Mostani ittlétünk vége felé élünk a lehetőséggel, hogy kicsit jobban kiélvezzük Hawaii Nagy Sziget kínálta lehetőségek némelyikét. Ez úgy történik, hogy elővesszük a legnépszerűbb és leggyakorlatiasabb útikönyvet (Andrew Doughty, Hawaii The Big Island Revealed, The Ultimate Guidebook). Ez km-ről km-re (pontosabban mérföldről mérföldre) leír minden történelmi, kulturális, természeti, turisztikai látványosságot, érdekességet, szolgáltatást, mégpedig saját, személyes élmények alapján. A folyamatosan aktualizált könyv hatodik kiadása most a legújabb és minden benne van, amire szükség lehet egy ilyen „felfedező” úton. A leírás ráadásul egyszerre alapos és könnyed, a szerző szinte beszélget az utazóval: mesél, tájékoztat, mesél, gondoskodik, viccelődik.
A Nagy Szigetet egy nap alatt kényelmesen körbe lehet autózni. Ha az érdekes helyeken megállunk, akkor napokat, heteket lehet eltölteni egy-egy út során. Érdekesség lehet például egy történelmi park, nevezetesség, strandolás akár óriásteknősökkel, botanikus kert, vízesés, kávé vagy tea, marha, ló és egyéb állatfarmok, kertek, múzeumok, galériák, piac, lávabarlang, kráter, települési központok, gyalogtúrák hegyeken és völgyekben, lávamezőn, lávabarlangokban, hajózás a tengeren, delfin- és bálnanézegetés, stb. Mindegyikre és még sok egyébre van itt lehetőség. Ha sátrat is viszünk, vagy megszállunk útközben, akkor egészen komoly kalandozásokba foghatunk. Az sem probléma, ha nem tervezzük előre meg az utat, csak beülünk az autóba az útikönyvvel a kezünkben, és a jól ismert körútra indulva (északnak, délnek teljesen mindegy) ott térünk le, ahol még nem jártunk. Az autóút mellett többnyire régebbi, másodrangú, régebbi utak is haladnak, amelyekre letérni már önmagában is kaland, mert a táj, a természet mindenütt kínál látványosságot.
Nagyon jó érzés, amikor a már jól ismert útvonalról letérve egyik pillanatról a másikra egy új, ismeretlen világba csöppenünk. Egy mély völgybe, benne egy csodálatos vízeséssel, patakkal, amely a tengerbe ömlik, mindez egy szépen kialakított parkban. Vagy egy hasonló völgy, de nem parkkal, hanem egy fél évszázaddal ezelőtti cunami által lerombolt cukornád feldolgozó üzem maradványaival – falak, vasúti sín, csille, kikötő. Legutóbbi ilyen kalandozásunk úgy kezdődött, hogy délnek indulva, elhagyva körzetünket, a vulkánok vidékét egy tábla, kávézásra hívogatott egy kávéfarmra. Befordultunk, s egy szép kis kertbe jutottunk a kávéültetvény mellett (lásd az első képen). Árnyas pihenőpavilonban megterített asztal várja a vendéget, forró kávé termoszban, mellette kis dobozban cukor, méz, édesítő, édes szirup, hűtőládában tejszín, poharak, kiskanalak. A közeli kis épületben patyolat tiszta mosdó és WC. Sehol senki. A kávézás ára nincs kiírva, egy diszkrét kis dobozba lehet pénzt bedobni, ki mennyit gondol ( a felirat: Your Generosity Welcomed – Mahalo, a nagylelkűségét örömmel fogadjuk, köszönettel, ez utóbbi hawaii nyelven). A kávé a lehető legjobb minőségű.
