Megérkezésünk első napjától kezdve fogalmazódik bennem egy gondolatsor az itteni tengerpartról (az itteni partszakaszokról készültek az itt bemutatott képek és amelyeket már korábban bemutattam). Különösen Hawaii után, az ottani partokkal (néhány kép róluk a Mesefalu képei rovatban) összevetve. A víz - a Csendes-óceán - ugyanaz, s mégis teljesen más az ember érzése ezeken a partokon. Ha megnézzük a Googele Earth-ön a két sziget enyhe lejtővel emelkedik ki a tengerből, a hullámok ezért sokkal egyenletesebben, hosszú sávokban érkeznek. Hawaii-n pedig, ahol a vulkán emelte ki meredeken a szigeteket, nagy sziklákon törik meg, bukdácsol a víz, hatalmas és rendszertelen hullámokban. 
Itt, Úz-Zélandon inkább kellemesen ringatozó, nyugodt a tenger, a víz lágyan mossa a partot, sok száz km-es homokos - gyakran egybefüggő, óriási lapos - partszakaszok szegélyezik a két szigetet. Hawaii partjai döntően sziklásak és csak ritkán, s igen rövid szakaszokon - néhány száz méter - aprókavicsos, homokos partszakaszt találunk, ahol strandok működhetnek. S ebből a különbségből adódik a két szigetcsoport közötti legnagyobb különbség, s egyben ellentmondás. 
A hawaii-i kevesebb és kisebb strandokon, ahol be lehet nenni, a sziklás parokon is mindig lehet fürödni, mert olyan meleg a víz. Itt viszont a hatalmas nagy homokpartokon, elvileg strandolásra kíváló helyeken még nyáron sem elég meleg a víz, csak nagyon kevés helyen, öblökben, lagúnákban. Ezért itt nem a strandolás a legfőbb turisztikai attrakció a partokon, hanem a vizisportok. 
Új-Zéland egészét nagy hegyek - 20 közülük 3000 m-nél magasabb - sokasága borítja. A hegységekből hatalmas mennyiségű víz folyik le széles folyókká duzzadva torkollanak a tengerbe. A hegyek, közöttük a rohanó folyamok vágta völgyek, a lapos partre kiérő terebélyes folyódelták és a tenger találkozása varázslatosan szép tájakat hoz létre. Hawaii-n a vizek kisebbek és inkább meredek vízesésekkel érkeznek a partra a sziklákon bukdácsolva. 
Hawaii partjainak meghatározó eleme a sziklarengeteg, amelyen megtörve szelidülnek meg a tajtékozó hullámok, s találják meg a kisebb nagyobb, nyugalmas sziklába vájodó fürdőmedencéket. Új-Zéland partjaihoz nyugalmasan érkezik a tenger, a parti köveket barátságos és nagy mennyiségben szabályos formájú kavicsokká csiszolva. Ez utóbbi az itteni partok jellegzetes eleme. Az itt élők előszeretettel gyűjtik az érdekes vagy szabályos kavicsokat, s használják - esetenként továbbalakítva - díszként otthonaikban. 
Nehéz megmondani, melyik tengerpart az érdekesebb, izgalmasabb, hasznosabb az emberek számára. Ami biztos: egészen más érzés fogja el az embert a kétféle partot járva. A választás attól függ, ki, mit keres, mit szeret a tengerben. Ami a látványt illeti, ha otthonról, Magyarországról nézem, akkor Új-Zéland a megszokottabb, Partjai kicsit, inkább a Balatonra emlékeztetnek. 
Hawaii inkább azt a partot kínálja, ahogyan mi a háborgó tengert elképzeljük. Testközelben mégis, a Hawaii tenger a kellemesebb, ahol odaenged magához. Új-Zélandon közel enged bárhol, de Te inkább megelégedsz magával a látvánnyal. Annyira már nem Balaton, hogy belébújjál. 
Utolsó kommentek