Pénteken vettük ki a heti pihenőnapot, mert a hétvégén mindkét napon Andrissal együtt dolgozunk az építkezésen. Egy nagyobb kirándulást terveztünk a Nagy-Sziget északi részén – Hamakua parti rész: Honokaa, Waimea nagyobb települések – 19-es úton tovább a nyugati partra, ahol a legjobb strandok vannak. Délre értünk Waimeába. Már két alkalommal jártunk itt korábban. A Starbucks kávézóban Mari feltöltötte a képeket a Picasa-ra, így a teljes eddigi Hawaii-on készült képanyag látható. Rekkenő déli hőségben érkeztünk a Nagy-Sziget egyik legjobb (egyes vélemények szerint a legjobb) strandjára, Hapuna Beach-re. 
Hawaii-on minden állam által fenntartott strand ingyenes, s nem is akármilyen színvonalú. Öltöző, zuhanyozó, nyilvános wc-k, fedett étkezőhelyek, padok, tábortűz és faszenes grillsütő helyek, figyelő és életmentő szolgálat, szemétgyűjtő helyek, s parkolók is tartoznak a strandokhoz. Mindez folyamatosan karban- és tisztán tartva. A látogatók nem rongálnak, de még csak nem is szemetelnek, legalább is, ha van ilyen, az nem szembeötlő. Általában van nyitvatartási idő, de ez csupán azt jelenti, hogy ekkor van életvédelmi szolgálat. A strandok a nyitvatartási idő túl is látogathatók saját felelősségre.
Hapuna Beach legalább másfél-két km hosszú homokos part, kb. 20-30 méteren mélyül a víz, hogy egy felnőtt embert is ellep, ezért nagyon sok gyerek is tud nyugodtan fürödni szülői felügyelet mellett. A hullámok jó időben is viszonylag nagyok (néhány méteresek is lehetnek) de a partra érve veszélytelenek. Beljebb már csak a komoly úszók és szörfösök merészkedhetnek, mert amilyen nyugalmas a közvetlen parti szakasz, annál veszélyesebb az óceán a kb. 30 m-es sávon túl. Az életmentőknek rendszeresen akad dolguk és nem ritka a halálos kimenetelű fürdőzés, hullámlovaglás, szörfözés sem. 
Kellő óvatossággal a strand csodálatos. A homok olyan forró, hogy mezítláb nem is lehet benne járni. Sokan vannak a strandon, de olyan nagy, hogy a tömeg egyáltalán nem látszik, csak a parkolóban tűnik fel, milyen sok az autó. A strand homokos részét sziklafalak övezik, s bennük kellemes árnyat adó bemélyedések, kisebb barlangok. Szerencsés társaság, amely ilyen helyet talál magának, akár az egész napot eltölthetik ott, ha kellő ellátással érkeznek. Többen erre rendezkednek be. 
Néhány órát töltöttünk ezen a csodálatos helyen, szinte végig fürödtünk a kellemesen langyos óceánban. Itt mindig lehet fürödni a parti vizekben. Nagyon ritkán van olyan hideg, szeles, esős idő, amikor nem esik jól a strandolás. Szinte nem is akar kijönni az ember a vízből, annyira erős a napsütés és oly kellemesen hűsít a víz. Még a nagy hullámokon is órákig lehet kellemesen lebegni, különösen ha egy jó kis úszóöv tart fenn a víz felszínén. Az emberek nagyon kedvesek. Időnként a víz kisodor egy-egy szemüveget, úszócipőt, egyebet, ilyenkor keresik azok gazdáját végig a parton. 
Kedvesen figyelmeztettek Bbnnünket, hogy a cuccunk túl közel van a vízhez, mert időnként egy-egy nagyobb hullám eléri azt a helyet. Jól esett, hogy nem kell tartani semmilyen kellemetlen meglepetéstől, az emberek figyelnek egymásra. Kora délután folytattuk az utunkat, s a Nagy-Sziget kopár belsején keresztül indultunk hazafelé. Egy darabig még a part mentén haladtunk egy nagy, koromfekete lávaköves területen. A hely nevezetessége az, hogy megszállott emberek fehér köveket hordanak ide azért, hogy azokból üzeneteket rakjanak ki, amelyek az útról jól láthatóak. Hosszú-hosszú kilométereken keresztül húzódik ez a sajátos „szövegmező”, bekerült a Hawaii-ról szóló útikönyvekbe is.