Mondani sem kell, hogy mennyire emelte ez a kedvesség, az egyébként sem rossz hangulatunkat. Az ilyen „önkiszolgáló” vendéglátás, gyümölcs- és zöldség-, ajándékvásárlási lehetőség nem ritka errefelé. A közbizalom igen magas szintű. Amikor egy ilyen helyen vagyunk szinte hihetetlennek tűnik, hogy ezzel a lehetőséggel bárki is visszaéljen. A sziget legfeketébb strandján a békésen szunyókáló teknősök látványa az érdekesség, különösen a gyerekek számára. A harmadik képen látható korosodó fát (Monkey Pod Tree – magyarul szabadon majomfészek fa, a pod tokot, hüvelyt, gubót jelent pontosan) Mark Twain ültette 1866-ban, amikor erre járt Waiohinu faluban. Egyébiránt Mark Twain az emberi idősödésről ezt mondta („The age a matter of mind, if you don’t mind, it doesn’t matter.” – nehezen fordítható le egész pontosan): „A kor felfogás kérdése, ha nem törődsz vele, nem is érdekes.”
A bibliai jelenetekkel díszített, festett fatemplom (St. Benedict’s Painted Roman Chatolic Church, Captain Cook település) – máshol is van ilyen a Nagy Szigeten – gyönyörű helyen és környezetben igazán családias hangulatú. Ezen a környéken – az itteni csendes öbölben – kötött ki és lépett a szigetre az angol felfedező Cook kapitány 1779-ben harmadszor egy évvel korábbi felfedezése után az itteniek vélelme szerint visszatérő istenként. Annak ellenére, hogy barátsággal és segítséggel fordult a bennszülöttekhez, őt is megölték egy hirtelen eszkalálódott konfliktusban, amikor is kiderült, hogy nem halhatatlanok. A negyedik kép a Waimeia-ban lévő Parker Ranch-on – jelenleg 35.000 marha és 250 lóval működő farm – készült, amely messze több mint mezőgazdasági nevezetesség. Az 1847-ben létesült, akkor szinte az egész környékre kiterjedő hatalmas terület ma nagyüzem, turisztikai látványosság, történelmi nevezetesség, sportcentrum (rodeo, cowboy kultúra), vendéglátó és közszolgáltató intézményrendszer. Történelmi központja egy 19. századvégi és 20. század eleji európai kulturális oázis szabadon bejárható bálteremmel, lakószobákkal, mellékhelyiségekkel, korabeli bútorokkal, műtárgyakkal, képekkel (egy Edgar Degas kép is van a falon) és egyéb relikviákkal. Fotógaléria itt.
Egy vízesésekkel teli völgy végében, szépen gondozott parkban, hangulatos strandon is megpihentünk (több ilyen is van a sziget nyugati partján, Hamakua coast). A környezet szépsége már nem újdonság a számunkra, bár rendületlenül készítjük a fényképeket, amelyek közül egyet mindenképp be akarok itt mutatni (ötödik kép), talán kommentár sem kell hozzá. A természet e megkapó furcsaságai, a tekergőző faágak, gyökerek, a jelentéssel felruházható láva és sziklaalakzatok vonzó lehetőséget kínálnak a természeti jelenségek újraértelmezésére. Aki ilyen szemmel is nézi a környezetet, itt gyakran botlik a természet művészi alkotásaiba. A részben természet alkotta és mesterségesen továbbfejlesztett botanikus kertek számunkra különleges és legendás növények sokaságát mutatják be, virágban pompázva szinte az év minden napján.
Ezek nem egyszerűen csak gondozott kertek, hanem nagy területű kiránduló helyek sétautakkal, pihenőhelyekkel, patakkal, vízesésekkel. Az ezúttal meglátogatott World Botanical Garden-ben drótkötélpálya és elektromos roller is van a nagy terület gyorsabb, kényelmesebb és izgalmasabb áttekintésére. Kialakítottak egy labirintust is (maze), ahol megkönnyíti a tájékozódást az, hogy a tévedhetetlen út jobban ki van taposva. A park olyan nagy, hogy az útbaigazító térkép mellett még „telefonos segítséget” is lehet kérni, ha valaki eltévedne, s a jegyet eleve egy hétre adják, amely alatt akárhányszor vissza lehet ide térni.
Utolsó kommentek