Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Jó érzés, hogy megélénkült az érdeklődés, mind gyakrabban jelentkeznek be látogatók, s már két vendégpárt is fogadhattunk a Mesefaluban. Krisztina és István Pécelről látogattak meg bennünket. Ezt a képes élménybeszámolót küldték nekünk, amit szívből köszönünk:

2011. december első napjaiban óriási élményben volt részünk. Ellátogattunk Hawaii Nagy Szigetére. Magyarországról ez mind földrajzilag, időben és kulturálisan is hatalmas távolság. Az elutazásunk előtti hetekben olvastam a Magyar Narancsban egy cikket az off-grid mozgalomról, amiben a Gáspár Mátyás és fia Andris családjai által alapított Hawaii Nagy Sziget Mesefalujáról írtak. Nagyon érdekesnek találtam a témát és mivel az úti célunk is oda vezetett felvettem a kapcsolatot először Mátyással, majd a fiával Andrissal is. Andrisék pedig nagy szeretettel fogadtak bennünket december 3-án. A sziget körülbelül akkora, mint Pest megye. Nagyon kellemes a klíma, bár a sziget különböző részein igen eltérő az éghajlat. Ide leginkább a különleges kultúrára és természeti szépségek iránt fogékony emberek látogatnak  nem pedig a tömegturizmus a vonzó úti cél. Andrisék Hilo városától nem messze A Kilauea vulkán lankáin élnek.

A vulkán egyszerre pusztít és épít is a természettel tökéletes összhangban. Vad buja esőerdőn áthaladva egyre keskenyedő és vadregényesebbé váló utakon találtunk el Andrisékhoz. Az útról jobbra-balra tekintve felparcellázott esőerdő telkeket láttunk.  Kevés telken láttunk házat, bár lehet, hogy beljebb, az úttól távol az erdő mélyén építenek az ide kiköltöző emberek szívesebben. Andrisék és Mátyásék háza is benn áll a sűrű, vadregényes tájban. A házakhoz,  durva vulkáni tufa törmelékkel leszórt kanyargós ösvény vezet. Ha valaki küzdött már meg a természet nyers formáival, az tudja igazán, mit jelent pár száz négyzetméter területet gyökerektől, ágaktól, indáktól megtisztítani és birtokba venni a természettől. 

Elképesztő az a munka amit az esőerdőből kinyert területen véghez vittek. Látszik, hogy a munka java elkészült. Mindkét épület kész faelemekből készült, alapvetően kényelmesen, ízlésesen, illeszkedik a tájba és minden bizonnyal a benne élők igényeit teljes mértékben kiszolgálja. Andrisék nagyon jól érzik itt magukat. Tudatosan, önként vállalva vonultak el „az amerikai álomból”, megteremteni egy egészen más álom alapjait. Létrehozni egy olyan holisztikus közösséget, ahol a valós emberi értékek, egyéni kvalitások és, kölcsönös megbecsülés egy jobb életet teremt.  Egy külön megjegyzés, amely számunkra az egyik legnagyobb élmény Hawaiin a felfoghatatlan fekete éjszaka mélysége volt. Mivel nincsenek nagy városok, gyárak és földrajzilag minden ilyen helytől távol van ezért gyakorlatilag nincsen fényszennyezettség. Ezt mi itt Magyarországon, sőt szerintem Európában sem, egyáltalán nem tudjuk megtapasztalni.

Volt egyszer, hol nem volt egy dimbes-dombos vidéki kis falu, annak is alig tízházas utcácskája a település határában. Még javában esett az első hó, amikor az utca egyik lakója már kinn is termett, s buzgón söpörni kezdett a kertben, s a ház előtt. Nem volt szíve megállni a kerítése szélénél, mert tudta, hogy a felső szomszéd nemigen ér rá. Így továbbvitte a lendület, letolta a havat ő előtte is. A hálás szomszéd először csak megköszönte a figyelmességet, majd amikor egyszer ő ébredt előbb, ő sem állt meg a saját kerítésénél s tovább söpört. A mi emberünknek jól esett ez a figyelmesség, amikor jött volna havat takarítani. Látva, hogy nincs munkája az egyik szomszéd felé, pedig már rákészült, gondolt egyet és eltakarította a havat az alsó szomszéd előtt. Hadd lepődjön meg ő is. A hó pedig csak hullott kitartóan. A következő alkalommal az emberünk annyira belejött, hogy még egy szomszéddal lejjebb ment a hólapátolással, látva, hogy a többiek még nem tudtak hozzálátni a takarításhoz. Amikor az alsó szomszédai látták, hogy járdaszakaszuk tiszta, söpörni kezdtek a többiek előtt, hogy viszonozzák a szívességet. Most a helyzet az, hogy az utca egy szakaszán versenyben söprögetnek egymás előtt, ki mit talál még éppen takarítani valót. Az, bizonyos, itt mindig el lesz takarítva a hó, akkor is, ha egyikük éppen nem ér majd rá.

Ha már egy offgrid naplóban meséltük el ezt a valóságban gyökerező történetet, ahol gyakran számolunk be ötletes megoldásokról, íme egy  hólapátolással kapcsolatos,  újítás. A képre kattintva eljuthatunk a forráshoz. "Az ötlet nagyon egyszerű, mindössze egyetlen kerék közbeiktatásával megváltozik az egész megterhelő folyamat. Először is a lapátot nem kell önerőből húzni-vonni, mert ezt a munkát a kerék elvégzi. Aztán, amikor elértük a célpontot, a havat a lapátra helyeztük, egyetlen mozdulattal el lehet róla röpíteni úgy, hogy ehhez még oldalra sem kell fordulnunk. Mindenképpen kímélőbb üzemmód, mint a hagyományos lapát, és összehajtogatva egész jól elfér a garázsban vagy a pincében."

