Nagyonviki (a képen) ezt írja rólunk a blogjában: Van egy barátom, aki "a Mesefaluban" lakik és folyamatosan keresi a választ, h hogyan lehet hálózaton kívül élni. Miközben rájön erre benne él, kiterjesztve a kört az esőerdőre és még nagyobb vonalat rajzolva egy képzelt körzővel Hawaii Nagy Szigetére. Saját maga húzott fel egy házat némi segítséggel, van kecskéjük,nincs tv-jük,bográcsoznak veszettül és világítanak napelemmel. Kis közösséget terveznek szabályokkal, az esővíz nekik gyűlik,néha elszívhatsz egy füves cigit, Pázmándon pedig másolják őket. Mindig érdeklődve olvasom és hallgatom őket. Egyrészt csodálom bátorságát, mert mert kiszakadni, másrészt viszont rengeteg kérdést vet fel bennem. Lehet teljes életet élni úgy,h közben a világ rohamosan fejlődik? (Vagy inkább romlik?) ....Elegendő az egy gyermek számára,amit a kisközösségen keresztül a világból látnia kell?..... Mm..ezen legalább egy órát filóztam. Három dolog maradt,ami miatt nem tudnék így elszigetelten lenni. Az első az internet. Ezt ugye nem kell magyarázni?:) A második,h talán több emberen tudok segíteni a munkámban,mint egy kis közösségben.Tehát,a hivatástudatom. A harmadik pedig,ami a legveszélyesebb is egyben,az az állatok. Városi lány lévén kevés állat vett eddig körül.Néhány fickó,a mihaszna kutyánk és a dagadt macskánk. (Gyermekkorom különféle hobbikiskedvencére nem térnék most ki.) Ki tudja,h egy kecske mikor őrül meg? Ne adj Isten,egy dühöngő, kapirgáló tyúk? :) Egyébként,a kisközösség itthon is adott. Egy többlakásos házban élek a kiterjedt családommal. Nyáron kerti partizunk,télen anyám a szerinte finom süteményeket bedobja a közösbe. Hetente elviszem vásárolni, ha pedig dolgozom, sokszor ő vigyáz a gyerekre. Szelektív vagyunk a szeméttel, a hülyékkel és van kertünk,ahol évszaknak megfelelően mindig terem vmi gyümölcs. Persze lehet, h változni fog a véleményem és ha egyszer úgy fogom érezni,h nincs több tennivalóm ebben az országban,akkor megengedem magamnak azt a luxust,h még földi valómmal eggyé olvadjak a környezetemmel és megvilágosodással keletkező nyugodtsággal megéljem a nirvánát.
Nem mindenki tudna így élni
2012.02.08. 17:29 gasparmatyas
Szólj hozzá!
Címkék: nagyonviki
A bejegyzés trackback címe:
https://offgrid.blog.hu/api/trackback/id/tr884079276
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek