Január 28.-án megérkeztünk a Nagy.Szigetre, a Mesefalutól mintegy 35 km-re lévő Hilo város repülőterére, Népes kis csoport fogadott bennünket. Andris, Szekeres Csaba filmes stábja és Arany János és felesége Zsuzsa, az itteni magyar közösség tagjai (róluk már írtunk korábban és még lesz szó későbbi bejegyzésekben) vártak nagy szeretettel, Aranyék gyönyörű virágcsokorral. Nagyon jó érzés volt megérkezni, az utóbbi napok és az utazás mázsás súlyainak nyomasztó érzésétől szabadultunk meg egycsapásra. Bár pontosan tudtuk mi vár bennünket második otthonunkban, mégis hihetetlennek éreztük, hogy valóban van egy teljesen másik világ, ahol úgy és olyannak fogadnak és fogadnak el bennünket, ahogy és amilyenek vagyunk, kicsinyes gyanakvások és előítéletek nélkül. Ez az érzésünk csak fokozódott megérkezvén a mi kis erdei faluotthonunkba, ahol Andrison, Ágin és a gyerekeken (Skyia és Noa) kívül, a Ruzsinszki család (Laci és Éva, a Mesefalu időszakos lakói, már másodszor vannak itt, az első képen Laci, Andris és Skyia, A fiúk egy közös projekten dolgoznak, amelynek első eredményei bevételkén kézzel foghatóak, de erről majd később) fogadtak bennünket otthonosan. Előkészítették számunkra a házat a legnagyobb gondossággal.
Az első éjszaka és másnap nem győztünk újra és újra rácsodálkozni, hogy tényleg itt vagyunk, otthon az erdő közepén, ahol élni lehet egy egészen más, természetközeli életet. A másik élményünk az első napokban az igazi Mesefalu érzés, mivel a családdal és a vendégekkel együtt összesen 11-en vagyunk együtt és baráti közösségként élvezzük egymás társaságát, megosztva az offgrid erdei élet közös élményét. Az elmúlt másfél év alatt továbbfejlődött a Mesefalu, főbb változások a következők: a parkosítás révén nagyobb füves területek jelentek meg (lásd a második képen), kialakultak banánligetes részek (amiről külön is készül bejegyzés), ösvények hálózzák már be szinte az egész területet, fejlődtek a házak (hinta a ház melletti parkban, házfestés, a házak alatti részek sártalanítása, megtisztítása a láváig, a napelemes áramellátás fejlesztése, nagyobb víztartály, kecskék megjelenése, a zöldség palántázás megkezdése). Persze akad néhány dolog, ami időközben elromlott, s javításra vár (a második ház befejezetlen tetőszerkezetét kikezdte a szél és az eső, az esőerdőben természetes nedvesség miatt jobban kell védekezni a penészedés ellen, amire nem fordítottunk kellő figyelmet), de ezek nem végzetes problémák, könnyen javíthatók.
Andrisék háza most a központ, itt a legnagyobb a komfort, a legerősebb az infrastruktúra (energia és vízellátás). Andris sokat dolgozott ezen az utóbbi hónapokban (áttérés a 12 V-os rendszerről a 24 V-osra, a nepelem és akkumulátor teljesítmény jelentős megnövelése, a víztároló kapacitás megsokszorozása, a víznyomás erősítése). Igazán jó érzés együtt lenni itt egy nagy családként, különösen a finom ebédek alkalmával (lásd a harmadik képen), amelyeket hol a házigazdák, hol pedig a vendégek készítenek el. Beszédtémában kifogyhatatlanok vagyunk (Mesefalu, filmezés, üzleti lehetőségek, filozofálgatás a nagyvilág dolgairól, életmódok összevetése, kulturális különbségek, stb.), Noah kevésbé, de Skyia szinte mindig és mindenkinek tud feladatot adni, a figyelmet magára vonni.Igaz, nem ritka, hogy saját magát szórakoztatja, hangosan mesél, szerepeket játszik, többnyire igényli, hogy legyen hozzá közönsége is. Mindenkinek van hozzá egy-egy kedves szava, s vagyunk néhányan, akik szívesen mennek át "kisgyerekbe" és együtt játszanak vele. Így a végeredmény az, hogy Skyia társasági életünk egyik meghatározó személyiségeként van jelen.