Gyönyörű havas vasárnapi reggelre ébredtünk pázmándi otthonunkban. Vastag hótakaró a kertben, szikrázó napsütés, harapni lehet a friss hideg levegőt. Mesés, nyugalmas napra ébredtünk, kedves vendégeket vártunk ebérdre. A nap a szokásos ritus szerint indulna, ha ... lenne áram, de nincs. Mi történhetett? Nincs áram, azaz nem megy semmilyen gép (rádió, tévé, számítógép, hűtőgép), s főképp pedig nincs fűtés. Kint 10-15 fok mínusz. Órákon belül kihül a lakás. Mi történhetett? Gyerünk a szomszédba. Hamar megtudjuk, hogy a sarkon túl, a főuton egy autós kidöntötte a villanyoszlopot (olyasmi volt a látvány, mint a képen, amely nem itt, Pázmándon készült, hasonló baleset nagy számban fordul elő ilyenkor mindenfelé). A "faluhiradó" hamar hozza hírt, kinn van a rendőrség, a polgárőrség a helyszínen, várják az Elműt is. Délre várják az áram visszakapcsolását. Addig ki kell tartani. Elgondolkodtató. Tavaly a gázzal voltak szorongató napok, amikor hasonló kiszolgáltatottság érzésünk volt. Azok a szomszédaink, akiknek hagyományos (offgrid) fűtésük is van, nem jöttek zavarba. Már mi is gondolkodtunk azon, hogy fatüzelésű kályhára mindenképpen szükségünk lenne. A vendégek nem jöhettek hozzánk, megfordítottuk a dolgot, mi mentünk hozzájuk, bepakolva az ünnepi ebédet. Felkészültünk arra is, hogy ott alszunk. De kora délután jött az SMS, hogy újra van áram. Minden jó, ha a vége jó. Az estét újra otthonunkban töltöttük, de megkaptuk a leckét. Még a tavasszal megépítjük a kályhát.

Most, hogy itthon vagyunk, újra elfoglal az ülőmunka. Nagyon más az itteni életünk. Újra munkába kellett állnunk, hogy keressünk pénzt az előttünk álló fejlesztésekre. Szerencsére van izgalmas munkafeladat is. Most tehát visszazökkentünk korábbi élethelyzetünkbe. A mesefalu építése az elmúlt fél évben értelmes és izgalmas napi fizikai munkát jelentett, amiben nagyon jól éreztük magunkat. Ez most nagyon hiányzik. Bár a sport, a testmozgás kicsit ellensúlyozza a fizikai megterhelés igényét, mégsem az igazi. Elsősorban azért, mert nem tűnik produktívnak. Önmagéban az egészség megőrzése - ami kétségtelenül nagyon fontos - nem tűnik elegendőnek.   A gyermekparadicsom építése a pázmándi óvodában az itteni Mesefalu fejlesztés első, bemutatkozó lépéseként újra lehetőséget fog teremteni a fizikai munkára.

Addig is, amíg belevágunk az itteni építkezésbe marad a biciklizés, vagy egy újabb testmozgást kínáló sport, egyben visszalépés a gyermekkorba: háromkerekű roller. Ilyet eddig még nem láttam. Valahogy kicsit úgy működik, mint a síelés. Hol az egyik, hol a másik lábat oldalra kell kicsit kitolni, s ez előre viszi az embert három keréken. Attól kezdve, hogy megláttuk az áruházban beleszerettem. El is kezdtem vele száguldozni a gondolák között a vevők nagy csodálkozására és derültségére  mindaddig, amíg rám nem szólt a biztonsági őr. Nem voltak sokan, teljesen veszélytelen volt a gyerekes öröm kifejezésének ez a formája. A háromkerekűt megvettük (5000 Ft volt) és most a falu utcáján rallizok vele (egyelőre csak a házunk előtt) a szomszédok nagy derültsége mellett, amíg nem váltom fel a gyerekházak építésével ezt a kényszerű testmozgást.

A tágabb közösségektől és egymástól álatlában elszigetelten élő offgrid, hálózaton kívül élő kisközösségek számára az internet marad az egyetlen hálózat, amelynek jelentősége minden egyébbel ellentétben nem csökken, hanem növekszik. A hálózaton kívüliség nem jelenthet szükségszerűen társadalmon kívüliséget. Minden olyan internetes alkalmazás fontos az offgrid kisközösségek számára, amelyek a közeli és távoli emberi kapcsolatok fenntartását, elmélyítését segítik. Ezek között azok a legértékesebbek, amelyek a legteljesebb kommunikációt - nevezetesen az online és offline videókapcsolatot - képesek kiszolgálni. A napokban - Csapó Ida tanácsára és segítségével - beszereztük a Hawaii Mesefalu és potenciális testvérfalvai, így a Pázmándi Mesefalu számára is, ennek jelenleg legkorszerűbb, gyors iramban az egész világra kiterjedő alkalmazását. Pontosabban, beléptünk a világ videókommunikációs közösségébe, amelyet ez a szoftver - a Talk Fusion - szolgál ki (részletesebb információkért kattints a képre).

Segítségével számos új lehetőség nyílik a mesefalvak közössége számára, mint például a videólevelezés (egy videóval, vagy videók összefűzésével, automatikus videós válaszadás), videókonferenciák  (műhelymunkák, képzések, webinarok, online találkozók), események élő videóközvetítése, videómegosztás, videóblog. Mire jó ez? Egyszerű: intenzívebb kapcsolattartásra, tanulásra, szórakozásra, szolgáltatások nyújtására, az információk terjesztésére és egyáltalán nem elhanyagolható módon, mindezek révén pénzkeresésre. Lehetőségek rendkívül széles tárházát nyítja meg a szoftver, amely most elérhetővé vált a számunkra. Egyelőre még csak kóstolgatjuk, tanulgatjuk majd, ne ne legyen kéntsége senkinek, megtaláljuk a felhasználás kreatív lehetőségeit. Az érdeklődők számára nyitunk egy új Facebook oldalt is kifejezetten erre a célra. Meggyőződésünk, hogy ez az új eszköz átformálja a közösségi kommunikációt, erősíti a közösségi szellemet, dinamizálja a közösségek működését. Csak jól kell tudniunk élni majd vele. (Akit érdekel, hogy működik pl. a videólevelezés, annak szívesen elküldjük a Hawaii Mesefalu videós üdvözlőlevelét. Szívesen segítünk új felhasználóknak, akik szeretnének saját videókommunikációs alkalmazásokat fejleszteni.) 

