak az is, hogy erre a kivitelezési szintre  kerüljön az épület. Tényleg minden elismerésem az építőknek, hiszen ezek között a természeti körülmények között igazán nagy kihívás lehetett építeni, építtetni.Ha minden Big Island-es élményünkről  írni szeretnék, akkor bizonyára messze meghaladnám a blog kereteit, ezért most eltekintenék ettől , de az egyik legnagyobb élményünkről, a vulkánról mindenképpen írnék pár sort: több napos tervezgetés után, végül az utolsó napra maradt a mai napig aktív Kilauea vulkán meglátogatása, mert reméltük, hogy Andris is elkísér minket az izgalmasnak vélt túránkra.

A célunk ugyanis az volt, hogy egészen közelről megpróbáljuk megnézni a lávafolyást. Azt gondoltuk, hogy ez sima ügy, odamegyünk aztán ott láva, de ez nem így van. Számos különböző forrásból szerzett információk alapján arra az elhatározásra jutottunk, hogy a láva ugyan folyik, de nem úgy, és nem ott hogy mi azt meg tudjuk nézni.  Mert lávát nézni közelről veszélyes dolog. Túl veszélyes. A korábbi lávafolyás ugyanis un. lávabarlangokat hoz létre a felszínhez közeli helyeken is, olyanokat ami nem látható a túrázó számára és ezek a barlangok helyenként olyan vékony boltozattal bírnak, hogy könnyen beszakadhatnak egy ember súlya alatt. Ráadásul az aktív lávafolyáshoz nagy távolságot kell megtenni egy ilyen felületen, ami csak tovább növeli a kockázatot.

Szóval hiába, hogy nagyon szeretettünk volna botot dugdosni a forró kőzetbe, lebeszéltük magunkat róla. De! Elmentük a turisták számára kijelölt vulkános túrára, ami annak ellenére, hogy picit zsúfolt volt, rendkívül érdekesnek és egy életre szóló élménynek bizonyult. A vulkán kürtőjében ugyanis rotyog a láva és láthatóak ennek a fényei egészen közelről. Plusz, a Kilauea vulkán pár éve, évtizede még aktív, de mára már megdermedt lávafolyásai is láthatóak a hatalmas kürtőben. Az egész igazából úgy néz ki mint egy óriási tehénlepény, de a látvány egészen egyedi, vulkánrajongóknak kötelező!A Big Islandes élményeink közül nagyon nagy  élmény volt látni Ágit, Andrist és Skyiat, hogy  hogy élik az off the grid életüket. Hiszen talán egy picit mindnyájan dédelgetünk magunkban hasonló álmokat, de én magam biztosan. A világtól távol, csendben és nyugalomban élni, egy költői szépségű szigeten ahol az évszakok a nyár és a „nyarabb” között váltakoznak? Hát ki ne szeretne? Egy dolog biztos: más az álmodozás és más a valóság, a gyakorlat.

Ahhoz, hogy valaki vállalja az off the grid életmódot, rendkívül elszántnak kell lennie és szerintem nagyon erős ideológiai háttérrel kell rendelkeznie. Ez azt hiszem Andrisnál meg is van. Nem mindenki alkalmas  azonban erre az életmódra. Ahogy egykoron egyetemi tanárom Velencei Jolán mondta: ide paradigmaváltás kell. És tényleg. Off the grid-ként másképp kell tekinteni önmagunkra és másképp kell viszonyulnunk a világhoz mint ahogy azt tesszük egy nagyvárosban. Ide szilárd meggyőződés kell, hogy  igen is van értelme egy gyengédebb viszonyulásnak a természethez és igen is, lehet nemet mondani azokra az élősködő mémekre amelyek elterelik a figyelmünket a valóban lényeges dolgokról a lényegtelenekre. Az off the grid egy életmód, amihez nem elég álmodozni, hanem csinálni kell. Minden elismerésem a Mesefalu építőinek és lakóinak, egy megismeréssel közelebb az álmomhoz, úgy érzem találkozunk még a jövőben.

