Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

Gyönyörű havas vasárnapi reggelre ébredtünk pázmándi otthonunkban. Vastag hótakaró a kertben, szikrázó napsütés, harapni lehet a friss hideg levegőt. Mesés, nyugalmas napra ébredtünk, kedves vendégeket vártunk ebérdre. A nap a szokásos ritus szerint indulna, ha ... lenne áram, de nincs. Mi történhetett? Nincs áram, azaz nem megy semmilyen gép (rádió, tévé, számítógép, hűtőgép), s főképp pedig nincs fűtés. Kint 10-15 fok mínusz. Órákon belül kihül a lakás. Mi történhetett? Gyerünk a szomszédba. Hamar megtudjuk, hogy a sarkon túl, a főuton egy autós kidöntötte a villanyoszlopot (olyasmi volt a látvány, mint a képen, amely nem itt, Pázmándon készült, hasonló baleset nagy számban fordul elő ilyenkor mindenfelé). A "faluhiradó" hamar hozza hírt, kinn van a rendőrség, a polgárőrség a helyszínen, várják az Elműt is. Délre várják az áram visszakapcsolását. Addig ki kell tartani. Elgondolkodtató. Tavaly a gázzal voltak szorongató napok, amikor hasonló kiszolgáltatottság érzésünk volt. Azok a szomszédaink, akiknek hagyományos (offgrid) fűtésük is van, nem jöttek zavarba. Már mi is gondolkodtunk azon, hogy fatüzelésű kályhára mindenképpen szükségünk lenne. A vendégek nem jöhettek hozzánk, megfordítottuk a dolgot, mi mentünk hozzájuk, bepakolva az ünnepi ebédet. Felkészültünk arra is, hogy ott alszunk. De kora délután jött az SMS, hogy újra van áram. Minden jó, ha a vége jó. Az estét újra otthonunkban töltöttük, de megkaptuk a leckét. Még a tavasszal megépítjük a kályhát.