Volt egyszer, hol nem volt egy dimbes-dombos vidéki kis falu, annak is alig tízházas utcácskája a település határában. Még javában esett az első hó, amikor az utca egyik lakója már kinn is termett, s buzgón söpörni kezdett a kertben, s a ház előtt. 
Nem volt szíve megállni a kerítése szélénél, mert tudta, hogy a felső szomszéd nemigen ér rá. Így továbbvitte a lendület, letolta a havat ő előtte is. A hálás szomszéd először csak megköszönte a figyelmességet, majd amikor egyszer ő ébredt előbb, ő sem állt meg a saját kerítésénél s tovább söpört. A mi emberünknek jól esett ez a figyelmesség, amikor jött volna havat takarítani. Látva, hogy nincs munkája az egyik szomszéd felé, pedig már rákészült, gondolt egyet és eltakarította a havat az alsó szomszéd előtt. Hadd lepődjön meg ő is. A hó pedig csak hullott kitartóan. A következő alkalommal az emberünk annyira belejött, hogy még egy szomszéddal lejjebb ment a hólapátolással, látva, hogy a többiek még nem tudtak hozzálátni a takarításhoz. Amikor az alsó szomszédai látták, hogy járdaszakaszuk tiszta, söpörni kezdtek a többiek előtt, hogy viszonozzák a szívességet. Most a helyzet az, hogy az utca egy szakaszán versenyben söprögetnek egymás előtt, ki mit talál még éppen takarítani valót. Az, bizonyos, itt mindig el lesz takarítva a hó, akkor is, ha egyikük éppen nem ér majd rá.
Ha már egy offgrid naplóban meséltük el ezt a valóságban gyökerező történetet, ahol gyakran számolunk be ötletes megoldásokról, íme egy hólapátolással kapcsolatos, újítás. A képre kattintva eljuthatunk a forráshoz. "Az ötlet nagyon egyszerű, mindössze egyetlen kerék közbeiktatásával megváltozik az egész megterhelő folyamat. Először is a lapátot nem kell önerőből húzni-vonni, mert ezt a munkát a kerék elvégzi. Aztán, amikor elértük a célpontot, a havat a lapátra helyeztük, egyetlen mozdulattal el lehet róla röpíteni úgy, hogy ehhez még oldalra sem kell fordulnunk. Mindenképpen kímélőbb üzemmód, mint a hagyományos lapát, és összehajtogatva egész jól elfér a garázsban vagy a pincében."
Utolsó kommentek