Lehet-e élni hálózaton kívül? A Mesefalu naplója

A mindössze 50 perces repülés után a gépből kilépve megcsapott bennünket a meleg. Mostantól már ez lesz folyamatosan. A kijáratnál a városba egy tábla figyelmeztetett, ettől a ponttól nincs visszatérés (a géphez), számunkra azonban mélyebb volt az üzenet. A kocka el van vetve? Alig mentünk néhány métert s Andrisék jöttek elénk. Megérkeztünk. A Mesefaluból hoztak egy gyönyörű gyömbérvirágot, amelyből nagyon sok van most mindenfelé nálunk.

A közös programunk egy nagy bevásárlással kezdődött egy új élelmiszerboltban, amelyet még nem ismertünk. A legújabb üzletet a legkorszerűbb eszközökkel szereltek fel. Itt már csak néhány pénztáros van mutatóban. A vásárlók maguk, egy automata segítségével számolják össze, ha szükséges mérik le a megvett árut. Az automatában egybe van építve a pénztárgép, a vonalkód leolvasó, és a mérleg. Van egy másik mérleg is az automata csomagoló asztalán, s figyeli, hogy amit leolvasott az jelenik-e meg a csomagokban. Az egész folyamatot egy munkatárs figyeli, ill. segít, ha valaki elakad. Hamarosan búcsút mondhatunk a pénztárosoknak is?

Furcsa érzés fogott el bennünket a Mesefaluba érkezéskor. Minden ismerős volt a videókról, de élőben itt lenni, nagy meglepetés. Az elképzelés és a valóság keveredésének sajátos kettősségéből adódik. Eltart még egy ideig annak a tudatosítása, hogy itt otthon vagyunk. Nagy csend, közel s távol sehol senki, percekig utazunk befelé a saját területünkön a kanyargós úton, s íme, itt a ház, ahol minden adott, hogy továbblépjünk. Egy kis szobát kaptunk, kicsi fészek, elfér benne minden dolgunk. Időnk nagyobb részét a házban Andrisékkal közösen töltjük a nagy konyha-társalgó-dolgozó-gyerek szobában.

Még az első napon készítettem egy tűzrakó helyet. Ilyennek mindenképpen lennie kell, még ha az nem az igazi, nagy, amelyet a Mesefaluban tervezünk. Andrisék ittlétük közel egy hónapja alatt annyira elfoglaltak voltak az építéssel, költözéssel, berendezkedéssel, hogy erre már nem maradt idejük. És persze a tábortűz akkor az igazi, ha társaság van. Hát akkor – gondoltam – épp itt az ideje. Kövekben nincs hiány, hamar összeraktam életem sokadik tűzhelyét, s meg is raktam. A Mesefalu első tábortüze jó alkalom volt arra, hogy elkezdjünk beszélgetni további terveinkről.

Skyia esti lefektetése kínált még számunkra kellemes meglepetést. A 15 hónapos kislány altatásának sajátos rítusa alakult ki. Fürdés és pizsamába öltözés után az egész család zenét hallgat, Andris dobol és mindenki dalol, ritmusra mozog, táncol. Skyia a szoba közepén táncol. Néhány szám után körbejár és mindenkitől puszival búcsúzik el. Apa, Anya, Kokó kutya és Dió macska, ha szerencsések több puszit is kapnak. Megható családi idill, nem lehetett kimaradni belőle. Ezután szépen felmennek az emeletre, kis szopizás után be az ágyba. Néhány perc múlva Skyia alszik.