Fecó - a Meseovi építőmestere - most Franciaországban van feleségével, Caroline-nal, babát várnak, akinek jövetele az elkövetkező napokban esedékes. Ezidő alatt a Meseoviban csend van, áll az építkezés, mert ahhoz a mester kreatív fantáziája szükséges. A már felfalazott kunyhó vagy kastély részlet (a gyerekek képzelőereje teszi majd azzá ami lesz) már érzékelteti a hagyományosnak nem mondható játszótér jellegét, amelyre elsősorban gyermekszemmel kell nézni (a színes festést is képzeljük még oda) ahhoz, hogy meglássuk az értelmét, s csak másodsorban a környezetvédő tekintetével. Persze, ez utóbbi egyáltalán nem mellékes. A "veszélyes hulladék-e az autógumi" kérdés tisztázódni látszik az új dolgokra kevésbé nyitott érdeklődők számára is. A megnyugtató válasz erre a kérdésre ugyanis elég egyértelmű.
Van azonban egy másik, valóban megfontolásra érdemes kérdés is, amelyről lehet érdemben beszélni, bár a Meseovit közvetlenül nem érinti. Nevezetesen az, hogy vajon mi a legjobb módja környezetvédelmi szempontból az autógumi kezelésnek, hasznosításnak: felhasználás egyben, ledarálva és kötőanyaggal elegyítve, vegyileg kezelve, káros kibocsájtástól mentesítetten ipari körülmények között elégetve, stb. Az egészben történő hasznosítás (mint a földházaknál, Meseovinál), ebből a szempontból azt jelenti, hogy erről egy későbbi időben kell majd dönteni, amikor az újrahasznosítási funkció is megszűnik, addig pedig - hosszú időre - újabb jó szolgálatot tesz, anélkül, hogy veszélyt jelentene az ember és/vagy a környezet számára.
Utolsó kommentek