Nem kétséges, hogy az offgrid élet, harmóniában a természettel és az emberekkel nagyon eltérő követelményeket és nehézségeket támaszt ott, ahol mindig 25 fok körüli a meleg, van elég csapadék és a dzsungel körül jólét van, vagy Alaszkában, az afrikai sivatagban, Tibet hegyeiben, stb. Kétségtelen, a fenntartható, hálózaton kívüli élet különböző erőfeszítéseket követel az emberektől, közösségektől a nagyon eltérő életkörülmények, természeti, gazdasági, kulturális viszonyok között. A nehézségek természetesen abszolút mértékben összevethetők például az emberi, anyagi ráfordítások által. Vajon, van-e erkölcsi alapja a kedvezőbb körülmények között élőknek saját példájukkal előállni azokkal szemben, akik sokkal nagyobb akadályok leküzdése árán tudják, tudnák csak elérni ugyanazt az offgrid életszínvonalat, ha egyáltalán képesek lehetnek rá (a képen "offgrid" tibeti gyerekeket látunk)? Ezt a kérdést azonban jellemzően a globalizáció logikája veti fel, mintha a 
különböző kultúrák - amelyek természetes módon az adott életkörülményekhez igazodóan alakulnak ki - versenyben állnának egymással. Bár kétségtelenül van ilyen oldala is ennek folyamatnak, a világ offgrid közösségei sokat tanulhatnak egymástól. A kérdés és probléma lényege és megoldása azonban az egyes kultúrákon belül keresendő egyéni, közösségi és társadalmi szinteken egyaránt. A nehézségek mindenütt nagyok, eltérő okokból. A fejlett országoknak "vissza kell magukat fogniuk", s ez a probléma nem kevésbé nehéz, mint a fejletlenebbek "felemelkedése" a fenntarthatóság viszonyai között, s mindez az adott kulturális, természeti és gazdasági, politikai sajátosságokhoz igazodóan, egyszerre a globalizáció bizonyos törekvései ellenében, de ugyanakkor lehetőségeit is kihasználva. Az offgrid, fenntarthatóság mozgalmában nem a versenynek, hanem az együttműködésnek kell meghatározóvá válnia. Minden eredmény, tapasztalat, megoldás fontos a többiek számára. Hawaii arra lehet a példa - többek között az offgrid módszerek, technológiák és technikák fejlesztésén és kikísérletezésén túl - hogyan lehet új alternatívát kínálni a fogyasztói társadalom helyett, s újraéleszteni a szolidáris kisközösségeket, visszaszorítva az egészségtelen egyéni versengést. Ez is hatalmas energiákat köt le, míg más kultúrákban, a szegényebb világban, adottságként lehet építeni rá. Jó példa erre a Nobel-díjas Yunus által kezdeményezett szegények bankjának hatalmas sikere Ázsiában, s kezdeti - egyelőre ismeretlen kimenetelű - próbálkozásainak nehézségei Európában (pl. jelenleg Magyarországon), amelyben az egyes emberekért felelősséget vállaló kisközösségeknek kulcsszerepük van.
A kép forrása: http://www.albatros-travel.co.za/ourtours/treklittletibet/Pages/Default.aspx
Utolsó kommentek