Búcsúvacsora Andrisékkal 
Érdekesen alakult az utolsó két napunk. Miközben mi készülődtünk a hazaútra, megérkeztek Ruzsinszkiék - Laci és Éva - az első vendégeink Magyarországról. Erre a "meleg csákányváltásra" nem számítottunk, de örültünk a fordulatnak. Utolsó nap esténk a a vendégek fogadása és egyben a búcsú jegyében telt el. Ági fínom vacsorával készült a kettős eseményre. Este hosszasan beszélgettünk az eddig történtekről és a jövő lehetőségeiről. Késő este érkeztek, így a sötétben keveset láttak, de már attól is le voltak nyűgözve. Másnap délelőtt a vendégekkel bejártuk az újonnan felépült házat, ahol lakni fognak és a környéket.
Nehezen elképzelhetőnek tartották, hogy négy és fél, öt hónap alatt felépült ez a ház. Megbeszéltük, hogy ha van kedvük hozzájárulni a fejlesztéshez, akkor mit lehet tenni a ház körül. A délelőtt további részében közös kiránduláson bejártuk a környéket, megmutattuk a legfontosabb helyeket, amelyekre majd nekik is szükségük lehet. Közöttük a mosodát, ahol mindkét család kimosta és megszárította az aktuális szennyesét. Amíg a gépek mentek végigjártuk a bevásárló központot, s elmondtuk, hová miért érdemes menni. Végül egy közös ebéddel ünnepeltük a találkozást és egyben búcsút. Hamarosan Magyarországon folytatjuk a beszélgetést lehetséges közös dolgainkról.
A keaau-i közösségi mosoda ez egyik fontos hely 
Laciék komolyan gondolkodnak azon, hogy csatlakoznak a Mesefalu közösséghez. Ilyen szemmel (is) nézik a helyet, a körülményeket, s nyilván bennünket is. Ahogyan mi is figyeljük, vajon tudnánk-e egy közösségben élni a jelentkezőkkel. Ez így természetes, a jó közösség alapja a kölcsönös elfogadás, bizalom, megértés és lényeges, közös dolgokban a hasonló felfogás. Úgy tűnik jól megértjük egymást (már Magyarországon is többször találkoztunk), hasonló srófra jár az agyunk, s Ők tehát jöttek, mi pedig megyünk. A Mesefalu program folytatódik ...
Laci is dokumentálja az eseményeket, tervei vannak ... 
Utolsó kommentek