Sok-sok egymást követő munkanap után szabadnapot vettünk ki. Egyrészt azért, mert egy hete egyfolytában esik, az idő szeles, hűvös van itt fenn Fern Forestben, s már vágytunk egy kis melegre, napsütésre. Másrészt azért, mert pihennünk is kell időnként, s végül, mert nem mehetünk úgy haza, hogy egy igazi strandolás élménye ne maradjon meg bennünk búcsúzóul. Kora reggel beültünk a kocsiba, s irány a sziget másik oldala, amelynek partját az Atlanti-óceán mossa. Ezen az oldalon végig esett. Mit esett? Ömlött az eső. Alig láttunk ki az össszefüggő köd- és esőfüggöny mögül. Waimeától azonban, amint átléptük a sziget képzeletbeli felezővonalát, egycsapásra megváltozott az időjárás. Verőfényes napsütés, 30 fok meleg, igazi strandidő.
A Hapuna-beach-en mindíg jó az idő és jó a víz ... 
A Hapuna-beach-en (korábban már írtam róla hosszbban) mindíg ilyen az idő. Most egy kicsit szeles is volt, de az kifejezetten jól esett, enyhítette a hőséget. Mit ad Isten? Kékedi Jóskáék is éppen ide tartottak, ők is megelégelték a sok esőt. A strandon találkoztunk, pedig nem beszéltük meg előre. Így aztán néhány kellemes órát töltöttünk el együtt és meg is beszéltünk Laurával egy búcsú kártyapartit a jövő hétre, immár nálunk, az új házban, amely fogadó képessé vált. A víz - mint mindíg - most is csodálatosan finom, kellemesen langyos volt. Nagy hullámok ringattak bennünket. Jóskáékkal labdáztunk és egy jót beszélgettünk, ott volt a kisebbik fia, Matyika is.
Kékedi Jóskával
, akinek arcáról sosem olvad le a mosoly
Búcsú a tengertől a Hawaii-on szokásos jelzéssel (hüvelykujj és kisújj között a többi zárva, s kicsit oda-vissza forgatni kell a csuklót), jelentése: "helló, minden oké, nyugi, élvezd az életet" 
Elbúcsúztunk a tengertől. Nem tudjuk mikor fogunk újra találkozni vele. Fél év, egy év múlva? Mostani ittlétünk alkalmával talán már nem lesz alkalmunk fürödni a tengerben, esetleg a termálstrandra még eljutunk, de nem valószínű. Sok munka maradt még hátra, nagyon be kell osztani az időt. Visszafelé, mintha a természet megérezte volna, hogy jelezni kellene nekünk, távozóknak valamit. S csodák csodája, egy gyönyörű szívárvánnyal intett nekünk búcsút. Talán emlékeznek a Napló olvasói, ez történt Új-Zélandon és Honoluluban is, amikor eljöttünk ezekről a helyekről, a képeket a vonatkozó bejegyzésekben bemutattam (kattints a helynevekre és megtalálod a képeket).
Hawaii is búcsút intett nekünk, az úton visszafelé egy csodálatos szívárvánnyal jelzett vissza
Utolsó kommentek