Az első látogatók épp az nap érkeztek - Ruzsinszkiék (Éva és Laci) - a hellyel, a közösséggel való rövid ismerkedésre, amikor a második házépítés befejezésekor a család egy része (Mátyás, Marika) hazajött. Részben a nagy hazai érdekéődésnek (Pázmánd, Kossuth Rádió, Fejér Megyei Hírlap, egyéb sajtó) köszönhetően többen is bejelentkeztek a Hawaii Mesefalu virtuális Facebook közösségbe. Néhány utazó jelezte, hogy meglátogat bennünket Hawaii-i programjuk keretében. Készülődnek a régi ismerőseink közül is néhány hónapos kintlétre, áprilisban egy letelepedni szándékozó házaspárt várunk. Röviden, megmozdult a barátok, ismerősök, rokonok fantáziája, s alighanem a fogadókészség és a napló beszámolói nyomán egyre többek "Hawaii álma" kezd egyre  inkább valósággá válni. Ez egyik határozott célunk. Elérhetővé tenni azt, ami sokak számára eddig elképzelhetetlennek tűnik. Az esőerdőben lévő Mesefaluban, az adott kategóriában elérhető legkedvezőbb lakhatást és közlekedési lehetőséget kínáljuk. De ez csak egy "küszöbfeltétel", ennél sokkal több az ottlét biztonsága egy családban, testmeleg kisközösségben, az épülő Mesefaluban és a Nagy Sziget magyarjainak közösségében. Hawaii hagyományos látványosságai - hab a tortán.

Andris küldött két hangüzenetet  a Hawaii-i Mesefaluból. Alighanem nagyban inspirálta őt, hogy bekapcsolódott a Pázmándi Mesefalu fejlesztő csoportba (lásd az előző bejegyzést). Az első hangüzenet arról szól, hogy miért fontos a jacuzzi a Mesefalu számára. Az apropója az a dolognak, hogy hozzákezdett annak építéséhez a Hawaii-i Mesefaluban, az esőerdő közepén. A terveket meg fogja osztani velünk. Az üzenetből kiderül, hogy mennyire mélyen átgondolta az összefüggéseket. Egészen messzemenő következtetésekig eljut az egyszerűnek tűnő kiscsoportos fürdőzési lehetőségtől. Érdemes követni gondolatmenetét, mert szervesen igyekszik összeilleszteni a Mesefalu kisközösség szinte minden ízét, porcikáját elhelyezve a nagyobb társadalmi, gazdasági, politikai egészben. A második hangüzenet folytatása az előző gondolatmenetnek. Andris mindig ugyanarról beszél, mert a világot - kicsit és nagyot - egyetlen egységnek tartja. Így a Mesefalut is mindenki kisközösségének érzi, melyben Hawaii, Pázmánd is egy, oázisai ugyanannak a nagy Mesefalunak, amelyben mindenkinek helye van. Az üzenetekben számos olyan kérdéssel foglalkozik, amelyekre Pázmándon is keressük a választ (ilyenek pl. a gazdasági, politikai, ideológiai, vallási összefüggések).

Hawaii Nagy Sziget és Pázmánd Mesefalvának vannnak közös tagjai. Már ez és maga az eredettörénet is indokolja a testvérfalu kapcsolatok felvételét. Az együttműködés lényegi tartalma a tapasztalatok átadása, egymás segítése. A Pázmándi Mesefalu közösségi hálózat jellege kifejezetten ezt takarja: távolabb élők emberek, családok bevonása személyes és virtuális kapcsolatban a tapasztalatok megosztása, egymás segítése, a közösségi lét, élmények kiterjesztése érdekében. Andrisék a Nagy Szigeten tovább építik, fejlesztik a házakat (a képeken a most befejezett fürdőszoba az első lakóházban és az új víztározó helyének kialakítása látható), a parkot, víztározót, s tervezik a közösségi létesítményeket annak függvényében, hogyan érkeznek a további vendégek, új közösségi tagok. Áprilisban várják a következőket, egy házaspárt, akinek szándéka csatlakozni a kinti közösséghez.

A Facebook-on szerveződő Pázmándi Mesefalu (egyik logótervezete a képen, készítője Takács Ferenc) programnak jelenleg több, mint 120 követője, szimpatizánsa van. Az első személyes találkozón alakult ki egy szűkebb, fejlesztői kör, tagjai azok, akik a hálózati közösség cselekvő részesei kívánnak lenni. Kitöltöttek egy ún. értéktérkép kérdőívet, amelynek számszerű eredményét az alábbiakban összegezték. "A kiküldött 28 kérdőívből 21-et, azaz 75 %-ot küldtek vissza határidőre. Az értéktérkép visszajelzések 15 családtól érkeztek, ebből 13 család, összesen 28 fő (közöttük 7 gyerek, ill. fiatal) költözne be a Pázmándi Mesefaluba, közülük 2 családnak (4 fő) már van háza Pázmándon, ill. itt is lakik. A 13 beköltözni szándékozó család közül 5 a faluba is költözne (egynek közülük már van háza itt), összesen 13 fő (közöttük 6 gyerek, ill. fiatal), ha úgy alakulnának a dolgok. 

Összesen 249-féle dolgot jelöltek meg az öko életmód megvalósult gyakorlataként, családonként 19 dolgot. Ebből 29 gyakorlatot tekintenek példa értékűnek öko életmódjukban. Összesen 107, családonként átlagosan 8 képességet, mesterséget, tudást, stb. említettek, amivel hozzájárulhatnak a közösség életéhez. Az elvárások összes említéseinek száma 67, ami teljes egészében lefedi mindazt, amit a Mesefalunak „teljesítenie kell” majd. A válaszolók készek megfelelő szervezeti kereteket létrehozni a Mesefalu fejlesztéshez, ha ez szükséges." (kiemelések G.M.) Az értéktérkép része lesz egy tartalomelemzés és egy érték adatbázis, amely a program folyamatában aktualizálva kerül felhasználásra. Az értéktérkép azt mutatja, hogy a csoport rendelkezésére áll a saját készségeknek, képességeknek az a minimális összessége, amelyre biztonsággal alapozható a kitűzött célok megvalósítása.

