Hawaii állam fejlesztési prioritásai között a legelső a fenntarthatóság. Ha pontosan látni akarjuk mit jelent ez tartalomban, célokban és pontosan meghatározott mutatószámokban, megvalósítási programokban, akkor érdemes belenézni a több évtizedre előre tekintő stratégiai tervébe. Rendkívül tanulságos egész földrészek, országok vagy kisközösségek számára. A Mesefalu szempontjából Hawaii-n és Pázmándon is nagyon érekes ez a terv, mert alapgondolatai közösek a mi kisközössségeink felfogásával. (Pázmánd most dolgozik a község stratégiai tervén, hasznosítani tudja a Hawaii állami stratégia szemléletét, alapgondolatait.) Kifejezetten kellemes olvasni azt, hogy van olyan országnyi közösség a világon (nem csak Hawaii ilyen), amely nem csak, hogy hivatalosan (papíron!) úgy gondolkodik, ahogyan mi, de pontosan ennek szellemében is cselekszik és kötelezi el magát nagyon hosszú időre. Mostanában errefelé - Európában, benne Magyarországon, sajnos - nemigen gondolnak, terveznek előbbre néhány hónapnál. Ne gondoljuk, hogy a válság Hawaii-t megkíméli (az USA 50. állama, nem tudja kivonni magát, bármennyire is távoli szigetvilág), s mégis, szinte egy egész generációnyi időre előre gondolkodnak és terveznek. 
Olyan időtávra, amikor minden bizonnyal egészen más körülmények lesznek, különösen ami a rendelkezésre álló technológiákat illeti. Várhatók jelentős változások a gazdálkodásban, kereskedelemben és a társadalomszervezésben is. Az utóbbit illetően érdekes, hogy ezt a tervet a társadalom rendkívül széles körű támogatottsága kíséri. Erről tanúskodik a Hawaii Fenntartható Közösségek Szövetségének tevékenysége, amelyhez hasonló törekvés, szerveződés Magyarországon is jelen van. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen esélyei vannak, hogy Magyarország ténylegesen megindul ebbe az irányba, akkor a választ Baják Imre, itt olvasható doktori disszertációjában (2012 február 16.) megtaláljuk, már a tézisei is kellő - sajnos egyelőre nem megnyugtató - útmutatással szolgálnak. Addig is, mint ilyenkor mindig: a civilek lépnek előtérbe. A probléma ezzel nem csak az, hogy az állam támogatása, bátorítása hiányzik ebben a helyzetben, hanem sajnos gyakran a jóindulata, toleranciája, nyitottsága is a helyi kezdeményezések, újdonságok, kreatív, szokatlan megoldások iránt. A "partizánharc" pedig ilyenkor felőrölheti az újítók energiáit, mielőtt még társadalmilag hasznosítható eredményt érnének el.
Utolsó kommentek