Ott tartottunk, hogy kegyetlenül esett az eső, a nyitott terasz miatt a szúnyoghálón keresztül is beáztunk, a konyha gyakorlatilag használhatatlanná vált. Ez volt tegnap délután, amikoris megszületett a döntés a kazettás üvegfal elkészítéséről. A kellékek bevásárlása után, még tegnap este elkészítettem a farácsot. Már látszott, hogy ez a megoldás erősíteni fogja az "erdei faház" sajátos stílust. Nagy kérdőjellel feküdtünk le tegnap. Vajon sikerül-e az üvegvágás, kiszámított anyaggal (8 db üveglap) egyetlen egyet sem hibázhatunk. Tehát: először "át kell menni üvegesbe", azaz ki kell tanulni a szakma legalapvetőbb műveletét, s aztán hibátlanul meg kell oldani a feladatot. Előreszaladok picit, mert a képen látszik már, hogy sikerült teljesíteni az önmagunk által kirótt penzumot. Kész az üvegfal, jöhet az eső, már nem fog ki rajtunk. Gyerekeimnek most már nem mondhatja senki, hogy "menj arrébb, az apád nem volt üveges", mert egy kicsit üveges is lettem.
A Romantikus konyha ... c. bejegyzés második képén még csak a szúnyoghálós fal látható a jobb oldalon, ma már helyette ez a kazettás üvegfal van
, nagyon megszerettük
Szóval, az üvegvágó használati utasításával kezdtem, majd átnéztem a korábban beszerzett házépítési szakkönyvek egyikének megfelelő részét. Találtam jó fogásokat benne (pl. hogyan kell a már megkarcolt üveget pontosan elrepeszteni megfelelő alátéttel). De az sehol nem volt leírva, hogy milyen erősen kell karcolni, s az sem, hogy az első határozott nyomás, a lap élénél különösen fontos, amikor a karcolás beindul (hogy a vágó ne csússzon, s végig hallani kell a sajátos karcoló hangot). Ezért az első üveglap szélén gyakoroltam egy kicsit. 3-4 vágás után (nem mind sikerült), már éreztem a megfelelő erőt és jól felismertem a kívánatos kisérő karcoló hangot. Egyre kevesebb izgalommal vágtam ki megfelelő méretre a 8 üveglapot, a végén már szinte rutinból ment. Most a konyha asztalnál ülök, ott írom ezt a bejegyzést (mellesleg számítógépen, közben lógok a neten, s mindez petróleumlámpa mellett, nagyon tetszik!), zuhog az eső, s a fal, a padló csont száraz. A konyha sztorinak - egyelőre - tehát vége.
Utolsó kommentek