Kicsi a világ, mint tudjuk. Székesfehérváron lakik Róza Hágen, akinek lánya - Melinda - indiai származású amerikai, ortopéd orvos férjével a Nagy Szigeten lakik két gyermekkel. Egy éve laknak a Paradise Beach-en második lakhelyükként California mellett. Róza, a fiatal nagymama gyakran látogatja az unokákat (3 és 5 évesek). Még csak egy éve vannak ott, kevés helyi kapcsolattal. A Nagy Sziget magyar közösségére most találtak rá, s az első személyes kapcsolat - érdekes módon - nem ott, hanem itt, Pázmándon jött létre.

A Pázmándi Mesefalu iránt töretlen az érdeklődés. 100 felé közeledik a Facebook csoport tagjainak száma. Az elindult értéktérkép készítés (most 40 %-os beérkezésnél tart) már mutatja, hogy van esély a megvalósulásra, ha az csak a tagokon múlna. 6 család, 14 fővel (közülük 4 gyerek) költözne máris, ha a feltételek adottak lennének. A válaszolók már most is széles körben folytatnak öko gyakorlatot életmódjukban, s a közvetlen érintettek 48-féle felajánlást tettek, amivel hozzá tudnak járulni a Mesefalu létesítéséhez és működtetéséhez. Nagyon ígéretes tehát a kezdet, amelyről folyamatosan tájékoztat a csoport Facebook oldala. A kép egyike a sok felvetődő elképzelésnek a Mesefaluról.

A videómagazin felidézi a magyarok hawaii-i Nagy Szigeten szerveződő Mesefaluját és az annak nyomán bemutatja (kattints a képre, a tudósítások egyike a műsör közepe táján) a formálódó pázmándi Mesefalu kezdeteit. Az első találkozón érdekes vitát váltott ki a kérdés, hogy vajon lehetséges-e, szükséges-e Pázmánd faluban a teljes hálózaton kívüliségre - hálózatlanságra - törekedni (természetesen az internetet nem számítva). Az általános vélekedés - amely a vízióban is megjelent - az volt, hogy egy energiamixre kell törekedni, amelyben biztonságként jelen van az elektromos- és vízhálózat is, de mindkettő forrás felhasználását minimalizálni kell. Sőt, adott esetben az elektromos hálózatra saját áramot kell rátölteni. Az elsősorban esőből nyert esővizet pedig többször is felhasználhatóvá kell tenni. E tekintetben jelentősen különbözik a hawaii-i és a pázmándi mesefalu.

First of all, happy New Year!  It is still five hours short of 2012 for me here in New York and seven short of it for you, Andrew and Lana, if you are near Red Deer, Canada, but an hour into the new year for you, Mátyás, now that you are in Hungary--but It might have been ten hours short if you were still in Hawaii.  Hasn't the world gotten tiny?

"I think art is just as important as anything moving into this new time. The way I see it, there will always be a way to emphasize the importance of art in whatever state or culture is in.  Even if that means gathering around the camp fire after the hunt and singing songs to help build a community.

"I think we can expect different art forms to be passed along the same way Earthships have come into the spotlight - because our current system(s) are in need of change. In fact, an Earthship type building could easily harbor any kind of art studio for people to share their passion."

_______________________________________________

Mindenek előtt, Boldog Új Évet Kívánok! Nálunk New York-ban még öt óra van hátra a 2012-es év beköszöntéig, neked Andrew és Lana, még hét, ha Red Deer közelében Kanadában vagytok, neked, Mátyás, aki most Magyarországon vagy, egy óra, - de tíz lenne még hátra az évből, ha még Hawaii-n tartózkodnál. Ugye milyen aprócska a világunk?

A rejtvénnyel felérő bejegyzés cím a Pázmándi Mesefalu fejlesztés iránt érdeklődők tegnapi találkozójának sajátos terméke. A nagy várakozással szerveződő eseményre 26-an jelentkeztek be a Facebook-on, 9-en voltak a "talán ott leszek" csoportban. Ezzel szemben jóval 50 fölött volt a látogatók száma, s 42-en írták alá a jelenléti ívet, amely a fejelsztői kör szervezésének fontos alapdokumentumává vált. A listán 26-an regisztrálták magukat, mint a fejlesztői csoport aktív tagjai, a többiek pedig - egyelőre - az érdeklődői körben maradtak. A program kezdete előtt  Antal Z. László professzor, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke és kollégái találkoztak a Pázmándi Mesefalu program szervezőivel (első kép), s tanácskoztak az együttműködés lehetőségeiről. Sokat elmond érdeklődésükről, hogy végig ottmaradtak a félnapos rendezvényen, s Antal professzor hozzászólásaival tudományosérvekkel segítette a kialakult vitát ott, ahol a laikusok elbizonytalanodtak (kell-e aggódnunk földünk jövőjéért?).

A nagy média érdeklődés mellett zajló esemény (három forgató csoport is jelen volt, hogy dokumentálja az eseményeket, negyedikként az Önkormányzat maga is rögzítette videón a történteket) a lehetséges Mesefalu helyszínek közös meglátogatásával kezdődött. Az eső diszkréten elállt (köszönjük a Teremtőnek a figyelmességet), amikor a lovaskocsival felvezetett autókaraván (második kép) elindult. A Pázmándi Mesefalu hálózati közösség leendő tagjai, szimpatizánsai megilletődve hallgatták Mónika (dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika)a vendégek általános véleménye szerint lenyűgözően agilis, fiatal polgármesterasszony) lelkes, lendületes és alapos tájékoztatóit a szebbnél-szebb szóbajöhető helyszíneiről. Volt közöttük tó- és patakpart, fák szegélyezte nagyrét és vadregényes, erdőborította hegyoldal (harmadik kép), romatntikus sziklaormokkal, völgykatlannal. S még ez nem is minden, további helyszínek is szóba jöhetnek.

