A Pázmándi Mesefalu szervezés egy megosztó politikai, egymással szembenálló, egymást kiszorítani igyekvő ideológiai, vallási, kulturális értékvilágok tágabb terében folyik. A legkülönbözőbb embereket megérintő program csak úgy tud kifejlődni, ha magát politika, ideológia mentesnek, toleránsnak minősítve nem válik az általános politikai értékek tisztázását célzó és közösségét feltételező fórummá. Az adott helyzetben ez nem könnyű (egyesek szerint nem is lehetséges), mert a végzetes megosztottság természete, működési módja éppen azt jelenti, hogy a társadalom egészétől, kisebb közösségeitől, sőt - sokan úgy érzik - a családtól is azt követeli, hogy tagjai egyik vagy másik oldal mellett elkötelezve éljenek és nyilvánuljanak meg.
Az offgrid közösségek, az ökoközösségek, mesefalvak részei a tágabb társadalmi, gazdasági, kulturális rendszereknek, azokhoz sok szállal kötődnek akkor is, ha akár jelentős mértékben is le tudnak szakadni a hálózatokról. Minél több ilyen új közösség jön létre, minél több meglévő hagyományos együttélés alakul át ökoközösséggé, minél több család, háztartás kapcsolódik be azok életébe, vált erre az életmódra ökohálózat tagjaként, annál inkább válik lényegivé a kérdés: mi az ökoközösségek politikai tartalma, jelentősége? Egyre kevésbé lehet függetlenedni a társadalom politikai, ideológiai életéről, értékvilágának változásaitól. Annak ellenére is, hogy ezeknek a közösségeknek nem kell a politikai mozgalmak, erők szerves részévé válniuk.
A kérdés tehát nem megkerülhető: milyen politikai értékvilág, kultúra kedvez a mi törekvéseinknek, amellyel a feltétlenül szükséges mértékig (de csak addig!) azonosulni tud, amelyben jól érezheti magát? El tudjuk-e magunkat képzelni jobb vagy bal oldalon, kellene-e engedni az ide vagy oda húzó erők valamelyikének? A kérdést nem lehet megválaszolni általában. Következésképp, az nem jól van feltéve, még ha az pl. a mai Magyarországon teljesen logikusnak, nyilvánvalónak, sőt egyesek szerint kényszerítőnek is tűnik. A kérdés azért rossz, mert az offgrid létre törekvő ökoközösségek értékvilága, amely kultúrájuk magját képezi, nem a politika (a hatalom megszerzése és gyakorlása, az érdeküzem működtetése) dimenziójában van. Ahogyan magától értetődő, hogy a környezetvédelem, az irodalom, a művészet, a tudomány, a vallás alapértékei nem tartoznak a politikai mozgalmak hívószavai közé.
Az a politikai kultúra, amelyik számára nem léteznek az egész társadalom számára egységesen elfogadható közös alapértékek, szimbólumok, kulturális alapok, szükségképpen nem fogadja el a társadalom nem politikai szféráinak szellemi autonómiáit sem. Az ilyen politikai értékvilág politikai ellenfelet keres a tárdsadalom minden ízében, a másik oldal, az "ellenség" megsemmisítésére törekszik. Márpedig az ilyen módon vezetett és szervezett társadalom fejlődésképtelen, hanyatlásra, végsősoron pusztulásra van ítélve. Az egészséges társadalmat, közösséget a kulturális közösség, egy feltétlenül szükséges értékvilág, azt kifejező szimbólumok, rituálék, ünnepek egynemű rendszere tart össze, amit a politikai oldalak, erők nem bomlasztanak, hanem elfogadnak és erősítenek. Ugyanígy viszonyulnak ehhez a kulturális alapokhoz a társadalmi lét más, politikától független szférái is.
A helyzet Hawaii-on és a Kárpát-medencében teljesen más. Vajon, mi következik ebből a mesefalvak politikumára vonatkozóan, itt és most Magyarországon? Az itteni ökofalvak részeivé válhatnak a hazai politikai kultúra kívánatos fejlődésének azzal, hogy erősíteni tudják a fentebb említett társadalmi kulturális közmegegyezési minimumot. Meggyőződésem, hogy képesek ahhoz olyan értékekkel hozzájárulni (ahogyan a társadalom más, politikától független szférái is), amelyek minden politikai oldal, mozgalom számára elfogadhatók. Ez a hozzájárulás lehet az ökoközösségi mozgalmak politikai küldetése, szerepe. De mi ez a sajátos érték, amelyre politikai függetlenedésünk, egyben a politikához való kapcsolódásunk (nem ellentmondás, mégha annak tűnik is!) alapozható? Megmondom, politikai jelszóba sűrítve: a fenntartható kisközösség.
Tartalmi kibontását olyan fogalmak és alapvetések adják, mint amelyeket a Pázmándi Mesefalu víziójában olvsashatunk és ismerősként fedezünk fel a szaporodó ökoközösségek küldetésnyilatkozataiban. Még nem kialakult szimbólumai, s egyéb kulturális "kellékei" ezek mentén a megvalósulás, megélés keretében minden bizonnyal létre fognak jönni. Összegezve tehát: a mesefalvak - természetüknél fogva - olyan politikai rednszerhez tudnak természetes módon kapcsolódni, amely általánosan elfogadott társadalmi kulturális minimumra épül, azt tiszteletben tartja. Amíg ilyen helyzet nincsen, addíg a társadalom politikai alapérdeke ennek a közös nevezőnek a létrehozása, az ezt célzó legszélesebb összefogás, együttműködés, közmegegyezés, amelynek a legitim politikai erők, oldalak is részesei. Akkor politizálunk a társadalom érdekeinek megfelelően, ha erre ösztönözzük, késztetjük mindazokat, akik hozzá tudnak járulni ennek sikeréhez. A Mesefalu megvalósulása már önmagában is elősegíti ezt a folyamatot. Csak akkor lesz sikeres, ha nem tagozódik be a társadalmat szétfeszítő, megosztó, kizárólagosságra, másokat kizárni, megsemmisíteni törekvő politikai mozgalmak, intézmények egyikébe sem. Közelessége viszont támogatni mindazon politikai erőket, amelyek a közös társadalmi kulturális és egyben politikai minimum megteremtéséért küzdenek, amelynek a fenntartható kisközösség a részét tudja képezni.
Utolsó kommentek