Lelkesen tudósítottunk korábban a Meseovi építkezésről. Legutóbb büszkén mutattuk a kialakuló felépítményeket első, még kezdeti állapotban lévő, de már a jellegét jól sejtető darabját. Az elképzelés szerint ilyenek sora mozgatta volna meg a gyerekek fantáziáját, mesés környezetet elképzelve szövögethették volna kis történeteiket, s eljátszhatták volna kitalált szerepeiket. De ez nem így lesz. A Meseovi csak részben tud megvalósulni. Kiderült, hogy az egyszerű, újrahasznosított anyagokból megvalósuló megoldás bonyolultabb a szokásos eljárásoknál. Minden egyes ún. játszótéri eszköznek szigorú előírásoknak megfelelő tanúsítvánnyal kell rendelkeznie. Ezek beszerzése, ill. az egyesi megoldás szakvéleményezése olyan kötöttségekkel jár és anyagi teherré válhat, ami kizárja a "nulla forint" terv megvalósítását. A felépítményeket, amelyeket az előző bejegyzés képén láthattunk, vissza kellett bontani. Egyelőre tehát marad az autógumi alapokból felépült, fákkal, virágokkal, fűvel "kizöldített", kétségtelenül biztonságos aréna. Tanultunk belőle, s a gyerekeknek pedig még nagyobb fantáziára lesz szükségük, hogy történeteikhez megfelelő színpadképeket képzeljenek majd oda. 
A Meseovi története elgondolkodásra késztet bennünket. Vajon milyen akadályokba fogunk majd ütközni, amikor az alternatív épületeket - földház, szalmaház, vályogház, s hasonlók - akarunk megvalósítani. Mit szólnak majd a szabványok ahhoz, hogy a házak napos oldalán fali kerteket látnak, a háztetőn kecske legelész (fűnyírás helyett), a teljes mértékben környezetbarát, organikus szennyvizet teljes egészében szerves trágyázásra használjuk, a vezetékes helyett esővizet fogyasztunk több hasznosítási lépcsőben, s így tovább ... Bizony, nem számítunk sétagaloppra. lehet, hogy az egyszerű nem is olyan egyszerű? lehet, hogy a föld, a természet megóvása, az energiákkal való takarékoskodás, az ökológiai lábnyom minimalizálása csak még nagyobb bonyodalmakkal és kötlségekkel valósítható meg? Elképzelhető, hogy nem lehet kilépni a sorból, a bűvös körökből, a hálózatokból, mert ezeket a szábályok még sűrű hálója veszi körül? Vajon nem ez a körülmény tart vissza sokakat attól, hogy letérjenek, az idővel a biztos és tömeges méretű ellehetetlenülésbe vezető pályákról? Vajon érdemes ilyen helyzetben belevágni? Persze! Alighanem átmenetekben, időleges "öszvér" megoldásokban kell gondolkodni jó ideig. Az igazi kérdés, hogy lesz-e mindehhez elég energiája, kitartása az újítóknak? Talán egy jó, céltudatos kis közösség "testmelege", a közös erőfeszítések élménye és a részleges sikerek kárpótlást nyújtanak a tiszta ideák elvesztéséért.
Utolsó kommentek