A hawaii kultúrában, a hétköznapokban lépten-nyomon beleütközünk a természetes és egyszerű élet igényébe és megoldásaiba. A természet szeretete és megóvása a családi és iskolai nevelés része, az energiatakarékosság, alternatív, megújuló energiaforrások alkalmazása, annak jelentős anyagi támogatása állami program. A szelektív hulladékgyűjtés rég óta mindennapos gyakorlat, hivatalos rendszer. Az organikus anyagok, biotermények kínálata rendkívül nagy, minden bevásárlóközpontban és speciális bolthálózatokban egyaránt.
Szinte folyamatos az egyszerű és természetes élet igenlése, elmélyítése, ünneplése művészeti, közéleti, szórakoztató programok, akciók, vásárok, fesztiválok keretében, amelyeken az emberek örömmel és felszabadultan, önmagukat adva vesznek részt. Mindez egy rendkívül sokszínű, multikulturális közegben történik, amelynek az "abundant life" (bőség az egyszerűségben és természetességben, ahol a bőség nem egyszerűen anyagi természetű, hanem a "gazdag életet" jelenti) és a hawaii-i szeretetkultúra a közös része, mondhatni közös nevezője.
Európai szemmel hihetetlen a közvetlenség, természetesség, felszabadultság, ahogyan az emberek - párok, családok - közösen ünnepelnek, örülnek az "abundant life" programok sikereinek, őszinte kíváncsisággal vizsgálják a terület újdonságait. Mindez rendkívül könnyeden, egyszerűen jön létre, működik államilag és cégek által támogatott civil szervezetek munkája nyomán, sok-sok önkéntes segítségével. Az embereknek nem kell ismerkedniük, mert eleve úgy viselkednek egymással, mint régi ismerősök. Az "eleve" ismeretségből könnyen alakulnak ki barátságok.
Könnyű bevonódni, beilleszkedni egy ilyen társadalmi és kulturális világba, mert az emberek itt kíváncsiak, őszinték, tapintatosak, tehát nem kell tartani semmiféle, még a legenyhébb agressziótól sem. Hihetetlen, de szinte minden szemkontaktust mosoly kísér, ami "belépőjegyül" szolgál egymás megszólításához. Ez olyasmi, mint falvainkban az, hogy mindig mindenki köszön egymásnak. Itt mindenki mosolyog a másikra egy bizonyos fizikai közelségen belül. Az embernek komoly biztonságérzetet, a közösség élményét adja ez az itteni kulturális sajátosság.
Ilyen társadalmi viszonyrendszerben érthető, hogy az emberek közötti hétköznapi kapcsolat legmeghatározóbb tartalmi eleme az egymás segítése. Ez minden téren megfigyelhető, így például az eladó és vásárló, a szolgáltató és igénybe vevő, a hivatalnok és ügyfél, a szomszédok viszonylatában egyaránt, de a nyilvános helyen - pl. közlekedésben, vásárláskor, szórakozásban - egymással véletlenszerűen kapcsolatba kerülő emberek között is. Magától értetődő, hogy az ehhez nem szokott ember is hasonlóképpen reagál és viszonozza ezt ebben a környezetben. Egyáltalán nem nehéz.
Az "abundant life" programokon tapasztalt felszabadultság azonban már nem jön olyan könnyen. Az ilyesmihez nem szokott ember nehezen tud szabadulni a szemérmességtől, ami önmagunk elengedéséhez szükséges. Még ha kellő nyitottsággal, empátiával is szemléljük a vidám társaságot, beidegződésünk - "idegenek között viselkedni kell" - foglyaiként vagyunk jelen, s ettől nehezen tudunk szabadulni. Csak amikor már rájövünk arra, hogy itt a természetes az, hogy mi magunk is természetesek vagyunk, akkor kezd oldódni az ember, s teszi azt, amit az adott helyzetben a szíve diktál.
Utolsó kommentek