Oroszországban ma mintegy félszáz ezer falu lehet. Mind a mai napig az a kép él sokunkban az orosz faluról, hogy az a legszegényebb magyar kistelepüléseknél is nyomorúságosabb. Van egy ember, aki változtatni akart ezen a képen, s úgy tűnik, igyekezete nem lesz hiábavaló. A kalandos életű  (a képen, született 1950-ben Ukrajnában, jelen van a Facebook-on) Vlagyimir Megre jól ismeri az orosz valóságot, éveken át egy nagy szibériai régió (nem a mi fogalmainkkal kell elképzelni, hogy mit jelent a "nagy" ezen a hatalmas vidéken, sok magyarországnyi területet) vállalkozásfejlesztési menedzsereként dolgozott. Eredeti szakmája fotográfus. Számos - saját életéről, küzdelmeiről, a számára megvilágosodást hozó Anasztáziával való találkozásairól, a boldog életről szóló -könyve mellett, kezdeményezője volt annak a programnak, hogy a családok kapjanak 1-1 hektár földet, amelyen közösen új települési közösségeket hoznak létre, magyar irodalmi fordításban a boldogság falvait. Ők a rodovoje pomesztyie (szó szerint: szülőfalu, de lehet egy még általánosabb értelmezése is, a hely ahonnan származunk, amelyhez ragaszkodunk, amely életet ad) kifejezést használják, amelyet a leírások alapján boldogságfalunak, családi településnek is fordítanak. Lényege azonban az ökogazdálkodást folytató családi, baráti faluközösség, tehát ugyanaz, mint a Mesefalu gondolat. Megre indította el azt a mozgalmat, hogy az orosz állam, annak területi autonómiát gyakorló, törvényalkotásra jogosult szervei (kormányzóságok, megyék) ingyenesen adjanak földet a családi települést létesíteni kívánóknak, amely nem eladható, de örökölhető.  

S láss csodát, Vannak ilyen krományzóságok! Oroszországban mintegy 200 boldogságfalva működik már, több ezer lakossal. A fenti képen Lepota bolgogságfalu (Arhangelszk terület) leányai. A Merge által létrehozott alapítvány honlapján el is érhetőek, megismerhetőek. Az alapítvány sokféle szakmai, oktatási, kommunikációs, kereskedelmi, egyéb segítséget nyújt a családi településeknek. A mozgalom terjed Oroszország határain túl is, pl. Ukrajnában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában (Erdélyben, lásd Böjte Csaba levelét a magyar Anasztázia oldalon), Szlovéniában, Hollandiában, Németországban, s vannak követői Magyarországon (fórum) is, jelen vannak a Facebook-on. Az orosz boldogságfalu mozgalom az elmúlt évtized közepe táján indult el, igazán néhány éve (2008-2009 óta) bontakozott ki. Akik ismerik az orosz valóságot, fel tudják mérni mit jelent ez, különösen összevetve a hagyományos orosz falu (ill. a volt Szovjetúnió egészének vidéki térségei) elképzelhetetlenül nyomorúságos helyzetével. Érdemes ezért elmélyedni kicsit mindebben, s keresni a választ a kérdésre: Hogyan tudják ezt megcsinálni? A honlapok oroszul, egy részük angolul is olvasható, a magyar Anasztázia oldal is sok információval szolgál. 

A Pázmándi Mesefalu szervezés egy megosztó politikai, egymással szembenálló, egymást kiszorítani igyekvő ideológiai, vallási, kulturális értékvilágok tágabb terében folyik. A legkülönbözőbb embereket megérintő program csak úgy tud kifejlődni, ha magát politika, ideológia mentesnek, toleránsnak minősítve nem válik az általános politikai értékek tisztázását célzó és közösségét feltételező fórummá. Az adott helyzetben ez nem könnyű (egyesek szerint nem is lehetséges), mert a végzetes megosztottság természete, működési módja éppen azt jelenti, hogy a társadalom egészétől, kisebb közösségeitől, sőt - sokan úgy érzik - a családtól is azt követeli, hogy tagjai egyik vagy másik oldal mellett elkötelezve  éljenek és nyilvánuljanak meg.

Az offgrid közösségek, az ökoközösségek, mesefalvak részei a tágabb társadalmi, gazdasági, kulturális rendszereknek, azokhoz sok szállal kötődnek akkor is, ha akár jelentős mértékben is le tudnak szakadni a hálózatokról. Minél több ilyen új közösség jön létre, minél több meglévő hagyományos együttélés alakul át ökoközösséggé, minél több család, háztartás kapcsolódik be azok életébe, vált erre az életmódra ökohálózat tagjaként, annál inkább válik lényegivé a kérdés: mi az ökoközösségek politikai tartalma, jelentősége? Egyre kevésbé lehet függetlenedni a társadalom politikai, ideológiai életéről, értékvilágának változásaitól. Annak ellenére is, hogy ezeknek a közösségeknek nem kell a politikai mozgalmak, erők szerves részévé válniuk.