Lábnyomaink a puha homokban pillanatok alatt eltűnnek, az örökkévalóságban minden csak egy pillanat, az életünk is ...
A Nagy-Sziget belseje különböző időkből származó lávafolyamok által kialakított kopár táj. A több száz éve kihűlt területen már erdőket látunk (ilyen a Mesefalu területe is), a több évtizedes lávamezőkön ritka növényzet „viaskodik” a sziklákkal. A néhány évtizede vagy éve megszilárdult lávamezők feketék, s ezeken gyakran látni fényképezkedő turistákat. Különösen olyan helyeken, ahol a lávafolyam nem sziklákként, hanem nagy sima, vagy sajátos hullámrajzolatú felületekkel szilárdult meg. Mindezen helyek között találunk itt-ott olyan részeket, szigeteket, amelyeken nagyon-nagyon régen nem háborgatott a láva, s itt trópusi növényzet alakult ki, nagyobb összefüggő területeken pedig települések vannak. Ilyen például a Nagy-Sziget belsejében lévő Waikoloa falu, amelyen keresztülutaztunk.
Csákberényben láttunk hasonlót utoljáraA Nagy-Szigetet keresztben átszelő, magas hegyek között kanyargó 200-as utat rég óta építik. Jelenleg is hosszú szakaszokon már félig kész aszfaltos úton terelések között kell haladni, elvileg igen alacsonyra korlátozott sebességgel, amit kevesen tartanak be. A már kész útszakasz viszont csodálatos. Erről az útról lehet felmenni – négy kerék meghajtású kocsival – a Maunka Kea hegycsúcsra, ahol a világ legnagyobb csillagvizsgálója van, s ahol magyar szakemberek is dolgoznak rendszeresen, részt vettek a műszaki tervezésben is. Erről már írtunk korábban.
Előző utunkon, a másik holdünnep alkalmával 
készült kép (lásd az alábbi hivatkozást)
készült kép (lásd az alábbi hivatkozást)Már az úton hazafelé az esti programról beszéltünk. Megbeszéltük a már összeszokott itteni magyar társasággal, hogy a Hot Pondon (termálstrand) találkozunk este hét óra felé, s részt veszünk a helyiek által tartott bensőséges, éjszakai fürdéssel egybekötött holdünnepen, amelyet teliholdkor tartanak. Egy ilyenről már beszámoltunk előző utunk során, amikor az eseményről Andris filmet forgatott egy szent helynek tartott sziklás parton. Már sötét este volt, amikor a parton, gyertyák mellett megkezdődött a szertartás, melyet három, népviseletbe öltözött asszony mutatott be. A parton mintegy 30, s a vízben kb. 20 ember kísérte figyelemmel a családias eseményt. 
A helyiek ismert hagyományőrző személyisége, akinek családjában öröklődik a hawaii ősi kultúra ápolásának és terjesztésének küldetése, Aunty először, egy dudaszót követően imaénekkel és könyörgő táncos mozdulatokkal köszöntötte az újholdat hawaii nyelven. Ezt követően angolul köszöntötte az egybegyűlteket, s elmondta – ahogyan a nagyapjától tanulta – a helyi kultúra és hitvilág lényegét, amelyet a sokrétűen értelmezhető aloha kifejezés testesít meg: központi gondolata a szeretet az emberek, minden teremtmény, s az égiek között. A hawaii ezért nyitott, befogadó nép. A szeretet oly mértékben hatja át a kultúrájukat, hogy nincsenek is szavaik a negatív érzelmek, érzések kifejezésére. Ahogyan az Aunty (jelentését lásd alább), elmondta, meggyőződésük, hogy a Paradicsomban élnek, s itt negatív kifejezésekre nincs szükségük.
