(Képek jönnek majd folyamatosan, most lassú a net itt az erdőben)
Mostani ittlétünk középidejében hétköznapivá vált az életünk. A legfontosabb befejező munkálatok a második ház körül megtörténtek, offgrid erdei otthonunk kényelmes és biztonságos, az építkezés nyomai már eltűntek, kész az alagsori műhely, a ház alatti rész tiszta, rendezett. Ami hátra van még az mind csinosítás, „szépészet”. Több a pihenés, utazgatás, előtérbe kerültek mindazok a programok, amelyekért a világ más részeiből ideutaznak az emberek. Például látogatás az USA legdélebbi pontjára (South Point), ismerkedés Hawaii múltjával a polinéz törzsek bevándorlásától, a Hawaii királyságok időszakán át az amerikai invázióig. Számos történelmi hely „beszél” ezekről az eseményekről. Eredeti létesítmények (pl. skanzen) nemigen vannak, mert minden, ami fából készült elporladt, szétszedték, átalakították. A szépen kialakított történelmi parkban láthatóvá váltak a polinéz faház építészet technikái (második kép), amelyeket a mi erdőnkben is ragyogóan alkalmazhatunk.
Aranyék meghívták itteni barátaikat üdülőszövetkezeti nyaralójukba Waikoloába (Paniolo Greens Resort, az interneten elérhető, sok képpel), ahol évi rendszerességgel eltöltenek egy hetet. Egymást váltva látogattuk meg őket egy-egy éjszakázással, mert lakrészükben három alvóhely is van 2-2 embernek. Itt bepillanthattunk abba, amit az igazi Hawaii-i luxus életnek neveznek. Bizonyára ez jut az eszébe mindenkinek, amikor Hawaii-ra gondol. Waikoloa üdülőfalu egy kietlen lávamezőre épült 8-10 mérföldre a tengerparttól, ahol szinte mindig kellemesen napos, jó idő van. Luxusszállodák, parkok, golfpályák, fürdőmedencék, bevásárlóközpontok és üdülők alkotják a kis települést.
A közeli tengerparton végig strandok (mindegyik ingyenes, jól kiépített, infrastruktúrával ellátott) és még „luxusabb” szállodák saját (de látogatható) öblökkel, medencékkel. Egy ilyenben - Hilton Waikoloa Village, az interneten elérhető a bemutatkozásuk, sok képpel – tett, Aranyékkal közös látogatásunk során ismertük meg azt, hogyan pihennek a valóban tehetős emberek (a dúsgazdagok parti luxusvilláiról, magánszigeteiről most ne beszéljünk), s mit jelent számukra Hawaii. Hétköznapi gondolkodással felfoghatatlan az a mesterséges világ, amit itt megteremtettek és nagy pénzekért élvezhetnek, akik ezt megengedhetik maguknak.
Érkezés, mint a legelőkelőbb világvárosi szállodába, saját kisvasút és belső csatornarendszeren közlekedő hajó viszi a vendégeket a szállodaépületekhez, a tengerből „kikanyarított” öbölrendszerben, perzsaszőnyeggel egyenértékű pázsitos, pálmákkal és egyéb trópusi növényzettel, szobrokkal és parki bútorokkal tarkított parttal övezett hatalmas, különböző célokra (úszkálás, csónakázás, búvárkodás, felnőttnek, kisgyereknek) változatosan tagolt vízfelületen lehet pihenni, szórakozni.
A kanyargós parton és félszigeteken van minden, ami csak elképzelhető: sétányok, vízesés, függőhíd, delfinsimogató, állatkert, éttermek, boltok, kistemplom, szoborpark, botanikus kert, konferenciatermek, kaszinó, galériák. Az intim, családi együttlétre alkalmas pihenőhelyek váltakoznak a monumentális épületrészekkel. Az elsőre lenyűgöző látvány idővel egy olyan mesterséges világgá áll össze, amelynek minden négyzetcentiméterét, minden egyes fáját, bokrát, szobrát, padját tervezőasztalon álmodták meg, számolták ki, helyezték el. S mindezt, természetesen egy lávamezőn, amely most is körülveszi a hatalmas komplexumot.
