Most, hogy itthon vagyunk, újra elfoglal az ülőmunka. Nagyon más az itteni életünk. Újra munkába kellett állnunk, hogy keressünk pénzt az előttünk álló fejlesztésekre. Szerencsére van izgalmas munkafeladat is. Most tehát visszazökkentünk korábbi élethelyzetünkbe. A mesefalu építése az elmúlt fél évben értelmes és izgalmas napi fizikai munkát jelentett, amiben nagyon jól éreztük magunkat. Ez most nagyon hiányzik. Bár a sport, a testmozgás kicsit ellensúlyozza a fizikai megterhelés igényét, mégsem az igazi. Elsősorban azért, mert nem tűnik produktívnak. Önmagéban az egészség megőrzése - ami kétségtelenül nagyon fontos - nem tűnik elegendőnek. A gyermekparadicsom építése a pázmándi óvodában az itteni Mesefalu fejlesztés első, bemutatkozó lépéseként újra lehetőséget fog teremteni a fizikai munkára.
Addig is, amíg belevágunk az itteni építkezésbe marad a biciklizés, vagy egy újabb testmozgást kínáló sport, egyben visszalépés a gyermekkorba: háromkerekű roller. Ilyet eddig még nem láttam. Valahogy kicsit úgy működik, mint a síelés. Hol az egyik, hol a másik lábat oldalra kell kicsit kitolni, s ez előre viszi az embert három keréken. Attól kezdve, hogy megláttuk az áruházban beleszerettem. El is kezdtem vele száguldozni a gondolák között a vevők nagy csodálkozására és derültségére mindaddig, amíg rám nem szólt a biztonsági őr. Nem voltak sokan, teljesen veszélytelen volt a gyerekes öröm kifejezésének ez a formája. A háromkerekűt megvettük (5000 Ft volt) és most a falu utcáján rallizok vele (egyelőre csak a házunk előtt) a szomszédok nagy derültsége mellett, amíg nem váltom fel a gyerekházak építésével ezt a kényszerű testmozgást.
Utolsó kommentek