Az utolsó előtti napon a helyi istenségek nagyon kegyesek voltak hozzánk. Gyönyörű napsütés délelőtt, meleg és esőmentes, felhős, de nem borús ég, kifejezetten kiránduló idő volt. Jó alkalom egy kis sétára a vulkánokhoz búcsúzásul. A Mesefalu a Volcano Nemzeti Parktól kb. 15 km-re van, mondhatjuk nyugodtan, hogy a szomszédban. Oda ruccantunk át, hogy ezzel a szép emlékkel hagyjuk el Hawaii-t. Ismertük már ezt a hatalmas területet, de újra és újra friss élményként keritenek hatalmukba a természet itt megtapasztalható erői. A kráterek sokasága (neveik mellett legutóbbi kitörésük évével jelzik őket), közöttük a legnagyobb (Kilauea), amelynek közepén kénes gáz tör fel jelezve, hogy meg korántsem fejezte be a működését.
A legnagyobb, a Kilauea kráter most nyugalomban van
A térségben évmilliókon keresztül évtizedes gyakorisággal folyamatos a kitörés és szünet nélkül folyik a láva a hegyoldalon a tengerbe. Szerencsénkre mindez a hegy másik oldalán zajlik hozzánk képest, miközben a legközelebbi lávafolyamtól 8 km-re vagyunk mindössze, teljes biztonságban. Kirándulásunk a nagy kráternél kezdődött, lenyűgöző a hatalmas "lyuk", a közepén feltörő kéngázzal. A kráter felszíne olyan, mintha egy viharos, fekete vízű tenger egy pillanat alatt befagyott volna. Lent a méyben kiránduló utak vezetnek rajta keresztül-kasul. A "kráter rezervátum" múzeuma egyben geológiai megfigyelőállomás is, ahol a látogatók maguk is láthatják üvegfalon keresztül az élőben folyó földrengés méréseket. A föld itt mindíg mozog, de azt mi nem érezzük. A 2-es erősségű földmozgás itt mindennapos.
A geológiai megfigyelőállomás nyilvános "műszerfala"
A rezgésekből következtetni lehet a kráterek működésére, a várható kitörések nagyságára. Utunk ezután a lávakő sivatagba vezetet, ahol 4-700 éves rituális körajzok (pontosabban vésetek) láthatók (petroglyph), a szakemberek számára bepillantást engedve a Hawaii őslakók kultúrájába. A laikus ugyan ebből keveset ért, annyit azonban mindenképpen, hogy itt emberek éltek és küszködtek a természet erőivel a puszta életbenmaradásért. A lenyűgöző látványossághoz másfél km-es ösvény vezet a viszonylag síma lávakő rengetegben. Megéri a fáradságot. A kőrajzok felett fából ácsolt sétaút vezet körbe a nagy területen, így egészen közelről lehet tanulmányoznk a több száz éve, feltételezhetően rituális szertartások kereében, azokhoz kapcsolódva készült alkotások sokaságát.
A hely ma is szent az őslakosok számára
Utolsó kommentek