Annak rendje és módja szerint búcsúztunk el Andriséktól és Ruzsinszkiéktól Hilo repterén. Ők abban a hiszemben mentek vissza a Mesefaluba, hogy mi el is repültünk menetrend szerint. De nem így történt. Innen fogják megtudni, hogy most - este 9.50-kor, amikor ezt a bejegyzést írom a reptéren - még itt ülünk és várunk (a repülőnk 7.25-kor indult volna). Egészen éjjel 1 óráig, amikor egy másik gép jön és visz el majd Honoluluba. Miért? Mert a mi gépünknek kipukkadt a kereke. No jó, nem kipukkadt, elromlott. Nem tudták elhúzni, s nem lehet helyben megjavítani. Ilyen is van. Ezt úgy tudtuk meg, hogy már indultunk volna, lezárták az ajtókat, eltávolodott a folyosó, majd néhány perc múlva visszajött és kiszállítottak a gépből cuccostól. Amint megtudtuk azért, mert szerelőnek - aki a városból érkezik majd - kell megvizsgálnia valamit. Addig nem indulhatunk.

A búcsú perceiben még nem sejtettük, hogy ...

Két órán át vártuk a további információt. Végül az ablakon keresztül tudtuk meg meg, hogy mi a gond, mert láttuk, hogy a kerékkel foglalkoznak, vizsgálják, tanakodnak. További órába telt, amíg eldöntötték, hogy egy másik géppel megyünk el majd. Közben minden követ megmozgattam, hogy idejében módosítsuk a csatlakozásokat, valahol utolérjük a jegyünk szerinti gépet, lehetőleg Los Angelesben. Már majdnem sikerült is egy másik gépre feljutni, amikor kiderült, hogy a csomagjainkat nem tudjuk áttenni, csak ha újra kimegyünk, s bejövünk a biztonsági ellenőrzésen. Erre azonban már nem volt mód, mert a szolgálatok bezártak időközben. Nem volt egyszerű megtudni, hogy végül nem sikerül a dolog, legalább tízszer kellett oda-vissza menni, a két légitársaság mást mondott, s mi voltunk a közvetítők. Közben bezárt a biztonsági ellenőrzés ...

... nem fogunk örülni annak, ami hamarosan történni fog

Most tehát várjuk a másik gépet, közben ez a légitársaság (Go! Mokulele) intézi a továbbutazást, felvette a kapcsolatot a másik társasággal (Air New-Zealand), s megpróbálják összehozni az új Honolulu - Los Angeles járatot, hogy a Los Angeles - London járatot még elérjük. Van rá esély. Mindeközben Mari egyet szunyókál a számunka éjszakára kinyitott nagyváróban, ahol  kompenzációképpen pizzát szolgálnak fel nekünk. Végülis a késéssel abból a 10 órás várakozási időből fogyasztunk el valamennyit, amit Los Angelesben töltöttünk volna a csatlakozásra várva. Persze, ha minden valóban így alakul. Ki tudja? Izgalmak tehát vannak.

Arra nem számítottunk, hogy egy defekt összezavarja a menetrendünket, s nem a gépen fogunk szunyókálni (miözben a tábla menésre bíztat)