A Facebookos ötleteket nem ismerem, csak Mátyás blogját olvasom. Szeretnék reagálni saját tapasztalataim alapján a mai magyar valóságot bemutatva - hangsúlyozva, hogy Matyiékkal nincs semmi bajom és véletlenül sem szeretném őket bántani. Az egész mesefalut elindító felismerésüket, életmódváltásra törekvő igyekezetük elismerésre méltó, a blogban Mátyás nagyon szép elképzeléseket fogalmaz meg. DE néhány dolog nagyon nem tetszik a mostani szerveződés kapcsán, ezért elsősorban Mátyás azon néhány nappal ezelőtti bejegyzését tudom támogatni, hogy először mindenki otthon, a saját telkén, környezetében induljon el a környezettudatos életének megvalósításában. (A jelentkezők között vajon hányan tették ezt meg eddig és milyen fokára jutottak?) Miért gondolom így?
1. Megint jó magyar szokás szerint önálló ötlet híján koppintunk. Mátyásék Hawaii-on elkezdték a mesefalut a családjukkal.Egy teljesen másként működő világban, más éghajlaton, más felfogású emberek között, más jogszabályi közegben. Itthon jónéhány mesefalu létezik már: Vindornyaszőlős, Gömörszőlős, Sorkifalu (itt Mesefalu Egyesület is van), stb. Kommunákhoz hasonló szerveződések is indultak olyan lakóhelyek létrehozására, ahol földházakban környezettudatosan élnének a csatlakozni kívánók. Pázmándon is létezik már 2007 óta a mesefalu elképzeléseivel (éljünk összhangban a természettel a természetben természetkímélő módon)egyező bemutatóprojekt, csak nem mesefalunak hívják, hanem Természet- és Vadvédelmi Központnak. Belterületen pedig mindössze egyetlen család vette magának a fáradtságot, hogy ökológiai lábnyomát teljes mértékben csökkentve építkezzen és éljen: Czinkóci Marikáék a Kertalja utcában. E két család életmódja példaértékű: geotermikus hőszivattyú, környezetkímélő háztartás, szelektív hulladékgyűjtés, külterületen biológiai szennyvíztisztító, maximális természetkímélet. Természetesen van néhány másik család is, akik lehetőségeikhez képest igyekeznek a természethez alkalmazkodni és másoknak példát mutatni(pl.Veliczky Zoliék). A helyi önkormányzat pedig az öko-falu létrehozásán fáradozik, melynek záloga hosszútávon a gondolkodásmód megváltoztatása.
2. Természetesen nagyon jó lenne, ha hasonló kezdeményezések megjelennének a faluban és példát mutatnának az embereknek. A pázmándi mesefalut ősfás patakmenti területre helyező ötlet azonban nem az, amíg azzal kezdődik az egész ökológiai lábnyom-csökkentés, hogy építési területté változtatjuk az erdőt vagy a még beépítetlen területeket, azért, hogy ott élhessünk. Aztán a telekkialakítások, építkezések, emberi zavarás során szépen eltűnik az, amiért pont odamentünk. Ez éles ellentétben áll a természetközeliséggel, az egész szemlélettel, amit be szeretnétek mutatni!! Ébresztő! Miért sikítok ez ellen? Mert Pázmándon az erdőket, fasorokat, facsoportokat oly mértékben kiírtották az évek során, hogy mára a környék települései közül itt maradt a legkevesebb (az útszéli és belterületi fákat is beleszámítva mindössze 91 ha!). Megtartásuk érdekében ezek a részek véderdő besorolást kaptak függetlenül attól, hogy milyen a faállományuk. Ez azt jelenti, hogy építeni nem lehet rajtuk (egyes tulajdonosok bárminemű állítása ellenére). A faluban egyetlenegy erdőfoltocska van, ami gazdasági besorolást kapott, de ez nem a patakparti terület és magánkézben van. Az említett patak pedig az ökológiai folyosó része. Ráadásul az Öko-falu kialakítása során azon küzdünk, hogy a megmaradt erdőrészeket, fasorokat, erdőfoltocskákat egy zöldfolyosó-rendszerrel összekötve egyedülálló hálózatot hozzunk létre hosszútávon a településen: mentve, ami még menthető.
Ezért szeretném a lelkes társaságot megkérni arra, hogy építkezéssel járó beruházásokat próbáljanak meg belterületen kialakított építési telkeken megvalósítani. Pázmándon kb.63 ház és telek eladó jelenleg: 4-56 millió Ft között. A lőtérrel szemben új telkek is kialakításra kerültek. És mennyivel szebb lenne, ha üres vagy régi ingatlanokon valósítaná meg minden jelentkező a környezetkímélő álmát alternatív megoldásokkal, aztán az építkezést befejezően pedig fásítással beerdősítenék a telkeket, ahelyett, hogy a meglévő fás területeken folyna további környezetpusztítás. Ha ezt így felvállalnák, az már tényleg meseszerű lenne és megint csak példaértékű, s akkor méltán lehetne a közösséget mesefalunak nevezni.