A társaságot lenyűgözte a kirándulás és a falu szépsége. A kétórás természetjárás (kettőtől négyig) a Zsidó-hegyen, a falu felülről megejtő látványával, már kicsit szeles és hidegre forduló időben ért véget (negyedik kép a "csúcson", Mónika mesél). Még világosban ért vissza a karaván a Polgármesteri Hivatal tanácstermébe, ahol forralt bor, forró tea és "terülj-terülja asztalkám", a morzsaparti (mindenki hozott valami, többnyira maga készítette fínomságot) szépen elrendezett, pazar választéka fogadott bennünket. Miután felmelegedtünk, megkezdődött a bemutatkozás és beszélgetés. Ki-kicsoda, miért jött, mit vár a Mesefalutól és mivel tudna hozzájárulni. Izgalmas volt követni egy új közösség szemléletének formálódását, a személyek közötti falak leomlását, kivételes esetként pedig épp ellenkezőleg, annak felhúzását, amikor az őszinteség és a hitelesség hiánya megkérdőjeleződött a hallgatóságban.

Egy azonban kétségtelen volt: a találkozó mindenkinek - támogatóknak, ellenzőknek - lehetőséget adott az egész fórum előtt és a kiscsoportos beszélgetésekben is, hogy önmagát adja, elmondja amit közös törekvéseinkről gondol. Voltak kétkedő, gyanakvó és kritikus hangok is, melyek többségét a tolerancia, egymás jobb megismerése megszelidített. A nem sok, de nem is elhanyagolható számú "negatív felvetés" javarészt féltő intelemmé vált. Az egyetlen konfrontálódó résztvevő nem tudott tábort toborozni magának ebben a körben, de fontos, hogy elmondhatta a véleményét a körünkben, s azt mindenki saját belátása szerint mérlegelhette. A tolerancia ilyen szintű érvényesülését fenn kell tartania a közösségnek. mert megóvhat bennünket attól hogy célt tévesszünk.

A találkozó eredményei a következők voltak: a faluval, a lehetséges helyszínekkel, egymással való ismerkedés, a kapcsolatok további erősítésének elhatározása, a fejlesztői kör kialakulása, a vízió és az értéktérkép elkészítésének, s a közvetlen további lépések eldöntése. A szervezők bizalmat kaptaka a fejlesztői kör tagjaitól, hogy folytassák tevékenységüket egyelőre Pázmánd Közalapítványának keretei között, s szükség szerint kezdeményezzék a fejlesztői kör tagjainak bevonását, ha pedig elérkezik az ideje akár saját szervezet (egyesület) létrehozását. Az előttünk álló feladatok: értéktérkép elkészítése, program kidolgozása, a helyszínek elemzése, továbbiak feltárása. Mindez a fejlesztői kör aktív részvételével és az érdeklődőkre is kiterjedő folyamatos tájékoztatással. Mindkét továbbra is csoport nyitott, nem marad ki az sem, aki nem tudott eljönni az első találkozóra. Jelezze aktív tagsáágának igényét mielőbb, hogy az értéktérképezésbe bekerüljön. 

... elmenni a földgolyó túlsó felére, az esőerdő közepébe és megpróbálni előlről kezdeni egy új kisközösség létrehozását, életfeltételeinek megteremtését. Az izgalmas feladatnak még csak az elején járunk, két épületet húztunk fel, mindössze öten lakunk ott (ketten nem is egész évben), de nagyon sok - egyre több - barátunk van, akik közvetlenül, közvetve be akarnak kapcsolódni, részévé válni a küldetésnek. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy Pázmánd faluközösségében is nagy volt a visszhang. Mónika, a polgármester asszony előadása (lásd videón) a Klímabarát Települések Szövetségének konferenciáján (kattints ide, vagy a képre) választ ad a kérdésre, miért volt olyan nyitott Pázmánd arra, hogy a hawaii-i Mesefalu példáján felbuzdulva hasonló irányba vigye tovább a már meglévő kezdeményezéseket, megindult folyamatokat. Egyáltalán nem lennénk meglepve, ha - tekintettel a jelentős különbségekre a két helyszín köözött - Pázmándon céljaiban, szemléletében hasonló, de megoldásaiban egészen más program valósulna meg. A nyitott csoport tagjai néhány nap múlva (december 30-án) találkoznak először személyesen (akit érdekel, itt kapcsolódhat be). Ettől a naptól kezdve a Mesefalu Pázmándon? csoport nevéből - remélhetően - elhagyható lesz a kérdőjel.

Elgondolkodtató, hogy a Pázmándi Mesefalu iránt érdeklődő csoport ilyen gyorsan felnövekedett, s közelíti a 100-as létszámot. A tagok falunk belülről, Magyarországról, sőt külföldről is toborzódnak. Nyilván nem mindenki akar beköltözni egy új ökofaluba. Annyi azonban bizonyos, hogy sokak számára vonzó az elgondolás, hogy lehet egymást szerető, tisztelő emberek körében, egyszerűbben, temészetesebben, környezettudatosan, élni, s sokakat érdekel, milyen úton, módon valósítható meg ez. A bejegyzésekből, más forrásokból láthatjuk, hogy itthon is, a nagyvilágban is sokan keresik és meg is találják a megoldásokat. Nincs egyetlen recept. Számos választási lehetőség, technika van, amelyeket meg kell ismerni és az adott körülményekhez illeszkedően kiválasztani, alkalmazni, s alkotni, új dolgokat létrehozni, kombinálva a résztechnikákat. Nyolcvan-száz ember nagyon jelentős erőforrás! Mindenkinek vannak valamilyen képességei, amire az új, hálózati közösségnek szükséfe lehet, s mindenki kaphat valamit, amire egyedül nem képes. Azt is tudjuk azonban, hogy sok a kudarc az új ökoközösségek életében. Mindannyiunk felelőssége, hogy időben észrevegyük a repedéseket. Ne lépjünk túl könnyen a kisebb nézeteltéréseken, feszültségeken, konfliktusokon, tekintsünk azokra úgy, mint energiaforrásokra (a feszültség az elektromosságban energiaforrás!), tanulási lehetőségekre. December 30-án találkozunk először személyesen. Gondoljunk minderre is a tervek szövögetése során.