A kérdés tehát nem megkerülhető: milyen politikai értékvilág, kultúra kedvez a mi törekvéseinknek, amellyel a feltétlenül szükséges mértékig (de csak addig!) azonosulni tud, amelyben jól érezheti magát? El tudjuk-e magunkat képzelni jobb vagy bal oldalon, kellene-e engedni az ide vagy oda húzó erők valamelyikének? A kérdést nem lehet megválaszolni általában. Következésképp, az nem jól van feltéve, még ha az pl. a mai Magyarországon teljesen logikusnak, nyilvánvalónak, sőt egyesek szerint kényszerítőnek is tűnik. A kérdés azért rossz, mert az offgrid létre törekvő ökoközösségek értékvilága, amely kultúrájuk magját képezi, nem a politika (a hatalom megszerzése és gyakorlása, az érdeküzem működtetése) dimenziójában van. Ahogyan magától értetődő, hogy a környezetvédelem, az irodalom, a művészet, a tudomány, a vallás alapértékei nem tartoznak a politikai mozgalmak hívószavai közé.

Az a politikai kultúra, amelyik  számára nem léteznek az egész társadalom számára egységesen elfogadható közös alapértékek, szimbólumok, kulturális alapok, szükségképpen nem fogadja el a társadalom nem politikai szféráinak szellemi autonómiáit sem. Az ilyen politikai értékvilág politikai ellenfelet keres a tárdsadalom minden ízében, a másik oldal, az "ellenség" megsemmisítésére törekszik. Márpedig az ilyen módon vezetett és szervezett társadalom fejlődésképtelen, hanyatlásra, végsősoron pusztulásra van ítélve. Az egészséges társadalmat, közösséget a kulturális közösség, egy feltétlenül szükséges értékvilág, azt kifejező szimbólumok, rituálék, ünnepek egynemű rendszere tart össze, amit a politikai oldalak, erők nem bomlasztanak, hanem elfogadnak és erősítenek. Ugyanígy viszonyulnak ehhez a kulturális alapokhoz a társadalmi lét más, politikától független szférái is.

A helyzet Hawaii-on és a Kárpát-medencében teljesen más. Vajon, mi következik ebből a mesefalvak politikumára vonatkozóan, itt és most Magyarországon? Az itteni ökofalvak részeivé válhatnak a hazai politikai kultúra kívánatos fejlődésének azzal, hogy erősíteni tudják a fentebb említett társadalmi kulturális közmegegyezési minimumot. Meggyőződésem, hogy képesek ahhoz olyan értékekkel hozzájárulni (ahogyan a társadalom más, politikától független szférái is), amelyek minden politikai oldal, mozgalom számára elfogadhatók. Ez a hozzájárulás lehet az ökoközösségi mozgalmak politikai küldetése, szerepe. De mi ez a sajátos érték, amelyre politikai függetlenedésünk, egyben a politikához való kapcsolódásunk (nem ellentmondás, mégha annak tűnik is!) alapozható? Megmondom, politikai jelszóba sűrítve: a fenntartható kisközösség.

Tartalmi kibontását olyan fogalmak és alapvetések adják, mint amelyeket a Pázmándi Mesefalu víziójában olvsashatunk és ismerősként fedezünk fel a szaporodó ökoközösségek küldetésnyilatkozataiban. Még nem kialakult szimbólumai, s egyéb kulturális "kellékei" ezek mentén a megvalósulás, megélés keretében minden bizonnyal létre fognak jönni. Összegezve tehát: a mesefalvak - természetüknél fogva - olyan politikai rednszerhez tudnak természetes módon kapcsolódni, amely általánosan elfogadott társadalmi kulturális minimumra épül, azt tiszteletben tartja. Amíg ilyen helyzet nincsen, addíg a társadalom politikai alapérdeke ennek a közös nevezőnek a létrehozása, az ezt célzó legszélesebb összefogás, együttműködés, közmegegyezés, amelynek a legitim politikai erők, oldalak is részesei. Akkor politizálunk a társadalom érdekeinek megfelelően, ha erre ösztönözzük, késztetjük mindazokat, akik hozzá tudnak járulni ennek sikeréhez. A Mesefalu megvalósulása már önmagában is elősegíti ezt a folyamatot. Csak akkor lesz sikeres, ha nem tagozódik be a társadalmat szétfeszítő,  megosztó, kizárólagosságra, másokat kizárni, megsemmisíteni törekvő politikai mozgalmak, intézmények egyikébe sem. Közelessége viszont támogatni mindazon politikai erőket, amelyek a  közös társadalmi kulturális és egyben politikai minimum megteremtéséért küzdenek, amelynek a fenntartható kisközösség a részét tudja képezni.