Az első fejlesztési célú akciónk Andrissal a terep bejárása volt olyan helyeken, a terület hátsó, az úttól távolabbi részein, amelyeket eddig csak Andris járt be valamennyire, de ő sem alaposabban. Ösvényeket vágott, hogy egyáltalán megközelíthető legyen. Feltérképezése azért vált fontossá, mert arra a következtetésre jutottunk hogy ezen a részen fejlesztjük tovább a Mesefalut a közösségi részekkel. Az elgondolás lényege pedig az, hogy minél távolabb vagyunk az úttól (Ohialani), annál messzebb kerüljön a Mesafalu lakója, vendége a hagyományos civilizációtól, ami az infrastruktúrát illeti, azaz közelebb az offgrid élethez. A fejlesztés soron következő, ezen elképzelés szerinti lépéseiről további bejegyzésekben szólunk majd. A bejárás során Andris megmutatta azt az újabban felfedezett, tovább vizsgálandó, ismeretlen mélységű lyukat (lásd a következő képen), amely talán valami barlang, vagy lejárat lehet az alattunk lévő Kazumura barlangrendszerbe. Feltételezzük ugyanis, hogy összeköttetést tudunk találni, vagy teremteni (ebben a térségben ez nem ritka) a világ leghosszabb lávabarlangrendszerének valamelyik folyosójával.
Megkezdtük a fóliakertészet kialakítását is, egyelőre a palántázásra alkalmas, a képen látható alapterületű fóliasátor felállításával. Az első palánákat már Ági elültette, beszereztünk további zöldség magokat. A Mesefalu lakóinak egyik állandó feladata lesz a kertészkedés, s ennek révén - reméljük - mindenki hozzájuthat majd friss, saját termelésű zöldségekhez. Ha valamiben igen jó terméseredményeket érink el, amint nagyon remélünk, akkor a csere és az eladás is szóbajöhet majd. A csere lehetősége azért merül fel, mert a hasonló közösségekben szinte mindenütt folyik valamilyen kertészkedés. Első saját szerelési munkánk a második házon az elektromos hálózat felújítása volt, mert bővült a napelemek száma, kicserélésre került az inverter (12 V egyenáramból 110 V váltóáramot csinál), továbbá a festések miatt a korábbi vezetékezés szétszerelésre került. Most újra van mindenütt világítás, ahol szükséges ott konnektor.
Ezekben a napokban Hawaii-on folyik a Mesefalu dokumentumfilm készítése. Szekeres Csaba stábja feldolgozza azt a témát, hogy miért jutnak arra a következtetésre a Mesefalu lakói, hogy új típusú, választott közösségi keretek között kell, lehet felkészülni egy ökologikus életmódra és milyen sikerrel, problémákkal, buktatókkal valósul meg ez az elképzelés, vagy éppenséggel kiderülhet róla, hogy az esetleg nem működik. Nagy kérdés, hogy egy ilyen közösség mennyire és miben válhat önellátóvá, s milyen körülmények kedveznek leginkább az elképzelés megvalósításának. Andris, aki egyik szakmája szerint filmes, különös módon, vesz részt ebben a programban. Részben a dokumentumfilm alanya, részben pedig filmes szemmel is figyeli érti, időnként kommentálja a dolgot. Érdekes véletlen, hogy egyik üzleti programjuk Ruzsinszki Lacival egy magyar termék, egy kamera stabilizátor (lásd a képen Csabára felszerelve, amint Andrissal beszélgetnek erről a technikáról) USA-beli forgalmazásának beindítása, amelyet a stáb élesben tesztel a hepe-hupás terepeken, a Mesefaluban és azon kívül is, nagy élvezettel és szakmai elismeréssel.
Utolsó kommentek