... a Pázmándi Mesefalu fejlesztő csoport érdeklődő tagjai számára. Látva, hogy a csoport tagjai előszeretettel közölnek újabb és újabb forrásokat a hálózaton kívüli, ökologikkus, fenntartható élet témakörében, úgy gondoltuk, hogy mindenkinek hasznos lehet annak az adatbázisnak a megismerése, használata és közös gyarapítása, amelyet a Hawaii Mesefalu program indításával egyidejűleg hoztunk létre, s használunk folyamatosan. Az adatbázis létrehozói és üzemeltetője várja a csoporttagokat, s megadja a személyes hozzáféréseket. A rendszer keretei között a felhasználók levelezhetnek egymással, s kommentálhatják a megtalált forrásokat, hírekben tájákoztatást adhatnak az érdekesebb forrásokról, s a rendszer számos egyéb szolgáltatását (pl. saját kigyűjtések lehetősége) vehetik igénybe.

Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy létezik-e egyáltalán zöld energia, vagy teljesen mindegy hogy mit használunk, a lényeg az energiafelhasználás minimalizálása. A csoportban (ha jól látom) beállt egy kis csend, mindenki várja a harmincadikai találkozót, és nincs ötlet-cunami. Ez jó. Remélem a csoport tagjai nem csak várnak, hanem emésztik a többiek által feldobott ötleteket. Többször végiggondoltam, hogy vajon a magyar jogszabályok lehetővé teszik-e egy totális off-grid életközösség létrejöttét egy hagyományos faluba ékelődve. Lehet hogy tévedek, de nekem úgy tűnmik, hogy nem. Létezik olyan kifejezés, hogy minimal grid? Ennek látom esélyét. Egy lehetséges példa a somogyvámosi Krsna völgy. Ők megvettek néhány házat a faluban, kipofozták, és ott van minden, ami a faluban van. Áram, vezetékes víz, net, minden. És megvettek egy csomó mezőgazdasági területet, és ott élik az életük nagy részét. Ha a pázmándi csoport kemény magja (akik végül költözni is fognak) elfogadja a közösségi terek ötletét, akkor érdemes ezen agyalni. Dárdai Ágnes nagyon beleszeretett az eartship-be :) Nekem is tetszik, de mellétenném Szarka Piroska véleményét a blogból: "Ezért szeretném a lelkes társaságot megkérni arra, hogy építkezéssel járó beruházásokat próbáljanak meg belterületen kialakított építési telkeken megvalósítani. Pázmándon kb.63 ház és telek eladó jelenleg: 4-56 millió Ft között. A lőtérrel szemben új telkek is kialakításra kerültek. És mennyivel szebb lenne, ha üres vagy régi ingatlanokon valósítaná meg minden jelentkező a környezetkímélő álmát alternatív megoldásokkal, aztán az építkezést befejezően pedig fásítással beerdősítenék a telkeket, ahelyett, hogy a meglévő fás területeken folyna további környezetpusztítás. Ha ezt így felvállalnák, az már tényleg meseszerű lenne és megint csak példaértékű, s akkor méltán lehetne a közösséget mesefalunak nevezni." Kérdésem: Meg lehet oldani azt, hogy felújításra szoruló lakásokat alakítsanak át eartship-szerűvé? Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor miért nem? Ja, és lehet hogy itt csupa olyan dolgot írtam, ami harmincadikán magától tisztázódik, vagy már rég nem fontos...

Ági, Andris és Skyia (a képen) lakik az erdőben. Időnként barátok, ismerősök látogatják őket, s várják a látogatókat, vendnégeket a két már elkészült házban. Andris folyamatosan dolgozik a Mesefalu fejlesztésén, tervezi a további létesítményeket, keresi a megfelelő helyeket, folytatja a terület felfedezését. A munkálatokat egy ú.n. prioritási lista szerint végzi, amelyen aktuálisan mindíg a legfontosabb feladatok kerülnek előre a helyzettől és lehetőségektől függően. Számos körülmény befolyásolja, hogyan tudunk haladni, mint például az anyagiak, külső megbízások (pénzkereset), a létesítmények fontossága, a vendégek, az időjárás (eső), felbukkanó olcsóbb beszerzési lehetőségek. A jó a dologban az, hogy "senkit sem hajt a tatár", nincs sietség, kapkodás. A Mesefalu fejlesztésbe bele kell férjen a gyermeknevelés, pihenés, barátok meglátogatása, fogadása. A létesítmények közül jelenleg egy tűzhely melegével fűtött, néhány személyes kis medence van a prioritási lista elején mindaddig, amig a közösség nem bővül, s nincs szükség további házikókra és kiszolgáló létesítményekre. A parkosítás, útépítés, a meglévő épületek karbantartása, az energiaellátás fejlesztése folyamatos feladat.

Második üzenete, amelyet majd - a kialakult gyakorlat szerint - majd a Facebook-on beszélünk meg: Ha jól látom, akkor ez a felosztás, hogy várúr - jobbágy - kibic ez senkinek se tetszik, pedig szerintem az anarchia elkerülése miatt fontos lenne. (kis kiegészítés: várúrnak azt tekintem, aki a szabályokat írja, aki döntési helyzetben van, jobbágynak azt, aki csak alkalmazkodik a helyzethez, javasol, kibic meg az, aki csak viszi a hírét az ügynek, de semmi köze hozzá, mint pl én). Van valaki, aki tudja, hogy kik azok, akinek van elég pénze, és elég akaratereje is? Van valaki, aki rendszerezi az ötleteket? Én látok olyan ötleteket, mint pl az ősfás patakos megoldás, ami megvalósíthatatlan, látok olyat, mint a sörkollektor, vagy az ablak-kert, ami akár jó is lehet, de nem közösségi, hanem egyéni megvalósításként, és látok olyanokat, amik közt gyomlálni kell (építési technológiák, áram, hulladékgazdálkodás).

