Mari a gyógynövények ismerője és szerelmese. A hawaii-i fűszerek és gyógynövényekkel való ismerkedés során ütközött az akadályba, hogy attól függően honnan származik és hol honos egy növény, különböző helyeken és nyelveken különbözőképpen hívják azokat. A közös nevező a latin és a növényhatározó. Ez nagyon macerás, amikor egy magyar angol nyelvterületen vizsgálódik. A szótárak egyáltalán nem, vagy csak a legismertebb gyógynövények neveit tartalmazzák. Mi tehát a megoldás? Addig-addig jegyzetelgette ki innen-onnan a megismert gyógynövényeket, amíg rá nem jött, hogy ilyen erővel egy angol - latin - magyar gyógynövény-szótárat is összeállíthatna, hogy másnak már ne kelljen keresgélnie. A felismerést tett követte, s most már jó ideje módszeresen rögzíti a neveket három nyelven gyógynövényes tanulmányai során.
A magyar szakkönyvekben szereplő gyógynövényeket az interneten keresi meg, azonosítja a képeiket és a latint, s rögzíti az angol nevet (mindhárom nyelven több neve is lehet egy gyógynövénynek, latin kevésbé, de még ott is előfordul a többes megnevezés), a hatásokat, ill. felhasználási területet. Van, amikor ugyanezt visszafelé kell végigcsinálni. Több száz címszónál tart, 1000-ig bizonyosan meg sem áll, s ha elkészült nyilvánosan közzéteszi munkáját. A munka nyelvészeti szempontból is nagyon érdekes. A kevésbé ismert, vagy nálunk nem honos gyógynövények régi magyar nevei - szavak és szóösszetételek - nem élnek a köznyelvben, csodaszép hangzásúak. Néha talányosak, nagyon elgondolkodtatóak, vajon miért illették a növényeket egyik-másik megnevezéssel, kifejezéssel. Csak néhány példa: ligeti perje, magyar szapuka, tarka imola, orlai murok, üstökös gyöngyike, fekete zászpa, kardos peremizs, bibircses kecskerágó, ösztörűs veronika. Ugyanez angolul? Mari szótára majd megmondja ...
Utolsó kommentek