Kezdjük a burkolással, azaz a kajálással, kulturáltabban az étkezéssel. A költözködés még nem jutott el abba a szakaszba, hogy Andrisnak a Mesefaluba "telepített" evőeszköze legyen. Mivel villáját otthonhagyta, más műszaki megoldáshoz kellett folyamodnia. A pálcika helyett ezuttal megtette a legalább 150-es szög (első kép). Ennél még eretedibb megoldás már csak a kézzel evés, amiről nem zabad megfeledkezni (a kéz mindíg kéznél van).
A burkolás, mint falazás töltötte ki az utóbbi munkálatok java részét. Elkészült a felső szint, a hálószoba (másdodik kép), a gyerekszoba és a harmadik helyiség falának "minimuma", ami a beköltözéshez már elég. Azért minimum, mert a beépített szekrények helyén egyelére nincsenek falak, ideiglenes korlátok lesznek, hogy senki se essen le a lépcsőházba, vagy az alsó szintre. A belső kialakítás a benntlakás tapasztalatai alapján véglegeződik.
Megkezdődött a vízgyűjtés, megtörtént az első kézmosás saját vízből. Nagy kérdés most, hogy milyen a vízhozam a háztető adott felületéről. Innen tudjuk majd kiszámítani idővel a közösségi megoldás legfontosabb paramétereit. A harmadik képen a víztartály kifolyóját látjuk, amelyhez csőrendszer, víztisztító szűrő és pumpa kapcsolódik, s ez utóbbi nyomja fel a vizet a fürdőszobába és a konyhába. Ez ideiglenes megoldás. A víztartályok végleges helyükön össze lesznek kapcsolva egységes helyi vízközmű rendszerré.
S végül, újra és újra felmerül bennem a kérdés, s teszem fel Andrisnak, ki tartja a gerenda másik végét? Több képpel is dokumentálta, milyen megoldásokat tanult meg Romerótól, aki szintén gyakran dolgozik egyedül, vagy eszel ki újabbakat. Az alapmegoldás, hogy kötélen felhúzza a gerenda végét, vagy amint a negyedik képen látható, kötéllel odailleszti, odafeszíti a borító lemezt a megfelelő helyre, s a külső állványzatról szegeléssel rögzíti. Mondhatjuk, tehát, hogy leginkább a kötél a társa mostanában az építkezésen. A hegymászók tudják leginkább értékelni ezt, nekik az életük múlik a kötélen ...
Utolsó kommentek