3. Nem tudom, hogy az érdeklődők között mennyi helyi van. Ők eddig miért nem így éltek, miért nem így építkeztek, miért nem így alakítják át házukat, eddig mindez miért nem jutott eszükbe? Ha már elkezdték, akkor a természettel való összhangban hol tartanak? Pl. amikor környezetkímélő háztartás-versenyt meghírdettük a háziasszonyoknak, alig volt jelentkező. Ez pedig azt jelenti, hogy a településen nem jellemző ez az életvitel és gondolkodásmód.
4. A mi esetünkben megjelentek olyan emberek, akik természetszeretetről beszéltek, de közben kő keményen befektetőként csak az anyagi hasznon elmélkedtek és bizony tetteik is ezt tükrözték. A lelkes érdeklődők között vajon hányan vannak ilyenek? Az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy a természettel összhangban való élet anyagi hasznot nem hoz (max. annak, aki a telket eladja), hosszútávon egészségünk és gyermekeink jövője miatt éri meg: később ér utol bennünket a civilizáció nyavajája (bár mivel dolgozni kell járni, így nem mentesülünk alóla), nyerünk kb. 15-20 évet. Ez egy kifejezetten olyan jellegű beruházás, ami nyeli a pénzt és nem hozza (fizetésért járunk dolgozni, aztán a fizetésünket az erdőre költjük azóta is). Ha már arról szól a dolog, hogy pénzt termeljen, akkor megette a fene az egészet, mert az egész elv megsemmisül és az összhang tovatűnik, megjelenik a károkozás, az önzés,stb.
5. Árak: jvertes hozzászóló kérdezte, hogy hazánkban mennyiből lehet megvalósítani az ilyen jellegű ötleteket. Így visszatekintve azt mondom, hogy egy családnak 50-60 milkó. A jelen gazdasági helyzetben, hitelezési feltételekkel ez keveseknek megoldható. De nem ez a legnehezebb része. Esetünkben 14 hatóság, szakhatóság engedélyére volt szükség a megvalósítás alatt, ami azt jelenti, hogy néha többfajta engedélyt is be kellett szerezni ugyanattól a hatóságtól, így közel 30-35 engedélyünk lett 3 év alatt összesen, melyek közül ha csak egyet nem kapunk meg, belebukunk az egészbe. Ráadásul hazánkban építési engedély iránti kérelmet csak úgy lehet beadni, ha van áram és ivóvíz a telken. Tehát még nincs semmiféle építési engedély, de már ki kell fizetni több millióért az áramot és biztosítani az ivóvizet. Napelemet nem fogad el az építésügyi hatóság. Belterületen a csatorna is kötelező. Mindehhez nekünk egy nagyon komoly természetvédelmi programot is össze kellett állítanunk a területre. 2004-ben kezdtük, 2007-ben költöztünk. Kb.6,5 milkó kárunk keletkezett ezidőszak alatt, amit le kellett nyelni.
SWOT-analízist kellett készíteni: előnyök, hátrányok, rizikó faktorok. Minél több tényezős (engedélyek, résztvevők száma)a dolog, annál nagyobb a hibalehetőség és a belőle eredő veszteség, vagy bukás (és közben a szívinfarktus)veszélye.
Az egészet azzal kezdtük, hogy elindítottuk a terület növény- és állattani felmérését, és Gödöllőre jártunk megszerezni a megfelelő szakképzettséget, azért, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk ott, ahol élni szeretnénk. Erre hányan gondoltak az érdeklődők közül és hányan hajlandók ezt meg is tenni?
6. Nem könnyű az ilyen típusú álmokat megvalósítani. Kizárólag olyan kitartó embereknek ajánlom, akik hosszú távra gondolkodnak, megelégszenek a lassú megvalósítással, képesek a szívükre és a náluk tapasztaltabb, bölcsebb szakemberekre hallgatni.
Nem árt a magyar viszonyokba is belegondolni: szomszéd- és társasházi viták ismeretében osztatlan közös telken mennyire reális az, hogy egymást nem ismerő emberek ilyen projektet hosszú távon jól, egymást kiegészítve, összhangban kezelnek? Mi van, ha valaki menetközben ki akar szállni? Azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan élethelyzetek (betegség, válás, öröklés), amikor az ingatlant el kell adni. Világvégi, osztatlan közös ingatlan mennyire adható el?