Mahealani Kuamo'o-Henry kanaka-maoli bennszülött asszony, öröklött törzsi funkciója Kumu 'Elele o Na Kupuna, Kahu és Kahuna (röviden Aunty), ami azt jelenti, hogy tanító, tanácsadó, pap, védő és gyógyító, olyan táltosféle
Beszélt arról, hogyan kell értelmezni, s mindenkinek önmagában és maga körül megteremtenie ezt a Paradicsomot, rendre visszatérve a szeretet gondolatához. Külön szólt a vízben lévő hallgatósághoz. Elmondta, hogy az egész polinéz szigetvilágban ez az egyetlen hely, ahol három erő és egyben istenség találkozik egy időben: a víz, az óceán istensége, a meleget a vulkánok istene, s az itt fürdőző emberek az ő istenségükkel. Teliholdkor megjelenik a negyedik a Hold ereje és istensége. Szépen, kedvesen és közvetlenül beszélt, szavaiból nem hiányzott a humor sem. Ezután ismét imaénekkel folytatta a szertartás, majd megszólaltatta egyszerű furulyaszerű hangszerét, egy másik asszony egy nagy üvegorgonán, egy harmadik pedig egy triangulumhoz hasonló (a sötétben nem lehetett látni honnan és miből jön a hang) csilingeléssel kísérte. 
A közönség áhítattal hallgatta végig mindezt, s végszóra a teljes hold is kibújt a felhők mögül, lidérces fénnyel árasztva el az egyre melegebb óceánparti tavat. Mindannyian bebújtunk a kellemesen meleg vízbe és élveztük, hogy közben hűvös éjszaka borul a trópusi tájra. E közben mi arra gondoltunk, mennyire más ez a fürdőzés, mint a nappali, a Hapuna strand napsütésben és rekkenő hőségben, amikor a hűsítő vízben lubickoltunk. A mai, a vizek napja. Az éjszakai fürdőzés különleges élmény. Ritkán van ilyenben részünk, ezért valahogy elszakadunk általa a tértől és időtől. Közben a szertartást vezető asszony is megmártózott és odaúszott hozzánk pusztán azért, hogy számára érdekes nyelvünket hallgathassa. 
Valahogy a finom ételekre terelődött a szó a vízben. Andris kósza ötlete nyomán azt kezdtük játszani, hogy mindenki bemond egy általa kedvelt ételt. Szinte véget nem érő körökben soroltuk a finomabbnál finomabb ételeket a legkülönbözőbb nemzetek asztalairól. Persze döntően a magyarokat. A legegyszerűbbektől (főtt kolbász mustárral) a legösszetettebbekig, a levesektől a süteményekig és gyümölcsökig, sok minden került képzeletbeli „terülj, terülj asztalkánk”-ra. Időnként el kellett magyarázni a szóba hozott ételt, annak tartalmát és készítési módját. Többen az elkövetkező főzésekhez innen vettek ötleteket. S, persze a kajákkal együtt élmények sora – főleg gyerekkori – került felszínre, amit azon nyomban el is meséltünk. Sajátos sorrendet is felállítottunk és győztest is megneveztünk (Szurominé, Valika) a legnagyobb ovációk alapján. 
Közben – már közeledett az éjfél – a termálstrand kiürült, s a sötétség leplét kihasználó nudizók is elmentek (tudható volt, hogy ez is része néhány ember számára az éjjeli fürdőzésnek), s csak a magyarok maradtak az egész Hot Pondon. Még szívesen maradtunk volna tovább, annyira jó – melegen simogató – volt a víz és kellemes a társaság: Aranyék, Szuromiék és Gáspárék. Kékedi Jóska nem tudott eljönni végül, mert vendégei érkeztek, s más programjuk volt. De mindennek egyszer vége szakad. Azzal a jó érzéssel indultunk vissza a Fern Forest-be, a Mesefaluba, hogy ismét egy szép napunk volt. Holnap folytatódik a kemény munka.
Utolsó kommentek