Hawaii-t sokan a fővárossal, Honoluluval azonosítják. Valójában a Nagy Sziget neve egyezik az államával (Hawaii), a főváros pedig Oahu szigetén van. Az USA 50. tagállamának egyetlen igazán nagy és modern városa Honolulu. Rendkívül jó fekvése, természeti és éghajlati adottságai miatt a világ egyik legkedveltebb, legpazarabb üdülőhelye, amely egész évben, teljesen azonos körülmények között fogad vendégeket. 
Legnépszerűbb részeit jellemzően gazdag emberek lakják. Szállodánk harminchetedik emeleti szobájából lenézve a tengerparti, saját úszómedencés szálloda parkolójára, ott egymást érték azok a bizonyos sokablakos, hosszú limuzinok. Már éjszaka is, amikor megérkeztünk lenyűgöző kilátás tárult elénk a városra ablakunkból. Igyekeztem reggel megörökíteni ugyanazt a képet, amelyeket alább (éjjel és nappal) egymás mellett mutatok be. 
126, 156 A toronyszálloda egyik felső emeletén, teljes komfortban a nehéz elalvás alatt volt időnk elgondolkodni azon, milyen körülmények között jó élni. Budapest nagyváros, Csákberény és Pázmánd kisebb és nagyobb falvak. Itt pedig a szemet andalító szépségek és luxus közepette a nyitott ablakon át morgásnak, zúgásnak tetsző morajlás tartott ébren bennünket. Bár nagyon fáradtak voltunk, ez a hang sokáig nem hagyott bennünket elaludni, nagyon felértékelődött számunkra a csendes lakhely. 
Az éjszakai taxissal megbeszéltük, hogy reggel 8-ra jön értünk. Időben összepakoltuk, s még hangulatos reggelinket is volt időnk elkölteni, amikor a taxi, negyed órával a megbeszélt idő előtt előállt. Így nagyon nyugodtan pakoltunk be és indultunk el, hogy egy utolsó nekirugaszkodással átrepüljünk Honoluluból Hilo-ba, a Nagy Szigetre, ahol már Andrisék várnak bennünket. Szivárvánnyal búcsúztunk Új-Zélandtól, s szivárvány kísért el itt is bennünket a reptérre. 
Amikor megláttuk a hatalmas sort a check in pulthoz egyedül az nyugtatott meg bennünket, hogy elég sok időnk van a beszálláshoz. Ekkor észrevettük, hogy van egy másik lehetőség is az ún. self check, amikor az utas egy automatánál saját maga regisztrál, méri le a csomagot, fizeti ki a túlsúlyt hitelkártyával (ha van neki mindkettő), s az automata kiadja a beszállókártyát, s a csomag jelző szalagot. Ezt az utas ráteszi a bőröndjére, átadja a bőröndöt a hordárnak (itt nincs sor). S kész is. 
Akkor vágjunk bele. Az elektronikus jegyünk eléréséhez több módon azonosíthatjuk magunkat, mi az útlevél megfelelő oldalát tettük be az automata olvasójába és a rendszer azonnal felismerte mindkét jegyet, s elkezdte a regisztrációt. Kérte rakjuk fel a mérlegére a csomagokat egymás után. Lemérte a súlyt, megállapította a túlsúlyokat, közölte az összegeket, szólt, hogy tegyük be a hitelkártyát, levette a pénzt, majd kiadta a beszállókártyákat és a csomagazonosító slejfnit és nekünk a csomagcímkéket. Persze, némi segítségre szükségünk volt menet közben, de azért simán ment a dolog. Hamarosan ez lesz az általános a reptereken. 
Utolsó kommentek