RomBold  néven (Nomen est omen? - A név intő jel?) jelentkezett, nem akarja felfedni a kilétét, s kész arra, hogy időnként - általa is vállalt - "bicskanyitogató" stílusában kritikus hangú véleményeket fogalmazzon meg a számunkra, pontosabban a pázmándi Mesefalu csoport tagjainak. Ám legyen, ilyenre is szükségünk lehet, ha érdekes és izgalmas, amennyiben őszinte. A Mesefalu krónikása a médium, akin keresztül az üzeneteket továbbítja a közönséghez. Első üzenete: Így első körben amit látok, az az, hogy erős kezdés után csattanós pofára esés lesz a dologból. Túl nagy a hurrá-optimizmus, és túl kevés a földhözragadt ember. Hercegek és várkisasszonyok, álmodozók - jobbágyság nélkül. A krónikás nem fogja kommentálni az üzeneteket, de közzéteszi a csoport Facebook oldalán, mindenki alkosson véleményt róla saját belátása és ízlése szerint. Várjuk újabb jelentkezését!

‎... ismét megindult a lávafolyam a Pu'u O'o kráterből. December 7.-én több hónapos kihagyás után újra ömlik a láva az óceánba. A képre kattintva végigutazhatunk a forró hullámokon krátertől a vízpartig. Az izzó folyó most olyan közel ment Jack Thomson lakóházához, hogy helikopterrel kellett kimenteni az embereket. Az esemény errefelé nem ritka. A vulkán szóra keresve itt a naplóban több érdekes bejegyzés is található. Arról is, hogy a lávamezőkön vannak házak, különböző okok miatt élnek itt családok. Rossz nyelvek szerint azért is, mert a láva által elsöpört házukért nagy biztosítási összegeket remélnek. Jack Thomson lakott területen élt a 80-as évek közepéig, amikor önmaga épített szép házát körbenyaldosta a tűzfolyam. Egy kicsi zöld oázisra került, amit mostanáig nem volt hajlandó elhagyni. A pokoli folyó most is megkímélte végül is a lakhelyét, így lehet, hogy újra visszajön. A Mesefalu továbbra sincs veszélyben, mert feljebb, és a hely másik oldalán van. A hírről Arany János, a Nagy-Sziget magyar közösségének tagja tájékoztatott bennünket, aki jelenleg Kanadában van, s nyugdíjas életének felét Hawaii-on, másikat pedig ott tölti feleségével, Zsuzsával. Küldött még egy másik fantasztikus videót tartalmazó linket is. Köszönjük a tudósítást.

... Dániában, 1964-ben. Az építész Jan Gudmand-Hoyer nevéhez fűződik az első ilyen közösség létrehozása baráti köréből. Koppenhága külvárosában vettek egy területet és építettek fel 12 házat. Szükségleteik egy részére, amire lehetett, közösségi épületeket, tereket létesítettek megosztva a költségeket, s kihasználva a közösségi megoldás számos előnyét: klubot, mosodát, fürdőt, óvodát, játszóteret, s egyebeket. A gyermekközpontú közösségi együttélés emblematikus kifejezése volt a mondás, hogy az egészséges gyermeknek száz szülője van. Rövid idő alatt mintegy 50 családra bővült a telep, s egyben egy világmozgalom szülőhelyévé is. Mindezt Dr. Péteri Gábor (költségvetési közgazdász, nemzetközi tanácsadó, a képen) mestélte el nekünk, aki - személyesen is tanulmányozta a kisközösségi együttélés dániai modelljét (a dánok bofelezkeb-nek nevezik a mi hawaii- és pázmándi Mesefalu elképzelésünkhöz hasonló mesterséges közösséget, sokféle változatát a cohousing nemzetközi fogalma takarja) - azért jött el Pázmándra, hogy jobban megismerje terveinket és jelezze Nagykovácsi érdeklődését. Lehet, hogy találkozunk képviselőjükkel december 30.-án.

A Facebook-on szerveződő csoport tagjai első alkalommal találkoznak személyesen december 30-án (péntek), 14 órakor Pázmándon, új csoporttagokat is szívesen látnak. A program legújabb fejleménye a faluban élő, már eddig is "zöld életmódot" folytatók érdeklődése. Ennek nyomán az elképzelés elmozdult egy ú.n. hálózati közösség irányába. Ez azt jelenti, hogy a Mesefalu közössége részben egy kisebb területre összeköltözőkből (közösségi központ) és a községben (talán más községekben is?) lakó családokból, intézményekből is állna. A megközelítés azért nagyon izgalmas, mert természetessé, magától értetődővé teszi a "zöld közösség" fokozatos kiterjedését költözködés nélkül, s emberi, anyagi, technikai erőforrások bekapcsolását a Mesefalu közösség működésébe. A hálózati közösségi tagok az új közösség többirányú támogatását kapják cserébe eddig egyénileg folytatott életmódváltásukhoz. Már ez a fejlemény önmagában is jelentős erdeménye a kezdeményezésnek. Ha így haladnak tovább a dolgok, akkor még sok izgalmas híradásra számíthatunk Pázmándról.

... látogatott el hozzánk Pázmándra. A terület- és városfejlesztés idős, magyar származású kutatója és oktatója a Cornell Egyetemen (a képen, Pázmándon), évek óta nyomon követi, elemzi és diákjainak tanítja a magyarországi teleház mozgalom helyi társadalomfejlesztő tevékenységét. Ennek kapcsán ismertük meg egymást és tartjuk a kapcsolatot, sőt - mondhatom - barátságot évek óta. Rendszeresen találkozunk hol itt Magyarországon, olykor Amerikában. A Hawaii-i magyar Mesefalu történetét is követi, mert az is jól illeszkedik kisközösség-központú holisztikus szemléletű gazdasági-társadalmi kutatás-fejlesztési programjába, melynek eredményeit jövőre megjelenő könyvében kívánja összegezni. Gyakorlati kérdések megbeszélésére, tapasztalatgyűjtésre érkezett hozzánk (például hogyan lehet elfogadtatni a politikával civil bázisú társadalomfejlesztési programokat, azokban miképpen lehet összehangolni különböző generációk érdekeit), érdeklődéssel hallgatta végig legutóbbi elképzelésünket - elolvasta a vízió tervezetet - a pázmándi Mesefaluról. Nagyon érdekes volt, ahogyan a világ változásának folyamataiba illesztette a mi helyi törekvéseinket. Meggyőződéssel nyugtázta, hogy jó irányban gondolkodunk. Érdekes történelmi adalékokkal szolgált a modern helyi fejlesztés elvi, világnézeti alapjairól, amelyeket a programban hasznosítani tudunk majd a jövőben.

