Ha odamész bárkihez, hogy adj pénzt, furcsán fog rád nézni. Pázmándon - a MeseOvi kapcsán - kérni sem kell. Komoly pénz és annál is nagyobb értékű felajánlások, adományok jönnek, nap mint nap. Ezen az sem változtat, hogy amit hoznak (saját fuvarral!) az használhatatlan dolognak tűnik. Nem számít, mert a MeseOviban hasznossá, értékké válik. Ez a program egyik legfontosabb tanulsága és üzenete, különösen a körülötte kíváncsiskodó gyerekek számára. Érkeznek az autógumik, a műanyag palackok, fém sörösdobozok, üvegek, deszkák, szálfák, üveglapok, s mindez beépül a gyerekházakba falnak, tetőnek, üléseknek. Hogy lehet ez? 
Úgy, hogy a korábban haszontalannak vélt és új rendeltetést kapott anyag mutatja meg, mit lehet belőle csinálni egy tág elképzelés keretében. Hiszen gondoljuk el, milyen egy kastély, egy hajó, egy őrtorony a gyermekek gondolatvilágában? Elég csupán egy-egy jelzés, vajon nem fal-e az a felület, amelynek síkját az üvegek, konzerves dobozok talpa alkotja. Az építőmester - Fecó fejében - sok olyan ismert és lehetséges megoldás van, amely közönséges halandónak nem jutna eszébe, s akkor még nem is beszéltünk az ott és akkor, a hely és a beépíthető anyag kínálta lehetőségek láttán felmerülő kreatív ötletekről. A MeseOvi építése a falu egy forgalmas pontján lévő kertben a "kirakatban" van. 
Percenként mennek el mellette kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, gyalogosan, autóval, lovaskocsin. Mindenki nézi, figyeli, odapillant, lelassítva a lépteit, járművét, az emberek integetnek, beköszönnek. Időnként megállnak, kérdezgetnek, jó munkát kívánnak. S már szárnyra is kelnek a hírek, most éppen ez, az történik, hol tartanak, mit hoznak oda éppen, ki van munkában. S az emberek továbbgondolják a látottakat, hallottakat. Egyre többen latolgatják, hogyan, mivel járulhatnának hozzá a műhöz. Így történik meg az, hogy amikor valamire szükség lenne éppen (pl. egy nagyobb földkupacot kellene az aréna másik oldalára áttalicskázni, kellene egy szita a föld megrostálására), szinte varázsütésre, azonnal jön a megoldás (begurul a kis bobcat, s már hordja is, s megérkezik a rosta is), szinte még kérni sem kell, mert a helyzetet látva többeknek fordul meg az agyában ugyanaz a gondolat. Ha nem láttam volna második munkanapom leforgása alatt, alig hinném ... 
Utolsó kommentek