Igen, ez is Hawaii. Mi azonban ettől igencsak távol vagyunk térben is (kb. 160 km), szellemileg és érzelmileg is a mi kis alig háborgatott esőerdei faházainkban, egy „másik mesében”. A kirándulásokból visszatérve otthonunkba a terület kialakítása foglalkoztat leginkább az itt található természetes anyagokat – leginkább az ohia és guava fákat – felhasználva. Megtisztítottunk egy területet a hapu páfrányok megmentéséhez, neveléséhez. Ide hozunk olyan hapukat (lásd a képen), amelyeket elnyomnának más növények, vagy kicsik és az adott helyen nem tudnak fejlődni. A hapu szép és értékes (piacon is értékesíthető) dísznövény, könnyen átültethető, mert leginkább a saját vastag, nedves törzséből táplálkozik. A Fern Forest (a hely nevét is ez adja) a legjobb élőhely a számára, érdemes ezért itt nevelni, szaporítani. A második hapu képen a levelek kibújását látjuk, a jellegzetes csigavonalban.
A Hawaii Mesefalu élete csendesen zajlik. A nagycsalád – 4 felnőtt és két gyerek – mellett vendégek jönnek, mennek. A filmesek után (Szekeres Csaba, Al Ghaui Hesna és stábjaik) egy kis szünet következett. Április elején Tóth Timea érkezett a Nagy Szigetre néhány hónapra, biológus, egy farmon tanul és önkéntesként segít. Hozzánk is várjuk. Ígéri, hogy beszámolókat ír tapasztalatairól majd itt az Offgrid Naplóban. Április közepén Bernáth Éva látogat meg bennünket. Timivel és Évával közösen nézünk majd körül a Nagy Szigeten, közben megismerkednek a Mesefalu életével is. E mellett folynak a levelezések és tervezgetések az érdeklődőkkel, további látogatókkal. Aranyékat a napokban búcsúztattuk az itteni magyar közösség soron következő „bulija” keretében, mert visszatérnek Kanadába. Ők építik igényes házukat és szép, trópusi kertjüket nagy szakértelemmel és gondossággal. Várhatóan jövő nyáron jönnek újra.
Tovább kutatjuk esőerdő területünket, kb. a fele még felfedezésre vár. Andris megtalálta az eddigi legnagyobb - több 10 m hosszú, kanyargó - sziklarepedést, amely önálló barlang-, vagy barlanglejárat esélyes. Mint már többször beszámoltunk róla, alattunk a világ leghosszabb (65 km) lávabarlang rendszere húzódik. A feltárás nem könnyű, mert egy nagy területen teljesen le kell tisztítani a páfrányt és a földet, ki kell ásni a repedésben lévő földet és az ott megtelepedett növényzetet, s óvatosan - adott esetben veszélyes lehet, mert beleeshetünk egy komolyabb mélyedésbe - ki kell kutatni a mélységet.
Egyik szó szerint úttörő, elfedező utamon egy számunkra új növényt találtam, amelynek környezetét megtisztítottam. Ez egy kicsit a fenyőfélékhez hasonlít, de kúszónövény. A földre leérő szára gyökeret ereszt, s így terjed tovább. A felemelkedő vékony szár pedig szépen elágazik és egy szobafenyőhöz hasonló alakzatot vesz fel. Andris azt mondja látott már ilyet az ő kalandozásai során, de nem sok van a területen. Néhány letört szárdarabkát megpróbálunk cserépben szaporítani. Ha sikerül, akkor tudjuk telepíteni, s dísznövényként használni, talán még a piacon értékesíteni is. Mindent el lehet adni, aminek valami haszna lehet. Ezt a gazdapiacon megerősítette egy szakértő növénytermesztő, amikor bemutattam neki a növény fényképét a gépemben. Azt mondta, hogy ez egy ritkább páfrányfajta (a nevére nem emlékezett) és dísznövényként valóban forgalomképes.
Kis magyar közösségünk élete továbbra is élénk, gyakran találkozunk és bulizunk, de rendszeresen merülnek fel ügyek, feladatok, amelyek megoldásában segítünk egymásnak. Megosztjuk a tapasztalatokat, lehetőségeket: kapcsolatok, termékfelesleg, vásárlási lehetőségek, kölcsönös segítségnyújtás egyes munkákban, vendégek fogadása, stb. Jó érzés, hogy adott esetben, helyzetben van kihez fordulni. Gyakran hívjuk egymást vendégségbe, s nem ritka az „éppen erre jártam, gondoltam benézek hozzátok” látogatás, amit igen jónéven veszünk mindannyian. A búcsúzás állandó mondata: „Gyere bármikor!”.
Utolsó kommentek