Egy régebbi bejegyzésben szóltam egy mókás esetről, amikor három bárány látogatott meg bennünket, önként besétált a kertünkbe, körbenéztek, s aztán ahogyan jöttek, úgy el is mentek. Eddig a történet. Jó volt nézni, ahogyan érdeklődve ballagnak, szaglásznak, kulturáltan, semmi kárt nem okozva, sajátos színt hozva életünkbe erre a napra. Azt hittük, hogy a közeli Verebről kószáltak el, ezért sétálnak a falu szélső utcáján. Mivel aznap más érdekes esemény nálunk nem történt, megszületett egy bejegyzés, ami csakis erről a kedves eseményről szól, középpontban a kíváncsi bárányokkal. De a történet - mint hónapok múltán kiderült - itt nem ért véget. Bár az esemény idejében fogalmunk nem volt arról, honnan jöttek a báránykák, s a bejegyzésben erről, vagy a tulajdonosról egy szó sem hangzik el, a számunkra különös eset jó szándékú leírása sajnálatos módon súlyos megbántódás, harag tárgyává vált. Miután a faluban semmi nem marad titok, hozzánk is elérkezett a hír, hogy - amire álmunkban sem gondoltunk volna, s nagyon távol állt szándékainktól - a "kis színes" hírnek gondolt bejegyzést a bárányok egyik hozzánk közeli házban lakó gazdája magára nézve igen sértőnek, megalázónak találta.
Ha csak halványan is felsejlett volna bennem az esemény napján, hogy a bejegyzést bántásként, sértésként is lehet értelmezni, azt biztosan nem teszem közzé. Magunk is tartunk kecskét - nem Pázmándon, hanem a másik Mesefaluban (lásd a képen, amint éppen készítik elő a terepet számunkra az esőerdőben) - így van fogalmam arról, hogyan szökhetnek ki az állatok annak ellenére, hogy a gazda mindent megtesz ezt elkerülendő. Azért sem merülhetett fel bennem ilyesmi, mert az nem a bárányok gazdájáról szól, akinek kiléte sem előttem, sem az olvasók előtt nem volt ismeretes, s nem az mind a mai napig, ezért sem irányulhatott a közlés ellene. De ha ez mégis megesett, akkor nyilvánosan bocsánatot kérek! Nem láttam sem akkor, nem látok ma sem olyan összefüggést, amely szerint a gazda számára bármilyen kellemetlenség következne abból, hogy békés állatok megszökése egy óvatlan pillanatban, ami vétlenül is bekövetkezhet bármikor, s senkinek semmilyen kárt, kényelmetlenséget nem okoz. Ezért nem feltételezhettem, hogy az esemény puszta tényének anonim közlése a gazdát kellemetlenül érintheti. Ha ennek ellenére mégis így érez, akkor ismételten: bocsánatot kérek!
P.s.: Az érintett a bocsánatkérést elfogadta, most szent a béke.
Utolsó kommentek