Ma reggel a Mesefalu Pázmándon? csoport (jelenleg 44 fős)  Facebook oldalán megjelent nyilvános megvitatásra a pázmándi Mesefalu víziójának szövegtervezete. A tervezet, azaz a programot elindító alapdokumentum első változata a csoporttagok online felvetéseinek alapján, az ötletek súlyozásával készült. Célja a csoport közös elképzelésének megfogalmazása. Várják a szöveghez az észrevételeket, módosítási javaslatokat. Egy következő dokumentumban - programterv - fogják majd részletesebben, konkrétan kifejteni a megoldásokat, tennivalókat a kibontakozó feltételek, helyi, emberi, anyagi lehetőségek ismeretében. A közvetlenül következő lépés egy találkozó lesz Pázmándon, amikor a tagok személyesen is megismerik egymást, mérlegelik az adottságokat, s elhatározzák, hogy mit tesznek közösen a program elindítása érdekében. Hogy mikor kerülhet erre sor, azt az észrevételek és javaslatok beérkezésétől, tartalmától teszik függővé, lehet, hogy még ebben az évben találkoznak. A kör nyitott, lehet hozzá csatlakozni.

Gyakran mondjuk, hogy a Mesefalu sokak álmát szeretné megvalósítani. Erre a gondolatra rímel egy kedves napi hír, amelyből kiderül, hogy Laár András zenekara, a KFT tagjai 30 éves fennállásukat, a tagok nagy meglepetésére Hawaii-n ünnepelhették. A cikkből megtudhatjuk a részleteket. A Honoluluban élő magyarok nagy szeretettel fogadták őket. "Amikor megérkeztünk, volt, aki elsírta magát a boldogságtól, hogy tényleg abban a városban vagyunk, amiről évekkel ezelőtt álmodoztunk a dalban.

Egy rajongónk az interneten értesült az érkezésünkről, és egy 13 fős csapattal várt bennünket a reptéren virágkoszorúval, ami még nagyobb meglepetés volt. Kilenc napig szinte a tenyerükön hordoztak minket, megmutattak mindent, és együtt szórakoztunk. Azt hiszem, ez volt a KFT legfantasztikusabb utazása – mondta boldogan Márton, akivel Laár András is maximálisan egyetért." A képre kattintva meghallgathatjuk az Ötvenévesen Honoluluban c. KFT dalt. Szeretnénk, ha minél több, hétköznapi ember számára is elérhetővé válna ez az álom, s megismerné Hawaii másik arcát, az itteni életszemléletet, s elhozná ide szorongó, panaszokkal teli kis hazánkba.

... a Fejér megyei Hírlap vasárnapi mellékletének címoldalán megjelent cikk a Mesefaluról. Pázmándi otthonunkban készült a riport és a fénykép. Miskei Anita ripirter és Lovász Lilla fotós nem titkolták, hogy ők is szívesen csatlakoznánka egy ilyen közösséghez. A cikk a képre kattintva olvasható.

... a Kossuth Rádióban elhangzott műsor a Mesefaluról a Szombat délelőtt c. műsorban, a 11 órai hírek után. A riportot Szegedi Júlia készítette, hallható a Hangtárban, itt a képre kattintással. A műsor hatására megugrott a Napló nézettsége és jónéhányan bekapcsolódtak a programot figyelemmel kísérők táborába. December 4.-én a Fejér Megyei Hírlap vasárnapi mellékletében jelenik meg egy cikk, amely a 25.-én Pázmándon tartott nyilvános beszélgetés nyomán született.

A lelkes csoporttagok közül néhányan már szívesen elhagynák a kérdőjelet a Mesefalu Pázmándon? Facebook csoport neve végéről. Valóban, olyan sokan (most 34-en), annyira konkrétszemélyes és közösségi elképzeléseket fogalmaznak meg, hogy most már nemigen lehet megállni, visszalépni. A döntő mozzanat az lenne, ha találnánk itt Pázmándon, vagy a környéken egy földterületet, amelyet fel lehet használni erre a célra: megvenni, bérelni, hasznosítani a formálódó közösség számára. Már szóba is került egy lehetőség (egy ősfás erdős terület, amelyet kis patak szel át), amelyet jobban fel kell tárni, meg kell ismerni. Most ott tartunk, hogy a csatlakozók gondolatait összegyűjtöttük (84 felvetés), rendszereztük (34 gondolat a Mesefaluról és további 6 a megvalósítás módjáról). Jelenleg folyik a felvetések értékelése fontosság szerint egyfajta szavazással, s ezt követően, a felvetések közösségi súlyozására figyelemmel elkészül egy pázmándi Mesefalu vízió, amit ismét megvitatunk. Az így kialakult dokumentum lesz a további közös cselekvés alapja.  Az ott megfogalmazott kérdésekből és válaszokból kirajzolódik már a formálódó közösség elképzelése. A Pázmándi Mesefalu? csoport továbbra is nyitott, lehet csatlakozni a Facebook-on, amely fantasztikusan jó eszköznek bizonyul az ilyenfajta csoportos távmunkához. A tagok egyre inkább szorgalmazzák, hogy találkoznunk kéne személyesen is. Ez akkor lenne jó, ha jó esély van egy területre,m amit meg lehetne nézni és elkészült a vízió dokumentum is, amiről lehet vitatkozni.