Krisztina és István látogatása során a Mesefaluban elindult egy beszélgetés az offgrid élet spirituális hátteréről. Andris már korábban is foglalkozott ezzel a témával a Naplóban (lásd szellemi háttér cimszó alatt). A beszélgetésbe a Mesefalu honlapján lehet bekapcsolódni. A kérdés azért is nagyon érdekes, mert a Pázmándi Mesefalu csoport kibontakozásában is megfigyelhető az érdeklődés a spirituális tartalom iránt. Nagyon izgalmas, hogyan kapcsolódik a sajátos szellemi háttér, alapok keresése, egyeztetése más, meglévő, gyakran egészen eltérő ideológiákhoz, vallásokhoz, amelyeket nem akarunk mind, egy-az-egyben "ráereszteni", megterhelni velük közösségformáló törekvéseinket.

Nagyonviki (a képen) ezt írja rólunk a blogjában: Van egy barátom, aki "a Mesefaluban" lakik és folyamatosan keresi a választ, h hogyan lehet hálózaton kívül élni. Miközben rájön erre benne él, kiterjesztve a kört az esőerdőre és még nagyobb vonalat rajzolva egy képzelt körzővel Hawaii Nagy Szigetére. Saját maga húzott fel egy házat némi segítséggel, van kecskéjük,nincs tv-jük,bográcsoznak veszettül és világítanak napelemmel. Kis közösséget terveznek szabályokkal, az esővíz nekik gyűlik,néha elszívhatsz egy füves cigit, Pázmándon pedig másolják őket. Mindig érdeklődve olvasom és hallgatom őket. Egyrészt csodálom bátorságát, mert mert kiszakadni, másrészt viszont rengeteg kérdést vet fel bennem. Lehet teljes életet élni úgy,h közben a világ rohamosan fejlődik? (Vagy inkább romlik?) ....Elegendő az egy gyermek számára,amit a kisközösségen keresztül a világból látnia kell?..... Mm..ezen legalább egy órát filóztam. Három dolog maradt,ami miatt nem tudnék így elszigetelten lenni. Az első az internet. Ezt ugye nem kell magyarázni?:) A második,h talán több emberen tudok segíteni a munkámban,mint egy kis közösségben.Tehát,a hivatástudatom. A harmadik pedig,ami a legveszélyesebb is egyben,az az állatok. Városi lány lévén kevés állat vett eddig körül.Néhány fickó,a mihaszna kutyánk és a dagadt macskánk. (Gyermekkorom különféle hobbikiskedvencére nem térnék most ki.) Ki tudja,h egy kecske mikor őrül meg? Ne adj Isten,egy dühöngő, kapirgáló tyúk? :) Egyébként,a kisközösség itthon is adott. Egy többlakásos házban élek a kiterjedt családommal. Nyáron kerti partizunk,télen anyám a szerinte finom süteményeket bedobja a közösbe. Hetente elviszem vásárolni, ha pedig dolgozom, sokszor ő vigyáz a gyerekre. Szelektív vagyunk a szeméttel, a hülyékkel és van kertünk,ahol évszaknak megfelelően mindig terem vmi gyümölcs. Persze lehet, h változni fog a véleményem és ha egyszer úgy fogom érezni,h nincs több tennivalóm ebben az országban,akkor megengedem magamnak azt a luxust,h még földi valómmal eggyé olvadjak a környezetemmel és megvilágosodással keletkező nyugodtsággal megéljem a nirvánát.

A vízkérdés igen komoly minden vidéki lakóhelyen a Nagy Szigeten. Részben azért, mert nem mindenhol van elég eső. A Mesefalu szerencsés e tekintetben. mert egy esőerdőben van. A mennyiséggel nincs probléma. Az esővíz tiszta, akár közvetlenül is lehet inni, de nem eléggé tartalmas ásványi anyagok szempontjából. Ez részben pótolható, s tisztítani is lehet megfelelően a biztonságos fogyasztáshoz (a gyűjtés és tárolás során szennyeződhet). A nagy kérdés az, hogy mennyit kell tárolni, különösen változó, döntően folyamatosan növekvő, fogyasztás esetén. A Mesfefalu stratégiája az, hogy fokozatosan bővítjük a kapacitást a fogyasztás és a kihasználás, valamint a ráfordítások optimalizálásával. Eddig két kisebb (500-500 gallonos, 1 gallon = 3,8 liter) műanyag tároló volt (van) egy-egy háznál. Két személyre bőven elegendő. A tetőkről több víz gyűlik, mint amennyi azokba fér. Andrisék most lépnek egy nagyot. Ez a vítároló sokkal nagyobb, kb. 10-szerese az előzőnek (látható a képen a ház mögött, az épülő tank mellett), mert náluk időnként kialakult vízhiány (gyerek fürdetés, sok mosás). A régi tank felszabadul, mehet majd a következő házhoz. Az új víztároló a készülő jakuzzit is ki fogja szolgálni, mert túlfolyó csöve fogja azt táplálni.