A jelentkezők mennyire hajlandók lemondani a szokásos életvitelükről? Hajlandók megtermelni az ennivalójukat (ahhoz telekterület kell)? Baj, hogy sáros lesz a cipőjük néha és ezért a ház mellett még utat is építenek, ezzel is csökkentve a zöldfelületet?
Hirtelenjében ezek a praktikus kérdések merültek fel bennem. Bizony nem árt rájuk gondolni, annál is inkább, mert ezek csak töredékek, ennél sokkal több buktató és nehézség van kishazánkban.
Javasolnám minden érdeklődőnek, hogy mielőtt bármire elhatározza magát, nyári és téli időszakban is menjen el vadkempingezni egy lakatlan területre 2-2 hét időtartamra. Hóban, sárban, napsütésben. Ha a 2. hét végén is mosolyogva csomagolja össze a sátrát és akkor is azt mondja, hogy így szeretne élni, akkor alkalmas a természetközeli életmódra (mi így csináltuk). Ha nem így érzi, akkor felejtse el az egészet.
Elnézést, ha esetenként keményen fogalmaztam. Remélem, azért hasznos információkat is tudtam adni. További szép napot minden lelkes út-keresőnek: Szarka Piroska a pázmándi Természet- és Vadvédelmi Központ vezetője szp@mail.com(www.zoldkozpont.hu - készülőben)
videotar.mtv.hu/Videok/2011/11/04/22/Allatmentok.aspx

Érdeklődéssel követem én is a pázmándi mesefalu törekvéseit, és férjemmel együtt örömmel üdvözöltük ezt a kezdeményezést falunkban, hisz egy „minden ízében” természetbarát módon élő közösség sokat segít a környezettudatosság népszerűsítésében. A környezettudatos életmód pedig rászorul a népszerűsítésre, hiszen jelenleg nagyon kevesen gondolnak arra, hogy saját otthonukban is, akár holnaptól kezdve, sok mindent megváltoztathatnának azért, hogy kisebb ökológiai nyomot hagyjanak maguk után.
A mi otthonunk a „másik” hőszivattyús ház a faluban és három gyermekünkkel együtt igyekszünk életünk minden területén a leginkább környezetkímélő módon élni, bár ezt mi a falu területén belül próbáljuk megvalósítani, nem „erdőlakóként”, mint Piroskáék. Épp ezért rögtön feltűnt, hogy a hőszivattyú nem szerepel a lehetséges környezetbarát erőforrások között a tervben, pedig a földhő hasznosítása jóval kisebb CO2 kibocsátással jár, mint pl a fatüzelés (és nem is kell hozzá fát kivágni). Ez a fűtés annyira megbízható és annyira egyszerű az üzemeltetése (a létesítése azért komoly szakértelmet igényel), hogy mi pl be sem vezettük a gázt, és ha jól tudom, Piroskáék sem. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, is, hogy biztosan szükséges e a gáz biztonsági tartalékként, hisz nem kis plusz költséget jelent. Esetleges hosszabb távú áramkimaradás esetére mi csupán egy pelletkandallót fogunk beszereltetni. Nálunk a fatüzelés szóba sem jöhet, férjem ennek masszívan ellenáll, hisz a pellet környezetbarátabb a fánál, mivel újrahasznosított alapanyagból készül, kényelmesebb, mert nem kell fát vágni csak kivenni a zsákból és kiváló fűtőértékű.
Elgondolkodtam azon is, amit Piroska is említett, hogy mért épp egy ősfás, patak menti területen szeretnének egy ilyen vállalkozást megvalósítani. Maximálisan egyetértek azzal, hogy ajánlatosabb lenne egy építésre szánt területet kiszemelni, amit aztán a munkálatok befejezése után erdősíteni lehetne, odacsábítva ezzel az állatvilág képviselőit is, akár még az ökológiai folyosó rendszerbe is be lehetne kapcsolni.

@vadvédelem: Kedves Piroska, bejegyzésed annyira fontosnak tartottam, hogy megosztottam a Facebook-os csoporttal. Jöttek támogató hozzászólások rá, javaslom, hogy kapcsolódj be a beszélgetésbe, vitassuk meg kétségtelenül hasznos és fontos aggodalmaidat.

@némethnémarcsi: Kedves Marcsi, nagyon örülünk ennek a bejegyzésnek, hogy felhívja a figyelmet a földhő hasznosítására, s arra, hogy itt helyben van rá ilyen pozitív tapasztalat. A bejegyzést megosztjuk a Mesefalu Pázmándon? Facebook csoport tagjaival, s javaslom, hogy ott folytassuk a beszélgetést erről a lehetőségről is.